Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)
1878-01-16 / 5. szám
5. szám. 1878. január 16-án. Vl-ik évfolyam. Megjelenik: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. .. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 8-tól 11, délután 3—5 óráig. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre..................8 frt. — kr. Fél évre........................4 frt. — kr-Negyed évre..................2 frt. — kr-Egy hónapra ... . — — 70 kr- Egyes szám ára ... — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kubik Lőrinc könyvkereskedésében. Goldberger A. papnövelde utca, Weisz Móritz hirdetési irodájában, Bécs Táborstrasse, Hasenstein és Vogelnél. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Székes-Fehérvár, jan. 14. 1878. Ipar, termény és gazdasági kiállításunk érdekében a fehérvári iparosok és gazdák vasárnap délelőtt népes értekezletet tartottak: gr. Zichy Jenő elnöklete, és Havranek József alelnöklete alatt a városház nagytermében. Az értekezletet gr. Zichy Jenő nyitotta meg s előadá, hogy az 1879-iki ipar, termény és gazdasági kiállításunk érdekében már a megyei bizottság megválasztott 25 egyént, a városi hatóság meg fog kerestetni 10 tag választásra, a vidéki iparkamarák 12 tagot fognak választani, a fehérmegyei gazdasági egyesület 10 taggal leend képviselve; ennek folytán — a szép számmal megjelenteket egy oly bizottság választására hívja föl, mely bizottságban a városban létező minden ipar nem lehetőleg képviselve legyen; végül örömmel üdvözli a megjelenteket, s hiszi, hogy azok buzgó támogatása mellett oly kiállítást rendezhetnek, melyre mindenkor büszke lehet városunk és megyénk közönsége. Havranek József miután örömét fejezte ki a fölött, hogy iparosaink oly tömegesen jelentek meg, felemlíti, hogy ő megkereste az ipartársulatokat, hogy kebelükből jelöljék ki azon egyéneket, kiket a kiállítási bizottságba beválasztatni óhajtanak; ennek folytán a választásnál figyelembe kéri vétetni az ajánltakat; azon ipartüzek részéről, kik írásban nem jelentkeztek, legyenek szívesek a jelenlevők felkiáltás által nyilatkozni. A 70 tagú bizottság a gyűlésen jelen voltak helyeslő nyilatkozata folytán következőkből alakult meg: csizmadiák részéről Péczely Vincze, szűrszabók részéről Kovács Antal, tímárok részéről Breven Márton, asztalosok közül Piros István, kalaposok közül: Haber Hugó, magyar szabók részéről: Maron József, czipészek közül: Zewalkó Antal kefekötők, kesztyűsök, fésűsök és szitások részéről: Fritz Pál, Kulik János, Balogh István és Schubert Károly, a kovácsok részéről: Asser János, csapók közül: Ripka József, tobakok részéről: Gerbán János, nyerges, bognár, esztergályos és kosárfonók részéről: Kovács György, Császár István, Lipp Rezső és Weichinger Lipót, gölöncsérek közül: Gábris János, kőfaragók részéről: Havranek Antal, magyar és német szűcsök részéről: Torma György és Szemler Imre, tarisznyások közül: Szemes József, czukrászok közül: Roszberger János, bábosok közül: Véber Keresztély, szappanyosok közül: Draskóczy Sándor, kőművesek részéről: Hübner Nándor, lakatosok részéről: Markus Simon, rézművesek közül: Heisz Alajos, rézöntők közül: Richter Ede, aranyművesek részéről: Neumann Lipót, takácsok részéről: Héincz