Székesfehérvár és Vidéke, 1885 (13. évfolyam, 55-157. szám)
1885-10-27 / 129. szám
XIII-ik évfolyam. 129. szám. Kedd, 1885. október 27. I___________________________________| Megjelenhetenként háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért ■ Zvreis25 nádor-utczai dohány tőzsdéjében, hotter kaszárnya-utczai kereskedésében, IPAnrx akola-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. II TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI ^ :öziLö^T"sr. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lórincz könyvkereskedésében. "*vind.éls:ezi minden posta,li.iTza,ta,mái. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 90 kv. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig.__________________________________| Előfizetési ára: Egész évre ..... 8 írt. — kr. Fél évre.......................4 frt. — kr. Negyedévre..................2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten, Hausenstein irodájában, Goldberger A., Dorottya-utcza 6. sz. Rajnai Vilmos, molnár-utcza ab az oraz. hirdetési irodában. — Továbbá Bécsben: Hausenstein és Vogler, labor str., Schalek Henriknél, Dukes és Társánál, A. Oppelik.— Székesfehérvárott, a lap szerkesztőségben és Klökner Péter könyvkereak®»déséban. HINafósskisfányel&a szársztehnk. KÖZEGÉSZSÉGÜGYÜNK ÉRDEKÉBEN. Az országos kiállítás alkalmával ülésező különféle kongressusok között egyik figyelemre méltó volt az egészségügyi kongressus, mely hazánk egészségügyi viszonyainak fejlesztése felett tanácskozott. — Nem érzem magam hivatottnak a jelzett kongressus működésének leírására — különben is ismeretes az a közönség előtt a hírlapok tudósításaiból, — inkább e helyütt néhány népünk egészségügyére nézve felette veszélyes dologról akarok szólani. Az országos törvényhozás az egészségügy jól felfogott érdekéből kimondta a körorvosi állomások felállítását. Fel vannak-e azok állítva mindenütt, és ha igen, a törvény intenziójának megfelelők-e? Az első kérdésre nemmel válaszolhatunk s egyúttal okát is megmondhatjuk, ami abban áll, hogy egyes helyeken a túlságos kis fizetés miatt hiába hirdetik a pályázatot, nem kapnak okleveles orvost. A másik kérdésre sem adhatunk megnyugtató feleletet. Sok körorvosi állomás szakképzett orvosok helyett chirurgusokkal van betöltve, kik bizony sok esetben nem sokkal érnek többet a kuruzslóknál. Tudok esetet, midőn egy ilyen orvos egy tüdővészben s vérszegénységben szenvedő embert, ki kevéssel előbb vért hányt, azért mert a háta fájt, megpióczázott. Ehez azt hiszem, nem kell kommentár. Már az ilyen körorvosnál jobb lesz semmi. Másutt a körorvosok — daczára annak, hogy ki van mondva a vagyontalan szegények ingyen gyógykezelése, nem teljesítik e nemű kötelességüket, ismét másutt, a törvényileg vagy szerző- désileg előírt díjnál többet követelnek a hozzá folyamodó betegektől. Ismét másutt, az általuk kezelt gyógyszereket két-háromszoros áron szolgáltatják ki. Mi aztán ennek természetes következménye? Az, hogy a nép, amely a rá kivetett pótadóból fizeti ki orvosát, inkább betegeskedik vagy városra megy, semhogy a tőle túl fizetést követelő körorvos segítségét igénybe vegye. Az elmondottak hála Isten nem általánosan elterjedt bajok, de tagadhatatlanul több helyütt mutatkoznak ilyen jelenségek. Ezeken csak az illető törvényhatóságok segíthetnek úgy, ha az esetleg felmerülő panaszokat orvosolják. A másik, szintén nem kicsinylendő baj a kuruzslás