Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)

1880-08-04 / 62. szám

ra. Tanulmány, kiránduláson. (Előszállás. — Ercsi)­­(Folytatás). Betelvén a gyönyörű ménlovak bámultával, me­lyek valódi szépsége nem egy könnyen feledhető benyo­mást tett reánk, mentünk a központi juhászat megte­kintésére. A juhászat gyapjutermelés tekintetéből ha­zánkban, minden birtokos ismervén annak fontosságát és jövedelmezőségét — oly általános s emellett azt is bátran mondhatjuk, hogy fejlett, miszerint ezeket tudva, alig hittem, hogy e részben valami újat, speciálisat tud­jon felmutatni az uradalom. Mondhatom: kellemesen csalódtunk. Amit itt produkálnak a juhászat terén — tekintve hazai viszonyainkat — az már e részben a maximális fok. Oly pepineriát, milyet az előszállási ura­dalom, hazai birtokosaink közül anyagra nézve alig hiszem, hogy egy is tudna felmutatni. Úgy testalakulás, mint gyapjú minőség és mennyiségre oly előnyösen te­nyésztett kosok vannak itt, melyek bármely tenyésztő irigységét felkölthetnék. Valódi minta állatok. A többi között feltűnt mindannyiunknak egy hatalmas állat, mely a székesfehérvári kiállításon a juhászati osztály­ban az első jutalmat nyerte. Megérdemelte. Mosott gyapjú hozama egy nyírásra 4­/2 font. Igaz,hogy tartá­sukra a legnagyobb gond fordíttatik, de e gondviselés­nek azután busás kamatját is nyújtják. Egyébbként a központi juhászat állománya jelen­leg 5200 darabból áll, s a tenyésztés kézbeli ugratás által űzetik. A juhok az Electoral-Negretti fajból valók, kitűnő benőttségűek és finom gyapjút szolgáltatnak. Nagy gond fordíttatik a bárányok felnevelésére, amit minden gazdának különös figyelmébe ajánlani eléggé sohasem lehet, ha azt akarja, hogy juhászata fokról-fokra emelkedjék, vagy a már egyszer elért he­lyes fokot megtartsa, s ne sülyedjen. Hogy csak egy két példát említsek fel a bárányok gondozása körüli el­járásból: nem kímélik, mert tudják, hogy kamatja el nem marad — a bárányoktól a szemét, de azt kellő mennyi­ségben adagolják; vagy hogy pl. az oly sok tenyésztőt elkedvetlenítő vérhas fel ne lépjen, a legnagyobb szi­gor és vigyázattal járnak el abban, hogy a bárány az anya itatása után rögtön ne jusson a tőgyhöz, mely egyszerű eljárásnak kedvező eredménye az, hogy ez uradalom juhászaiéban a vérhasban elhullott bárányok bőrével való beszámolás a legritkább esetek közé tar­tozik. Visszamenet a juhisták­ótól, kedves házigazdánk egy, most tavaszi növényekkel bevetett földterületre hívta fel figyelmünket, melyen, mint mosolyogva meg­­jegyzi, csak nekünk árulja el: egy-két évvel előbb még putrik álltak, melyekben a központi major cselédsége lakott; de a melyeket mióta ő vezeti a birtok kezelést, kipusztitott, s helyette a major más részén egészséges cselédlakokat emeltetett. Valóban elismerésre méltó humanitás, mit kinyilvánítani el nem mulasztunk, saj­nálatunknak is adván azonban kifejezést, hogy egy ily fajta lakhelyével az emberiségnek meg nem ismerked­hettünk, lévén legnagyobb részünknek homályos fo­galma a putriról — a vándorczigányok rongyos sátrai után. No, hogy az előszállási putrikról ily fogalmat még­se vigyünk magunkkal, jókedvű vezetőnk inkább megmutatott egy még magnak megmaradt ilynemű lak­helyalkotmányt, melyben egy család lakik. Mondhatom, nem