Székesfehérvár és Vidéke, 1889. január-június (17. évfolyam, 1-78. szám)

1889-01-08 / 4. szám

— Megyei közig, bizottsági ülés. Fehérvármegye közig, bizottsága ma d. e. 10 órakor, gr. Cziráky Béla főispán elnöklete alatt, bizottsági ülést tartott. Elsősorban elnöklő főispán azon javaslata fogadtatott el, hogy az erdészeti albizottságba id. gróf Eszterházy László helyett Kenessey Kálmán választassák be. Ezután az alispáni jelentés olvastatott fel, mely szerint a közigazgatás állapotában a múlt hóban nevezetes esemény nem fordult elő. Olvastatott egyszersmind a csendőrségnek egy ercsű koholt rablásról szóló jelentése, melyet lapunkban annak idején közöltünk. — Szüts Artur főjegyző megadandónak véleményezi Kovács Vincze védköteles táczi lakosnak az időelőtti nősülési engedélyt, mert anyja súlyosan beteg, s igy nincs, a ki a családot táplálékkal ellássa. Az engedély megadatik. — Főjegyző jelenti, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki, mely szerint a megye hatósága tartozik az elbocsátott hadkötelesek névjegyzékét összeállítani. Ő ezt megtette, kéri jelentését tudomásul venni. Tudomásul vétetik. A megyei tiszti ügyész jelentése szerint az ügyészi hivatalhoz beérkezett 450 ügy — elintéztetett ugyanannyi — Ezután az árvaszéki elnök tette meg hivatalos jelentését mely szintén tudomásul vétetett. Majd dr. Varga Zsigmond megyei orvos kijelenté, hogy Kremniczky Ferencz járási orvos betegsége és az idő rövidsége miatt részletes jelentését csak a napokban teheti meg, a bizottságnak azonban röviden jelentheti, hogy az egészségügy a múlt hóban jó volt s járványos betegség csak Sárbogárd és Moórott, mint hagymáz, Etyeken, mint roncsoló toroklobb fordult elő, de csak szórványosan, rövid idei tartóságban. Zóbel Gyula, kir. adófelügyelő, az adók állapotáról tett jelentést. Tudomásul vétetett. — Pünkösdy Ferencz kir. főmérnök jelentéséből kitűnik, hogy az államutak jó karban voltak, a posta- és távirdamenet rendes volt. — Gróf Festetich Bennó kir. tanfelügyelő bemutatja Moór község kérvényét, melyben Moór község 707 frt 23 kr és 9109 frt összeg törlését kérelmezi. A közig. bizottság — tekintettel arra, hogy a kivetés alkalmával felebbezés nem történt — a kérelmet elutasítja. Továbbá a tanfelügyelő jelenti, hogy miután több vidéki tanító nem jelent meg a fehérmegyei tantestület nagygyűlésén, felszólította az illető járási szolgabirókat, a mulasztók megbüntetése végett. Végül kir. ügyész tette meg hivatalos jelentését, mire a közig. bizottsági ülés d. e. és 12 órakor véget ért. — Diszes esküvő. Egygyel kevesebb azon hölgyek száma, kik szépségük, szeretetreméltóságuk és kedvességük által városunk társadalmi életének élénkséget kölcsönöztek, kiknek neveit többnyire ott olvastuk, a hol az ifjú élet s a mulatni vágyó szivek egyegy tánczingasorrban vagy valamely jótékonyság gyakorlásában részt vettek. Egygyel kevesebb lett e hölgyek száma mart városunk eggyik előkelő, közbecsülésben álló polgárának, G . Ignácz ur sak bájos és kedves leánya, Antónia kisasszony hlve Hymen rózsalánczával fűződött egy nemes férfiú szivéhez, Hankisch János ministeri fogalmazó úréhoz, ki szeretetre méltó jegyesét s most már nejét, városunkból más városba viszi. Hogy a szép és kedves menyasszony mennyire birta városunk előkelő közönségének tiszteletét és szeretetét, fényesen beigazolta azon diszes közönségnek, mely f. hó 6-án délelőtt a helybeli székesegyház padjait ellepte, hogy szemtanúja legyen, mint váltanak gyűrűt az ifjú párok, fültanuja annak, mint rebegik egymásnak ez isteni szót: »szeretlek, tied vagyok.