Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1876-10-18 / 84. szám

polgári jogegyenlőség minden osztálykülömbségét nivellírozó hatása alatt van, s lehet csak igazán. — Legyen tehát aristokratiánk szellemi mozdonya a gépnek s vezesse ki azt azon sötét alagútból, melyben századok óta tévelyeg; mert a haza és lakói csak ekkér szerzendik meg a társadalmi műveltség azon örök alapjait, melyek a nemzeteknek egységet, az egységben erőt, s az erőben halhatatlanságot és boldogságot kölcsönöznek. Lőrinczfy János: Értesítés. Az országos magyar királyi minta rajztanoda és rajztanár képezte 187%-ik tanfolyamára a beiratások folyó évi október 23-ikától kezdve ugyanazon hó végéig az intézet sugárúti új épületében Budapesten naponkint reggeli 10 órájától déli 12 óráig fognak eszközöltetni, az oktatás pedig november hó elején fog megkezdődni. A felvételi feltételek a következők: Az előkészületi osztályba fölvétetnek oly növendékek, kik egész polgári iskolát, valamely tanítóképezdét, vagy algymnasmmot, vagy alreáltanodát jó sikerrel végeztek s a rajzolásból némi készültséget igazolhatnak. A felsőbb vagy szakosztályokba ellenben csak olyanok vétethetnek fel, kik az előkészületi osztályt vagy gymnasiális, vagy reáliskolai osztályt, eshetőleg magasabb osztályokat jó sikerrel végeztek s a rajzolásból megfelelő gyakorlottságot szereztek. Az esti tanfolyam leginkább iparosok számára tartatik, kik szakmájukra való tekintetből a rajzolásban magukat tovább képezni óhajtanák. Az általános és rajzbeli ismereteknek bizonyos foka azonban, az esti tanfolyam látogatóitól is megkívántatik. Az előkészületi és az esti tanfolyambeli oktatás teljesen ingyenes. A szakosztálybeli rendes tanuló beiratási díjul 2 irtot, tandíjul félévenként 5 forintot, a vendéglátogató pedig, ki a tanórák rendje kevésbbé kötelez, félévenként 10 forintot fizet. Az intézet által nyújtott szakoktatás gyakorlati és elméleti. A gyakorlati tanágak: a) A figurális rajzolás és festés, (az emberi alaknak élet után festett tanulmányaival befejezőleg) b) Építészeti rajzolás (styl tanulmányok) c) Ékítményes és iparművészeti rajzolás és festés, d) Mintázás, e) Fametszészet. Az elméleti segédtanok: Sikmértan, ábrázoló mértan, távlat és árnytan, festészeti boncztan, műtörténelem, módszertan. A beiratkozásnál a szülők vagy gyámok beleegyezése igazolandó. A rajzban való előkészültség, valamint általános képzettségük kellő fokát a felveendő növendékeknek hiteles bizonyítvány hiányában eshetőleg felvételi vizsgálat útján kell kimutatniok. Megjegyzendő végül, hogy az üresedésben volt ösztöndíjas tanárjelölt állomások, nyilvános pályázat útján már betöltve lévén, az újonnan belépő növendékek állami segélyre e tanév folyamában nem számíthatnak. Az orsz. m. kir. mintarajztanoda és rajztanár képezde igazgatósága. Alföldi levelek a szerkesztőhöz. VI. Szülőföld! — mily varázshatalmu e szó, mily sok szép emlék fűződik e szóhoz, mily nagy jelentősége van ennek életünkben, azt talán csak az tudja igazán felfogni, a ki távol szülőföldjétől, talán épen idegen országban szívja magába az üdítő levegőt, szemléli a természet változó szépségeit. Oh mert ti, kik szülőföldökön éltek, azt hiszitek, hogy ez is csak olyan darab föld, mint bármely más része szép magyar hazánknak, vagy épen azon nézetben vagytok talán, hogy ubi bene ibi patria. — Ne véld ezt, mert bárhol légy is, bármily jól folyjanak is napjaid, jól esik visszaemlékezned távoli magányodból azon csendes, kies