Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1876-01-26 / 8. szám
IV-ik évfolyam. 8. szám. 1876. jan. 26-án. Megjelenik: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Rohrmüller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. ÉS VIDÉKE Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. JElőfizetési árait: Egész évre....................8 frt. —kr. Fél évre.........................4 frt. — kr. Negyed évre....................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kopp János könyvkereskedésében. Budapesten Jánszky M.urnái, VIII. zerge-utcza 21 sz.; Schvarcz József urnas Síristóftér I. sz., Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Vzgy KÖZLÖNY. Hitelviszonyaink rendezéséről. ii. Múlt czikkünkben, azt hisszük, eléggé bebizonyítottuk közgazdasági állapotunk, főleg pedig kisbirtokosaink helyzetének tarthatatlanságát. Segélyről kell tehát gondoskodni, de a segély ne legyen könyöradozmány, melynek hatása ugyanis múlandó, melynek határai igen szűkek szoktak lenni, és melynek kivitelét állampénztárunk jelen állapota majdnem lehetetlenné teszi, hanem igenis az „önsegély“ elvéből kiindulva gondoskodjunk a bajok gökeres óvszeréről. A kisbirtokosság, roppant nagy hitel képességével, egy oly hitelszükséglő elemet képvisel, melynek csak egy egészen önálló, a kisbirtoki hitelnyújtást legfőbb czéljául tekintő intézet felelhet meg; szükségünk van egy oly intézetre, mely a nyerészkedési czélok kizárásával igen jótékony hatással bírna földmivelésünkre, s valódi hiányt pótolna, és melyet továbra is visszatartani magunktól önromlásunk nélkül nem lehet. E czél lebeget azon tekintélyes nemzetgazdáink szemei előtt, kik egy, a magyar kisbirtokosok számára létesítendő országos földhitelszervezetet kezdeményeztek, mely terveik szerint állana: egyesületből, és az ezzel szövetséges mezőgazdasági előleg-egyletekből. Egy kizárólag földmivelési érdekeknek szolgáló hitel szervezetet óhajtanak létrehozni, mely egy egységes központ, mint látható közeg és képviselő alatt, hazánk egész kisbirtokos és földmivelő néposztálynak felölelné úgy hitelszükségletét, mint a hitelszükséglenek jelzálogát A tervezet szerint, a „Magyar Kisbirtokosok Orsz. Földhitelegyesülete“ két lényeges főalkatrészből álland: egyik a „ mezőgazdasági előlegegyletek“ intézménye— meghonosítva az egész országban, életbeléptetve minden vidéken, minden jelentékenyebb községben; szóval minden területen, hol földmivelő nép lakik, a másik pedig, az egyesület központja — Budapesten berendezve avégre és akként, hogy amaz egyleteket szervezhesse, azokat egyenként, és együttvéve vezérelje, képviselje és összetartsa. Az egyesület központját és alaptőkéjét társadalmi uton — 5%-t kamatozó alapítványok által, másrészt állami adományozásból szándékoznak létesíteni. E központ leend azután az ország kisbirtokos és földmivelő népe számára a beruházási tőke hitelforrása. Amortizationális beruházási tőkék beszerzése és kikölcsönzése záloglevelek útján lesz eszközölve. E központnak első feladata leendő zálogleveleinek elhelyezéséről gondoskodni, mezőgazdasági előlegegyleteket létesítni, dotálni és szervezni, mely egyletek azután tagjaik törlesztési kölcsönkérvényeit hozzá felterjesztik, s az egész kölcsönügyet közvetítik. Feladata leend továbbá: az egyletek felett őrködni, hogy tagjaiknak gyors és olcsó hitelt nyújtsanak; folytonos pénzegyenletességet fentartani az országban, hogy egyik vidék pénzhiánya a másik feleslegéből fedeztessék. Czélszerűnek találjuk az alapszabályi terveztet, főbb vonásaiban ismertetni. Az egyesület székhelye Budapest lesz. Az egyesületet lelkes hazafiak, községek és más testületek alapítványaikkal hozzák létre. Egy alapítvány 500 írtról szól, mely összegnek legalább 10%-a készpénzben befizetendő, a többiről kötvény adandó. Az alapítványozó, az egyesület alapító tagjának tekintetik , mindazáltal haszonosztalékban nem részesül, hanem az általa valóságban befizetett készpénzösszeg után 5%-os kamatot húz. Mihelyt a tartaléktőke 500,000 frtnyi értékösszeget elért, és az alapban 10%-nak megfelelő növekedés állott be; az alapítványok visszaadatnak az alapítók, esetleg örököseiknek. Az egyesület megalakul mihelyt 500,000 frtnyi alapítvány létetett, s alakuló közgyűlését az alapító tagok tartják meg. Az egyesület kölcsönműveletei és működés köre: 