Székesfehérvár és Vidéke, 1885 (13. évfolyam, 55-157. szám)

1885-10-10 / 122. szám

csomó mágnásból, kik közül a munkában kevés vesz részt, egy csomó elaggott más egyénből állt, a fiatal erők alkalmazásában nagyon fukarok voltak, pedig a bizottságok alkotó, tevékeny elemeit tett erős fiatal bizottsági tagok és fiatal tisztviselők képezhetik. Nézzük csak az állandó választmányt, azt a sokféle bizottságot van-e ott fiatal tisztviselő ? pedig hála az égnek a megyei közigazgatás, a megyei ár­vaszék, kiváló tehetségű fiatal tisztviselőkkel bir. — Fel kellene hagyni azon elavult szokással, hogy minden bizottságba csak azon tisztviselő jusson, kiket a törvény oda rendel, sőt ellenkezőleg minden fiatal tisztviselőt valamelyik bizottságba vagy választmányba be kellene választani, tanuljanak ott, szokjanak a nyilvánossághoz, hogy aztán tevékeny s a nyilvános­ság előtt is fellépő tagjai legyenek a közügyeknek. A­mit a fiatal tisztviselőkről mondtunk, azt mondjuk a fiatal bizottsági tagokról is. Ne abban gyönyörködjünk, hogy hangzatos nevek legyenek a bizottságokban, hanem gyűjtsük oda a fiatal tisztvi­selőket, a fiatal bizottsági tagokat. Alispánunk fiatal ember, fiatal hévvel és buz­galommal fogott a megye vezetéséhez, karolja fel a fiatalságot a megyei élet körében, s édesgesse azokat oda, kedveltesse meg velük a közéletet. Mai viszo­nyok közt nem igen van alkalma másként a fiatal­ságnak részt venni, mintha bevonják őket a bizott­ságokba, a választmányokba, s igy be lesznek ve­zetve a nyilvános életbe, s a közgyűlés zöld aszta­lánál felléphetnek, s akkor fel is mernek lépni. Ajánljuk ezt alispánunk figyelmébe; midőn a bizottságokat, s választmányokat alakítják, azon sok szokásos név közé sorozzon be egy-egy fiatal tetterős tisztviselőt, s bizottsági tagot — majd meglátja, hogy élénkíteni fogja a megyei közéletet. —­— VÁROSI és VIDÉKI HÍREK. Október 10. 1885. — Az előfizetések mielőbbi szives meg­újítását, a hátralékok beküldését, valamint lapunk terjesztését tisztelettel kérjük. — A megyei közigazgatási­ bizottságban lemon­dás folytán megürült egyik tag helye; erre a kö­zönség egy nagy része dr. Szüts Andor fiatal ügyvédet, s megyei bizottsági tagot jelölte ki. Nagyon helyes, hogy a fiatal tevékeny erőket a bizottságokba beválasztják, de szükséges is főleg most, midőn a közigazgatás új rendezés küszöbén áll, s a közigaz­gatási bizottság hatásköre terjed. Különösen a jogász világ gyér számmal van ott képviselve, nagyon szükséges tehát, hogy a történelmi nevek, az egyház s a gazdászat képviselői közt a jogi élet harczosainak száma szaporodjék, de még az is kívánatos ha fiatal erők bevonatnak a munkába. Azt hiszszük, dr. Szüts “ --------- ------------ * • • — Eljegyzés: Szinovácz Gyula, a hely­beli kir. törvényszék volt tagja, jelenleg szombathelyi kir. törvényszéki biró, elje­gyezte magának Patzil Malvina kisasszonyt, — Patzil Jánosnak, herczeg Eszterházy Mik­lós magántitkárának leányát. — Hazafias indítvány. Havranek József polgár­­mester a hétfőn tartandó köztörvényhatósági