és a természet szépségeivel gazdagon megáldott helyre, ahol születtél és gyermekéveidet eltöltötted. Hisz ott pilantottad meg először a napot, mely mosolyogva hinté rád sugarait, ott gyönyörködtél először a természet nagyszerű pompájában, mely bőséggel tárá fel előtted kincseit, ott tanultál meg csevegni és élted legboldogabb napjai ott folytak le. — Grandessa! Igazi spanyol telivér! Legalább is húsz lóhosszal fogja legyőzni a többit. Szegény Olivér gróf! Talapacs báró egy távcsövet vett kezébe — De hát hol késik Olivér gróf? — háborgott.—Bizony még visszalépett a harctól... E pillanatban nagy zaj keletkezett. Olivér gróf vágtatott előre. Az ő színe volt fekete fehér csikókkal. A bájos Fernberg Leontin hercegnő napernyőjével tapsolt. A gyönyörű fekete mén néhány szökéssel a sorakozók közt termett. Még volt elég ideje. Az emelvényen egymást érte a sok jocskaság. Rozila nem győzött eléggé pirulni. Csak az áldott jó nagynéne könyerett. Most ismét a boldogságtól! Selene hercegnő úgy tett, mintha nem venné észre. Ajkán azonban a meglepetés gúnyos mosolyt idézett elő. A delnők, fiatal leánykák kíváncsian nézegették. — Ah! Dérei gróf! — suttogtak jobbra balra. Az öregebb gentlemanok mosolyogtak. Most már csakugyan — lassabban! Mióta Balaton délceg alakja napfényre került, a fogadási tételek meglehetősen alászálltak. Grandessa előnyei megvoltak ingatva. Csak néhány erőszakos uracs ésavékonyhangu huszárezredes nem akart engedni. — Jól van. Még egy fogadást! —Jó volté. — Egészítsük ki a száz aranyat ezerre! Almai őrgróf szánalmasan nevetett. — Elfogadom, — válaszolt röviden. — Én tudom Balaton mennyit ér! — Én is! — Én is! — kiabált dühösen a másik, ezáltal akarván magára vonni a közfigyelmet. Most már csak azért sem fog engedni! Olivér gróf körül egy egész falka aranylovag lézengett lóháton. Köztük nem egy, ki tőle akart nyerni bátorságot a következő versenyre. Ott látjuk a creme haut volée színe javát. A derék Riesenthal Achil herceg, a törtkezű Rapellieur Hektor marquis, Ravennai Sándor gróf és Báró Kökéndi Rajmund. Mindanyian kitűnő lovasok. A derék Örsögi Rifli grófnak, noha egy tizennyolc markos mént lovagol, a lábai majdnem a földig érnek. Közvetlen oldalán a mopszli fejű Csuklai Norbert mutogatja a szép horvári Leonórától keblére tűzött rózsabimbót, melyet nem irigyel senki, lévén a nevezett szépség egy kissé érettkorú. No meg — kancsal is. Hanem hát van félmilliója. Ez pedig érdemes a szerelemre. Egy csomóban ott ácsorog a kedélyes Örkényfalvai Örkényi bácsi. Két agara most is vele van. Valami fontos politikai érvet vág oda Rejtényi Elek főispánnak, ki komoly arccal mosolyog. Emitt a nagyszájú és szeleburdi Rohancsi Taszilló gróf ép tizedszer veszik össze legkedvesebb barátja a szelíd Truttmayer Fricivel, kinek az a szerencsétlensége van, hogy feleségét az őt védő tábornok, Serenini Hannibál szereti! Az első csengetés után megkezdődött a sorakozás. Látható türelmetlenséggel várták az indítók feladását. A herceg Olivér gróf mellé ugratott. — Mi egymás mellett foglalunk helyet, — kiáltott élesen. — Nem hiszem, hogy ez úgy maradjon a pálya utolsó oldalán is, — nevetett az gúnyosan. A herceg ajkába harapott. — Gróf! — mondá. — Mielőtt ez bekövetkeznék, helyesnek vélem egy bizonyos ügyben önt megkérdezni . . . — Szolgálatára állok. — Nemde ön szereti Rozila grófnőt? — Ez azon kérdés ? — Igen. — Nos miért tagadnám ? Szeretem őt. A herceg elpirult. — Köszönöm. Csak ezt akartam tudni. Im! Most már beszélhetünk komolyan. A cél egy, de az itt különböző. Nálam egy levélke van. Kérem olvassa el . .. Ezzel egy levélkét nyújtott át Olivér grófnak. Ugyanekkor valaki az emelvényen egy felkiáltást hallatott. Ki lehetne ez más, mint Tarnavári hercegnő ? Szemei gömbölyűre nyíltak. A vér ellepte. Tekintete, mint a Tigrisé a levélkére kapcsolódott. Látta, mint olvassa végig Olivér gróf. Talán elpirult?! Minden bizonyos. A tűz égeti arcát. Hahaha! Olivér gróf szótlanul adta vissza a levélkét. Most! Mi történhetik most! ? A herceg néhány szót vált vele . .. Mindkettő elfordul. Pompás! A méreg hat. Az egyiket már megölte! Tarnavári hercegnő diadalmas mosolylyal bámult Alén grófra. Ez a mi művünk! — látszik mondani. Tarnavári hercegnő még most sem vette észre azt a két fenyegető szemet, mely minden mozdulatát figyelemmel kiséri. E két szem sokkal veszélyesebb mérget táplál szivében. Nevet a gyűlölet és bosza. Egmont csak enyit mormogott: — Ismerlek már csúf álarcos ! Csakugyan. A herceg átnyújtá a levélkét Olivér grófnak. Az mosolyogva fogadta el. — Mit akar vele? — kérdé mosolyogva. A herceg fejével bólintott. — Olvassa el, — ismétlé hevesen. Azután reá szegezte szemeit. Olivér gróf csakugyan elpirult. Ily alávaló rágalmakat nem olvasott soha! Izgatottan tépte szét a levélkét. — Herceg! — mondá ingerülten. — Alkalmasnak találja e helyet a magyarázatra? — Igen. — Ah! Tehát önnek szándéka van? — Előtalálta. — Engedje meg, de ez . .. meglepő. — Magam is úgy vélem. — Beszéljen tehát! — Röviden csak azt. .. Itt néhány szót mondott. Olivér gróf elhaloványodva szakitá félbe. — Herceg! Azt én nem fogadhatom el! — Akkor ön egy .. . — Elég. Menjünk! E pillanatban harmadszor szólalt meg a csengetyű. Egmont, ki észrevette a jelenetet, lovát sarkantyúzta ... — Olivér! — kiálló harsány hangon. Késő volt. A távolság elnyelte hangját. A versenyzők, mint a szélvész, megindultak . .. (Folyt, követ.) Hogy gondolhatnád tehát azt, hogy szülőföldedről el tudnál feledkezni, vagy hogy édesen ne esnének néked ezen emlékek ? Így voltam vele magam is. Három évig voltam csak távol tőled szülőföldem és már felébredt bennem a vágy látni téged újra, látni óhajtottalak, várjon virulsz-e még vagy talán épen óriás haladást tettél, mióta utoljára láttalak. Utazásomat a nyár talán legforróbb hónapjára, augusztusra tevem, de nem éreztem utamon a hőséget, bár mindenki panaszkodott ellene, nem éreztem mondom, mert tudtam, hogy minden perczcel közelebb jutok hozzád kies vidék, hol talán édesebben cseveg a patak, szebben énekelnek a madarak, mint más, még oly szép helyén hazánknak. — Eltűntek végre előlem az arany termő alföld egyenes, szemmel be nem látható, semmi magaslat által nem korlátolt sikságai, s lassanként előtünedeztek a távoli kék béretek, melyek mint az ókor sürénjei hívogattak mind közelebb és közelebb. Mentem tehát, azaz, hogy vitt a vasút másét mint a magáét nem tűrő akaratával előre, mindig előbbre — míg végre a rólok lefuvaló léget szíhatom be, mely a kellemes esteli időben csak fokozá gyönyör élvezetemet. Este volt, sőt mondhatnám éjjel, és így nem láthattam külsődet szép vidék, más napra kelle halasztanom azt. Láttalak végre, de csak azt tapasztaltam, hogy a lefolyt három év rajtad mit sem változtatott, ha nem is sülyedtél, de nem is szépültél, ott vagy ahol voltál. Tovább mentem tehát, majd csak szivében a pompás tájnak nagyobb haladást fogok tapasztalni; feléd intéztem lépteimet, királyaink koronázási helye, te