Székesfehérvár és Vidéke, 1885 (13. évfolyam, 55-157. szám)

1885-12-03 / 145. szám

lődik, s melynek csak a nap világa s melege kelle, hogy egész pompás szépségét kitárja; hanem a virágzás elővarázsolása s fejlesztéséhez kell egy kertész, ki a társadalom szellemi virágait díszes csokorba kötni képes, ki azon eszméket, melyek mint a nap sugarai általánosan elterjednek, egy helyre öszpontositani tudja, s ruig amaz által gyönyörködtet, ez által lelkesít s gyújt. Ily kertész kell, hogy oly férfi legyen, ki a társadalom szellemi virágain gyönyörködni tud, s ki a gyönyörködés eszméjét felfogni s s másokat értük lelkesíteni képes. — Ily jeles tulajdonokkal bíró egyént van szerencsénk tisztelhetni, ő méltósága, városunk s megyénk közszeretetben levő főispánjában, ki a városi s megyei társasélet bűvös erővel vonzó összetartó kapcsát képezi, mely kapocs, magas személye iránti tiszteletteljes vonzódás tüze által ellenállhatlanul összefort. Elhallgattam e helyen azon érdemeit, melyet a közpályán működésével szerzett, melyek soha el nem fonnyadó babérkoszorút fontak homloka körül, hanem csak gyenge viszhangja óhajtottam lenni azon magasztos lelkesültségnek, melyet a társadalmi élet élénkítése körül hatásos ténykedésével érdemelt ki magának. S büszke önérzettel tekintek szét, mert meg vagyok győződve, hogy nagyrabecsült személye iránti határtalan lelkesedésnek adhatok kifejezést szerény szavaimban akkor, midőn poharam emelve kívánom, hogy ő méltóságát, városunk s megyénk közszeretet s tiszteletben levő főispánját, méltóságos gróf Cziráky Béla urat, fenkölt szellemű neje s reményteljes gyermekeivel együtt, dicső hazánk előnye, társas életünk virágzása érdekében, a mi bölcsességünk s örömünkre az Isten soká éltesse. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Beöthy Zsolt lelkes szavakban emlékezett meg Székesfehérvár város hölgyeiről, kívánva, hogy az ünnepély legfényesebb koszorúját, a női közönséget, az Egek ura boldogságban sokáig éltesse. — Nagy Ignácz Vörösmarty mellszobrának a megkoszoruzójára, Horváth Böske úrnőre, lapunk szerkesztője pedig Hangay Oktáv urra emelte poharát. A felköszöntések után a társaság kedélyhangulata, daczára a hiányos étkezésnek, mindinkább emelkedett lett s csakhamar megkezdődött a táncz. Itt illendőnek tartjuk elősorolni azon úrnők s kisasszonyok neveit, kik a társasvacsorán részt vettek: Gróf Cziráky Béláné, Havranek Józsefné, Gebhard Ignáczné, Hübner Nándorné, Fittler Béláné, dr. Szendeffy Józsefné, Kari Józsefné, dr. Fanta Adolfné, Csiky Józsefné, özv. Szikora Jánosné, Seidl Lajosné, Vértessy Józsefné, Pálfi Istvánné, Hazay Vilmosné, Rujedszky Adolfné, Lauschmann Józsefné, Nagy Ignáczné, Szabó Ferenczné, Wertzenfeld Ignáczné, Horváth Böske, Tatay Pálné, Patay Jánosné úrnők, Havranek Ida, Hübner Mariska, Szendeffy Ágnes, Szikora Berta, Gebhard Antónia és Paula, Kari Emilia, Fanta Mariska, Aujedszky Irén, Lauschmann Mariska, Tatay Margit, Patay Izabella. A tánczmulatság éjfél utáni 1 óráig tartott — mikor is a társaság visszavonulva az éttermekbe, zeneszó mellett mulatott 3 óráig. Ez utómulatságban már teljesen elenyészett a vacsoránál tapasztalt sötét pont, s a társaság a lehető legiigabb hangulatban hallgatta a szebbnél-szebb magyar nótákat. A magyar nóták közben a híres moóri csárdásnak ,O du Lieber Augustine-nak is volt kelete a hecc kedvéért. Az ünnepély — leszámítva a sötét pontot — igen jól sikerült. A sötét pontra pedig azt jegyezzük meg, ha elfogadta a rendezőség az aláírásokat — gondoskodott volna ételekről is. Fizetni, s nem enni nem valami kellemes dolog. Az okozott