virágzása, mégpedig nemcsak az egyes betegségek, hanem az embrió megölése s mesterkélt elvesztésénél is. Vannak községek, hol még az intelligencia is a kuruzslók malmára hajtja a vizet, vannak helyek, hol a jobb módú polgárcsaládoknál legfeljebb két gyermek van. Ez nem természetes dolog, ez a természet rendjének megzavarása. Nem kételkedünk, hogy az egyesek, körorvosok, teljes erélylyel lépnek fel mindannyiszor, valahányszor az ily dolgokról tudomást szerezhetnek, de az ritkán történik, mert sok helyütt még az elöljáróság is dédelgeti a bűnösöket s lehetetleníti az orvosok ellenőrzését. Az elöljáróságokat kellene szigorú felelősség terhe alatt utasítani minden kuruzslás feljelentése s minden kuruzsló üldözésére, nehogy másutt is oly dolgok történjenek, mint a megyénkkel határos Ősi községben, hol egy fanatikus néptanítóhoz sere Iyesen tódulnak messze vidékről a szegény betegek egészségük még jobban való elrontása és zsebjeik kiürítése végett. Nem hagyhatom említés nélkül az oklevéllel nem bíró, tehát legtöbb esetben kontárkodó szülésznőket sem, kiknek ügyetlensége, lelkiismeretlensége nem egy gyermek életét oltja ki, nem egy anyát tesz szerencsétlenné. Mindezek a dolgok élénk megfontolásra méltók. Falusi helyeken inkább az ilyen bajokat érzik, mint a víz és jó levegő hiányát, mert a polgárnép azon része, amely szűk lakással rendelkezik, idejét többnyire künn a szabad levegőn tölti. Leginkább emelhető kifogás az urasági cselédek lakása ellen, akiknél megtörténik, hogy 4 — 5 család van nem és korkülönbség nélkül összezsúfolva egy szobában. Ez állapot nemcsak egészségügyi, hanem erkölcsi szempontból is kifogásolható. Bizony tehetnének valamit főuraink azok irányában, akik uradalmaikban a teherhordó szerepet viszik, mint a gazdasági állatok, amelyeknek számára sok helyütt pazar költségbe kerülő épületeket emelnek. Csakhogy persze embert kapni ingyen, ökröt, lovat meg csak pénzért!! Ennyit most, máskor másról. Sármelléki. TÁRCZA. GIZELA LEVELEI. SZ IRO N TAI (TÓTH) ARTÚRTÓL: Kedves Margitom ! ígéretemhez híven tudatom veled, hogy megérkeztem Kisláposra. Ez egy igen csinos falucska és a mi legfőbb, nem ismer senki. Nagynéném megérkezésem után rögtön szobámba vezetett és jelentős hangnyomattal mondá: — A mai napot szenteljük a viszontlátás örömének. Holnap azután bemutatom Tarackosi Brici grófot . . . Ugyanis megsúgom neked; de csakis egyedül neked, hogy Brici báró fülig szerelmes lett legutóbbi színezett arcképembe. Most majd alkalma nyilik az eredetiben is gyönyörködhetni. Nem tudom lesz e eredménye, ha igen , úgy nemsokára, mint Tarackosi báróné fogok végig kocsikázni Gombavár utcáin. Ez lenne a legméltóbb válasz az irigy kis ügyvédnőnek, ki ismert szellemességét az ismerettárból meríti. Addig is üdvözöl Gizela. U. i. Képzeld csak, még jól ki se pihentem az út fáradalmait, máris nyakamon Ervin levele. Csupa frázis és sóhaj. Igazán mulatságos. Mit akar ez a fiatal ember ? Csak nem képzeli — abaidonc! Ő legfeljebb tartalékos udvarlónak való. Még valamit! Nagyon leköteleznél, ha egy tournert rendelnél számomra. A régit a vasúton elvesztettem . . . * Kedves Margitom! A bemutatás megtörtént. Brici gróf, tagadhatlanul, negyvenöt éves már elmúlt, de rendkívül érdekes alak. Az elegancia lovagja. Évi jövedelme: kerek ötvenezer forint. A pösze beszéd felségesen áll neki. A gonosz nyelvek azt beszélik, parókát visel és fogai hamisak. Én nem vettem észre. Sőt