* A szeretetre méltó menyasszony egyszerű úti ruhába volt öltözve, mi még inkább igazolta lényének nemes egyszerűségét. A fényes esküvő után a nászvendégek a menyasszony szülői házába mentek, hol dús nászlakoma várta őket. Nászvendégek voltak a menyasszony szülein és kedves nővérén, Paula kisasszonyon, ki nyoszolyó volt, fivérén, Gebhard Mártonon és az ifjú házaspáron kívül Vörös László m. osztálytanácsos és Seidel Lajos rkapitány, mint násznagyok, Szendeffy József, özv. Say Ferenczné, özv. Seidel Jánosné, Gebhard Bódog és neje, Gebhard Béla, Vörös Szilárd honvédfőhadnagy, Bierbauer János, Horváth Böske, Vörös Lászlóné, mint nászasszony, Hampek Gyula és neje stb. — A diszes esküvő után csak egy forró óhajtás maradt a szivekben s csak néhány szó röppent el az ajkakon: „legyen az ifjú házaspár hosszú életű és boldog; ne zavarja meg vidám egüket soha semmi felleg, töltsék be kedvvel, boldogan szent hivatásukat !* E forró és őszinte kívánsághoz, mi is benső érzéseinktől buzdítva, a legjobb kivánatainkat csatoljuk : »legyen az ifjú házaspár hosszú életű és boldog!* — Néhány észrevétel a Sóskuton megtartott műkedvelői előadásról közölt tudósításra. A »Székesfehérvár és Vidéké -nek f. év január hó 3-án a sóskúti műkedvelők által rendezett tánczczal összekötött előadás tárgyában megjelent czikkre vonatkozó megjegyzések. Nevezett czikknek szerzője magára obrogalta az előadás fölött a kritikát megirni, mely, ha elég tapintattal lett volna összeállítva, szívesen tudomásul vettük volna, de minthogy e nem correct bírálat messze czért tévesztett, kénytelenek vagyunk nemcsak a bírálat helytelenségére, hanem még a szereplők előadási modora tárgyában is tollharczot indítani. Vegyük csak először a speciális bírálatot, mely dilletáns előadások alkalmával anatopismus a józan ész bonczése alá. Vájjon szokás-e kritizálni műkedvelőket, kik a tőlük telhető drámai tehetségüket mindig egy szent czél alaptőkéje gyarapításának oltárára teszik ? Vájjon szokás-e a műkedvelőket a kritika microscopjával vizsgálni? Várjon várhatni-e a műkedvelőktől olyast és annyit, amit egy, a deszkavilághoz szokott egyéntől várhatunk ? úgy hiszszük, hogy a csak némileg tanult ember is ismeri azon latin közmondást: ,Nemo nascitus doctus*s így a dilletanstól a jó akaratnál és a tőle telhető tehetségnél többet senki sem remél. Úgy hiszszük, hogy az érintett czikk és annak szerzője inkább eshetik a kritika alá, mint a fentebb említett előadás. A higgadtan gondolkodó ész nem tesz oly baklövést, mint amilyet szerző tett, mert ha minden ily előadásnál hasonló eljárás lesz elkövetve, úgy bizonyára a dilletantia teljesen kiirtódik a társadalom kebeléből, mert mindenki visszariad a kritika kétélű pallosától s igy senki sem teszi ki magát azon eshetőségnek, hogy dilletantismusa a bírálat metszős gúnyja által pellengére állíttassák. Márpedig, ha szerző a jótékonyság előmozdítója, úgy bizonyára meggondolhatta volna ezen utóhatást. Vegye tehát tudomásul az igen tisztelt kritikus, hogy ily alkalommal csak megemlítések, de határozottan tévesztett valami neveket említeni s hozzá még szőrszálhasogatónak lenni. De még az ellen is tiltakozunk, hogy a dilletánsokat szerző azzal gyanúsítja, hogy a német darabra több gondot fordítottak, mint a magyarra, mert ha kritikusunk műértő lett volna, bizonyára látta volna, hogy a magyar darab szereplői közt sokan voltak, kik csak most először léptek fel a színpadon, míg a német darab szereplői mindnyájan olyanok, kik már ezelőtt is szerepeltek. De eltekintve ettől, a német darab már magában véve hatásosabb , s így nem csoda, ha több sikert arattak vele. Cikke mutatja, hogy ön nem érezheti magát a bírálásra hivatottnak, mert szellemi tehetsége