Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)
1888-11-08 / 135. szám
XVI-ik évfolyam. 13. szám. Csütörtök, 1888. november 8. Megjelen hetenkint háromszor: ■linden kedden,csütörtökön és szombaton. Liszkesittaég és kiadó-hivatal s Belváros, bogfixár-utcza. Minden nap szellemi részére voiszkoló kösemény, továbbá emsietések, felsslamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért TTT"«!« undorateski dohány-tessdéjiben, X%ott«x kasiárnya-utolai kereskedésében, a lap ki«hordáiáiál és a szerkesszőségben kaphatók-TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI közlő ar"2\ Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. ‘‘^id.é&ero, m.lxid.exi posta.lilva,ta,l».dl Miráetésekre Mézre a l*p egy oldala (column*) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegflistB kivil , kf. Többször hirdetők 10 százalék árleengedésben részesülnek. Előzetési áret: Egész évre...................8 frt. — kr. Fél évre . . . . • • 4 frfc. — kr. Negyedévre...................2 frt. — kr. A „Nyílttéribe« egy sor 38 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten, Hausenstein irodájában, Gyldber» ger A., Dorottya-ntoaa 8. is. Rajnai Vilmos« molnár-ntoaa és aa orsa. hirdetés irodában, — Továbbá Bécsien, Hausenstein és ,V?gt3r, Tabor» tr„ Schalek Henriknél, Dóka« éa Tirsi| Mád, A. Oppelik.— SuckesfeMreéroU t a lap soar* kttwtMsaMM és SISkasz Pataz kSayvkessera- 4Mb«. Mrtfsiödcei antpsgjaaa sifeSafaiseK Iparunk s kereskedelmünk piacza. Ami ellen századok előtt nyugat erős védbástyájakép küzdöttünk, most százados múltjával a czivilizácziónak magasabb érdekeiért kell nemes missiók teljesítésében fáradoznunk. Iparunk és kereskedelmünkkel oda kell hatnunk, hogy kiviteli czikkeink által egyrészről a kereskedelem és ipar dolgában szegény sorban levő keleten, másrészről a franczia és angol iparral való sikeres konkurenczia által saját magunkon is segítsünk. Határvonalat képezünk a nyugat és kelet között. Nemzeti önérzetünk arra jogosít bennünket, hogy magunkat a nyugat műveit népei közzé sorozzuk. De missiónk keletre utal minket, hogy ott iparunknak és kereskedelmünknek tartós bázist teremtsünk. Ezen a téren az egész külföld most figyelemmel kísér bennünket és féltékeny szemmel néz felénk. A keleti vasút megnyíltával ide érkezett Saloniki vendégeink tömeges megjelenése elég okot szolgáltatott erre. S valóban jogos nemzeti büszkeség árasztja el keblünket, ha arra a kellemes benyomásra gondolunk, mit előzékenységgel és szeretettel fogadott vendégeinkre a magyar ipar termékei gyakoroltak. Egészen őszintén vallották be, hogy honi iparczikkeink olcsóság tekintetében a franczia és angol gyártmányokkal ez ideig nem állhatják ugyan ki a versenyt, de qualitás és szolidság tekintetében messze túlszárnyalják az idegen szédelgés gyarlóbb munkáit. Kereskedelmi múzeumunk igazán impozáns látványosságot képezett vendégeink számára, de Pató Pál-szerű közönyösségünk ezúttal is jelentkezett. A szaloniki vendégekre, kik épp azért jelentek meg, hogy a magyar iparos osztálylyal és a magyar iparral mélyebben megismerkedhessenek, alig várt az iparcsarnokban néhány fővárosi iparos és kereskedő, akik kiállított czikkeik felől fölvilágosítással szolgáltak volna. De a magyar ipar és kereskedelem nem képezi kizárólag a főváros monopóliumát! A vidék az, mely szolidság tekintetében több mint egy oknál fogva magával a fővárossal is versenyezhet, s így elsősorban a vidéknek volna kötelessége gyártmányaival a budapesti kereskedelmi és iparmúzeumban, a hazai termékek állandó kiállításában tündökölni. Az általános magyar iparnak ez nem kis mértékben válna hasznára. Eddigelé többnyire csak