is igen visszatetsző az ily földbe vájt lakhely, melynek tetőzete ott kezdődik, a­hol másnak a faktöve, csakhogy lesz benne a levegő kissé nyomottabb, s ami fő:­bejárata a zápor látogatása ellen nem válal felelős­séget. Egyébbként — mint mondák — legközelebb ez egyet­­elpusztítják . A putritól mentünk az iskola­épülethez, mi köz­vetlen a kastély és templom mellett fekszik. E részben nem akarok dicséretet mondani, mert a cselédség szel­lemi kiképeztetéséről gondoskodni minden uradalom­nak erkölcsi kötelessége. Bár minden uradalom oly önzetlenül, igazán tartaná azt szem előtt, amint azt itt láttuk ! A gazdag estélyivel azután bezártuk e napot, s nyugalom karjai között gyűjténk az út fáradalmaitól elcsigázott testünknek erőt a jövő napra. 22-én reggel kocsikra rakódva, indulunk a köz­ponti major külgazdaságát megtekintendő. Áldott vidéke szép Fehérmegyének! Dúsan termő talajod arany kalászos rónáján gyönyörrel fut végig a bámuló tekintet, s nem tud betelni látásoddal. Öröm­teli, megelégedett élet nyüzsg rajtad; balzsamos leve-Charles Lamb angol költő a legszenvedélye­­sebb dohányzók egyike volt. Mikor haldoklótt, arra kérte barátait, adjanak vele egy zacskó dohányt, pipát és gyufát a sírba.* Buffon, a jeles természetbúvár, igen hiú ember volt. Mikor tudtára adták, hogy halála közeledik, elő­hozatta legszebb ruháit, kiöltözött nagy elegancziával, magára rakta összes ékszereit, é­s mikor ennek okát kérték tőle, így szólt: „Tisztességes társaságban tisz­tességesen kell megjelenni, már pedig én most olyanba / VIII-ik évfolyam. 62. szám.­­ Megjelenik hetenkint kétszer, s m­inden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Weisz nádor­­utczai dohány-tőzsdéjében, Rotter kaszárnya­­utczai kereskedésében, Pfinn iskola-utczai ke­reskedésében, a lap kihordójánál és a szer­­­­kesztőségben kaphatók. * * Szt ,1880. au­ffustus 4-én. Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében és Számmer Imre könyvnyomdájában. Vidéken minden postahivatalnál.­­ Előfizetési árait: ^ Egész évre...................................8 frt — kr. fél évre........................................4 frt — kr. IS negy­ed évre..............................2 frt — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogad­tatnak : Budapesten: Goldberger A., Szervita­tér 3. sz. Rajnai Vilmos, molnár-utcza. — Továbbá : Bécs , Hasenstein és Vogel, Taborstr. Sehalek Henriknél, Bécs, Rotter és Társánál Bécs. — Az országos hirdetési irodában Buda­pest. — Székesfehérvárott a lap szerkesztősé­gében és Klökner Péter könyvkereskedésében. ^ Hirdetések jutányosan számíttatnak. Az uj büntörvénykönyv életbe­léptetése. (A magyar kir. belügyminiszternek I. évi 33.290. számú kör­rendelete, a magyar büntető törvények s az azokra vonatkozó életbeléptetési törvény tárgyában.) A magyar büntető törvénykönyvek életbelépteté­séről szóló 1880. évi XXXVII. törv.