köz­gyűlésen — mint értesülünk — hazafias indítványt készül tenni. Azt fogja ugyanis indítványozni, hogy a város, mint erkölcsi testület, szavazzon meg 200—300 forintot az „erdélyi közművelődési egyesület” sege­­gélyezésére. Igaz, hogy városunk legkevésbbé sincsen azon helyzetben, hogy a segélyezéseket bőven oszto­gathatná, de ha ily ügyről van szó, akkor félre kell tenni mindent, szűkmarkuskodni nem szabad, s még ha nehezünkre esik is, támogatni kell a szent ügyet, mert Magyarország csak úgy lesz boldog, ha annak minden lakója magyarul érez, magyarul beszél. A megszavazandó segélyt nem egyszer s mindenkorra adja városunk, s ha majdan az „erdélyi közművelődési egylet” képes lesz az általa elért eredményekre hi­vatkozni, városunk nem fogja attól a segélyt soha megvonni. Az a nézet, hogy városunk egyelőre ne járuljon erejét túlhaladó összeggel a segélyezéshez, szintén helyes, mert időközben bekövetkezhetik amaz eshetőség is, hogy, ha az egylet társadalmi uton nem lesz képes az óhajtott eredményt elérni,­­ akkor a törvényhatóságok veszik kezükbe az ügyet, s az egylet segélyezését e czélra kivetendő községi pótadókból fogják amúgy is fedezni, mint történt ez legutóbb is. Szathmármegye e hó 8-án tartott közgyűlésén, a­hol a megye közönsége, négy oláh pap szavazata ellenében 119 szavazattal, óriási lelkesedéssel fogadta el Károlyi István gróf indítványát, hogy a „Szé­­cheny-alap* javára 1% pótadó vettessék ki. — Városi közgyűlés. Székesfehérvár szab. kir. város köztörvényhatósága e hó 12-én délelőtt 9 órakor törvényhatósági rendes közgyűlést tart, mely­nek napirendjére eddigelé a következő tárgyak van­nak kitűzve: 1.) Főispán ur Ő méltósága leirata némely kisebb bizottság kiegészítése tárgyában. 2.) Tóth István főjegyző hivatalos jelentése a közigaz­gatási bizottság kiegészítése tárgyában. 3. Kiadó­­hivatal jelentése Valitsek Mátyás által megvenni szándékolt városi területre vonatkozólag. 4.­ Nagy­­méltóságu m­agy. kir. Belügyminisztérium leirata az 1884. évi zárszámadás jóváhagyása tárgyában. 5.) Nagyméltóságu magy. kir. Belügyminisztérium leirata az 1888. évi költségelőirányzat elkészítése tárgyában. 6. ) Nagyméltóságu magy. kir. Belügyminisztérium leirata a zámoly-utcai iskola kibővítése tárgyában. 7. ) Nagyméltóságu közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minisztérium leirata a Sz.-Fehérvár — bicskei vasútvonal kiépítése tárgyában. 8.) Városi tanács előterjesztése a napi biztosok hiányzó, tagjainak pót­lása tárgyában. 9.) Városi tanács előterjesztése a szent Ferencz rendű szerzetház által kért gabona alamizsna kiutalványozása tárgyában. 10.) Városi tanács előterjesztése az állam által szederfa ültetésre kért városi területre vonatkozólag. 11.) Városi tanács előterjesztése az újból épült lőporraktár tárgyában. 12.) Városi tanács előterjesztése az ügyintézet tulaj­donát képező postaház átalakítása tárgyában. 13.) Városi tanács előterjesztése a közvágóhidi pótépit­­kezésekre vonatkozólag. 14.) Városi tanács előterjesz­vwww T -_n 6­­ •/ 1 1 o ------*ov------»«I -I segélyezése iránti kérelem tárgyában. 