nyersanyaggal szolgáltunk a külföldnek, melynek földolgozásával azután megfizettette velünk úgy a munkát, amint csak neki tetszett. De kárhoztatandó tétlenségünknek bizonyára más fordulatot fog adni az a tudat, hogy ipar és kereskedelem tekintetében a kelet reánk vár, reánk számít és talán reánk is fog szorulni. Tegyük meg hát mi is a magunkét! Itt van az alkalom, hogy a Németh Imre miniszteri tanácsos igazgatása alatt álló kereskedelmi múzeumban a vidék is megjelenjen czikkeivel, hogy a Budapestre érkező idegen ne csak a Redaecternek apró betűiből, de a reális való tagadhatlan tényeiből is lássa, hogy olyan ipar és kereskedelmünk van, melyre Magyarország büszke lehet és ezt a külföld is teljesen méltányolhatja. Különösen pedig az elhanyagolt Keletre kell figyelmünket fordítani, hová most már a vasúti közlekedés is elvezet bennünket. És ha áruinkban a teljes méltányosság nívójára fogunk emelkedni, akkor biztosak lehetünk arról az elismerésről, melyet a Kelet áruinknak örömmel fog kiszolgáltatni. Ipar és kereskedelem legyen a politikánk, melyet a kelettel szemben ezúttal folytatunk. Ha ennek a politikának híven megfeleltünk, akkor eleget tettünk annak a missiónak, mely ezredéven át reánk várt. Á. É. : Mély megilletődéssel vette városunk közönsége tudomásul tegnap ama fájdalom valóságon alapuló hirt, hogy Juraszek Ferencz, a hetvenes évek társadalmi s közéletünk kiváló tényezője folyó évi nov. hó 7-én, Budapesten férfi kora delén elhunyt. Az elhunyt mint tehetséges s előzékeny ember tiszteletben s rokonszenvben állott polgárságunknál. Megyénkben kies fekvéssel biró Nadapi községből, hol apja Cziráky grófoknál főerdész volt, származott az elhunyt. Iskoláit Tatában végezte s itt folytatott tanulmányai közben érte őt 1848-iki nemzeti mozgalom. — A hazáját lángolón szerető ifjút csakhamar magával ragadta a nemzet ébredő szelleme s elhagyva Tatát felment az ország fővárosába, hogy ifjú erejét a haza szolgálatára felajánlja. Az elsők között állt be a nemzeti hadseregbe s csakhamar tűzmester lett s mint ilyen, végig küzdötte az 1848/49-iki magyar szabadságharczot egész a világosi fegyverletételig. A fegverletételt követő szomorú napok alatt Giczy Kálmán fia mellé került mint nevelő. Szép tehetsége, előzékeny modora s nyílt jelleme csakhamar kedveltté tette őt a Giczy családnál, miért is bevégezve az ifjú Giczy nevelését, a család határozott kivonatára, mint társalkodó, illetve jó barát, továbbra is a család körében maradt. — Ez időben végezte el ő is jogi tanulmányait s mint már diplomatikus ügyvéd, Giczy Kálmán mellett a titkári teendőket is végezte. Fent volt Giczi Kálmánnal a kiegyezési tárgyalások alatt Bécsben s az írásbeli ügyek elintézésében tevékeny részt vett. Giczy Kálmán, fia elhunytával egy időre magány életbe vonult vissza, miért is Juraszek Ferencz Fehérvárra jött s itt mint ügyvéd, az ügyvédi gyakorlatot megkezdette. Látogatott ügyvédi irodája mellett is már kezdettől fogva élénk részt vett a közügyekben s ennek kifolyása volt az, hogy 1872-ben polgárságunk a városnál üresedésbe jött főjegyző tisztségre megválasztotta. E tisztségét azonban csak hat évig viselte, mert 1878. évi augusztus 10-én nagy többséggel városunk országgyűlési képviselőjévé választatott, mint ilyen a mérsékelt ellenzékhez tartozott s nem egy ízben élénk bírálat alá vette a kormány akkori politikáját. Képviselői mandátuma 1881. évi május hóban lejárván, az országgyűlési képviselői jelöltségtől kénytelen volt visszalépni, mert a függetlenségi elveket valló választópolgárok Schwarz Gyulát, a kormánypárti s mérsékelt ellenzéki elveket valló polgárok pedig gróf Zichy Jenőt léptették föl