Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)

1882-02-21 / 22. szám

22. szám. Kedd, 1882. február 21. X-ik évfolyam. 1 . Megjelen­hetenk mint háromszor: I­r minde­n kedden, csütörtökön és szombaton Szerkesztőség és kiadó-hivatal : Belváros, bognár­ utcasa. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közle­mény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirde­tések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Weisz nádor­­utczai dohány­tőzsdéjében, Rotter kaszárnya­­utczai kereskedésében, Primi iskola­ utczai­­ kereskedésében, a lap kihordójánál és a TM­I szerkesztőségben kaphatók. I “ Társadalmi, Közmívelési és szépirodalmi­ Előfizetési ,­­­r Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkeres­kedésében, Vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Egész évre........................8 frt. — kr. Fél évre.............................4 frt. — kr. Negyed évre........................2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak : Budapesten: Goldberger A., Szervitatér 3 sz. Raj­­nai Vilmos, Molnár-utcza. — Továbbá: Bécs, Ha­senstein és Vogel, Taborstr. Schalek Henriknél, Bécs. Rotter és Társánál, A. Oppelik Bécs. — Az orsz. hirdetési irodában Budapest. Sz -Fehérvárott a lap szerkesztőségében és Klökner Péter p­­könyvkereskedésében.­­ I "­­ Hirdetések jutányosan számíttatnak. I Székesfehérvár febr. 1882. Azon boldog hitben voltam, hogy a csak kevés nappal lezajlott megyei közgyűlésen, majd akad valaki—ki megyénk visszás állapota felől felvilágosítást fog kérni az intéző egyénektől. Hitemben csalódtam! Ez mindennapi dolog, felelne rá valaki. Csalódni ma már, bárkiben vagy miben, ferde társadalmi életünk rendszeres ered­ménye, így csalódnak azok is, kik azt hiszik, hogy megyénk közigazgatási állapota jó egészségnek örvend. Beteges az, egy részben igen nagyon, a végpusztulást jelző lélekharang megszólalása csak időkérdés. S lesz ámulat, mert „a port a közönség szemébe“-féle ismeretes jelmondat daczára is közel az idő, melyben tisztán fogják látni az érdekeltek a viszás helyzetet. A viszás helyzet tán nem terjed ki közigaz­gatásunk minden ágára. Tán egyes ágaiban oly teljes rend uralkodik, hogy más megye példát is vehetne tőlünk. De igenis van egy ága, hol a tiszt­viselőkkel az ember tisztába soha nem jöhet s ez az árvaszék kapcsolatosan a tisztiügyész teendőivel. Csak alig pár hete, hogy a hanyagság s tudja a jó és miféle mulasztásokkal terhelt Horváth Imre tisztiügyész uz 500 frt. pénzbírság megrovásával hivatalába visszahelyeztetett. S mi történik ? Hiva­talába tett visszahelyezése után T. Heinrich Lajos urat megválasztják helyettes tisztiügyésznek, ter­mészetesen fizetés nélkül, ez még tán nem volna baj, csak szerencse a fizetéssel ellátott tiszti­ügyészre, mert szakavatott segítséget nyert, s ez az állás létezik is. De van egy állás, melyről tán a megye nagyközönségének tudomása sincs s mely jelenben úgy termett, mint esős időben a gomba. Ez állás a helyettes árvaszéki ügyészi állás, melyre t. Nagy Ignácz ügyvéd ur van kine­vezve, s úgy tudom, hogy az összes árvaszéki ügyek­­ hozzá vannak utasítva. S váljon miért? Tán csak nem azért, hogy a megválasztott, jogos tisztiügyész Horváth Imre úr hanyagsága követ­keztében felmerült s a rokonság által fedezett összegeket az árvaügyekből nyerjék vissza kárté­rítésként ? Ily Üzletszerű hivatal osztogatás még gondo­latban is roppant sérelmet okoz a megye közön­ségének , mert vagy létezik ez az állás a megyé­­nél, vagy nem! Ha létezik, úgy akkor választás útján tölthető csak be. Ha pedig nem létezik s a sok munka miatt szükségessé vált,­ akkor vagy javaslatba kell hozni ez állomást a megye közön­ségének