15.) Városi tanács előterjesztése Virth Józsefné segélyezése iránti kérelme tárgyában. 16.) Városi tanács előterjesztése a házipénztár által az árvapénztárból fölvett 48.000 frt után számított 5749 frt 97 kv. késedelmi kamat kiegyenlítése tárgyában. 17.) Jogügyi szakosztály előterjesztése Zólyom megye közönségének feliratára vonatkozólag a kormány felügyeleti jogának szabá­lyozását illetőleg. 18.) Hajdumegye közönsége pár­tolás végett megküldi a törvényhatóságok által köz­tálni fogok. Bevágtunk négy pár virslit és nyolcz pohár sört. Nem is tudom, hogy ebédelt a kegyel­mes úr. S miután biztosítottuk egymást feltétlen és állandó ragaszkodásunkról, annálfogva Szerbia és Ausztria Magyarország most már nyugodtan nézhet az események elé. A „Times” reporterje még akkor is ott ossonkodott a kapu előtt, midőn visszatértünk. Lenéző pillantást vetettem reá. A „Székesfehérvár és Vidéke” levelezője mennyire élőtökbe vág­ti szem­füles, kóbor angliusok! ” Bucsuzásnál a két kis­asszony szerb rozmaringot adott emlékül, mely a palota udvarán dúsan tenyész, olyan fajta virág, aminől nálunk szolgabirói rendeletre irtogatnak az útszéleken. Szerkesztő urnak szántam, majd átadom. Onnan egyenesen Nis felé vettem utamat, hol a skupcsina éppen együtt volt. Szerb túrót ettek és rác ürmöst ittak mellé. Fájdalommal szemléltem, hogy nekem azokból, mint a „Székesfehérvár és Vidéké”-ből tiszteletpéldány nem adatik. — Milán király éppen mohai vizet akart önteni az ürmösbe, de még elég jókor értem oda, hogy e vétkes merény­letben megakadályozzam. Már ki látta azt, finom rácürmöst savanyú vízzel inni ? Bár nem vagyok államférfi, de az efféle helytelenségeket megszoktam akadályozni. A hadsegédnek átadtam a Pepike üd­vözletét, aki szivarokat árul Budapesten a kiállítás­ban s annak idejében gyengéd ismeretséget kötött a hadsegéd úrral. Ozsonna után, mikor beturóztak és rácürmösöztek Pirocsanak képviselő kezdett szó­lani. Előadá­s Szerbia és Macedonia népeinek hó­dolatát és ajándékát, amennyiben nevezett tartomá­nyok szabadság után sóvárgó lakói, már jó előre tiz métermázsa lépést küldtek a vitéz szerb hadsereg számára. — Háború­­nélkül is hasznát lehet annak venni. — Miután a skupcsina azon kérdésére, hogy Ausztria Magyarországnak nincs-e kifogása­­ Szerbia és Macedóniának általuk leendő okkupálása ellen — szívélyesen azt válaszoltam, hogy teljességgel nincs, sőt ráadásul odaadjuk nekik Ercsit és Érdet a Sárközy Aurél engedelmével — nagy örvendezések között oszlottak szét, engem is megkínáltak a rác­­ürmösből és mondhatom, hogy a „Vörös Ökör”-ben sohasem adnak olyant­ érdekű célok létesítésére fölveendő kölcsönök bélyeg­­mentesítése tárgyában intézett föliratot. 19.) Borsod-­­ megye közönsége pártolás végett megküldi a műbor­gyártás eltiltása tárgyában intézett feliratát. 20.) Több bizottsági tag által aláirt indítvány a katonai bizottság megalakítása tárgyában. 21.) Polgármester úr ő nagyságának indítványa az erdélyi közművelő­dési egylet segélyezése tárgyában. 