Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)

1880-04-17 / 31. szám

vraik évfolyam. 31. szám._______Szombat, 1880. április 17-én. ^ Megjelenik hetenkint kétszer: minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. ^ Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értekezes leket naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. ^ Előfizetési árak.. . Egész évre..................................8 frt — kr. Fél évre.......................................4 frt — kr. Negyed évre.............................2 frt — kr. A „Nyílttériben egy sor SO kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak : Sudapest Goldberger A., Szervita-tér S. se. Rajnai Vilmos, molnár-utcza, Pécs, Rasotistein és Vegel, Tábor str. Hirdetések jutányosan számíttatnak. MT Meghívás. Midőn e megye és sz. k. város t. sz. borászait tisztelettel értesítenénk arról, hogy Miklós Gyula országos képviselő s kormánybiztos ur, a hazai borászat érdekeinek emelése czéljából, még ez. évben megtartatni szándékolt országos borászati értekezlet előkészítéséhez szükséges intézkedések megtétele, adatok beszerzése, illetőleg a borvidékek érdekeltjeinek meghallgatása, nemkülönben a létező hiányok felderítése szempontjából — nyert kormánybiztosi kiküldetéséhez képest, e hó 17-kén, azaz szombaton, d. e. 10 órakor a városháza nagytermében a t. ez. bortermelőkkel taxi ácskormányt fog tartani, hazafiai bizalommal fölkérjük az érdekelt közönséget, miszerint ezen kiváló fontosságú nemzetgazdasági érdekeknek czélszerű megbeszélése végett, a mondott helyen és időben megjelenni szíveskednék. Székesfehérvárott, 1880. évi ápril hó 12-én. A „fehérmegyei gazdasági egyesület“ nevében: Grf. Zichy Nándor, elnök. Csillagászati naptár ápril hóra. I. A nap. A nap azon égitest, melynek minden hozzátartozó bolygó s igy földünk is a világosság s melegség mennyei adományát, mint a lét egyedüli kutforrását köszöni. Innét már az őskor népeinél, mint az istenség jelképe, sőt mint Isten volt tisztelve, így Osiris Egyptomban, Baal Chaldenban, Adonis Phoenicziában, Mithra Persiában mind isteni jelképek voltak, melyeket a népek templomukban az öröktűz alakja alatt imádtak. TÁRCZA. A lemondás dalaiból. .. Úgy, úgy! Legyünk mi jó barátok! . . Miért tépnék fel a sebei, Mely éveken át, szivünk mélyén Titkon emésztett, égetett? Miért mondjuk el a világnak, Hogy volt idő, mikor mi még Tiztán szeretni mertük egymást! . . . . . Egy szebb, jobb jövőben hivénk! . . ... Az emberek kikaczagnának: Bohó gyermek álom lehet! . . . Hiszen, — szeretve csalni egymást, — Csak ezt tudják az emberek! . . . Hagyjuk hát a múltak reményit, Csalódását, feledve mind! — Keressünk itt az égető sebre; S legyünk jó barátok megint! II. Ez egy fájó gondolat néha; Felednem képed nem lehet; Úgy tetszik, hogy mint egykor . . . régen: Most is szeretsz még engemet! Pedig jobb igy! így elhagyottan : Szivem világa mindenem! Amit kerestem éveken át — Hazug szerelmed mennyországát, Ma már leányka — megvetem! III. Hazudtam, hogy elfelednem Olyan könnyű lesz emléked . . . Pedig — örökre szivembe Vésődött be szende képed! Csak velem vagy minden lépten, Mint az árnyék kisérsz most is! Ha bánat az, ha bú emészt, Künn az utczán, — ’s szobámban is! Lehetetlen menekülnöm! Önkénytelen jut eszembe Az édes kín, mit éreztem ott melletted, közeledben! Eszembe jut! — s beteg szivem Titkon boldogságot érez! — Isten a megmondhatója : Mi lesz ? — majd ha véget ér ez. IV. Elhullatta levelét a rózsa : A berekben nem hangzik madár dal Az utolsó őszi napsugárban Régi öröm, régi bánat meghal. — Csak szivemben nem halt meg a bánat! Dús lombot hajt; s bár hogy rejtegessem, Avagy tépjem tövestől naponta: Nem kevésből egy kis levéllel sem! ... Ha tavasz jő, — a meghalt virágnak Életet hoz ezer boldogsággal! Mosolyogva minden újra