elégedetlenséget tessék mielőbb jóvá tenni, mert majd elmegy a mi társas vacsoráinknak is a hire. VÁROSI és VIDÉKI BIBÉK. — Az előfizetések mielőbbi szives megújítását, a hátralékok beküldését, valamint lapunk terjesztését tisztelettel kérjük. — Róna József, jeles szobrász, megyénk szülötte — mint budapesti tudósítónk írja — f. hó 2-án utazott el Budapestről Rómába, tanulmányainak folytatása végett. — A művész még csak 24 éves s már is több kiállításon aratott szép sikert. — Elismervény! Én alulírott az igazság érdekében kinyilatkoztatom és elismerem, hogy az Antosofski nővérek által készített és kisorsolt térítőkből nem egy — hanem két darabot nyertem. — Székesfehérvár, 1885. deczember 2-kán. — Óváry Amália. — Tűz. Lapunknak írják a következőket: Szilfán, Kégl György bérletén, nov. 29-én, busz öl hosszú, sürü kukoricza és árpaszalmával kevert takarmány kazal ismeretlen tettes által felgyújtatott. Minden szerencsétlenség mellett ezer szerencse, hogy szélcsend volt, különben az összes szalma és takarmány készlet menthetlenül elég, sőt a puszta épületeit is veszély fenyegeti. A tűzeset sikeres megmentésében a kedvező idő mellett a főérdem Hagendonner István nagyhantosi kasznárt illeti — ki is a tűz hírére az uradalmi fecskendezővel — 2 lajtos és 9 falubeli kocsival — különféle vízhordó edényekkel felrakodva, mintegy húsz emberrel jelent meg a tűz helyszínén. Erélyes közreműködésével a kazal ketté metszetett, az égő részből is tetemes takarmány megmentetett, úgy, hogy haszonvehetetlennek alig 15 szekérrel számítható. Nehezítette az oltást különösen a nagy vízhiány, miután az egész környéken a kutak kiapadtak. Hogy a tűz készakarva történt, hír szerint annyival is inkább következtethető, miután a cselédségnek tehén, sertés tartása, s egyéb javadalma kevesbíttetett. — Ne légy ujságvágyó. Anynyi sok jó öreg példabeszéd közül a múlt héten ismét megdöntetett egy. Eddig ugyanis axióma gyanánt emlegette a világ, hogy: minden gomba jó gomba. — Nohát ez a mondás nem áll, mert még a szekfa gomba sem jó gomba, hanem idejében eszed. — A novemberi lágyas idő másodvirágzást idézett elő a gombák világában, egy töbörzsöki asszony véka számra szedte össze a harmatgyengeségű takarmányt, hogy milyen jó pénzt kap ő azért az uraktól. — Hitében nem is csalódott, elkapkodták a reszkető szekfü gombát az úri házaknál s a szegény asszony néhány krajcárra tett szert ezekben a jövedelem nélküli napokban. — Hiszen az ritkaság, hallatlan valami, deczember elején gombát látni, csupa merő újság, így tapsolt az inyencek hada. — Megkészitik aztán a rettenetes újságot s jó étvágygyal el is költik itt-amott. De csak a megevés után tűnt ki annak rettenetessége. — Negyven fokra hevített gőzfürdőben nem izzad úgy az ember, mint ahogy a szekfü gomba megizzasztotta a belőle evőket. — A viz szakadt róluk, a nyáluk folyvást csörgedezett mint valami völgyi patak, ehhez járult a hányinger és az a gyilkoló bizonytalanság, hogy ugyan mi a ménkű bajom lehet? Csak másnap jöttek rá a dolgra, mikor valamennyi gombaevő viseltes orcával és gyomorral panaszolá el kínszenvedéseit. — No hiszen, hozhat ezután a töbörzsöki asszony akár majoránna gombát, még se’ kell. — Ne legyen az ember szertelenül ujságvágyó, egye a gombát tavaszszal, ne tél elején! — Tisztelettel tudósítjuk a n. é. közönséget, hogy divat- és selyemkelme, vászon- és fehérnemű, téli felöltő és esőköpenyeinket a a közeledő karácsonyi ünnepekre tényleg leszállított árakon adjuk el. SCHLESINGER L. UTÓDAI. — Népesedési mozgalom. Heti jelentés Székesfehérvár szab. kir. városában 1885. nov. 28-tól 29-ig történt