22.) Városi tanács a betegintézeti ápoltak s ápolók jövő évi élelmezése tárgyában. 23.) Városi tanács előterjesztése Goldman Antal és Csernay József kérvénye tárgyában, kik a kenyér­szállítás vállalatáról lemondanak. 24.) Városi tanács előterjesztése az aszalvölgyi csatorna kiépítése tárgyában. 25.) Polgármester úr ő nagysága jelentése a fogyasztási adók bérbevétele tárgyában. — Tűzoltó egyleti hírek. A helyi önkéntes tűz­oltó egylet választmánya tegnapelőtt délután 4 órakor a városház tanácstermében ülést tartott, Kempelen Imre egyleti elnök elnöklete alatt. Ez ülésben tár­gyalták Vida Pál egyleti titkár kérvényét, melyben nevezett titkári tisztségéről leköszön s magát a tit­kári teendők alól fölmentetni kéri. A választmány nem fogadta el a lemondást, mert nevezettet az ez évi január hó 6-án tartott tisztújító közgyűlés egy évi időtartamra választotta meg titkárul, h így a választmány nem tarthatta magát jogosultnak arra, hogy a hozzá beterjesztett lemondást elfogadhassa. — Az új tűzoltó őrtanya ünnepélyes átvételét tudva­levőleg e hó 17. és 18-adikára tervezte a parancs­nokság. Miután azonban az idő rövidsége lehetet­lenné tette azt, hogy a tervezett időben az új őr­tanyát megillető ünnepélyességgel át lehetne venni, a küszöbön álló téli időszak sem elég alkalmas arra, hogy ünnepélyt lehessen rendezni, — értesülésünk szerint — a parancsnokság az e hó 17. és 18-ikára tervbe vett ünnepélyes átvételt a jövő év tavaszára fogja javasolni. E tárgyban a parancsnokság holnap délelőtt 11 órakor ülést tart. — Ajánlkozás. Egy jó házból való, műveit özvegy nő, 35 éves, r. kath. vallású, valamely úri családnál mint háztartónő, gazdasszony, vagy kul­csárnő alkalmazást keres. Szives ajánlatokat „Ház­­tartónő” czim alatt e lapok szerkesztőségébe kér küldeni. — Az öreg honvéd szomorú vége. Harczi zaj­ban, ágyuk dörgése, fegyverek ropogása között bát­ran, szemhunyoritás nélkül állt, mikor a haza füg­getlenségének kivívásáért fogtak kardot a hősök. Gaz árulás tönkre tette a szent küzdelmet, hiába omlott a sok vér, hiába lett oly sok délceg hadfi kol­dus, nyomorék. A harczi zaj lecsillapult, hazajött a csüggeteg honvéd, írásból, másolásból tengette életét s tartotta fönn hozzátartozóit. Ámde haladnak az évek, az egyenes magatartásu férfiúból meggörnyedt öreg lett; az a kar, mely hajdanra oly ügyesen, oly kitartással forgatta a kardot, alig bírta el már azt a nyomorult tollszárat, melylyel mindennapi keserű —-li. 1-n*tj*4nlin k­anyon 1 m­un­t o­ló­js­zük­­ség; ez pedig borzasztó, mert vallástalanná teszi az istenfélőt, őrjöngővé a szelídet, bangává a lángészt, erkölcstelenné az ártatlant, gazemberré a becsületest. Beállt a réginség az öreg honvédnél is, s az a baj, mely nem fáradt ki a hon védelmében, nem rettent vissza attól, hogy okmányt hamisítson, az éhségtől kinzott öreg nem irtózott attól, hogy visszaéljen a honvéd névvel, s csalás útján forduljon a jószívü emberbarátokhoz. Egy forint 40 krt csalt ki az öreg, midőn rájöttek, hogy nem jár igaz után, befogták óhajtván kitapogatni a román