ébred; A csalitban szól ezer madár dal. Csak egyedül én nem várom vissza Verőfényét a vidám tavasznak ! Amit nekem a tavasz már hozhat; Pár virágszál — jeltelen síromnak! V. Rád gondolok évente naponta! Nem tudlak feledni . . . Szivembe vésődött örökre a képed Nem törli el semmi! . . . Ha nehéz a teher, mit rám ró az élet Vigasztal szerelmed! Ha könyem kicsordul, azt is felszántja Mosoly a szemednek! GAJMOSSY IVÁN. A mai tudomány azonban a napfenséget nem ez értelemben veszi, hanem azon értelemben, mint a vizsgálatok közelebbről nyújtanak. Az igazságot és életet, mint egyértelműt állítván, csak azt mondja életnek, mi a világosságban jár! Innét következik, hogy csak akkor lépünk a haladás ösvényére, ha a szabadság felépítésén dolgozunk. Ezt tesszük pedig leginkább akkor, ha a természet törvényeit kutatjuk. Mint említettük a nap kutforrása minden életnek, mivel ennek feltételeihez oly munkát teljesít, melynek összehasonlítására alig találunk mértéket. Sugarai által a többek közt az egyenlítői légkört átmelegítvén, vele a vízpárákat magasra emeli, melyek tova szállván, a többi légtömegeknek tért nyitnak az egyenlítő felé nyomulni, s vízgőzzel megtelni. Ezen munka oly óriási, hogy ha minden gőzgépeinket alkalmaznánk is, azok e munkának alig említésre méltó csekély részét volnának képesek csak végezni. Mennyi vizet emel fel a nap ereje óránként, csak akkor tudnánk megmondani, ha felszámítanánk azon víztömeget, melyet a folyamok a tengerbe öntenek. A nap azonban azon figyelmet, melyben részesül nem csupán jótéteményéért, hanem különösen ereje s tömegéért nyerte, mely szerint kiválik sok égitest közül s készteti a hozzá tartozó bolygókat körülé keringeni. A nap átmérője 192 ezer mértföld, tartalma 3700 bilió köbmértföld. Belőle 10 millió oly nagyságú golyó kerülne ki, mint földünk. Távolsága hozzánk középszámban 20 millió mtild. oly távol, melynek beutazására naponként 10 miildet számítva 160 év volna szükséges. Egy ágyúgolyó azonban ezért, mely másodperczenként 1500 lábat haladna 10 év alatt futná meg, míg a világosság ez utat 8 percz s 18 másodpercz alatt végzi el. A nap tömöttsége négyszerre lazább mint a földé. Innét, ha valamely serpenyős mérték egyik felébe a napot helyeznénk, úgy a másikba 355 ezer földgolyót kellene állítanunk, hogy az egyensúly helyreálljon. A testek a nap felszínén 29-szer gyorsabban esnek, mint földünk felületén, így ha a napba jutnánk, ott roppant nyomást éreznénk, lábainkat alig volnánk képesek mozgatni s attól kellene tartanunk, hogy tagjainkat összezúzzuk. Csak óriások tudnának ott bármi munkát is teljesíteni. Felemlítendő továbbá, hogy a nap fényboritékkal van körülvéve, melyen keresztül távcsövekkel a napfoltokat látni lehet. Régi időben a nap a tisztaság képmásának tartatott s ezen nézet oly általános volt, hogy a 17-ik század csillagászai, kik a napon több foltokat észleltek, nem merték ezt nyíltan a világ előtt kimondani, mivel attól tartottak, hogy az orthodoxia állításukat a látható bizonyítékok daczára is eretnekségnek fogja nyilatkoztatni s a hirdetőket a máglya tüzére hurczoltatni. A nap foltjai gyakran változtatják alakjukat, majd előtűnnek, majd ismét újra keletkeznek. Herschel ezeket tölcsér alakú mélyedéseknek tartotta a napburok felületén. Kirchof újabb kutatásai nyomán e foltok sűrített terményei a kihűlésnek. Hogy a nap izzó és égető test, a színképelemzés által lett megállapítva, a búvárlat azon neme által, mely a szemnek és érzelemnek megközelíthetővé tette azt, mit látcsővel elérni nem lehetett. Ezen elemzés által lett kimutatva, hogy a napban izzó állapotban a következő anyagok léteznek: natrium, vas, calcium, bhrom, magnesium, barium, nickel, réz czink és kobalt, Egyfémek, melyek a színképelemzés által lettek feltalálva: lithium, rubidum, cosium, thalium, indium. Nemrég Eraper