születésekről s halálozásokról. A népesség összes száma beleszámitva a 915 főnyi katonai személyt is, 27,458. A jelzett időtartam alatt született törvényes fi 7, nő 10, törvénytelen fi 2, nő 1, öszszesen 20, — meghalt 9 fi, 6 nő, összesen 15. — Születési arány 10 560, halálozási 7’920, — 1000 lélek után számítva. Elhaltak névsora. November 22-én. Lencsés Katalin, rk., élt 1x/2 órát, rendellenes szülés. November 23-án. Nagy Ferencz, 59 éves, rk., küteges hagymáz. November 24-én. Kis István, 2 hetes, rk., bélhurut. November 25-én. Mennyei Istvánné, 55 éves, rk., veselob. Tóth Lajosné, 25 éves, szervi szivbaj. Fodor Józsefné, 67 éves, rk., gyomorrák. Borovetz István, 72 éves, rk., gutaütés. November 26-án. Bakos György, 40 éves, rk., vizkór. November 27-én. Rosenfeld Lipót, 72 éves, izr., agylágyulás. November 28-án. Mátyus György, 42 éves, ref., tüdővész. Knitthoffer István, 3 hetes, rk., gyengeség. Radulovics Péter, 82 éves, aggkór. Özv. Lovászi Jánosné, 75 éves, ref., szélhüdés. November 29-én. Halassi Anna, 18 hónapos, rk., bélhurut. Varga Gergely, 37 éves, ref., csontüszög. Székesfehérvár, 1885. évi november 29-én. Dr. Bierbauer, városi alorvos. — Bezárt bűntanya. A rendőrség ma délelőtt az iskola utczai 6. szám alatti házban levő kávémérést bezáratta, s emez intézkedését a tulajdonosnő gyanús életmódjával indokolta meg. Nagyon helyénvaló volt ez az intézkedés, mert már a polgárság körében nagy megbotránkozást keltett azon dolog, hogy a főgimnázium átellenében oly bűnbarlang állhat fönn. A mai postával is vettünk ez ügyre vonatkozólag egy levelezőlapot, mely ekként szól. Tisztelettel értesítem egy oly botrányos esetről, amely nagyon szomorú fényt vet a mi drága rendőrségünkre. Ugyanis az iskola utczában, a Pollák-féle házban, szemközt a helyi főgimnáziummal, hová ifjúságunk tanulni jár, kávémérés czíme alatt egy nyilvános bordélyház van, legalább lesz alkalma ifjúságunknak sok roszét elsajátítani. Kérem szíveskedjék meggyőződést szerezni és hírlapjában erősen felszólalni, mert ezt nem szabad engedni. „Röndnek muszájtatik lönnyi !* Egy polgár előfizetője. — Törvényszék. A helyi kir. törvényszék e hó 1-jén tartott végtárgyalásán Tót József vaáli lakost sikkasztás büntette miatt 10 havi börtönbüntetésre, e bünperből folyólag Tót Józsefnét 6 havi börtönbüntetésre ítélte. Vádlottak s a kir. ügyész megfölebbezték a törvényszék ítéletét. Ugyanezen napon Szeglet Mari, helyi illetőségű cselédleányt, lopás büntette miatt 8 havi börtönbüntetésre ítélte s emez ítélet nem fölebbezés folytán jogerejűvé vált. Eme bűnperben részességgel vádolt Babotai Józsefnét a törvényszék fölmentette, azonban a kir. ügyész a fölmentett vádlott terhére fölebbezést jelentett be. — Megfelelt neki. Egy képzelt tudományosságában túltengő, beszédben telhetetlen úriember találkozik reggel a templomba igyekező buzgó hívekkel s minden apropós nélkül rájuk szól úri negéddel: „Minek mennek abba templomba, nem tudnak otthon ülni ? — látják én sohasem megyek, én mind tudom azt, amit a pap ott beszél.“ — Amán csak üsse igaz, veti neki egy asszony — különben a tekintetes ur csak a hivatalba jár, mert egyedül onnan várja a fizetést, én pedig a templomba járok, mert Istentől remélek áldást és jutalmat. — A tek. ur erre tovább ballagott. — Tanúság: Ha magad Istentelen vagy is, ne botránkoztasd azokat, kik még szeretik a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyját! —■ A székesfehérvári tisztviselők fogyasztási Szövetkezete közelebb tartotta igazgatótanácsi ülését, melyen több uj tag vétetett fel. — Nevezetesb közgyűlési tárgyak. A megyei hatóságnál e hó végén tartandó közgyűlés főbb tárgya a virilisták névjegyzékének megállapítása, úgy a közigazgatási bizottság kilépő tagjai helyére új tagok választása. — Radits Bernát és fiai népzene-társulata mától kezdve minden csütörtökön este a „fekete sas“ kávéházban fog játszani. A jeles népzene-társulatot ajánljuk a zenekedvelők figyelmébe s pártfogásába. — Eljegyzés: Szepesi Lőrincz, székesfehérvári lakos, eljegyezte magának Dobrovits Annát B.-Pestről. — A közigazgatási bizottságok deczember havi ülései, az e hó 8-án közbeeső ünnep miatt nem a szokásos határidőben, — hanem a megyei közig. bizottság ülése e hó 9-én délelőtti 10 órakor, — a városié ugyane napon délutáni 3 órakor fog megtartatni. — Hol a vörös nadrág? Khaut Józsefnek valami baraczk-lopási esete volt a helyi kir. járásbiróságnál Arany Sándor ellen. A tárgyalásnál a pert elvesztette. Ez idő óta feszült volt a viszony a két család közt. Tegnap az egyik Khaut fiú, András, a szőlőhegyen találkozott Arany Sándorral, aki e csúfondáros, közszájon forgó kérdést intézte hozzá: „No, hát hol a vörös nadrág ?“ Khaut András erre dühbe jött, s ha azt nem is mutatta meg a kérdezőnek, hogy hol a vörös nadrág, de azt kézzel foghatólag megmagyarázta neki, hogy a magyar duczpik hol teremnek. Tekintve, hogy Khaut jóravaló családnak a tagja s büntetlen előéletű, a rendőrség beérte azzal a büntetéssel, hogy egy napra elzáratta. — Uj levélgyűjtő szekrény. A helybeli postafőnöki hivatal, Rausnitzer Mórnak vásártér 11. szám alatt levő házánál, új levélgyűjtő szekrényt helyezett el. Elismerést érdemel a postahivatal főnökének a város közönségével szemben tanúsított figyelmes eljárása. — Új szabályrendelet. Az új ipartörvény rendelete szerint a városi hatóság által alkotott kéményseprő szabályrendeletet a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium 10.322. sz. alatt a hitelesítési záradékkal ellátta. Az ilykép jóváhagyott szabályrendelet 1886. évi január hó 1-ével lép életbe s ennek értelmében a kéményseprés-ipar munkakerülethez van kötve, — ehhez képest a város kerületekre osztatik s minden kéményseprő csakis az ő kerületében űzheti iparát. — Rejtélyes haláleset. Takács János, magyaralmási lakost a múlt hó 29-ikén reggel az út mellett holtan találták. Az elöljáróság nyomban értesítette sürgönyileg az esetről a helyi kir. ügyészséget, mely a moóri szolgabirói hivatalt bízta meg a vizsgálat foganatosításával. A bonczolás nyaktörést konstatált a halál okául.. A hullán külerőszak nyomát nem találták s igy valószínű, hogy Takács János amint hazafelé ballagott, elbukott s oly szerencsétlenül esett el, hogy nyakát szegte. — Tolonczozás. Viertl Ödön kisperkátai (Fehérmegye) illetőségű 40 éves, közveszélyes csavargót a fővárosi rendőrség tegnapelőtt illetőségi helyére, Kis-Perkátára tolonczoztatta. Jó lesz, ha az elöljáróság szemmel tartja, mert Viertl Ödön neve nagyon ismeretes, de nem valami jó oldalról. — A legújabb találmány. A német sógorok nagyon szeretik a szemünk közé dobálni, hogy a magyar ember nem talált még föl mást, mint a csutorát, meg a fakilincset. — Pedig ha a szükség készteti a magyart, olyan kitaláló esze van ennek, akár egy angliusnak. Megmutatta ezt a napokban egy külvárosi hentes polgártársunk, aki olyan kövező anyagot talált föl, amelyhez foghatót nem mutat fel az utczakövezés története. A múlt héten beállt enyhe időjárás, s esőzések a külvárosok utcáit annyira járhatlanokká tették, hogy Mokány Berciként a szomszédok a kutyákat ölbe vitték ki a kapuba ugatni, akkora volt a sár. A mi hentesünk boltja előtti utczarész valóságos mocsártenger