feléd, mely hajdan oly büszke vári voltál és mely még most is szeretsz régi fényeddel dicsekedni. Előre örültem már, hogy fényedhez illő haladást fogok itt tapasztalni és a hol hajdan a magyar királyok legünnepélyesebb meneteiket tartották, kisérve az európai fejedelek küldöttei, az ország zászlósai, a fényes vértezetű daliák és a lovagok ezrei által, ott csak felbuzdul magasztosabb tettekre az utódok nemes vére, és ha nem is tudják többé városuknak a régi fényt és pompát visszaadni, mert az lehetetlen, de törekedni fognak legalább emelni minden lépten-nyomon annak fényét és szépségét. De mennyire csalódtam ! — Benned régi város kellett meggyőződnöm arról, hogy mégis csak jó, ha nincs folyóvize valamely vidéknek, mert nyáron legalább meg van kimérve azon miasmás levegőtől, melyet a gondatlan kezelés következtében elhanyagolt csatornák fojtó szaga idéz elő. — Benned sajnosan kell tapasztalnom azt, hogy rendőri közegeid épen arra, mi a legszükségesebb volna közegészségi szempontból, a tisztaságra nagyon keveset ügyelnek, a piacz úgy be volt borítva mindenféle szőllőlevéllel, falevelekkel, elhullatott virágokkal és más a növényországba tartozó eleven színű és hervatag speciesekkel, mintha csak az ősz ütötte volna fel ott mindent letartó hatalmát. — vedd hozzá még a dinnye héjakat, gyümölcs hulladékokat, és más nem használható terményeket, gondolj meg, hogy rekkenő nyári nap van, — bizony elképzelheted, hogy mindez nem a legkellemesebb benyomást gyakorolja nemcsak az idegen utazóra, hanem főkép az olyanra, ki oly szép reményekkel és oly sokat ígérő várakozással utazik feléd. Egyet mégsem hagyhatok említés nélkül, iskolád épülete valóban szép, színházad megérdemli a dicséretet, s így úgy látszik, hogy midőn a mindennapi szükségre nem fordítasz is nagy gondot, a tudományt és művészetet ápolni törekszel. Kiábrándítottál ábrándaimból büszke város, régi hírnevünk dicső emléke, — és én most már nyugodtan várom azon alkalmat, midőn nagyobb fényben és előrehaladottságban láthatlak újra mint ezen alkalommal. ÁLKOR. Csodálatos rablás. Az országút mellett, épen hol gyakran jár-kel éjjel, nappal az utazó közönség. A nagy fogadó szomszédjában. Az ablakot bontották fel, mely pedig erős vasrostélylyal volt becsinálva. Egy kocsi portékát és bőrt, s néhány forintott vittek el. Különös, hogy egy ember észre vette a tolvajokat, de nem mert szólni, mert azt mondták neki: ki ne jöjj kutya, mert agyon lövünk. A tettesek 3-an voltak, de hogy kik, az a rendőrség feladata kitudni. Pátkán egy 64 éves ember e hó 12-én pinczéjében halva találtatott. Hihető hogy az uj bor áldozata ő is. Ezek után maradok kész tisztelő Arany Mihály s. k. Levlezés. F.-Besnyő, oct. 16-án 1876. Tekintetes szerkesztő ur! Megyénk községeiben a tüzesetek és rablások nagyon elharapózdtak, s gyakorivá váltak. Abán a múlt héten egymásután két nap volt tűz. Egyik napon az alsó, másik következő napon pedig a felső részén a falunak ütött ki a tűz. — Gyujtogatót gyanítanak, mely körülmény a népet rettegteti. — Elégett egy istálló a benne levő 21 baglya szénával, mely biztosítva volt. — A tulajdonosnál, kinek istállója leégett, következő nap ismét égő üszköt találtak a szalmakazalban, mely már kigyuladt, de elnyomták hirtelenében. Nyéken pedig 14-én virradóra egy boltot raboltak ki, ívülön félék. Az előfizetések szives megújítása tisztelettel kéretik. Helyben előfizetni lehet Kubik Lörincz könyvkereskedésében és Számmer Imre nyomdájában. A helyben szokásos nyugta szétküldés folyamatban van. — Ismerve a város és a légszeszvilágító-társulat közti szerződést, azt kérdezzük a társulattól, mi oknál fogva oltatja el a vasúti utczában felállított gázlámpák lángjait már tíz órakor? — A vasárnapi kellemes, verőfényes időt felhasználta a közönség, s a szabadban való rándulással igyekezett azt élvezetesen hasznára fordítani. A szőllőhegy és a mulató kertek telve voltak, s még az éj késő óráiban is jó kedvtől hangzottak. A Csókahegyen javában folyik a szüret, de a régi jó kedvnek ott sem lehet nyomára akadni. Azonban az ottani szőlősgazdák nagy része a terméssel úgy minőség, mint menynyiség tekintetében meg van elégedve. A váczi püspök és a váczi káptalan közt perpatvar ütött ki, a mennyiben a káptalan, a dús uradalmait elfecsérlő pazar püspököt hivatalosan felkereste gazdálkodási rendszerének megváltoztatására. Leghelyeseb volna, ha e téren a kormány teljesítené híven felügyeleti jogát. — Utonállás. Csütörtökön éjjel Bernáth Pál helybeli vendéglőst, midőn Csókából hazafelé jött három egyén megtámadta, s a kocsin volt kisebb tárgyaktól megfosztá. A károsult a legközelebbi helység elöljáróságánál jelentést tett, mely a tettesefelfedezésére minden eszközt felhasznált, de eddig eredménytelenül. — Uj folyóirat kiadása van tervezve. Ugyanis a közoktatási miniszer — a háziipar-egylet előterjesztésére, hir szerint elhatározta volna, hogy „Háziipar lapja“ czímen folyóiratot, indíttat meg, s azt országszerte terjeszteni fogja. Szerkesztőjéül Kubinyi Lajost emlegetik. — A színház mellék épületében baj van, a részépítés miatt az épület mennyezetei veszélyessé váltak, annyira elrothadtak, hogy le kell szedetni. A rothadás a tetőn éveken át besziványolt víztől és a nyers fától történt. A gyors intézkedés elrendeltetett. — Meghívás. A „Kat. néptanítók székesfehérvári egylete* f. é. octóber 16. d. e. 10 órakor a belv. leánytanoda helyiségében negyedéves közgyűlését tartja, melyre az egylet t. ez. tagjai tisztelettel meghivatnak. Ugyanez alkalommal Angeli József tanító ur a beszéd és értelemgyakorlatokból fog gyak. előadást tartani. — Székes-Fehérvárott, 1876. oct. 15. Dr. Say József, egyleti elnök. — Csikváron tűz volt szombaton este 6 és 7 óra között, mikor is a jegyzői udvaron levő szalmaneműek lettek a lángok martaléki. A szélcsend, s a kifejtett oltási buzgalomnak köszönhető, hogy a tűz veszélyes mérvet nem ötlött. — Színészet. Mint már múlt számunkban jeleztük, thalia papjai szombaton kezdték meg előadásaikat, Katona remek drámájával, „Bánk bán”-nal. Az előadásra szépen sereglett a közönség, és a páholy kivételével a helyek el voltak foglalva. Az előadás megkezdése előtt, a magyar hymnus énekelése közben, a társulat művezetője Szilágyi Béla egy prologot olvasott föl, melyben üdvözölte melegen, hazafiasan városunk színügy iránt lelkesülő nemes közönségét és megható szavakkal adott kifejezést annak, hogy a jelen színtársulat igyekezni fog a közönség igényeinek minden erejéből megfelelni. Szilágyi lelkes éljenzéseket kapott, úgyszintén a nyitányt Correcten játszó zenekar, valamint a Hymnust hibátlanul éneklő személyzet is. Az előadásban Petur bán személyetője Szeless, nyerte meg leginkább a közönség tetszését és többszörös kihívásban részesült. Az előadás átalán véve kielégítette a közönséget. Mi ezúttal nem bocsátkozunk részletes bírálatba, miután előbb több oldalról akarjuk szintásulatunk jelesleteit látni, hogy igazságosabb ítéletet mondhassunk.