1. kölcsönöket ad jelzálogi biztosítás mellett törlesztése záloglevelekben a központból mezőgazdasági beruházásokra; 2. a gazdaság vezetésére forgalmitőkéül szükségelt rövid lejáratú előlegeket személyi hitel alapján, a szövetségi egyletek által; 3. alapító, és szövetségi egyletek tagjainak, jelzálogi biztosítás mellett, nyitt hitelt, vagy rövid (3—6 hónap) lejáratú kölcsönöket ad; 4. községeknek készpénzekben kölcsönöket nyújt ínség, tűzkárok, vagy elemi csapások esetén, lakosaik felsegélésére, és egyéb közczéljaikra; 5. nyilt hitelt nyújt a szövetségi egyleteknek. Ezekre nézve megjegyzendő, hogy törlesztési zálogjog kölcsönt kizárólag csak a szövetségi egyletek tagjai kaphatnak. TÁRGYA. Ej van ... És van, minden nyugszik mélyen, Csak egy csillag van még ébren. Az is oly bús, fázik, reszket, Fent a könnyű felhő mellett. Halvány csillag fent az égen Mért remegsz a hideg éjben? Oh, hagyd ott az eget, jöjj le ide hozzánk, le a földre! Hátha mégis ... te volnál a Kis galambom csillagpárja ? Te lejönnél, ő felmenne! Csak maradj ott, soh’ se’ jer le! Jávor. Farsangi pletykák. Budapest, január 21. No hadd látom, milyen aszszony lett volna belőlem! Nem hiszem, hogy megállhatnék mellettük, különösen nem szeretem a hozzátoldást. Sőt helylyel közzel megesik, hogy el is kell vágnom belőle valamit, amire azt szokták mondani, hogy csiklandós. Kivált, ha valamelyik ártatlan hű leányka találná kezébe venni. Vagy talán azok még nem tudnak olvasni? Meglehet, de hogy írni tudnak, arról már én is kezeskedem. Azaz nem lesz én, álljon jót, akitől én is hallottam. De hát a dologra, szóljuk a világot. Úgyis a leányokba kötöttünk, még pedig az ártatlanokba, hát csak kezdjük azokon. Ártatlan kis leány volt a szép Adél is. Csak most hagyta ott a Lipót-utczai szüzek klastromát, melynek tömjénes levegőjét három éven át szívta magába. No, de meg is látszott rajta. Nem ment el templom előtt, hogy iczipiczi kis kacsójával olyan kerösztfélét nevetett volna magára. Nem mehetett el olyan bajusz-és szakáltalan — nagyon is ismerős emberek mellett — kiket az istentelen „szabadom “-ok meszsziről ki szoktak kerülni — anélkül, hogy rózsás ajkai alázatos köszönésre ne nyutottak volna. Biz ez igen nagy kár volt. De hát hiába beszélt szép Adélnak papa, mama, nem használt semmit. Már már kétségbe voltak esve, hogy az ő egyetlen kis leánykájuk utóbb is csak a klastrom falai közt hervad el, mint Krisztus menyaszszonya. Valóban, Adél kisaszszony mindig erről ábrándozott. De nem úgy a papa, mama, és különösen a mi szeretetre méltó Feri barátunk. Szeretetre méltó lehetett, kétezer forint ütötte évenként a markát, ezt pedig a mamák hiúz szemei igen hamar megpillantják. Itt is úgy történt. A papának sem volt ellenvetése, a mama meg nagyon is rajta volt, s Feri úrfi sem volt idegen a házasság gondolatától. Kivált oly szép leánynál, mint Adél. Két emeletes háza van apjának, s olyan helyen, hol az árvíztől sem kell tartani. Adél meg egyetlen leány. A leány, ha egyetlen, a ház, ha két emeletes, más embernek is szemet szúr, nem csak Ferinek. Haj, de Adéllal nem lehetett okos szót váltani. Nem olyan lány volt ő, mint a többi. Ha letérdelt előtte szerelmét megvallandó, azt hitte, imádkozni akar, mindjárt kész volt a keresztvetéssel, s ő is ájtatosan belekezdett az „angyali üdvözletébe. Beszélhetett aztán Feri, szívről, paradicsomról, menynyről, pokolról. — győzte azt Adél imádsággal, utóbb is Feri fáradt bele. Ajándékot meg épen nem fogadott el, ha csak valami szent képet nem hozott neki. Akármi, csak szent legyen. Egyszer mégis kifogott rajta. Egy gyönyörű, fürdő nymphát ábrázolói képpel lepte meg Adélt, de önlealázólag szépen aláírta: Szent Leokádia. Ezt aztán örömmel fogadták, csak abban ütköztek meg, hogy hol van a szép Leokádiról a szent kereszt. Feri azt adta válaszul, hogy bizonyosan eltörött, s oda adta a szent aranyműveshez csináltatni. Ebben aztán már megnyugodott a kis Adél. Hiszen nem is volna illő ily szent szűz nyakába egy törött kereszt. De hiába, ez mind nem volt elég az üdvösségre — azaz a házasságra — ami pedig nagyonis nem mindegy. — Feri már a pokol legmélyebb fenekére kívánt minden apáczát meg barátot, ami pedig nagyon jámbor kívánság volt és nem is segített. Bizony, ilyen szép kis leányt — de kivált olyan nagy házat elszalajtani nem kis boszuság. Én tanácsoltam, pö-