-czikk 1-ső §-a ér­telmében a­ magyar büntető törvénykönyv a bűntet­tekről és vétségekről (1878. V. t-cz), úgyszintén a ma­gyar büntető törvényköny a kihágásokról (1879. XL. t. sz. ) folyó évi szeptember hó 1. napján lépnek hatályba, a midőn átalában hatályukat vesztik a törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak és szabályrendeleteknek mindazon rendelkezései, továbbá a szokásjognak mind­azon megállapításai, melynek a magyar büntető tör­vénykönyvek intézkedéseinek tárgyát képező valamely cselekvényre vagy mulasztásra büntetést határoznak, valamint hatályukat vesztik a törvényeknek, rendel­teknek stb. azon intézkedései és megállapításai is, me­lyek a magyar büntető törvénykönyvek intézkedéseinek tárgyát nem képező valamely cselekvényre vagy mu­lasztásra büntetést szabnak, a menyiben az életbelép­tetési törvény (1880. XXXVII. törv.-czikk) kivételeket nem állapit meg. A magyar büntető törvényeknek, különösen pe­dig a rendőri természetű kihágásokra vonatkozóknak alapos ismerete nélkül a magyar közigazgatás közegei hivatásuknak sok tekintetben nem felelhetnek meg, miért is kötelességemnek tartom a magyar büntető tör­vényekre, valamint az azok életbeléptetésére vonatkozó törvényre a törvényhatóság figyelmét kiválóan felhívni s azok beható tanulmányozását ajánlani. Különösen figyelmeztetnem kell az életbeléptetési törvény azon szakaszaira, melyek a hatályban maradó törvényekre és miniszteri rendeletekre vonatkoznak, (§§1 4—15) továbbá azon szakaszokra, melyekben a tárgyak megjelöltetnek, melyek iránt a bíráskodás a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utaltatott, s me­lyekben az első fokú hatóságok, mennyiben egyes tör­vények eltérő rendelkezést nem tartalmaznak, megálla­­pittatnak (§§. 41. 42.) Az eljárás ezekre nézve a 42. §. utolsó bekezdése alapján egyetértőleg az igazságügyminiszterrel általam fog külön rendeletben szabályoztatni. Az életbeléptetési törvény 14. §-a szerint az 1881. évi febr. hava 28-ig érvényben maradnak a törvényha­tóságoknak a törvényhatósági joggal fel nem ruházott szabad királyi és rendezett tanácscsal biró városoknak minden azon szabályrendeletei, melyek a magyar bün­tetőtörvénykönyvek intézkedései alá nem eső valamely cselekményre vagy mulasztásra büntetést állapítanak meg, kötelesek azonban (15. §) azon ilynemű szabály­rendeleteket, melyeknek fenntartását szükségesnek tartják. 1880. évi decz. hó 1-ső napjáig újabb megerő­sítés végett a belügyminiszternek felterjeszteni. E nagy fontosságú munkálat úgy hiszem legc­él­­szerűbben egy szakképzett emberekből álló bizottságra volna bízandó, hogy a közgyűlés már kellőleg tanul­mányozott, előkészített és megfontolt javaslatok, indo­kolt előterjesztések alapján határozhasson. Mindenesetre figyelmeztetem a törvényhatóságot, hogy ezen szabályrendeleteknek megerősítés végetti beküldésére a végső határidő dec­ember elseje, mely határidő annyival inkább túl nem lépendő, sőt ellenke­zőleg lehetőleg megelőzendő, mert a belügyminiszteri­­leg kellő időben meg nem erősíthetett szabályrendele­tek 1881. február 28-án hatályukat vesztik. (15. §.) Továbbá miután a kihágásokról szóló büntető törvény 1. §-a szerint a törvényhatóságok, szab. kir. és rendezett tanácsú városok szabályrendeletileg is minő­síthetnek kihágásnak oly cselekményt, mely valamely rendőri tilalmat és rendelkezést megszeg,­­ miután ily szabályrendeletnek érvényéhez belügyminiszteri megerősítés és az szükséges, hogy ez kellőleg kihirdet­­tetett legyen, minek módozatait a helyi viszonyokhoz képest a belügyminiszter állapítja meg. (5­­8­9. §§.) Ennek alapján felhívom a törvényhatóságot, hogy mindazon