hangulatot, átrándultam Bukarestbe. Ott annyira nem félnek a háborútól, hogy egy egész ezred dorobánczot kuko­rica töréssel elfoglalva találtam. Egy kompánia nagy máglya szalmánál sütögette a jóféle terményt, azt mondták, hogy négy nap óta nem kaptak enni. — Hogy Bratianohoz akarok benyitni, hát erős per­­patvar hallatszik ki a szobából. Nyilván husravalót kért az asszony, mert az öreg úr haragosan rivallt rá, hogy a pokolbeli ördög se győzne benneteket pénzzel. Hogy beléptem, úgy tettek, mintha mi sem történt volna köztük. Az asszony épen a „Székes­­fehérvár és Vidék”-et olvasta. Rendkívül tetszik neki benne az „Egy festmény története” tárca. Azt mondá, hogy 78 darabot font azóta, mióta ez az elbeszélés járja, de hiszi, hogy száz darabig eljut, míg vége lesz, én biztosítottam őt, hogy hite valósul. Hanem Bratiano nagyon zsenirozva volt, mert az egyik bocskorát reparálni küldte a vargához, nem hagy­hatta el a szobát, nem lévén neki másik pár bocs­­kora. Megsajnáltam szegényt. Lám, minálunk az utolsó diurnistának is 7—8 pár cipője van, igaz, hogy kontóra, de van, az oláh miniszter meg egy pár bakancscsal beéri. Megkérdeztem, hogy mit szól Battenberg Sándor dolgaihoz ? Hát azt, hogy az egy éretlen fiatal ember, nem is jön meg az esze, míg felesége nem lesz. A nőtlen emberek rendesen csak ostobaságokat szoktak elkövetni, azt mondta Bismarck is. — Szerkesztő úr jutott eszembe, de még saját magamra tekinte is azt gondoltam, hogy már ez bolondul volt mondva, még ha Bismarck mondta is. Úgy fog járni Sándor — folytatá Bratiano — mint a Fedrus kutyája, aki úszván a szájában vitt hússal, meglátta annak árnyékát a vízben s utána kapva elveszté a szájában levőt is. — Örömmel győződtem meg e diskursusból, hogy ez a Bratiano legalább algimnáziumot végzett, mert ime a Fedrus meséit ismeri. Azután Szófián keresztül Filippopolisba értem, ott találtam az ifjú Sándort egy csapszékben. — Derekasan mulatott, azt dalolta, hogy: „Megverek valakit, vagy engem valaki.* — Kérdésemre, hogy: „Bu gedse naszil ujudunuz ?“ (hogy aludt az éjjel), azt felelte: „Pek rahat jattim* (nagyon gyöngyén), az öreg Domonkos Lajost, nem is tagadott a kapi­tány előtt semmit, miért is önbeismerése alapján,­­ mint csalót s okmányhamisítót átkisérték a kir.­­ ügyészséghez, honnét aligha kiszabadul mostanság. Mint hírlapírók mindig elitéltük a bűnöst, lett légyen bűne kisebb­ vagy nagyobb horderejű, de ha a sze­gény Domonkos Lajos sorsára gondolunk, eszünkbe jut az a mondás: „A kis bűnöst elfogják, börtönbe vetik, a czimeres gazembereket, a­kiknek az akasztófa is kevés büntetés volna, mert közvagyon sikkadt el a kezeik között, azokat futni engedik.