jelentette a londoni csillagász gyűlésnek, hogy neki sikerült spectroscop által a napban előnyt is felfedezni. A nap izzó gázai a mélyebb rétegekből törnek ki, oly sebességi erővel, melyhez a mi vulkánainkat közel sem lehet hasonlítani. Különösen észlelhetők e kitörések kidudorodások (protuberantia) nevezete alatt teljes napfogyatkozás alkalmával. Hogy a nap roppant meleget fejt ki, már onnét is következik, hogy a rajta felfedezett testek izzó gáz alakban fordulnak elő. Ha a naphoz ezer mértföldre juthatnánk, oly meleget kellene éreznünk, mely négyszázmilliószor nagyobb lenne, mint mely a földszinén előfordul. A napnak kettős mozgása van. Először saját tengelye körül, melyet 25 '/a nap alatt végez, és haladó mozgása a bolygórendszerrel a világtérben. Ezen mozgás iránya a legújabb kutatások s számítások szerint a Herkules csillagkép azon pontja felé tart, mely az 1880. évre 250° 531 egyenes emelkedés és 37° 151 egyenlítői elhajlás által van jelezve. A bolygókra viszonyítva a napnak nincs haladó mozgása. Felemlítendő még, hogy azon roppant fény és meleg, mely a nap felületén létezik, ezen égitest folytonos összehúzódásából származik. Ha ezen összehúzódás megszűnik, a nap melegét s fényét elveszti kisugárzás által, minek folytán minden szerves élet letűnik a földszinéről. Nyugodtak lehetünk azonban, ez eset nem fog egyhamar bekövetkezni, mivel ha az összehúzódás végideje akkor következnék is be, midőn a nap a földdel egyenlő tömöttséget nyer, erre az újabb kutatások szerint 13 millió év szükséges. Még sokáig fog tehát a mostani szerves élet fenmaradni. Annak letűnésére, mint főtényező a nap összehúzódása úgy a föld kihűlése jelentékeny befolyással lesznek. Bármily hosszú is azonban e korszak, végnélküli nem lehet, mert a világmindenség az örök változás jellegét hordozza magán oly módon, hogy az enyészet napjára az újra ébredés hajnala következik. Azonban szakasszuk meg a képzelet további röptét s lássuk a tünemények rövid sorozatát: A nap hossza növekszik ápril 1-től 12 óra 49 percztől ápril végéig 14 óra 24 perczig vagyis 1 óra 35 perczet. * S Hirlap —papír és betük nélkül. A „Daily Phonograph.“ Edison geniális találmányának, a phonographnak még eddig olyan kevés hasznát vették, hogy alig tekintették másnak, mint szellemdús játékszernek. Most akadt aztán egy ember, kinek ötlete hivatva van a phonographnak, eddig valósággal alig álmodott jelentőséget adni a közéletben. Röviden: jelenleg megjelenik New Yorkban egy hírlap, melyet phonographikus utón állítanak elő, aDaily Phonograph,amely a szó szoros értelmében elbeszéli a közönségnek tartalmát. A phonograph tudvalevőleg két készülékből áll, melybe beszélnek, s hol a hang megadja hullámzása benyomásait egy staniol-lapra, s egy másik készülékből, hol a staniol-lap visszaadja a belemondott beszédet. A főfeladat most már az volt, hogy a staniol-lapokat sokszorozzák. Midőn az sikerült, jött Liners William arra az ötletre, hogy emódon hírlapot fog kiadni. Elbeszélte néhány vállalkozónak, s rögtön akadtak többen, kik rendelkezésére bocsátottak egy millió dollárt. A vállalkozók arra támaszkodtak, hogy Amerikában mindent fölkapnak ami eredeti s hogy a „D. Ph.” megkíméli a közönséget az olvasás fáradságától, s hogy bármelyik beszédet meghallgathatja az előfizető mintha közvetlenül hozzá intézték volna. Liners egyelőre 10,000 egyenlő phonographot osztogatott szét azok között, akik kötelezték magukat, hogy a hírlapnak előfizetői lesznek. A szerkesztőségben van a központi phonograph, melybe bemondják a lap tartalmát s a staniol lemezeket annyi példányban sokszorosítják, ahány az előfizető. Ezentúl tehát a cseléd festékes papiros helyett kap néhány staniol-lemezt, beállítja a gépbe s ha tetszik, fölhúzva beállítja ura öltözőjébe. Ott aztán, ha kedve van hozzá, öltözködés közben