s felsőbb hatóságilag megerősíttetni,­­ vagy pedig esetről esetre a kinevezett sok tiszti­ügyészek közül egyiket, vagy másikat megbízni a teendőkkel. De ily gyámsági viszonyt feltüntető eljárást senki kedvéért sem szabad érvényesítni. Ezen eljárást némely részakaratú egyének (!) tel­jesen oda magyarázhatnák, hogy a megye válasz­tott s fizetéses tisztiügyésze gyámság s gondnokság alá van helyezve, mert ha a tisztiügyész teendők egy részét a helyettes tisztiügyész Heinrich Lajos úr, az árvaszéki ügyeket pedig egészben Nagy Ignácz helyettes árvaszéki ügyész úr végzi, a kérdés mi marad a fizetéses tisztiügyész kezében azon ügyekből, melyek rendbe hozatalára meg lett választva ? Tán semmi, vagy pedig csak olyanok melyek a gyámságot nem igénylik. A két-három rendbeli helyettes tisztiügyészek állama nem volt a választás alkalmával, csak azóta termet, mióta, egyik vagy másik érdekelt fél helyzete úgy kívánta. A megye közönsége által javaslatba hozott s választás útján betöltött he­lyettes tisztiügyészi álláshoz megrovás nem fér, de igenis fér ahhoz, az egyesek kedvéért teremtett álláshoz, mely a szabályrendeletben említve nincs s melyről tán a nagyközönség tudomással sem bir. Ha tán ezen rögtönzött állás rendszeresítése bizalmatlanság akar lenni a választott tisztiügyész ellen, azt nem ily gyámsági utón kellett volna ki­fejezni, ha­nem másként; mert hogy némi kis gyámsági viszony látszik ki a rögtönzött állásból — kitűnik a kinevezésből; miért nevezték ki éppen a tisztiügyész sógorát? Hisz van itt elég régibb tisztb, tisztiügyész, tán csak került volna egy belőlük. De térjünk át a dolog komolyabb oldalára. Mit rejt magában ezen homályos s titkolt eljárás, önkényt-e vagy kényszer­helyzetet? Az első megtámadja a megye közönségének már-már úgy is szűk korlátok közé szorított jog­körét. — Az utóbbi lealázó szinben tünteti fel a választott tisztiügyészt s ennek munkálkodási körét, úgy az állásához szükséges bizalmat. Ön­kény! Mennyi sarkalatos joga tiportatott már el a közönségnek, hatalmasok által! Az elvesztett jogok feletti jajkiálltások s a kiaszott szemekből hulló könycseppek több számot tesznek már mint a legterjedelmesebb biblia apró betűi. Jog s nép nem ugyanazon természetnek gyermekei többé, mert elismerik a népet mint teherviselő gépet — de különválasztják tőle jogait. Ma már nem joggal születik a nép, hanem teherrel! Vele született jogait elveszti már a bölcső szuette karjái között, míg a teher Pilátus fényes palástjában örök kárhozatként lakatik, a horzsoló csinvaton szendergő gyermekre, üdvözítő szemfödő gyanánt. Álmodhatik szép jövőről. — Álmát a roncsolt ablak keretet rázó haragos szél fogja tán csak megzavarni. De jaj ha felébred s széttalál tekinteni a jogi élet kopár mezején, számára nem lesz mentő vár, elcsigázott teste kipihentetésére, mert azok a hatalmasokért vannak teremtve, össze is roskadhat az elnyűtt test a teher súlya alatt — de követelni a vele született jogokból nem szabad. Imádkozz, hogy kisértetbe ne ess a hatalmasok ellen mert te csak „szolga vagy“. Nézzük a másik lehető okot, a kényszer­­­helyzetet. Mi idézte azt elő ? A választott tiszti­ügyész személye s ezzel kapcsolatos munkakép­telensége,— vagy az eddig tapasztalt mulasztások ? Az utóbbiakért büntetve s ezzel egyidejűleg hivatalába visszahelyezve lett — tehát a fegyelmi bíróság visszahelyező határozata megszünteti az első feltevés valószínűségét is. Hátra volna még egy, az a közönség körében létező — lehet, hogy téves — hír, hogy ez eljá­rásban némi kis üzletszerűség van, kárpótolni a rokonokat az általuk fedezett hiányokért. Ha ez való volna! Nem lenne-e elítélendő az ily eljárás, melyben az érdek jogfosztogatója a közönségnek. A tiszteség s becsületet nem mellőzheti-e minden hivatalnok, ha tudja, hogy a nagyszámú rokonok némi kis gyámság feltétele mellett — készek a­­ hiánylat fedezésére, s ezt annál inkább is meg­­­­teszik, mert van Üzletszerű kárpótoltatásra. Való­ban szeretném tudni okát a helyettes árvaszéki ügyészi hivatal megteremtésének s annak, hogy miért lett az kinevezés s nem választás útján be­töltetve? Ha ez az állás a mostani központosítás -H TAEG2A. H­­------------­ Azt tanulom... A?.t tanulom a kinyíló virágtól: Megtanul a szív szeretni magától... Minden virág, minden kis­lány tudja azt: Hogy nem lehet átugorni a tavaszt. Azt tanulom a hervadó virágtól : Nem reped meg a szív soha magától. A legtöbb szív bánatában reped meg. Mert ne­m nyerhet igaz viszontszerelmet... II. Te­­voltál!... Te voltál az én szivemnek Tündérszép országa... Rózsabokor volt a szivem, —­­Te voltál az ága... Boldogságom voltál addig, Ameddig szerettél. — Oh! de most már, barna kis­lány, Bánatommá lettél! — Hortobágyi (Száva) János: Molnár György vendégszereplése. Othello, Tartuffe, Gritti, Shakespeare, Moliere, Szigligeti! Mindegyik nemzetének legnagyobb drámaírója. „Shakespeare a világszellemhez csatlakozik“ mondja igen szelleme­sen Goethe. És úgy kutatja át a világot, mint amaz, egyik előtt sem létezik titok, de ha a világ­szellemnek a feladata a titkokat a tett előtt, sőt utánna is megőrizni, úgy a költőnek tendentiája a titkot kibeszélni, és vagy a cselekvés előtt, de min­denesetre a közben elmondja nekünk. Shakespeare­­nál azért a drámaiasságot nem a személyek cse­lekvésében, hanem beszédében kell keresni. Azért is az ő művei még nagyobb élvezetet nyújta­nak, ha olvassuk őket. Mert Shakespearnak főgond­ját nem személyeinek cselekvése, hanem szán­dékuk indokolása képezi, szóval azoknak gondol­­kozás­módja az ő drámáinak tárgya. Ez az, a­mi oly csodálatosan megkapó Shakespeare költésze­tében, hogy benne az élet oly igen átlátszó lesz. Bevezet a szív legmélyebb titkaiba, oly kitűnő szív­­ismerő, hogy megmutatja nekünk, miként ered az egész élet a szívből, miként tükröződik az abban vissza. Ily értelemben Othello a legtökél­etesebb drá­ma, oly tökéletes, hogy sem elvenni, sem hozzá­tenni nem lehet. E mű lelkét a szükség elve teszi, mely sérthetlen. Benne minden iz­ó föltétele az életnek, szépségnek és tökélynek. E mű testét bármely részben érintsük, mindenütt lelket találunk abban; a szükség elvét, melynek sem kezdete sem vége, mint az öröklét gyűrűjének. De Shakespeare ezen tragoediájában is megtaláljuk a végzetnek sa­játságos felfogását. Egészben véve igen kicsi a vét­ség, mely által a hibázó maga a végzet kötelét nyaka körül evedzi. Jago szavai termékeny talajra akadnak Othellonak már rég féltékeny csirákat ma­gában rejtő keblében, így a féltékenységtől behá­lózva, a mór már nem ismeri magát. Midőn elva­­kítva neje ártatlan arczában már nem képes felis­merni a tiszta öntudatot, valóban nem egyéb mint öntudatlan és akaratlan öngyilkos azon pillanatban, melyben Desdemonáját megfojtja. Tudtán kívül dü­höng ön­maga ellen, a szenvedély ellenállhatlanul vonta őt az önmaga nyitotta érvénybe. Molnár György Shakespeart, Goethe a ma említett finom meg­jegyzése szerint fogta fel. Ő az, a­mit magyarázó színésznek neveznek, a költő gondolkozás­módját adja elő ; kétségtelen hogy nagy művész és Othel­­lót úgy érzi és fogja fel, mint önálló dramaturg; de tartozunk az igazságnak azzal, hogy kijelentsük, miszerint ezelőtt 20 évvel kitűnő lehetett benne, de ma már nem bír Othello szerepéhez való phisikai erővel, mert nincs szerep, mely a színészi erők rend­kívüli mértéke mellett oly szigorú kiszámítást igé­nyelhetne, és mely majd mindig végleteken járván, művészét annyira kitenné az átbillenés veszélyeinek, mint épen Othello. És a­mily szép­­ volt mindjárt kezdetben a signoria előtt való nagy beszéde, mely­ben a nyugodt szavalás mesterművét mutatta be; a mily remek volt azon jelenésben, midőn Jago első fullánkja elevenre találván, a gyanú megnyillalik Othelló keblében; a mily gyönyörű mozzanat volt a szemrehányási jelenet a 4-dik felvonásban, midőn Desdemóna előtt mély fájdalmát kizárja, oly ke­véssé sikerült az ötödik felvonás Desdemóna meg­fojtása után, midőn azon hatalmas beszédet kezdi: „Korbácsoljatok el az angyal látásától, ördögök!­st. Ez Nagy Imre, vagy Rossi hangjának való. Egyálta­lában a vad szenvedély kifejezésére már nem képes. Sokkal jobban tetszett Molnár Tartuffeben. E szerep nem igényel oly erőt, mint Othello, bár nem kevésbé művészi és Moliére egyik remeke Moliére Shakespearenek testvére. Egyetlen rendkívüli, mint amaz. Szeretetre és csodálatra méltó egyszersmind, velünk egy asztalnál poharaz és enyeleg; velünk él­vezi a jelennek illatát, de ugyanekkor fenn lebeg a magasban, és fanyar mosolylyal néz szét a haza, nemzet idők, és emberiség feje fölött. Nincs különben Moliére azon szelleminek közé tartozik, kik minden kornak és minden népnek éltek. Bús és vidor alakjai­ban igazságok szóknak, melyek mindenki lelkében visszhangzanak: „D an d i­n Gy­ör­gy,“ „Harpa­­gon,“ „Tudós nők,“ „Nők iskolája, „Kép­zelt beteg stb. előadásánál nem-e lehet mindig ily felkiáltásokat hallani: „Így van­ ez az élet maga! az ember ilyen volt századok előtt, ilyen ma is, ilyen lesz mindörökké!“ Hát még a Tartuffeok? azok soha sem halnak ki. Mindenki fogja tudni, mily botrányt okozott a Tartuffe, hisz a mindenható La Chaise atya, a király gyóntatója volt annak mintaképe. El is volt tiltva jó sokáig és csak is a király egyik kedvese óhajára jön annak színrehozatala megengedve. Tartuffe szerepét Molnár a tőle telhető gonddal és művészettel alakítá. Az arczjáték tökéletesen korrekt, a képmutatót oly élethíven ábrázolta, hogy a mély tanulmányt, éles ítéletet és finom tapintatot még a laikusok is felismerhették benne. Gritti nem klassikus darab. Történeti, magyar nemzeti dráma; a nem rég elhunyt szerzőnek első nagyobb szabású színműve. Bár Gritti és Czibak sikerült jellemek, de Czibak leánya egy ismeretlen nyelven írt könyv, melynek tartalmát nem érthetjük Szenvedni látjuk őt, de szenvedéseit nem értjük azok bennünket nem érdekelhetnek. — Csak halála után értjük őt egészen, és igy mint drámai személy­nek egész élete veszve van, mintha nem is lett volna jelen. Pedig Othello, a legremekebb műtani példány arra tanít bennünket, hogy minden drámai személynek szívébe kell látnunk eleitől végig. Czibak húga Gertrud hatásos jelenetekre irt alak, szenvedő, de mégsem igen rokonszenves. Hely­telennek tartjuk a dráma azon megoldását, hogy a gyermekek bíróként állíttassanak az apa és anya, a nő és férj közé. A gyermek ne tartson leczkét szü­leinek házastársi kötelességek fölött. Molnár úrnak legsikerültebb alkotása helybeli vendégszereplése alatt Gritti volt. A származására büszke, kegyetlen, nagyravágyó, de fiait azért hőn szerető, embert, ki férfiasan tűri a halált bámulatos eredetiséggel és meglepő hűséggel személyessté. Kitűnő arczjátéka és e szerephez eléggé terjedelmes hangja egészen kifogástalanná tették Gritti szerepének alakítását. Általában véve tehát Molnár úr vendégszereplésével mindenki meg lehet elégedve. Első­sorban a mű­vész maga, kit tisztelői gyönyörű babérkoszorúval is leptek meg, másodsorban az igazgató, kinek szép jövedelmet hozott és végül a közönség, mely leg­alább pár klassikus darabot is élvezhetett.

Next