volt, elannyira, hogy az utcza másik felén lakók inkább bejöttek a várba szükségleteiket beszerezni, semhogy kitegyék magukat annak a veszedelemnek, hogy belefusjanak a sártengerbe. — Nagyon bántotta a hentes gazdát, hogy a „kuncsaftok” nem mehetnek hozzá. Az adó nő, a porció szaporodik, a fogyasztás emelkedik, a „kuncsaft“ meg nincs , hogy éljen meg akkor a becsületes szegény ember, ebben a drága világban. Hanem hát szép eszű ember ám a mi hentesgazdánk. Ha a város nem könyörül a szegény külvárosiakon, majd segít ő a maga baján, úgy amint tud, csinál ő a boltja elé olyan átjárót, aminőt még nem pipált ez a keserves világ. Hozzá is látott az átjáró csinálásához. Az udvar hátuljáról előre hozott egy jó nagy rakás kukoriczaszárt, s ezzel tömte meg a csaknem feneketlen sártengert, s olyan egy átjáró hidat vert a kukoricaszárból a ház elé, a minőhöz hasonlót a szerb hadsereg valamennyi hidásza sem tudott volna verni. Kész volt az átjáró, örömtől duzzadott a gazda kebele, amint látta, hogy a „kuncsaftok“ milyen kényesen lépkednek keresztül a hídon, az üzlet felé. Két napig bírta is a kukoricza szárhid, ámde harmadnap megnyíltak az Egek csatornái, jótékony eső áztatta a földet; de egyúttal tönkre tette a hentesgazda saját találmányu átjáró hidját is, mert az eső beleverte a kukoricza szárt az iszapba s másnap reggelre kelvén, olyan habarc lett ebből, hogy léghajó nélkül át nem tudott volna az utcán az Istennek semminemű teremtménye. Megint beálltak a szomorú napok, ismét nem tudtak átmenni a „kuncsaftok,“ a gazda már-már új találmányon törve a fejét, uritökhéjjal akarván kövezetet csinálni, de végre megkönyörült rajta a jó Isten, elküldötte a „moóri flaszterozókat“, az idő kitisztult, kevéssé megszikkadt, most már van neki reménysége, hogy a karácsonyesti éjféli misére annyira fölszikkad a sár utczájában, hogy hozzá is átmehetnek az utcabeliek. — RÖVID HÍREK. Pökhendi generális. Csernajev, a hírhedt muszka generális a szerb királynak visszaküldte a Takova-rendet, a Bulgária ellen intézett támadás miatt. — Körözött gróf. A bécsi rendőrség nyomozó levelet bocsátott ki Serényi János gróf ellen, a ki Granichstädten A. H. ékszerész kárára csalást követett el. — Öt hét óta alszik Gaga mellett Kunewaldban egy Luger Deczember 3. 1885. Nyomatott a „Székesfehérvár és Vidéke" könyvnyomdájában, Székesfehérvárott. Mária nevű 22 éves leány, a nélkül, hogy fel tudnák ébreszteni bármiféle ingerléssel. A táplálékot az orrán át csövön öntik bele. — Három gyermeket szült egyszerre Kremsben egy szolgáló; a gyermekek másnapra meghaltak. * — Ipolyi Arnold, a tudós főpap arczképét és életrajzát, ez utóbbit Mayer István dr. az országszerte népszerű „István bácsi“ tollából, közli az „Ország- Világ“ legújabb, (48-ik) száma, abból az alkalomból, hogy Ipolyi a nagyváradi püspökségre szemeltetett ki. A szépen megírt jellemrajzot a „Hellebrand“ czímű gyönyörű svéd balada követi Győry Vilmos hagyatékából. Id. Ábrányi Kornél a hangvilla nemzetközi szabályozásról ír érdekes czikket a bécsi nemzetközi kongresszus alkalmából. Krónikás a szerb-bolgár háborút ismerteti. A többi közlemények a következők: „A libapásztor“, Sümegi Kálmántól; „Elvetve mélyen“, elbeszélés, Szépfaludi D. Ferencztől, a Hummel-szobor Pozsonyban, a Tilgner jeles szobrász hazánkfia által vésett szobor után készült sikerült rajzzal, továbbá „Szalon-élet Budapesten“; „A kollektor“, regény a székely népéletből, Benedek Elektől, „Haldokló természet“ költemény Palágyi Lajostól, Spányi Béla ily czímű rajzához; „A hétről“ Hevesi József ír szellemes csevegést. A képek közül kiválik még egy konstantinápolyi kép, a „Top Hone”, melynek kiöszkjében folyt le a konferenczia s mely képet Tóth Béla egyenesen az „Ország-Világ“ részére készíttetett. Ügyes rajzok a káposztásmegyeri parforce-vadászatokról készített rajzok is Cserepitől. A változatos és gazdag rovatok következők: Tudomány és irodalom, színház és művészet, újdonságok, könyvpiacz, nők világa, vidéki élet, sport, hymen, gyászrovat, innen-onnan, rejtvények. Az „Ország-Világ“ előfizetési ára: jan.