szabályrendeletet összegyűjtessenek, melyek a büntető törvénykönyvek intézkedései alá nem tartozó valamely cselekményre vagy mulasztásra büntetést állapítanak meg, azután pedig azon tekintetben bírál­­tassanak meg, vájjon azok fentartása szükséges-e vagy nem? Igenlő esetben a fenntartandó szabályrendelet a kihágásokról szóló büntető törvény határozmányaival, különösen a büntetés mérveit és módozatait illetőleg (14. §, második bekezdés) összhangzásba hozandó. Ezennel felhívom a törvényhatóságot, hogy az iránt, hogy hatósága területén az ottani viszonyokhoz képest a kihágások iránt hozandó szabályrendeletek mily módozatok szerint volnának kihirdetendők, e ren­delet vételétől számítandó négy hét alatt véleményező jelentést, illetőleg javaslatot tegyen. Kelt Budapesten, 1880. évi julius hó 16 án. Tisza, s. k. TÁRCZA, Egy menyasszonyhoz. Midőn az élet nyíló’ hajnalára Fölébredél az első reggelen, Még nem tudtad, a jövendő palástja Mit rejteget picziny hó kebleden. Nem tudtad, Isten létre mért hozott: „Megérö­kitni a bűnös nyomort.“ A test erősbült, nagyra tört a lélek, Lázongó kebled látott csillagot. Az ifjú kornak fakadó virága Takarta be szép büszke homlokod. Csak sejted, Isten miért alkotott: „Megörökitni a bűnös nyomort.“ ... És megszeretted azt, a ki viszont csak Érelted adná vérét, életét. Szived szerelmét őszintén kimondtad, S boldog jövődet néki szenteled. Csak sejted, Isten létre mért hozott: „Megörökitni a bűnös nyomort.“ A sejtelem kihányta zsenge ágát, Fakad a rügy, kezd lombosodni már; Az eszme tisztult, belátsz a jövőbe, Hol rád az égnek minden üdve vár. A czélt, az eszmét most tisztán tudod: „Megörökitni a bűnös nyomort.“ Örvendj, vigadj! bánkódni most nem illő, Öleld körül hű életpárodat; Tiszteld, szeresd, csak az ő keble mellett Találhatod föl boldogságodat. Feledd a múltat, s mindent a mi volt: „És örökítsd meg a bűnös nyomort!“ . . . Rényey Károly. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Nagy férfiak a halálos ágyon. Oppenheim Adolf — mint maga mondja — évek óta gyűjti az adatokat, a­melyek a híres írók, bölcsészek és komédiások életének furcsaságaira vo­natkoznak. Évek óta a kíváncsiság szórájával kutat régi könyvekben, újabb iratokban, régi adomákban, újabb események emlékei közt a jellemző vonások után, melyek visszapillantást engednek vetni a kiváló szellemnek titkos lelki műhelyébe. Adataiból most a nagy férfiak haldoklásáról közöl érdekes apróságokat, hogy illusztrálja az angol költők szavait: „Az ember halála óráján gyermetegebb lesz a gyermeknél.“ — A „P. H.“ után itt közlünk belőle néhányat. * Lully, a franczia zeneszerző, egyike volt a leg­­csudálatosabb embereknek. Fölfortyanó, ideges termé­szet, melyet az élet legcsekélyebb akadályai is mód nélkül lehangoltak. A zenekarban egy hamis hang ké­pes volt őt a legnagyobb dühbe hozni, s nem ritkán kitépte a hangszert az illető művész kezéből és eltörte annak hátán. De hogy ez heves természeteknél rendes dolog, a mértéktelen haragot rögtön követi a szertelen megbánás. Gyakran minden különös ok nélkül kisze­melt magának egy embert környezetéből, a­kit bántal­mazott és üldözött. Halálakor az volt legfőbb óhaja, hogy az orvost, ki őt kenőcseivel sokszor gyötrötte haszon és eredmény nélkül, felpofozhassa. Rokonai