Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)

1888-11-08 / 135. szám

XVI-ik évfolyam. 13­. szám. Csütörtök, 1888. november 8. Megjelen hetenkint háromszor: ■linden kedden,csütörtökön és szombaton. Liszkesittaég és kiadó-hivatal s Belváros, bogfixár-utcza. Minden n­ap szellemi részére voiszkoló kös­­­emény, továbbá e­msi­etések, felss­lamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért TTT"«!« undor­ateski dohány-tessdéjiben, X%ott«x kasiárnya-utolai kereskedésében, a lap ki«­hordáiái­ál és a szerkesszőségben kaphatók-TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI k­özlő ar"2\ Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. ‘‘^id.é&ero, m.lxid.exi posta.lilva,ta,l».dl­ Miráetésekre Mézre a l*p egy oldala (column*) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegflistB kivil , kf. Többször hirdetők 10 százalék árleengedésben részesülnek. Elő­zetési á­re­t: Egész évre...................8 frt. — kr. Fél évre . . . . • • 4 frfc. — kr. Negyedévre...................2 frt. — kr. A „Nyílttéribe« egy sor 38 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten, Hausenstein irodájában, Gyldber» ger A., Dorottya-ntoaa 8. is. Rajnai Vilmos« molnár-ntoaa és aa orsa. hirdetés irodában, — Továbbá Bécsien, Hausenstein és ,V?gt3r, Tabor» tr„ Schalek Henriknél, Dóka« éa Tirsi| Mád, A. Oppelik.— SuckesfeMreéroU t a lap soar* kttwtMsaMM és SISkasz Pataz kSayvkessera- 4Mb«. Mrtfsiödcei antpsgjaaa sifeSafaiseK Iparunk s kereskedelmünk piacza. Ami ellen századok előtt nyugat erős védbástyájakép küzdöttünk, most százados múltjával a czivilizácziónak magasabb érde­keiért kell nemes missiók teljesítésében fára­doznunk. Iparunk és kereskedelmünkkel oda kell hatnunk, hogy kiviteli czikkeink által egyrészről a kereskedelem és ipar dolgában szegény sorban levő keleten, másrészről a franczia és angol iparral való sikeres kon­­kurenczia által saját magunkon is segítsünk. Határvonalat képezünk a nyugat és kelet között. Nemzeti önérzetünk arra jogosít ben­nünket, hogy magunkat a nyugat műveit népei közzé sorozzuk. De missiónk keletre utal minket, hogy ott iparunknak és keres­kedelmünknek tartós bázist teremtsünk. Ezen a téren az egész külföld most figye­lemmel kísér bennünket és féltékeny szem­mel néz felénk. A keleti vasút megnyíltával ide érkezett Saloniki vendégeink tömeges megjelenése elég okot szolgáltatott erre. S valóban jogos nemzeti büszkeség árasztja el keblünket, ha arra a kellemes benyomásra gondolunk, mit előzékenységgel és szeretet­tel fogadott vendégeinkre a magyar ipar termékei gyakoroltak. Egészen őszintén val­lották be, hogy honi iparczikkeink olcsóság tekintetében a franczia és angol gyártmá­nyokkal ez ideig nem állhatják ugyan ki a versenyt, de qualitás és szolidság tekintetében messze túlszárnyal­ják az idegen szédelgés gyarlóbb munkáit. Kereskedelmi múzeumunk igazán impo­záns látványosságot képezett vendégeink számára, de Pató Pál-szerű közönyösségünk ezúttal is jelentkezett. A szaloniki vendé­gekre, kik épp azért jelentek meg, hogy a magyar iparos osztálylyal és a magyar ipar­ral mélyebben megismerkedhessenek, alig várt az iparcsarnokban néhány fővárosi iparos és kereskedő, akik kiállított czikkeik felől föl­­világosítással szolgáltak volna. De a magyar ipar és kereskedelem nem képezi kizárólag a főváros monopóliumát! A vidék az, mely szolidság te­kintetében több mint egy oknál fogva magával a fővárossal is ver­senyezhet, s így első­sorban a vidéknek volna kötelessége gyártmányaival a buda­pesti kereskedelmi és iparmúzeumban, a hazai termékek állandó kiállításában tündökölni. Az általános magyar iparnak ez nem kis mértékben válna hasznára. Eddigelé többnyire csak nyers­anyaggal szolgáltunk a külföldnek, melynek földolgo­zásával azután megfizettette velünk úgy a munkát, amint csak neki tetszett. De kárhoztatandó tétlenségünknek bizo­nyára más fordulatot fog adni az a tudat, hogy ipar és kereskedelem tekintetében a kelet reánk vár, reánk számít és talán reánk is fog szorulni. Tegyük meg hát mi is a magunkét! Itt van az alkalom, hogy a Németh Imre miniszteri tanácsos igazgatása alatt álló kereskedelmi múzeumban a vidék is megjelenjen czikkeivel, hogy a Budapestre érkező idegen ne csak a Redaecternek apró betűiből, de a reális való tagadhatlan tényei­­ből is lássa, hogy olyan ipar és kereskedel­münk van, melyre Magyarország büszke lehet és ezt a külföld is teljesen méltányolhatja. Különösen pedig az elhanyagolt Keletre kell figyelmünket fordítani, hová most már a vasúti közlekedés is elvezet bennünket. És ha áruinkban a teljes méltányosság nívójára fogunk emelkedni, akkor biztosak lehetünk arról az elismerésről, melyet a Kelet áruink­nak örömmel fog kiszolgáltatni. Ipar és kereskedelem legyen a politi­kánk, melyet a kelettel szemben ezúttal folytatunk. Ha ennek a politikának híven megfelel­tünk, akkor eleget tettünk annak a missió­nak, mely ezredéven át reánk várt. Á. É. : Mély megilletődéssel vette városunk közönsége tudomásul tegnap ama fájdalom valóságon alapuló hirt, hogy Juraszek Ferencz, a hetvenes évek társa­dalmi s közéletünk kiváló tényezője folyó évi nov. hó 7-én, Budapesten férfi kora delén elhunyt. Az elhunyt mint tehetséges s előzékeny ember tiszteletben s rokonszenvben állott polgárságunknál. Megyénkben kies fekvéssel biró Nadapi község­ből, hol apja Cziráky grófoknál főerdész volt, szár­mazott az elhunyt. Iskoláit Tatában végezte s itt folytatott tanulmányai közben érte őt 1848-iki nem­zeti mozgalom. — A hazáját lángolón szerető ifjút csakhamar magával ragadta a nemzet ébredő szel­leme s elhagyva Tatát felment az ország fővárosába, hogy ifjú erejét a haza szolgálatára felajánlja. Az elsők között állt be a nemzeti hadseregbe s csak­hamar tűzmester lett s mint ilyen, végig küzdötte az 1848/49-iki magyar szabadságharczot egész a világosi fegyverletételig. A fegverletételt követő szomorú napok alatt Giczy Kálmán fia mellé került mint nevelő. Szép tehetsége, előzékeny modora s nyílt jelleme csak­hamar kedveltté tette őt a Giczy családnál, miért is bevégezve az ifjú Giczy nevelését, a család hatá­rozott kivonatára, mint társalkodó, illetve jó barát, továbbra is a család körében maradt. — Ez időben végezte el ő is jogi tanulmányait s mint már dip­lomatikus ügyvéd, Giczy Kálmán mellett a titkári teendőket is végezte. Fent volt Giczi Kálmánnal a kiegyezési tárgyalások alatt Bécsben s az írásbeli ügyek elintézésében tevékeny részt vett. Giczy Kál­mán, fia elhunytával egy időre magány életbe vonult vissza, miért is Juraszek Ferencz Fehérvárra jött s itt mint ügyvéd, az ügyvédi gyakorlatot megkezdette. Látogatott ügyvédi irodája mellett is már kezdet­től fogva élénk részt vett a közü­gyekben s ennek kifolyása volt az, hogy 1872-ben polgárságunk a városnál üresedésbe jött főjegyző tisztségre meg­választotta. E tisztségét azonban csak hat évig vi­selte, mert 1878. évi augusztus 10-én nagy többség­gel városunk országgyűlési képviselőjévé választatott, mint ilyen a mérsékelt ellenzékhez tartozott s nem egy ízben élénk bírálat alá vette a kormány akkori politikáját. Képviselői mandátuma 1881. évi május hóban lejárván, az országgyűlési képviselői jelöltségtől kénytelen volt visszalépni, mert a függetlenségi elveket valló választó­polgárok Schwarz Gyulát, a kormánypárti s mérsékelt ellenzéki elveket valló polgárok pedig gróf Zichy Jenőt léptették föl pár­ton kívüli programmal, hálából a városunkban 1879-dik évben rendezett országos kiállításért. — Juraszek Ferencz mandátumot nem vállalván állan­dóan, Budapesten tartózkodott — részint hivatalt viselt, részint pedig jelesebb ügyvédi irodákban (Eötvös Károlynál) folytatott ügyvédi gyakorlatot. Betegsége régibb keletű — de az orvosi tudo­mány még lehetett szembeszállott a betegséggel, néhány hét óta azonban betegsége oly súlyos lett, hogy nem lehetett megmenteni. Városunkban tartózkodó rokonai tegnap reggel­­ vették ama szomorú hirt, hogy Juraszek Ferencz a reggeli órákban meghalt. A szomorú hir gyorsan terjedt polgárságunk körében s igazi részvétet kel­tett , mert becsülték s szerették őt. Az elhunyt földi maradványai holnap délután 3 órakor fognak Budapesten örök nyugalomra he­lyeztetni. Legyen áldott emléke s a béke angyala őrködjék porai fölött. A mélyen sújtott család fáj­dalmát pedig enyhítse mindannyiunk igazi részvéte. Juraszek Ferencz I ki honv. tűzmester s városunk volt ország- é­­ képviselője meghalt 1888. november 7-én. Baorksfeldvel értekezni lehet naponkint délelőtt 8-től 2 óráig. VÁROSI és VIDÉKI BIBÉI. — Kinevezés. Ő felsége Melly Károlyt, a fehérmegyei egyházkerülethez tartozó pilis­csabai plébánost a székesfehérvári szé­kesegyház tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. — Meghívó. A „Székesfehérvári keres­kedelmi társulat folyó évi november hó 11-én, azaz: vasárnap d. e. 11 órakor a ke­reskedelmi akadémia helyiségében rendes évi tisztújító közgyűlését tartja, melyre a kereskedelmi társulat tagjait tisz­telettel meghívjuk. Kelt Székesfehérvárott, 1888. évi november hó 1-én. Wertheim S. L., társulati elnök. Dr. Szabady József, tár­sulati titkár. — A közgyűlés tárgyai: 1. Je­lentés az egyesület működéséről. 2. A zár­számadás és költségelőirányzat megvizsgá­lása. 3. A választmány jelentése a társulati alapszabályok módosítása és a kereskedelmi akadémia szervezetének megállapítása iránt. 4. Esetleges indítványok. 5. A tisztikar, a választmány és a számvizsgálók megválasz­tása. — A színházi részvénytársulat választ­mánya Károlyi Lajos színházi titkárt bízta meg a bérleti pénzek felvételével. — Rossz helyre építtetett. Ripka János városunk lakosa, a szedreskerti részen rossz helyre építtette a házát, miért is rendőrsé­günk­et 100 frt pénzbüntetésre és az épület lerombolására ítélte. — Megrendszabályozott kofák. Városunk­­kapitánya mindenáron azt akarja, hogy a piaczi kofákat is a XIX. század haladási eszméje hassa át. Minthogy ők a maguk fejéből csak pörlekedni tudnak, de finomsá­got nem, szigorúan meghagyta a piaczi el­­árusitást rendszeresen űző kofáknak, hogy decz. 1-től kezdve áru­asztalokra rakják fel az eladni valókat, (csak finomabb beszéd­módra is szorítanák őket!) hogy ez ál­tal vásárló hölgyközönségünk kényelme — lehetőleg előmozdittassék. — Bizonyára duz­zogni fognak e rendelet miatt a piaczi elárusitónők, kiktől ezáltal még a kudarc használata is elvonatik, de legalább a vá­sárló közönségnek nem kell annyit lehajolni, ha valamit venni akar. — Elfogott csavargó. Nagy népcsődület volt tegnap délelőtt az iskola­ utczában. Szüts József városi közrendőr akarta elfogni Goldstein József csavargót, hogy a városházára kisérje, mert Pásztori gyógyszer­­tárának 15 frt értékű ajtóüvegét betörte. A csavargó lélekszakadva futott a fent emlitett utczán, s midőn már nem birta tovább a tüdeje, lerogyott. Szüts a rendőrséghez vitte, hol 24 órai rendőri elzárásra és városunk területéről való eltoloncolásra ítéltetett. — Drágább lett a czérna. A helybeli rövidáru kereskedők táviratilag azon értesí­tést nyertek, hogy a czérnaárak 30 száza­lékkal felemeltettek. Tehát a 8 kros karika­­ezérna most 10 kr., a 10 kros pedig 12 kr. leend. Bizony szomorú, hogy már a czérna is drágul! — Elhalasztott végtárgyalás. Weisz Fáni gyilkossági bűnügyét, vádlottnő betegsége miatt a helyi kir. törvényszék dr. Ligeti József törvényszéki orvos véleménye folytán elhalasztotta. — Gyászjelentés. Részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Krausz Mátyás és neje szül. Janicsár Mari, úgy gyermekeik: Győző, Miklós, Kálmán, Ödön, Dezső, Béla, Gyula, Lajos és Ilonka, valamint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik, szeretett felejthetetlen jó fiuknak, illetve testvérüknek, Krausz An­tal, a tatai takarékpénztár tisztviselőjének, folyó évi november 6-án, i. e. 10 órakor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségei­nek ájtatos felvétele után életének 25. évé­ben történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 8-án, d. u. 37­ órakor fognak a budai­ ut 8. számú házból a szedres­kerti temetőbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent­mise-áldozat ugyan e hó 9-én reggel 8 órakor fog a székesegy­házban az Urnák bemutattatni. Áldott le­gyen emléke! — TŰZ városunkban. Tegnap reggel 4 órakor harangok kongása és vészkiáltások ébresztették fel álmukból a lövő- és könyök­­utcza lakóit. Héricz Lipót helybeli takács­nak könyök-utcza 11. szám alatti háza közepe táján ismeretlen okból kigyulladt és mire észrevették, már lángokban állott. Rumon János könyök-utczai lakos épen vásárra akart menni, midőn észrevette a tüzet.­­ Visszafordult, sajtot szerzett, s dicséretes buzgalommal dolgozott a tűz körül mind­addig, mig csak ennek vége nem lett. A tűzoltók is csakhamar megjelentek a hely­színen és hozzáfogtak az oltás munkájához, de minthogy a parancsnokok jelenléte nél­kül, nagy rendetlenséget idéztek elő, nem működtek sikeresen. Csak midőn 8/45-kor Seidel Lajos fő- és Paulovics Ferencz alpa­­rancsnok a tűznél megjelentek, folyt rende­sen az oltás. Héricz mélyen aludt, s nem vette észre, hogy körülötte lángokban áll az épület. Úgy húzták ki a szobából. Háza teljesen leégett, s vele együtt Rosinger Fe­rencz kőműves szomszédjának kukoricza­­góréja is. Csirkék, galambok pecsenyévé sültek a nagy tűzben. A lakások ugyan nem égtek be, de a lakók mégis kárt szen­vedtek, a mennyiben a padláson felhalmo­zott ruhaneműik és egyéb tárgyaik teljesen a lángoknak estek martalékul. Héricz háza 1000 frtra volt biztosítva.­­ Nem tudtak összeférni. Sehogy sem tudtak egymással békességben élni Sütő János és Kovács András tarnóczai béresek. Ha találkoztak, pörlekedtek, ha nem látták egymást, akkor mások előtt nagyította egyik a másikának a hibáját. F. évi augusztus 3-án újra összevesztek, miközben Sütő János a kezében levő vasvillával oly nagyot sújtott Kovács egyik karjára, hogy az eltörött és 38 napig kellett az ágyat őriznie. A helybeli kir. törvényszék Sütőt súlyos testi sértési büntette miatt vád alá helyezte s ellenében tegnap azaz f. hó 7-én tartotta meg a vég­tárgyalást. Vádlott teljes beismerésben volt s tette elkövetésének okául egymás iránti gyülölségüket, továbbá felhevült állapotát hozta fel. A kir. ügyész vádbeszéde után a kir. törvényszék ítéletet hozott, mely szerint Sütő súlyos testi sértés büntette miatt 6 havi börtönre ítéltetett. Vádlott és kir. ügyész az ítéletben megnyugodtak s igy az nyomban jogerőssé vált. ~ Hazatérő fegyenczek. A lipótvári fegyintézet igazgatósága által a megye ha­tóságához érkezett értesítés szerint Lakatos Ferencz József, a­ki 1884. év augustus 4-től lopás és megvesztegetés miatt volt fogva, f. évi deczember 17-én, Sztojkó István, ál­­­­néven Kolompár Ádám pedig, a ki lopás és megvesztegetés miatt 1888. május 4-től van fogva, f. évi deczember 18-án hazabocsáttat­ Inak Mányra. November 8. 1888

Next