Lipót, bádogosok részéről: ifj. Bittmár József, sütők részéről : Trippert Ferencz, órások részéről: Eisenbarth Ágoston, molnárok részéről: Mészáros Károly, kárpitosok részéről: Füster Imre, mázosok részéről: Hudacek, késesek részéről: Schubert Sebestyén, fodrászok közül: Horváth Ede, gombkötők részéről: Csuzy István, fényképészek közül: Pribék Antal, kádárok részéről: Kuczka János, kötélgyártók részéről: Szőllőssy Ferencz, puskások részéről: König Alajos, üvegesek részéről: Schnetzer Nándor, német szabók részéről: Sághy József. Az önálló gyárosok és iparosok közül beválasztva lettek: idősb. Felmayer István, ifj. Felmayer István, Schlammadinger Alajos, Reiszer Frigyes, Keszey Mihály, Beck . . . Szenvedélyes ifjúi szivemnek óhajtása csak az egyedül: Hogy mondhassam egykor a szemedbe: — Én szeretlek véghetetlenül ! — (Zalathna.) Lipót, Thomann József; továbbá az aranyozok közül: Szász Imre, könyvkötők közül: Kulik Lőrincz, orgonakészítők közül: Szalay Károly választottak meg. A téglagyárosok közül: Schmidt Károly, a nyomdászok közül: Számmer Imre, a kertészek közül: Huszarek Pál és Schleicher János, a bortermelők közül: Schnetzer József ésLichtneckert Antal lettek megválasztva. Végül a városi gazdák részéről megválasztottak: Almássy Ferencz, Liszits István, Pap Mihály, Buder Ignácz, Galambos István és Antal József. A választás megejtése után gr. Zichy Jenő megköszönve a jelenvoltak szives megjelenését, és felemlíté, hogy a közelebbi gyűlés, melyben a végrehajtó- és szakbizottságok fognak megválasztatni, 10 vagy 12 nap múlva leend, vagyis míg a városi hatóság a 10 tagot megválasztja. A kiállítás 1879. május elsején fog ünnepélyesen megnyittatni. A gyűlésen jelen voltak, gr. Zichy Jenő és Havranek József buzdító szavai után éljenzések között oszlottak szét. TÁRCZA, Gr. Vay Saroltához. Csakhogy mégis pengeted a lantot, Magyar hölgyek büszkesége te! .. Belopózik — ifjú szivembe Nemes lelked bűvös éneke. Csakhogy hallom lantot hűvös hangját, Melytől a szív éled és hevül: Üdvözöllek széphangu pacsirta A távolból, ismeretlenül! A hazának minden szegletében Csiripel a sok léha veréb; De jól esik hallani e zajban A pacsirta bűvös énekét. Némitsd el e csiripelő sereget, Énekelj csak magad egyedül: Üdvözöllek széphangu pacsirta A távolból, ismeretlenül! — Nem tudom én szivemet mi lelte, Megzavarta kedves éneked! Nincs nyugalmam, láz hevíti lelkem. .. Mindezekért köszönet neked. Elragadta lelkemet az ének Mind magasra vágyik és repül. — Üdvözöllek széphangu pacsirta A távolból, ismeretlenül! Ismeretlen, s mégis ismerős vagy, Dalaidban látom lelkedet, Dalaidban, melynek tiszta hangja Győzelmet ül minden szív felett. KÉNYEY KÁROLY, A IÉR 11. — Fővárosi kép. — Három óra van délután. A sugárúton tódul ki a nép a városligetbe. Ott ma a három királyt ünnepük villanyfény mellett. A járdákon egyik ember a másikat tolja. A kocsiúton pedig csak úgy kerülgetik egymást a különféle járművek. Kocsi szánkót, csöngős szánkó faraló kocsit ér, mind megrakva a szenvedélyes korcsolyázókkal, vagy a nézésben mulató s szórakozni vágyó passasírokkal. A „budapesti korcsolyázó-egylet“ díszes csarnoka előtt a fényesnél fényesebb magánfogatok egészen ellepik a csarnok előtt elterülő nagy tért és a