“ — Mint utólag értesülünk, a kir. ügyészség, a csalás és ok­­mányhamisítás vádjának föntartása mellett, Domonkos Lajost szabad lábra helyezte. — Mennyit fogy a nap októberben ? Október hó 1-én a nap 6 óra 13 perckor kelt és 5 óra 59 perckor nyugodott le, te­hát a nap hossza 11 óra 36 perc­ volt. 31-én a nap 6 óra 45 perckor kel és 4 óra 43 perckor nyugszik le, tehát a nap 9 óra 58 percig fog tartani. E szerint a nap ok­tóber hóban 1 óra 38 perccel fogy­­ az éj­szaka, mely 1-én 12 óra 24 percig, tartott s 31-én 14 óra 2 perc lesz, természetszerű­leg ugyanannyival nő. — A szfehérvári dal- és zene-egyesület 1. év és hó 18-án, d. u. 3 órakor a város­ház nagytermében rendes közgyűlést tart, melyre az egyesület 1. tagjai tisztelettel meghivatnak az elnökség által. — Bírságolások. A rendőrbejelentési hivatal által a bejelentési szabályok áthágása miatt Győri József 1 frt, Herman Sándor 1 frt, Scheller János 2 frt, Rechnitzer Soma 2 frt, Csizmadia Venczel 2 frt, Nikolsburger Jakab 2 frt, Gaszner Pálné 1 frt, Peresztegi Nagy Istvánná 3 frt, Ocsipa László 1 frt, Plesche József 1 frt, Nagy Jánosné 50 kr, Latzó Andrásné 1 frt pénzbírságra, Lukáts Teréz 5 napi elzárásra, Kováts Ágota 3 napi rendőri elzárás és Peremartonba továbbításra ítéltettek. Polgártársa­inkat saját érdekekben figyelmeztetjük, hogy a be­jelentési szabályok meg nem tartásától óvakodjanak, mert a rendőrbejelentési hivatal a jövő hó elején kezdi meg az ellenőrzési vizsgálatot, mely alkalom­mal a mulasztókat már fokozatos mérvben fogja bírságolni. — A „Képes Családi Lapok“ 2. számának tar­talma: Az utolsó rév. (Elbeszélés vége). Tolnay Lajostól. — Kankulin. (Miczkievicz Ádám költeménye.) Luby Sándortól. — A mézes hetek után. (Kiállítási tárcza.) Madarassy Lászlótól. — A bolgárok földje. (Tárcza.) — A boszorkány. Theuriet Andre regénye.) Képmagyarázat. — Mindenféle. Képeink: A halottas karaván. — A bojár menyegzője. — A házi harcz. — Tirnova. — A Duna a bulgár partról. — A ka­­zaliuki rózsaszüret. — Melléklet: „A szobor titka.“ (Regény, Tábori Róberttel.) 16—32. oldal. Borítékon : Heti naptár. — Király-séta. — Számrejtvény. — Aho gy 4'oj f a Cl O V TVTagffftjf.nlr novocro -Tn+.fil­m A.I* Apróságok. — Hymen. — Gyászrovat. — A szer­kesztő postája. — Hirdetések. — Kukoricza-tolvajok. A rendőrség Wá­­genhoffer János, 12 éves suhanczot 6 órai, s Csörgits Jánosné, született Pavelka Zsu­zsannát 12 órai lezárásra ítélte, — mert az egyik városi csősz tetten érte őket, a­mint olyan kukoriczaföldeken bilingéreztek, melyeken a kukoricza még nem volt meg­szedve. Mondom neki, hogy mit o­kvetetlenkedik, mért nem fér a bőrébe ? Nem szólt, csak nótázott: „A Balkánon dörög az ég, villámlik Fáj a szívem, de kívülről nem látszik.* — Nagyon el volt keseredve.­­ Nem tud szegény feleséget kapni, méltányolni lehet nagy fel­háborodását. Tanácsoltam neki, hogy ha olyan nagy benne a vállalkozás, jöjjön ide közénk a Zsoldos birtokba — a­honnan az idén is két bérlő bukott ki, kap itt feleséget eleget, aztán mint az ő bolgár királysága ez idő szerint, éppen úgy ez a Zsoldos birtok is a „Bolond vár“-ig terjed. Azt mondta, hogy nem hagyhatja ott a szultánt, mert az rá fog testálni. Biztattam, hogy elhozzuk a szultánt is ide Ágotára. Annyi nekünk Bogárdon a regále jövedelmünk, hogy azt se tudjuk, hová tegyük, eltartjuk abból ő felségét. Rendelünk mellé tizenkét keresztúri menyecskét, soha eszébe se fog jutni a nagy