meghallhatja, hogy mi hit a városban s a nagyvilágban. Liners körülbelül egy hete folyvást próbaszámokat ad ki. Egy levelező meglátogatta a legújabb divatu szerkesztőség helyiségeit s tapasztalatairól a következőket Írja: »Liners úr legelőbb belemorrogott a gépbe egy vezérczikket a Panama szoros átvágásának szükségéről, de közbe-közbe elintézgette azért apróbb teendőit is. Csak megfordított egy csavart a hengeren, melyet ismét kinyitott, midőn a vezérczikket folytatni akarta. Midőn a czikk készen volt, áttették a stand-lemezt a sokszorosítóba, hol meggyőződhettünk arról, milyen hűen ad vissza a gép mindent. Valóságos öröm volt hallani, mint harsog a gép a Liners úr hangján a Panamaszorosról. Midőn azonban épen azt emlegette, milyen hatása lesz a csatornának az európai viszonyokra, egyszerre kevés ideig megállott, hogy aztán így folytassa: — Jack mond annak az ördöngős előfizetőnek, aki vissza akarja kérni a pénzét, hogy már három gentlemant és családapát, akik szintén erre akartak gondolni, másnap holtan találtak ágyában. Mindeniknek hiányzott a kezéről a mutatóujja és a hüvelyke, s ha... Liners úr gyorsan a phonographhoz ment, ujjával simított egyet a staniollapon, s azt mondá: — Látja, ez történhetnék az emberrrel a „Daily Phonograph“-nál, ha rosszul olvasná, helyesebben hallaná a revisiót. A készülék nem volt egészen elzárva az imént, midőn a szolgához ezt a futólagos megjegyzést mondtam. Azután egyre másra jöttek a munkatársak a teli photographokkal. Az egyik elhozta O’Connel beszédét az évnegyedben tartott chinai népgyűlésről. Egyike volt a leggyűjtóbb beszédeknek, melyeket hallottam. O’Connel úr felszóllította honfitársait, adakozzanak keresztyén szivvel, hogy fölállíthassanak egy gőz-akasztófát a chinaiak részére. A készülék olyan pontosan működött, hogy tisztán lehetett hallani: O’Connel úr mint szíjja a fogait minden mondat után: — Polgártársak, hazámfiai .... kszt.... Midőn sanfranciscoi barátaink a sárga cinaiakat a körülményekhez képest aggatják a fákra .... kszt.... fenséges polgári erényeket gyakorolnak .... kszt .... s szerény igyekvéssel járulnak ahhoz .... kszt hogy egy rég nélkülözött kötelesség teljesittessék kszt.. stb. Egy másik reporter elhozta az opera vadonatúj újdonságának „Dolores“-nek legszebb dallamát. A phonograph végtelen sok lágysággal adta vissza a primadonna énekét. Midőn az ária véget ért, a phonograph szédítő tetszés zajban tört ki,a photographiozta a színházi előadást. Egy harmadik phonographa elhozta beszélgetésének tükörét egy Se a les nevű emberrel, kinek lelkét nem kevesebb, mint tíz rablógyilkosságnak kellene terhelni. De ezen javítani, módosítani kellett valamiket, mert a szörnyeteg folyton úgy szállította az interwieváló újságírót „honorable pigs head“ („tisztelt disznófejü'l). S a phonograph mindezt a lehető legtisztább, legérczesebb hangon adta vissza. Végül néhány szót Linersről, a „Daily Phonograph“ geniális megalapítójáról. Atyja érdekelve volt a Sierra Nevada ezüstbányáinál s e vállalatban részesedése oly figyelemmel találkozott, hogy ellenkezése daczára az ország egyik legfőbb állására helyezték. Nem sokáig maradt ott, mert rövid szenvedés után elhunyt s az ifjabb Liners az atyai vagyont egy leleményes adó által gyarapította, melyet az egyedül utazásra vetett ki. Azonban az adó kivetése elégedetlenséget szült, miért is Liners elhagyta a nyugatot, s New-Yorkba ment, ahol egy szépirodalmi lap kiadása által még jelentékenyebb vagyont és nevet szerzett. Mint előrelátó üzletember azonban tőkéjét nem a „Daily Phonograph“-nál helyezte el, hanem jobbnak látta a szép reményekre jogosító vállalatot mások pénzével alapítani. Április elsejére volt kitűzve ez epochalis hírlap első számának megjelenése. — Megjelent-e ? Még nem tudjuk! Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva.