Székesfehérvár és Vidéke, 1882. július-december (10. évfolyam, 77-155. szám)

1882-07-01 / 77. szám

Ez volt az első kísérlet, mely alkalmat szolgálta­tott annak kiderítésére, hogy a víz mennyisége, minő­sége és hőfoka a kívánalmaknak teljesen megfelel.­­ Ezen kedvező tapasztalás által bátorítva jött létre azon idő óta 10 más tó, egy nagyobb szabású költő-csarnok (Bruthalle) circa 800,000 pete kiköltésére berendezve, úgyszinte a halmester lakháza a zsiványtorony alatt, és hozatott rendbe a kis-tapolcsányi parkban levő öt tó. Az egész haltenyészde tehát tulajdonképen két főrészből áll, u. m. a tulajdonképeni fenyő-kosztolányi telepből és a kis-tapolcsányi park tavaiból. Előbbinél az 1876-ban épített költőhajlék leírá­sát mellőzvén, az 1880-ban elkészült és rendeltetésé­nek átadatott, s a tudomány legszigorúbb követelmé­nyeinek minden izében megfelelő költőcsarnok (Brut­halle) ismertetésével kezdem leírásomat. A költőcsarnok belsejében főberendezést képez annak talajába épített 4 medencze, mintegy 2000 d­b ivarérett hal számára, 84 db. költő­szekrény, mind­egyik 6—10,000 db. pete befogadási képességgel, a Tonvielle-féle vízszűrő készülék s a vízvezetékek. A medenczék, melyek circa 2000 ivarérett hal befogadására képesek, oly rendeltetéssel bírnak, hogy egy ízbe a hímek és a másikba az anyahalak jönnek, s az ivarzás megtörténte után ismét elkülönítve külön­­külön medenczébe dobatnak, hol az anyahalak mind­addig maradnak, mig az ikrázás folytán beállott el­gyengülésből ismét magukhoz térnek, a hímek nagyobb része pedig a piaczra kerül. E 4 medencze által a sok fáradságot és időt követelő válogatásnak eleje van véve. A szaporítási folyamathoz szükséges anyahalak részint a tenyészde megfelelő tavából szedetnek ki,­­ részint a Zsitvából fogatnak. Előbbiek kényelmesebben juttatnak az ikrákhoz, de az utóbbiak használata czélra vezetőbb, mert a tapasztalás szerint a patakban élő ha­lak erősebbek s a termékenyítés m­a is kedvezőbb. A ivarzás ideje alatt a halmester feladata kifogni azon anyahalakat, melyek az ikrázásra már érettek. Ezekből az ismeretes kistráfolás által nyeri az ikrákat s nyomban termékenyíti a kéznél tartott hímek sper­májával. Ez eljárás a száraz methodus szerint történik, melyet Oroszországban hoztak divatba. — T. i. azon edénybe, melybe az ikrák tétetnek vít nem öntetik, hanem csak is a sperma, mely a hímhal végtagja, vagy lúdtoll segítségével elegyeztetik az ikrákkal. A­mint a termékenyítés megtörtént, mi az ikrák színváltozása és bőr feszességén rögtön látható, az ikrák azonnal a költőcsarnokban a fal mellett (Ki mét, magasságban elhelyezett költőszekrények sodronyfona­dékaira helyeztetnek s hónapokig tartó költési folya­mat kezdetét veszi. Ezen költőszekrények mind saját viz be- és kifolyással bírnak, azon czélból, hogy az oxygénben bővelkedő viz mindegyik szekrénynek egy­formán jusson, mi egy nevezetes újítás a régi módszer­hez képest, mely szerint a költőszekrények valameny­­nyién keresztül ugyanazon víz végig hatol. A költési folyamat alatt a víz felülről áramlik a 43 cm. hosszú, 20 cm. széles és 12 cm. magas költő­szekrényekbe. A vízmagasság 9 cm. s a játékra még 3 cm. marad. Minden ily költőszekrény berendezése con­­servátornak neveztetik. A mint a halacskák kibújtak, a vízállás mérsé­kelve lesz s az áram akkor egy ólomcső segélyével alulról fölfelé történik. Ezen áramcserének előnye, hogy ezáltal megaká­­lyoztatik, hogy a kis halacskák rakásokba nyomuljanak s a kifolyásnál alkalmazott sodronyfonadékhoz s azon beszorulva segély nélkül elpusztuljanak, vagy hogy na­gyobb tódulásnál a kifolyást elgátolják s ez által a vi­zet kiömlésre kényszeritve a költőszekrényből kimene­­kedjenek s elvesszenek. Ez alatt egyre többen rakodnak a lóvonatra. A záporeső megered. ... A védő ponyvákról csu­rog a viz. . . . — Mikor indulunk már ? — türelmetlenkedik a közönség. Kristóf feszeleg. Hol leül, hol feláll. Egyszerre csak azt veszi észre elfoglalták Tinike mellett helyét. Egy vén anyóka. Nagy kosár vöröshagymával. — De kérem! — akar tiltakozni. Az mint valami keresztes pók — szemét, orrát, száját, egy csomóba húzva össze vicsorog. — Miért nem marad békében! A körüllévők nevetnek. Legjobban Tinike. Kristóf kéntelen álva maradni. Később egy markos mészároslegény tolakodik eléje. . . . Észrevehetőleg pityókos. Haja fel van sütve a la geck — fehér koczkás melényének két zsebéből vastag arany óraláncz képez ívet. . . . A szemek. ... ok azok valóságos vérszomjas bika­szemek ! Öklelnek. Kristóf gyöngéden tolja el magától. — Nos mi az ? — mordul az vissza. — Ez az én helyem. . . . — Mi közöm hozzá ? Én is nézni akarom a szép kisasszonyt! — És Tinikére vigyorog. Az kokettul int a mamának. A teknőczfogantyus borgnette ragyog. — Nagyszerű! — lippennek tova a hangsúlyo­zott betűk. Kristóf forr. Akár a paprikás leves. Mikor leszállnak a lóvonatról bőszülten méri végig az egész világot. A nyalka huszárfőhadnagy és a markos mészáros legény kétségkívül remegnek. . . . Azaz dehogy! Az egyik gúnyos mosolyt, — a másik puszikat dobál Tinike után. ... — A kis hegyes! — Hahaha! Kristóf reszketve sóhajt. — Tinike! Talán most . . . — Hagyja el! Ön jó ember. A szerelem — nem önnek való. — De . . . — Ha épen akarja — nem bánom. Szeressük egymást! (Folytatás következik.) Úgy a tavak mint a conservátorokba csakis patak­­viz foly, melynek hőmérséke a legmelegebb nyárban 12° R. s a legzordabb télben f­én­t, s igy a költésre szolgáló viz fagypont alá soha sem sülyedhet, mely még különben a költőcsarnokban alkalmazott kályha fűtése által is nagyon zord télben mellőzve lesz. Sokan vannak még, kik azt hiszik, hogy a pisz­trángnak forrásvíz kell, mely télen-nyáron 5°—8° kö­zött variáljon. Azonban a­mint ki lehet mondani azt, hogy a felnőtt pisztrángok hamarább nőnek a melegebb és több tápanyag a vízben, épen úgy az is áll, hogy az ikrák kiköltésére sokkal előnyösebb a patakvíz, mert igaz ugyan, hogy 5°—6° mellett gyorsabban kelnek a halacskák és azután gyorsabban fejlődnek is, de rop­pant különbség van a veszteségi %-ra nézve, mert ezen meleg vízben kitett halak nagy mértékben pusz­tulnak el, a mint a sokkal hidegebb patakvízbe kitétet­tek, míg ellenben a sokkal alacsonyabb hőmérsékben költött ikrák, ha lassabban is kelnek ki és lassabban is fejlődnek, de a kitétetést már meg nem sínylik s biz­tosan fejlődnek. Jelenleg a költőcsarnokban 25,000 db. pisztráng, 20,000 drb. californiai lazacz, 150,000 drb. Coregonus Alpena az Erie tóból, és még váratik e télen 10,005 db. amerikai pisztráng (Truta fontinalis.) Áprilisban illetve a kikelt halacskák kifejlődése szerint megfelelő időben a fiatal ivadék a tórendszerbe jön, és pedig közvetlenül a költő csarnokkal szemben hármasával parallelogramm alakban épített, egyenként 12 ár kiterjedésű 6 tóba, melyekhez még 1, ár kiterje­désű 7 reserve tó is tartozik. E tavak vizüket a költő­csarnok talaján keresztül vezetett osztócsatorna által 6 külön csatornán át kapják, ugyanazon vizelkülönítési rendszer alapján, mely a konzervátoroknál is érvénye­sítve van. E tavak nyáron át háromszor lebocsáttatnak a végből, hogy a nemes halak nagyságuk szerint szortk­­­oztassanak, nehogy a nagyobbak s gyorsabban fejlő­dők a lassúbb fejlődésüeket felfalják. A viz rendes folyása e tavakban úgy van rendezve, hogy a viz alulról áramlik a tavakba, miáltal a víz foly­vást élénk mozgásban tartatik. A pisztráng lazacz és Coregonus ivadék tehát e tavakban tölti el az első félévet, és ősszel azután az utóbb elősorolandó tavakba helyeztetnek el koruk és kifejlődésük szerint. A fenyő-kosztolányi tórendszer a Zsitva felé szi­lárd falból és töltésből, egymás közt pedig vert falból van építve, és minden tó feneke rostált kavicsosai be­hordva. A Zsitva legmagasabb árszínvonalán felül 1 mé­ter magasságra épitvék s igy bármely zápor iránt kö­zönyösek. A zsiványtorony alatt­i részben a nagy költőcsar­nok környékén van az előbb már említett 7 ivadéktó, továbbá a 8. számú s him pisztrángok számára való 181 ár s az anyapisztrángok számára berendezett 469 ár kiterjedésű 10. számú s végre még a 9. számú 35 ár kiterjedésű díszpéldányok számára fentartott tavak vannak, összesen 77 ár kiterjedésben. A zsiványtorony felett levő 1876-ban épitett költőhajlék környékén van a 18-ik számú és 174 ár ki­terjedésű s a két éves pisztrángoknak szánt valamint a 15-ik és jelenleg 2 éves pontyokat nevelő 104 ár ki­terjedésű tó összesen a kettő 27 ár kiterjedésben. A 15-ik számú tóban levő pontyok hivatva van­nak még ez év folytán keresztül viendő s már tervében is rendkívüli érdekes pontytenyészetet benépesíteni. E czélból terveztetik a 16. és 17-ik számú egyen­kint 2 m ár kiterjedésű ponty ivarzó tó az 1, 2, 3, 4 éves pontyok részére. E ponty­tavak nem lesznek állandók, hanem 12-es formában fognak váltakozni, mi annyival is inkább lehetséges, mert a külső hajlék és költőcsarnok között elnyúló jelentékeny kiterjedésű rétek e fordát meg­engedik. Ilyen formán a rét váltakozva halastóul és rétül fog szolgálni, vagyis 4 évig halas­tó és 8 évig rét leend, miáltal eléretik az, hogy ezen távol fekvésüknél fogva meg nem trágyázható rétek részint a pihenés részint a víz trágyázó ereje által ismét buja vegetatióra ser­kentetnek. A fenyő-kosztolányi hal­tenyészde kiegészítő ré­szét képezik a kis-tapolcsányi kastély parkjában levő öt tó és pedig: 1. A nagy tó, — melybe egyéves californiai laza­­czok vannak — kiterjedése 794 ár. 2. A fenyvestó, melybe az idei Coregonusok jöt­tek, kiterjedése 794 ár. 3. A kistó, a 3—4 éves pisztrángok részére kiter­jedése 252 ár. 4. A szigettó, 1—3 éves salbingeknek. 5. A fürdőtó, melybe az eddig a kis tóban tenyész­tett aranyhalak fognak elhelyeztetni. Az említett halfajokon kívü­l az arra alkalmas tavakban még nagymennyiségű közönséges hal fog tenyésztetni, melyek a nemes halak táplálására szol­gálnak. Ez lévén a legelőnyösebb tápláléka a nemes ha­laknak, a Zsitva csatornáján szekrényháló van alkal­mazva, mely nagy mennyiségben gyűjti az ott rekedt közönséges halakat, melyek közül a nagyobbak össze­vagdalva adatnak a nemes halaknak, a kisebbek pedig élő állapotban dobatnak be a tavakba a fiatalok gya­korlatául. E vázlatos leírásból a figyelmes és érdeklődő ol­vasó kétségtelenül át fogja látni, hogy mily széles ala­pokra fektetett, sok­oldalú és mennyire tudományos szakavatottsággal a lehető legczélszerűbben berendezett tenyészdét birunk a fenyő-kosztolányi haltenyészdébe se nem fogja hibás felfogásnak tartani, ha azt állítom, hogy hazai haltenyésztésünk állapotában a legkorsze­rűbb haladást jelzi. Egy más alkalomra tartom fenn a fölemlített hal­nemek tenyész­értékéről kimerítőbben szólani. Szokonya Bertalan: c­­­á­j­á­h­o­z, szóval is kifejezni a társadalom elhagyottjai, az árvák iránt tanúsított nemes adományáért a kö­zönség háláját. Az indítványhoz szóltak még dr. Sav s dr. Kövesy, ki emlékiratot óhajt átadatni, melyet Seidel Lajos kapitány indítványára a tisztikar s a a bizottsági tagok is aláírjanak. — Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s a küldöttség vezetésére a főispán az ő excellenciája ajánlkozott. Határo­zatba ment egyúttal, hogy abba ne csak bizottsági tagok, de a városi celebritások közül is többen meg­hivassanak. Ezzel a rövid ülés véget ért. Hatósági élet. Rendkívüli városi közgyűlés volt 30-ikán Simor János herczegprimás 100,000 frtos alapítványa tár­gyában elnöklő főispán a gyűlést megnyitván, felolvassa a főjegyző a herczegprimásnak általunk már közzétett levelét a képviselők feszült figyelme s lelkes éljenzései közt. Erre a polgármester felállván, meleg hangon ecseteli az elismerést, a hálát, melyet valóban fejedelmi adomány által e város minden egyes polgára . Eminenciája, városunk fénye, büsz­kesége iránt mélyen érez, indítványozza, hogy egye­lőre hála és köszönőirat intéztessék s alkalmas idő­ben a már kiküldött bizottság menjen . Eminen­ Bicske 1882. junius 28. Tekintetes Szerkesztő ur! Lits Gyula szeretve tisztelt képviselőnk, múlt va­sárnap azaz junius hó 25-én, kezdé meg körútját, hogy leszámoljon választóinak a lefolyt országgyűlésen tör­tént fontosabb eseményekről. Veigl Mihály és Tögl Já­nos tűzoltó főparancsnokok s a választó közönség kö­zül többen a városon kivü­l elébe mentek kocsikon, hogy szeretetüket és tiszteletüket ez által is még job­ban kifejezzék. Megérkezésekor az önkéntes tűzoltó­­egylet teljes díszben, katonai tisztelgéssel fogadta, a nép pedig szívélyes éljenekkel üdvözölte. Beszélt a városháza előtt egy óra hosszáig szépen és lelkesülten, némely erősebb kifejezéseinél zajos éljenekkel szakított meg. Szavaiból ezt értettük meg, hogy ő haza a mi közös édesanyánk beteg, de nagyon beteg, hogy a füg­getlenségi párt bármily jót és üdvöset akarjon is, en­nek megmentésére, nem teheti, mert útját állja egy erős had­test, melyet a szó hatalmas fegyverével már többször darabokra vagdaltak, de megsemmisíteni nem lehetett, sőt így még rosszabbá vált álláspontjuk,­­ mivel a holttetemeken nincs emberi erő mely ke­resztül hatoljon. Reményét fejezé ki, hogy azért még is csak fog jönni egy jobb kor, midőn a függetlenségi elvek diadalra jutnak s Magyarország a törvényes után elért personalunió alapján még boldoggá lehet. Hiszem én is teli, szerkesztő úr, amit Petőfit irt, hogy : „Él még a magyarok Istene, hazánkat Átölelve tartja atyai keze ; Midőn minket annyi ellenséges század Ostromolt vak dühhel, Ő védelmeze. Az idők, a népek éktelen viharja Elfujt volna minket mint egy porszemet, De ő szent pallastja szárnyát ránk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejünk felett, így keresztül éltünk hosszú ezer évet. Ezer évig azért tartott volna meg, Hogy most a midőn már elértük a révet, Az utolsó habok eltemessenek ? Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, Mert káromlás, róla ilyet tenni fel, Nem hogy egy Isten, de még ember sem űzhet ily gúnyos játékot gyermekeivel. Élni fogsz, hazám, mert élned kell... dicsősség És boldogság lészen a te életed . .. Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet. Délután a mányi és csabdii híveket látogatta meg, hol szintén rokonszenvesen fogadták. Estve is­mét visszajött hozzánk, a midőn is az egyesület és csizmadia ipartársulatok a dalárdával egyetértőleg nagyszerű fáklyás zenével tisztelték meg Berger Jó­zsef úr lakásán, éltetvén őt, mint a függetlenségi el­vek nagyratörő nemeskeblü bajnokát. Ismét a költő szavát idézem, midőn soraimat bezárom: „És magyar, áll Buda még! a múlt csak példa legyen most , égre honért, bizton nézzen előre szemünk.