urnak, hogy valaha az édes vizek mellett is lakott. Azt mondta Batten­berg Sándor, hogy majd gondolkozik a dolgon. Mint furfangos levelező, neki nem árultam el, de itt elmondom egy másik tervemet is. Nevezetesen: Pálmai Ilka most készül özvegygyé lenni, tudni való, hogy meg nem állja soká férfi nélkül. Állami szempontból nagyon helyes volna azt a szép asszonyt ezzel a Sándor gyerekkel összefűzni. Az egyik az égő Balkán, a másik az égő Vulkán; két tűz szépen egyesülhet. A magyar állam vér nélkül (legföljebb az Ilkáé) hozzájutna Bulgáriához, Ruméliához "e házas­sági frigykötés folytán. — Hogy nekem kell az ilyenekre Tisza Kálmánt figyelmeztetnem! . . . Előbb utóbb is a mi a misszión!’: lesz civilizálni Konstantinápolyig. Megparancsolnánk a románoknak, hogy nekik csak krumplit szabad termelni. Mindjárt följebb menne a búzánk ára. S a mi fő — nyugod­tan alhatnék a vén Európa, nem gyűl­na ki többet a Balkán. Mit tetszik hozzá szólni tisztelt hosszú plaj­­bászós öreg úr ott Fridrichsruhéban ? Was ? ? K aj ab u s­z. • ■ ■ ■ . l. ■ gondolám magamban — hiszen nálunk a tenisasz­­szonyok, sőt a kisasszony­kák is olyan túl­világi kéjjel nyújtják kezeiket a csókra, mintha abban valami kisebb kiadású menybéli üdvösség volna. Megjegyzem azt is, hogy minálunk a keiner is borbélylyal nyi­­ratja magát, mire a kegyelmes úr azt mondá, hogy ezt a forrongó események zajlása teszi szükségessé. Idegen emberre nem bízhatja a fejét ily világhábo­­rító dolgok közepette, mert minden borbély olyan akasztófára való ügyességgel bír, hogy a hajszálakon kihúzza a nagy emberek gondolatait. Blamirozás nélkül csak az nyirathatja magát borbélylyal, akinek semmiféle gondolatai nincsenek. Most értem már, hogy az akadémikusok miért bízzák fejüket oly nagy bátorsággal frizelt kezekre. A kegyelmes asszony hamarosan betessékelt a vizit szobába, mert mint mondá, ott a cseléd takarí­tani fog. Nemsokára utánam jött Garasanin és mond­hatom, különben meg volt nyírva, mint én szoktam lenni, pedig három hatosomba kerül mindig. Meg­kínált olyan jó szerb cigarettával, azt mondta, hogy a leányai, Filoméla és Zoricza szokták azokat tekeríteni. Csókolom a kisasszonyok kezeit — mon­dom fennhangon, ami láthatólag jól esett apai szivének. Azután kérdezősködött a rácalmásiak felől, mert mikor ő disznókereskedő volt, hát sok jó isme­rőse volt Almáson, hogy a Csupity Joczó, Miatovity Luba meg a Mosztárszki Száva élnek-e még ? — Mind egészségesek s tiszteltetik ekszellenciádat, mondám neki reporteri biztossággal. Aztán kérdeztem tőle, hogy mi véleménynyel van a keleti válság felől ? Azt mondta, hogy osto­baság az egész, nagyobb baj annál, hogy a búzája mind ott van a padláson, nem tudja kinek eladni. Ajánlottam neki a mi zsidónkat, Jaszelet, meg­veszi az. De legközelebb nem szándékozik valamit tenni ? — fűzöm tovább. — Legközelebb ? — De igen, lemegyek ide a Duna partra a „Vatagán“-hoz címzett sörházba, ott igen jó tormás virsli van. — Ha megengedi ekszellenciád ez eljárásában az Osztrák-magyar monarchia részéről én is coope­!

Next