el­hivatták az orvost, és Lully fölült az ágyában, össze­szedte végerejét, s egy hatalmas pofont mért az or­vosra. Azzal visszaroskadt, megkönnyebbülten mosoly­gott és meghalt. * Chateaubriand bogara meg az volt, hogy mindig vénebbnek vallotta magát pár évvel, mint amilyen volt. Leveleiben rendszerint a halál vitte a főszerepet. Valamennyi olyasformán hangzott, mintha temetésre hívná meg bennük az olvasót. Halála előtt ezt kérdé egyik barátjától: „Szükséges, hogy halálom után megtudják az emberek koromat?“ Barátja jól is­merte bogarát és hallgatott. Erre Chateaubriand így folytatá: „Úgy hát kérlek, felejtsd el megnézni az anyakönyvet, mert — higyj nekem — én sokkal, sokkal vénebb vagyok, mintsem gyanítanád; én száz esztendős vagyok s az is akarok lenni!“ Malbranche, egyike Francziaország legna­gyobb metafizikusainak, külön ez volt teljes életében. Hónapokon át elzárkózva élt szobájában, mert azt hitte, hogy orrához egy lábszárcsont van nőve. Szerkesztett is magának egy furcsa készüléket, a­melylyel a képzelt lábszárcsontot lehetőleg súly- és szagtalanná igyekezett tenni.­­ Halála előtt egy órával fölébredt álmaiból, s mikor kérdek ápolói, van-e valami kívánsága? Így kiál­tott föl: „Vihart akarok, hadd halljam a dörgést, hadd lássam a villámot. Caesar minden viharkor görcsöket kapott, de én erősebb vagyok Caesarnál!“ Minthogy pedig Malbranche nem akart megnyugodni, s ordítani kezdett villám és dörgés után, az égen pedig förgeteg­nek semmiféle előjele nem volt, a rokoni kénytelenek voltak színházi vihart vnszcenirozni a szomszédos szo­bákban. Alig halta meg Malbranche e mesterséges dörgést, alig látta a gépi villámczikákat, elaludt ismét nyugodtan s nem is ébredt fel többé soha. Hobbes Tamás írónak az volt a végakarata, hogy halálos ágyát égő gyertyákkal vegyék körül, mert különben félnie kellene a sir örök sötétjétől. Amint kívánsága teljesült s a gyertyalángok tuc­atjai vakító fényt vetettek ágyára, mosolyogva igy szólt: „Most már nyugodtan szállok siromba, mert legalább látom az utat odáig s megláthatom azt is, hogy hány hét a világ odalenn !“ készülök!“* Hebbel arra kérte a feleségét, hogy a­mig hal­doklása tart, olvasson föl neki Schiller munkáiból. * Jules Janin szenvedélyesen szerette a háló­­sapkát. A tárczairók királya a fejtakarót csaknem min­dig a fején viselte. Halála óráján lázveriték csurgóit testéről s ápolói a hálósapkát el akarták fejéről távolí­tani, hogy az által is csökkenjen forrósága. De ő gör­csösen tarta vissza a hálósapkát s fájdalmas mosolylyal igy szólt: „Hadd vigyem ezt a másvilágra magammal, tán sikerül majd ott divatba hoznom.“ * Beranger halálos ágyán a fölött panaszkodott, hogy elfeledte a koporsóját életében maga megcsinál­tatni: Lássátok, — úgymond — sokkal kedélyesebb, ha az ember maga készíti el a házat, a­hol nagyon sokáig szándékozik lakni. * Cherubini teljes életében nagy különcz volt. Az illatszert nem állhatta ki, magánkívül lett tőle. — Azért is elrendelte, hogy halálakor, ha nem akarják őt nyugalmában háborgatni, semmiféle tömjént, balzsamot ne égessenek körülötte. — Azonban a rendre szörnyű pedánsul tartott A legcsekélyebb öltöny­darabnak kü­lön számot adott és senkinek sem volt szabad a számok során bármit is változtatni.

Next