bejáratnál a hivatalos bérruhájában díszelgő kapus alig győzi köszönteni a tagokat és vendégeket, mely utóbbiak egy gyönge floresért élvezhetik ma az egylet jegén e téli mulatság kellemeit. Mi is tehát lenyomjuk azt a zöldes papírdarabot, amelyen az „egy forint“ büszkélkedik és egyenjogúakká tesszük magunkat a jégpályára. Az előcsarnokból — ahol a pénztár van és ahol passusunkat megváltottuk — egy más anti-chambreba jutunk. Innét jobbra és balra lépcső vezet le egy terembe. Szemközt pedig nagy üvegajtók a csarnok társalgó termébe csalogatnak. Mi azonban annak daczára, hogy e díszes teremben dagadó párnás pamlagok és szebbnél szebb s kedvesen csevegő hölgyeket találhatunk, mégis kiváncsiságunktól nógatva haladunk le e két lépcsőzet egyikén. Most egy nagy, egyik oldalán nyilt terembe vagyunk, hon-Felolvastatott a „Bécsi akad. magy. olvasó és társas körben múlt évi deczember 1-sején. (Folytatás.) A táplálék szintén befolyással bir az ember fogaira, valamint a táptálálkozási rend is, de legnagyobb fontosságot igényel a tápanyag megválasztása. Említem ugyanis, hogy rágás közben a tápanyag maradványai a fogak közé veszik magukat s ott, ha el nem távolittatnak erjedésbe mennek át, mely erjedésnél a nyilt oldalon keresztül a legszebb kilátás tűnik szembe. . a jégpálya, az azon nyüzsgő korcsolyázókkal. Ez a terem a jégterem előszobája és a csarnok öltözdéje. Itt számtalan pad, szék van elhelyezve, melyen urhölgyek, urak csatoltatják vagy vezetik azt a vékony vasat, melyen oly könnyüdséggel szelhetjük testünkkel a levegőt. E terem jobb oldalán a ruhatár, bal oldalán pedig a korcsolyatár van. Az előbbibe most azért tódul a sokaság, hogy téli felöltőjét letehesse, mig az utóbbiba azért, hogy korcsolyáit minél elébb kikaphassa. Itt a hidegvérűeknek is felmelegszik vérük, mert ők is szeretnének már jégen lenni. E teremből pár lépcsőn át a czélnál — a jégen vagyunk. A szem most káprázik annyi szép nő láttára. Szép szépet ér, bájaikkal egymással vetekedve. Van itt mágnás, ügyvéd, orvos, pap, katona, kereskedő és gazdag bürger. Egy generális sem hiányzik, ki a mily szigorú katona, ép oly szenvedélyes korcsolyázó. Ezen generális maga az ország főparancsnoka, maga Edelsheim Gyulay báró, bájos nejével, ki csak úgy huzatja magát atléta termetű férje által. Egy fiatal rókavadászt sem hagyhatok említés nélkül, ki a mily szenvedéllyel űzi a gyorslábú rókát vagy a megiamlott szarvast, és oly fáradhatlanul áll szolgálatára egy-egy bájos hölgynek, hogy azt e nemes élvezetbe begyakorolhassa. Itt egypár már majd a tökélyre vitt korcsolyázó mutogatja művészetét. Ott egy nagyreményű kezdő teríti magát e legsíkosabb parquetre, de sebaj, mert a második másodperczben már talpon érzi magát. És nem is bánja mikor, az az emberbarát oly csinos ifjú, kinek e szíves talpra segítő fáradsága egy finom mosoly által bőven meg van jutalmazva. Nekem, ki magam is élvezetet találok a korcsolyázásban, legjobban tetszik, ha egy fiatal úr egy fiatal hölgygyel kezén fogva lebegi át a tért, folyton társalogva, folyton csevegve. Oh! mily szép alkalom ez a kölcsönös nyilatkozatra, midőn nem goniroz a mama illemre intő szava, midőn nem háborít az irigyek és kiváncsiak tekintete. A fogak épségéről. — Értekezés. —