párton kívüli programmal, hálából a városunkban 1879-dik évben rendezett országos kiállításért. — Juraszek Ferencz mandátumot nem vállalván állandóan, Budapesten tartózkodott — részint hivatalt viselt, részint pedig jelesebb ügyvédi irodákban (Eötvös Károlynál) folytatott ügyvédi gyakorlatot. Betegsége régibb keletű — de az orvosi tudomány még lehetett szembeszállott a betegséggel, néhány hét óta azonban betegsége oly súlyos lett, hogy nem lehetett megmenteni. Városunkban tartózkodó rokonai tegnap reggel vették ama szomorú hirt, hogy Juraszek Ferencz a reggeli órákban meghalt. A szomorú hir gyorsan terjedt polgárságunk körében s igazi részvétet keltett , mert becsülték s szerették őt. Az elhunyt földi maradványai holnap délután 3 órakor fognak Budapesten örök nyugalomra helyeztetni. Legyen áldott emléke s a béke angyala őrködjék porai fölött. A mélyen sújtott család fájdalmát pedig enyhítse mindannyiunk igazi részvéte. Juraszek Ferencz I ki honv. tűzmester s városunk volt ország- é képviselője meghalt 1888. november 7-én. Baorksfeldvel értekezni lehet naponkint délelőtt 8-től 2 óráig. VÁROSI és VIDÉKI BIBÉI. — Kinevezés. Ő felsége Melly Károlyt, a fehérmegyei egyházkerülethez tartozó piliscsabai plébánost a székesfehérvári székesegyház tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. — Meghívó. A „Székesfehérvári kereskedelmi társulat folyó évi november hó 11-én, azaz: vasárnap d. e. 11 órakor a kereskedelmi akadémia helyiségében rendes évi tisztújító közgyűlését tartja, melyre a kereskedelmi társulat tagjait tisztelettel meghívjuk. Kelt Székesfehérvárott, 1888. évi november hó 1-én. Wertheim S. L., társulati elnök. Dr. Szabady József, társulati titkár. — A közgyűlés tárgyai: 1. Jelentés az egyesület működéséről. 2. A zárszámadás és költségelőirányzat megvizsgálása. 3. A választmány jelentése a társulati alapszabályok módosítása és a kereskedelmi akadémia szervezetének megállapítása iránt. 4. Esetleges indítványok. 5. A tisztikar, a választmány és a számvizsgálók megválasztása. — A színházi részvénytársulat választmánya Károlyi Lajos színházi titkárt bízta meg a bérleti pénzek felvételével. — Rossz helyre építtetett. Ripka János városunk lakosa, a szedreskerti részen rossz helyre építtette a házát, miért is rendőrségünket 100 frt pénzbüntetésre és az épület lerombolására ítélte. — Megrendszabályozott kofák. Városunkkapitánya mindenáron azt akarja, hogy a piaczi kofákat is a XIX. század haladási eszméje hassa át. Minthogy ők a maguk fejéből csak pörlekedni tudnak, de finomságot nem, szigorúan meghagyta a piaczi elárusitást rendszeresen űző kofáknak, hogy decz. 1-től kezdve áruasztalokra rakják fel az eladni valókat, (csak finomabb beszédmódra is szorítanák őket!) hogy ez által vásárló hölgyközönségünk kényelme — lehetőleg előmozdittassék. — Bizonyára duzzogni fognak e rendelet miatt a piaczi elárusitónők, kiktől ezáltal még a kudarc használata is elvonatik, de legalább a vásárló közönségnek nem kell annyit lehajolni, ha valamit venni akar. — Elfogott csavargó. Nagy népcsődület volt tegnap délelőtt az iskola utczában. Szüts József városi közrendőr akarta elfogni Goldstein József csavargót, hogy a városházára kisérje, mert Pásztori gyógyszertárának 15 frt értékű ajtóüvegét betörte. A csavargó lélekszakadva futott a fent emlitett utczán, s midőn már nem birta tovább a tüdeje, lerogyott. Szüts a rendőrséghez vitte, hol 24 órai rendőri elzárásra és városunk területéről való eltoloncolásra ítéltetett. — Drágább lett a czérna. A helybeli rövidáru kereskedők táviratilag azon értesítést nyertek, hogy a czérnaárak 30 százalékkal felemeltettek. Tehát a 8 kros karikaezérna most 10 kr., a 10 kros pedig 12 kr. leend. Bizony szomorú, hogy már a czérna is drágul! — Elhalasztott végtárgyalás. Weisz Fáni gyilkossági bűnügyét, vádlottnő betegsége miatt a helyi kir. törvényszék dr. Ligeti József törvényszéki orvos véleménye folytán elhalasztotta. — Gyászjelentés. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Krausz Mátyás és neje szül. Janicsár Mari, úgy gyermekeik: Győző, Miklós, Kálmán, Ödön, Dezső, Béla, Gyula, Lajos és Ilonka, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, szeretett felejthetetlen jó fiuknak, illetve testvérüknek, Krausz Antal, a tatai takarékpénztár tisztviselőjének, folyó évi november 6-án, i. e. 10 órakor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után életének 25. évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 8-án, d. u. 37 órakor fognak a budai ut 8. számú házból a szedreskerti temetőbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat ugyan e hó 9-én reggel 8 órakor fog a székesegyházban az Urnák bemutattatni. Áldott legyen emléke! — TŰZ városunkban. Tegnap reggel 4 órakor harangok kongása és vészkiáltások ébresztették fel álmukból a lövő- és könyökutcza lakóit. Héricz Lipót helybeli takácsnak könyök-utcza 11. szám alatti háza közepe táján ismeretlen okból kigyulladt és mire észrevették, már lángokban állott. Rumon János könyök-utczai lakos épen vásárra akart menni, midőn észrevette a tüzet. Visszafordult, sajtot szerzett, s dicséretes buzgalommal dolgozott a tűz körül mindaddig, mig csak ennek vége nem lett. A tűzoltók is csakhamar megjelentek a helyszínen és hozzáfogtak az oltás munkájához, de minthogy a parancsnokok jelenléte nélkül, nagy rendetlenséget idéztek elő, nem működtek sikeresen. Csak midőn 8/45-kor Seidel Lajos fő- és Paulovics Ferencz alparancsnok a tűznél megjelentek, folyt rendesen az oltás. Héricz mélyen aludt, s nem vette észre, hogy körülötte lángokban áll az épület. Úgy húzták ki a szobából. Háza teljesen leégett, s vele együtt Rosinger Ferencz kőműves szomszédjának kukoriczagóréja is. Csirkék, galambok pecsenyévé sültek a nagy tűzben. A lakások ugyan nem égtek be, de a lakók mégis kárt szenvedtek, a mennyiben a padláson felhalmozott ruhaneműik és egyéb tárgyaik teljesen a lángoknak estek martalékul. Héricz háza 1000 frtra volt biztosítva. Nem tudtak összeférni. Sehogy sem tudtak egymással békességben élni Sütő János és Kovács András tarnóczai béresek. Ha találkoztak, pörlekedtek, ha nem látták egymást, akkor mások előtt nagyította egyik a másikának a hibáját. F. évi augusztus 3-án újra összevesztek, miközben Sütő János a kezében levő vasvillával oly nagyot sújtott Kovács egyik karjára, hogy az eltörött és 38 napig kellett az ágyat őriznie. A helybeli kir. törvényszék Sütőt súlyos testi sértési büntette miatt vád alá helyezte s ellenében tegnap azaz f. hó 7-én tartotta meg a végtárgyalást. Vádlott teljes beismerésben volt s tette elkövetésének okául egymás iránti gyülölségüket, továbbá felhevült állapotát hozta fel. A kir. ügyész vádbeszéde után a kir. törvényszék ítéletet hozott, mely szerint Sütő súlyos testi sértés büntette miatt 6 havi börtönre ítéltetett. Vádlott és kir. ügyész az ítéletben megnyugodtak s igy az nyomban jogerőssé vált. ~ Hazatérő fegyenczek. A lipótvári fegyintézet igazgatósága által a megye hatóságához érkezett értesítés szerint Lakatos Ferencz József, aki 1884. év augustus 4-től lopás és megvesztegetés miatt volt fogva, f. évi deczember 17-én, Sztojkó István, álnéven Kolompár Ádám pedig, a ki lopás és megvesztegetés miatt 1888. május 4-től van fogva, f. évi deczember 18-án hazabocsáttat Inak Mányra. November 8. 1888