— deczemberre 10 frt, jan.—júniusra 5 frt, július—szeptemberre 2 frt 50 kr, jún.—deczemberre 5 frt. Az „Egyetértés*-sel együtt: egész évre 28 frt, félévre 14 frt, negyedévre 7 frt, egy hóra 2 frt 50 fr. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz küldendők, kecskeméti utcza 6 szám. LEGÚJABB HÍREK. — Keleten még tart a fegyverszünet, de Sándor fejedelem következetes szilárdsága föltételezni engedi, hogy nemsokára ismét megkezdődik a háború. Az orosz czár napiparancsot adott ki, melyben üdvözli amaz orosz tiszteket, akikre a bulgáriai és kelet-ruméliai csapatok szervezése és kiképzése bízva volt. — A czár, noha a testvérgyilkos háború mélyen szomorítja, a legnagyobb dicséretreméltónak találja a bulgáriai és ruméliai alcsapatok elszántságát, önfeláldozását, kitartását és rendszeretetét. — Miután a cár örömmel győződött meg az orosz tisztek okos és odaadó működéséről, kik az érintett fiatal csapatokba bele tudták önteni a megfelelő katonai tulajdonságokat és hősies szellemet, — köszönetet mond mindama tábornokoknak, törzs- és főtiszteknek, kik a bulgáriai és ruméliai hadseregben szolgáltak. — Nuevo-Leon államban, Mexicóban, forradalom ütött ki, melynek az a czélja, hogy Rubis belügyminiszter, ki versenytársa a mostani elnöknek, ruháztassék föl az elnöki tisztséggel. Már összeütközések is fordultak elő. Attól tartanak, hogy a mozgalom Mexico egész északi vidékére ki fog terjedni. ÜZLET TUDÓSÍTÁS. Bab...........................................100 kg 10.50 11.— Sertés: fiatal könnyű 33—34 kr. kilója, fiatal nehéz 35—36 kr. kilója. Búza...........................................100 kg 7.50 7.60 Rozs..........................................100 kg 6.20 6.30 Árpa ut......................................100 kg 6.50 6.60 Zab...........................................100 kg 6.60 6.60 Kukoricza.................................100 kg 4.50 4.60 Ki nyert? Húzás deczember 2-án. Brann 29 24 20 22 68 Felelős szerkesztő és laptulajdonos. OSZTAJESZ GK ElveCIX-1- 428. szám.—1885. Árverési hirdetmény. Alulirt kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. tcz. 102. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a moóri kir. járásbíróság 2430./85. számú végzése által a Moóri Önsegélyző Népbank felperes javára Sipos István és társai csákberényi lakos alperesek ellen 110 frt tőke, ennek 1884. év junius hó 10-ik napjától számitandó 8% kamatai és eddig összesen 36 frt 60 kv. perköltség követelés erejéig kielégítési végrehajtás alkalmával biróilag lefoglalt és 440 frtra becsült lovak, szekér, sertyések, kukoricza, boros edények, jármos ökrök, uj bor stből álló ingóságok nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a 2285./1885. sz. kiküldetést rendelő végzés folytán a helyszínén, vagyis Csákberényben alperesek lakásain leendő eszközlésére 1885. év deczember hó 10-dik napjának délelőtt 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen, az 1881. évi ,LX. t. ez. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t. sz. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Moóron 1885-ik évi november hó 22-én. Nagy Elek, kir. bírósági végrehajtó.