ellenkezőleg, úgy érzem, boldog tudnék vele lenni! Ne kacagj . . . egy reménybeli báróné nem beszélhet máskép. Eleinte közönyös tárgyakról csevegtünk. Később azonban szóba került a házasság. Ekkor azután brilléroztam. Szemlesütés, arcpír, szende mosoly, naiv kacérság — úgy látszik tetszem neki. Holnapra virágokat ígért. Ez lesz az első lépés a szerelmi vallomáshoz! Most az ablaknál ábrándozom. A kert gyönyörű. A tóban hattyúk mosakodnak. Ez emlékeztet Léda hattyújára, mely azonban a költő szerint, a mai világban —luddá változott. Ugyan mit gágognak rólam Gombaváron ? írt egy halom pletykát. Különösen az irigy kis ügyvédnőről. Kívánom, hogy fogfájása addig tartson, mig az Ismerettár végbetűjéhez érkezik. Kezedet szorítja Gizela. U. i. Épen most hozzák Ervin levelét. Ez az ember kezd terhemre válni. Folytonos ostobaságaival untat. Találj ki módot, hogy megszabadulhassak tőle. Nem kell és ezerszer nem kell! A tournurt adasd fel lehető gyorsan a postára, mert még a falusi jegyzőnő is akkorát visel, mint egy csirkeköltő kosár . . . * — Kedves Margitom! Leveled megkaptam. Igen örülök, hogy helyesled eljárásomat. Tehát az irigy kis ügyvédnő gyöngyös gallért visel ? Mikor nincs otthon mit enni. Hahaha! Brici báró ma reggel csakugyan elküldötte az Ígért virágokat. Délután pedig kirándulást rendezett tiszteletemre. Nem is hiszed, előre haladt évei dacára is minő rugékony ! Kevesen voltunk. Érdekes társaság. A Buckási Miska három sánta agarával; a szomszéd özvegy birtokosné két leánya és az angol gouvernante ; a Rudi gróf vén feleségével és még néhány parlagi gavallér. Én pásztorleánynak voltam öltözve. Rövid kékcsíkos szoknya, hasonló lebbenyekkel, barackszín attac mellényke, szalma kalapomon a Brici báró által ajándékozott virágokkal, kezemben pántlikás pásztorbot. Nagyon jól nézhettem ki, mert Brici báró nem egyszer súgta fülembe: — Ön valóságos párisi kis coquotte! Ismételd ezt pöszén kiejtve . . . Miután az én leendő kastélyomban megebédeltünk, elmentünk a közeli erdőcskébe eprészni. Eper ugyan nem volt, de pótolta ezt Brici báró felülmúlhatlan udvariaskodása. Ha nem csalódom, kissé kiváncsi. Legalább mindig oly helyre vezetett, hol akaratlanul is magasabbra kellett lépnem. Ilyenkor monokliját szemére csapva nem győzte eléggé csodálni piskótához hasonlított lábacskáimat. Sőt egy ízben, midőn a tüskebozótos szikláról lecsúsztam, karjaiban felfogott és viszont ő csücsült a földre. Mindamellett kedélyes pösze hangon jegyzi meg: — E szerencsétlenségben enyém a szerencse! Én persze kacagtam — gyönge ereje fölött. No majd annál izmosabb udvarlókat fogok mellette tartani! Ezen érdekes jelenetke után hazatértünk. Brici báró holnap hozzánk jő vacsorára. Úgy hiszem , nyilatkozni akar. Ez esetben valószínüleg el fogok ájulni. Azért előre is sajnáld Gizelát. U. i. Megint Ervin levele! Hallatlan vakmerőség! Mit firkál nekem ? Ki és mi ő ? Nem is ismerem. Levelét olvasatlanul a tűzbe fogom vetni. A tournurt! A tournurt!! A tournurt! !! különben el vagyok veszve . . . Kedves Margitom! A szerelem tetőpontjára jutottunk. Brici báró még nem nyilatkozott ugyan, de ujján már ott ragyog a — karika gyűrű. Nagynéném ezt igen jó előjelnek tartja. Az egész estét együtt töltöttük. Vacsora, pezsgő és — csolnakázás. Ah, ez utóbbi feledhetlen marad örökre! Még most is szédül a fejem, midőn néked e sorokat irom. Míg nagynéném a tó partján Morpheus karjaiban ringatózott, mi