“ b . . .­­. A helybeli főreáliskola tanuló ifjúsága folyó hó 29-én d. e. 10 órakor tartotta meg zárünne­­pélyét. A tanuló ifjúság díszben öltözve jelent meg és feszült figyelemmel várta a perczet, melyben évi fára­dozásainak gyümölcsében — a bizonyítványban — gyönyörködhetik, esetleg szomorkodhatik. A tanárok hasonlólag mind részt vettek az ünnepélyen. Díszes vendégkoszorú gyűlt egybe. Feszült figyelem és mély csend uralkodott a teremben, midőn a megadott jelre Kölcsey „Hymnusza* hangzott fel. Az ének elhangzása után Klein Sándor V. osztályú tanuló Tóth Kálmán „Rozgonyi özvegye“ czimü költeményt szavalta. Gasz­­ner Ágoston VI. oszt. tamiló „Die Bürgschaft* czimü költeményt Schillertől és Bencsik Ferencz VI. oszt. tanuló „Roland“ czimű költeményt szavalta Ponsardtól. Mindhárom szavalata a jelenlevők elismerését a legna­gyobb mértékben kiérdemelte, tanúskodnak erről az éljenek és tapsok, melyben őket részesítették. A dalárda a szavalatok között egy-egy dallal fűszerezte az ünne­pély hatását. Ezután az intézet derék igazgatója tek. Valkovszky Miklós úr igazgatói jelentést tett a lefolyt évi működésről. A többek közt vázolja azon kritikus állapotot, melyben az intézet, kétes sorsa és kiegészí­­tetlen volta miatt évek óta állott, de most örömmel hozza tudomására a szülőknek, hogy az oly régen pen­getett Székesfehérvári Községi Főreáliskola kérdése ez évben valahára megoldást nyert, miután a ura. m. kir. Belügyminisztérium és Székesfehérvár sz. kir. város között létrejött egyezés folytán a Székesfehérvári Köz­ségi Főreáliskola államivá tétetett. Másrészt szomoro­dott szívvel említi meg, hogy a halál a lefolyt évben intézetünknek két tanulóját névszerinti Pók Miksa V. oszt. és Hirsch Ödön III. oszt. tanulót ragadta ki az élők sorából. Miután még elősorolta az intézet főbb nevezetes mozzanatait beszédét befejezte. Most még egy dalt zengett el a dalárda, mely után Strasser Miksa VI. oszt. tanuló tartotta a közönség osztatlan figyelme közepett nagy szorgalom és fáradságról tanúskodó meg­ható búcsúbeszédét. Harsány és hosszantartó éljenek hangzottak fel a búcsúbeszéd után a jelenlevők ajkairól, melylyel egy­részt a szónoklat iránt való megelégedéseket nyilvání­tották ; másrészt a tanulók éljenek biztos jelei annak, hogy azon érzelmeknek, melyeket a szónok beszédében kifejtett mennyire részesei ők is, és hogy mily nagy szeretettel és tisztelettel viseltetnek tanáraik iránt. Az éljenek lecsillapulása után az igazgató a jutalmakat osztotta ki. Az ünnepély sikerének oroszlánrésze Aujezdsky Adolf tanár urat illeti, ki az énekkart egész évben díj­talanul vezette. Másik tényezője dr. Halász tanár úr, ki minden törekvéseiben oda törekedett, hogy az egész évi működésnek méltó legyen a befejezése is, a­mit a bucsuünnepély fényesen igazolt. A városi polgári leányiskola zárün­nepélye. F. hó 29. tartatott meg a polg. leányiskola zárünnepélye, mely valóban minden várakozást felül­múló eredményről tanúskodott, s mindinkább belátjuk a polg. leányiskola nagy fontosságát, mely hazánknak műveit és hazafias honleányokat nevel. A közreműkö­dők közül különösen kiemelendők: S­z­ü­t­s Julia IV. o. növendék, ki üdvözlő beszédét szép érzéssel mondta el; továbbá Lausch­mann Mariska, Steininger Czera, Gold Róza, Jeszenszki Jolán, Ne­­messányi Mari, Havas Ilona a szavallás terén meglepő ügyességet fejtettek ki. Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a karéneket, mely a növendékek szor­galma és iparkodásán kívü­l még tapintatos és ügyes vezetőre következtet. A zárünnepélyt a jutalmak ki­osztása követte, ezután pedig úgy a n.­é. közönség mint­ti növendékek megelégedten szétoszottak. Iskolai zárünnepély. Kettős ünnepet ült június 29-én a tanuló ifjúság; a naptárban piros betűkkel nyomott s a rájuk nézve sokkal fontosabb iskolai év zárünnepét. Biz az neveze­tes nap a tanuló életben, mikor egy évi munkálkodása, fáradsága, szorgalma eredményét, jutalmát veszi. Ha jelenben egyik-másik tanoda végünnepén körültekin­­t tekintettünk, a mosolygó arczok nyilván elárulták, hogy munkálkodásuk az ár szőlőjében nem veszett cárba; kifejezték egyszersmind, hogy tudós tanáraik által fiatal sziveikbe ültetett mag megfogamzott. Mi meg reméljük, hogy ifjaink a majdan termő gyümölcsöt a haza s az emberiség javára fordítandják. A gymnasiumi tanulók zárünnepét rövi­den a következőkben adjuk: A hálaadó isteni tisztelet végeztével az ifjúság tanáraikkal s a nagyszámú és díszes közönséggel a gymn.­épület dísztermébe vonult, s miután a közszeretet s tiszteletben álló igazgató úr az ifjúság és a közönség lelkes éljenzései közt a terem­ben elfoglalta helyét, kezdődött az ünnepély Kölcsey „Hymnus“-ával, előadva az ének és zenekar által. Itánia a „Vándor dal“-t éneklé a vegyes­kar oly pre­­czizitással, mely a közönséget meglepte s osztatlan el­ismerésben részesült. Az érdem fő része, mindenesetre a buzgó, fáradhatlan énektanárt, sőt, Vass urat illeti. Majd Mosdósy 8 o. t. búcsúzott el a tanári kartól nagy gonddal összeállított beszédben, melynek minden mon­datában a szeretet, tisztelet s hála volt kifejezve. Elbú­csúzott tanuló társaitól is. Erre a tudós igazgató úr szólt, buzdítva az ifjúságot, hogy a kitűzött pályán­­tartó buzgalommal haladjon, hogy majdan a társa­dalomnak, a hazának hasznos polgáraivá váljanak. Most a jutalmak kiosztása következett. A „Török indu­­ó“-t a zenekar dicséretes buzgalommal játszotta. Végül a „Bányász dal“t adta elő az ének és zenekar, melyet ez utóbbi még egy indulóval megtoldott. A díszes kö­zönség s az ifjúság megelégedetten, lelkes ovácziók közt oszlott szét. Városi és vidéki hírek. — Az előfizetések mielőbbi megújítását, s a hátralékok szives beküldését tisztelettel kérjük. —Újonnan nyitott nyomdánkban a legelegán­sabb névjegyek és üzletkártyák, körlevelek, báli meghívók, falragaszok, gyászlapok s minden­nemű nyomtatványok, helybe, úgy mint vi­dékre, gyorsan és jutányosan készíttetnek el. — Simor János herczegprimás 15 évi érsekségi ideje alatt, közel három millió fo­rintot adott jótékony és közművelődési czélokra. — Szögyény-Marich László főispán ur fiával Szögyény-Marich Gézával folyó évi julius hó­b-án Gleichenbergbe uta­zik, hol a fürdőidényt tölteni fogják. Onnét hazatérve Esztergomba megy, mint vezetője azon küldöttségnek, mely Simor János herczegprimásnak szóbelileg fogja kifejezni köszönetét városunk irányában tanúsított nagylelkűségéért. — A fürdőévadban figyelmeztetjük mind­azon szenvedő embertársainkat, kiket orvo­saik a hévvizi gyógyfürdőbe küldenek üdülés végett, hogy mielőtt a fürdő használatát megkezdenék, forduljanak Dr. Singer keszt­helyi fürdő orvos úrhoz, ki alapos orvosi is­merete és hosszas gyakorlata által a bajt felismeri s a fürdő hőmérsékéhez viszonyítva azoknak, kiknek a hő­forrás veszélyes volna, a fürdést azonnal megtiltja, így elejét vehe­tik a netán bekövetkezhető szomorú kataszt­rófának. — Simor János herczegprimás, kerülni óhajtván a jubileuma alkalmával előfordulandó tüntetéseket, kedden délelőtt Esztergomból elutazott. Junius 30. 1882.

Next