csolnakba ültünk. Brici báró kitűnően tud evezni. Fölöttünk mosolygott a teltarcú hold, a csillagok miriadjai ezüsthálóvá szövődtek . . . minden oly mámoros volt! De nem folytatom e reflexiókat. A költészet gyarló lenne mindezt ecsetelni. Elég az hozzá, hogy határtalanul boldog vagyok, úgy vélem Brici báró se panaszkodhatik. Legalább mikor a tükörbe pillantottam csókja — illetőleg bajusza oda volt festve ajkamra! Csak egyet csodálok. Azt, hogy a hő szerelmi vallomások közepette elfeledte ujjamra húzni a karika gyűrűt. No de majd holnap! Ezentúl mindennap fogunk csomnakázni. Az irigy kis ügyvédnőnek megmondhatod, hogy máris báróné vagyok . . . tudom, hogy jobban fog a foga fájni. Most sietek a puha ágyba. Páh, pál! Ölel álmában Gizela. U. i. Már megint Ervin levele! A szemtelenség netovábbja ! Kér, hogy legyek neje. Pfuj! Én! Egy bárónő! Ha még egyszer írni merészel párbajra hivatom Brici báró által! A tournerre nincs többé szükségem. Egy kukorica levéllel megtömött diván vánkost használok e célra. Nemde pikáns gondolat ? Ajánlom neked is . . . RÖVID REFLEXIÓ A VAÁLI CZIKKRE. Szíveskedettek. Rainprecht Antal tiszttartó úr, a megye alispánjához benyutott, — se lapokban közölt kérvényében — személyemet is bevonni a vitás kérdésbe, közölvén, hogy én „tíz tanú előtt hangosan csudálkozásomat fejeztem ki a felett, hogy lehetett ezen teheneket himlősnek tartani.“ Megjegyzem mindenek előtt, hogy nem volt szüksége t. tiszttartó urnak tanúkra hivatkozni, kik bizonyítsák, miként nyilatkoztam akkor, mikor a külföldi gazdák látogatása alkalmával — nekem egy tehenet — illetőleg annak tölgyét felmutatni szíves volt, — miután én az általam kimondott szót eltagadni soha nem szoktam. Megjegyzem még, hogy midőn az érdeklett tehenet megtekintettem, szokott (úgy hiszem elég nyugodt) modoromban azt nyilatkoztattam, hogy e kiütés felét egyszerű szömörcsnek tartom. Annak is tartottam pedig mindaddig, mig a megyei állatorvosi szakvélemény előttem nem feküdt, melyben a kérdéses szömörcs — szömörcs himlőnek qualificáltatik — minőt részemről én soha nem láttam, s megbocsátható, ha ugyanazon tévedésbe estem — laikus létemre — mint a minőbet, tiszttartó ur is esett — ki szintén egyszerű szömörcsnek hajlandó a küteget még ma is tekinteni, ismeretes szakértői vélemények ellenére. Miután továbbá a közlett kérvény elején erősen érdeklődik tiszttartó úr az iránt, miként történhetett meg az, hogy e hó 8-án megyei állatorvos Fischl György ura nélkül, hogy az uradalmat előzetesen értesített volna — a sz.-lászlói istállókba jött, s ott vizsgálatot tartott“ — sietek ez iránybeli kételyeit eloszlatni a következők által: Midőn a folyó hó 6-án tartott megyei közgyűlésből kijött a közönség, alispán úr a következő szavakat intézte hozzám: „Raimprecht úr panasza a közgazdasági előadónak adatott ki véleményezés végett.“ Én e megbízatás felett gondolkozóba esvén, abban állapodtam meg, hogy bár én a kérdéses köteget egyszerű szömörcsnek tartom, de mert én e téren szakértőnek nem érezhetem magam, s még kevésbé kívánhatom magamat ilyenül feltolni, bár ki — és legkevésbé a megye közönsége irányában, alapos véleményt csakis egy haladék nélkül megejtendő állatorvosi vizsgálatra támaszkodva adhatok. Még aznap délutánján felkerestem megyei főorvos urat , felkérvén őt egyik megyei állatorvosnak mielőbb sz.lászlóra vizsgálat végett leendő kiküldésére. Úgy vélekedtem ugyanis, hogy ha a kiállításról