vegetál. Micsoda helytelenség egy dilletánsz, ki a magára vállalt részt , elég jól megtestesíti, a színvilág szép reményeivel: kecsegtetni; vagy pedig, hogy ez vagy amaz szép színpadi alak, meg hogy primadonna ez, vagy amaz, hogy az igazgatónak úgy is kötelessége jól játszani, vagy hogy a féltékenység túl heves lett volna. Azt gondolja talán a szerző, hogy köszönetet rovunk neki ezen hízelgésekért ? Korántsem! Sőt óvást eme- lünk a legközelebbi alkalommal ily hajmeresztő kritika, esetleg társadalmi tudósítás ellen. Nem hely- telen-e azon eljárás, hogy midőn a mulatságon részt vevő hölgyek, kik jól érezve magukat, énekeltek s midőn a fiatal emberek, kik a szép nemet énekekben támogatták, orditozásnak nevezni ? Vájjon nem fonák ; gondolkodás az, midőn a kerület eliteje együtt van, ily sértő tudósítást nyilvánítani, hogy ur és szolga egyaránt ott volt ? Már pedig ez határozottan nem úgy volt s homlokegyenest ellenkezik a valóval. Mondja csak a szerző, vájjon hatott-e annyira szellemsugara, hogy ezen tudósítás talán társadalmi contactunk megrontója ? Ha szerző mindezen előbb említetteket tekintetbe vette volna, úgy bizonyára máskép járt volna, mert ily eljárás megvetendő s ily czikk szerzője maga magának testatum pauparitatis-t állít ki. Vegye tehát tudomásul, hogy ha kifogástalan, vagy a körülményeknek meg nem felelő tudósítást írni nem tud, ne vállalja magára egy legjobb hírű lapnak levelező szerepét, mert jó kritikát írni nehéz, de olyasvalamit, nem tudom iskolai fogalmazványnak, vagy csak szóhalmaznak nevezzem, igen könnyű. Si tacuisses philosophus mansisses. Jupiter. — Ercsi — Ercsény. A mai napon tartott vmegyei közig. bizottsági ülésen Zobel Gyula kir. adófelügyelő rosszalásának adott kifejezést a felett, hogy az ercsi-i hajó-állomásnál, egy, az állomást jelző tábla van kitéve, melyen már évek hosszú sora óta e szó áll: „Ercsény.“ Ő nem tartja helyesnek, hogy egy községet tetszés szerint kereszteljenek el. Kéri tehát az „Ercsény“ helyett „Ercsi*-t alkalmazni, mert ez a község neve. A közig. bizottság elrendeli a jelző tábla megvizsgálását és a hibás elnevezés kiigazítását. — Elismerés. Városi iskoláink névtelen jótevője e lapok szerkesztősége útján 5 irtot szíveskedett ismét kezemhez juttatni. Midőn a teljes rendelkezésemre adott összegért mély köszönetet mondok, tisztelettel hozom e lapok hasábjain nagyérdemű jótevőnk becses értésére, hogy az átvett összeget a polgári leányiskola segélyző alapja javára fordítottam. Iskolai jótékony intézményeink között, a polgári leányiskola segélyző egyesülete felette fontos ; egyike ez azon intézményeknek, melyet tovább fejleszteni, érdemlegesen gyarapítani mindnyájunknak, kik városi iskolaügyünk iránt őszintén érdeklődünk, szent kötelessége. A segélyző egylet czélja: szegényebb sorsú polgári iskolai növendékeinket tankönyvekkel, só- s rajzeszközökkel, lehetőleg közmunka anyaggal is ellátni Alaptőkénk azonban még oly csekély, hogy az elénk szabott nemes czélok megvalósításához eddig még hozzá sem foghattunk. Midőn tehát nagyrabecsült ismeretlen jótevőnk szíves adományát hálásan megköszönöm, alkalmat veszek magamnak egyúttal arra, hogy polgári leányiskolánk segélyző egyesületét nemes városunk s megyénk minden rendű és rangú polgárának, nőnevelésünk minden igaz barátjának szives figyelmébe s meleg pártfogásába ajánlom. Kelt Székes-Fehérvárott, 1889. jan. 8. Gőbel János György, isk. igazgató. — Óvodák létesítése. A mai napon tartott megyei közig. bizottsági ülésen gr. Festetich Benna kir. tanfelügyelő előterjesztette, hogy Sóskút, Bicske, Dunapentele,Füle, Kálóz, Veleg, Kajászó-Szt.-Péter és Igar ■ községekben közbiztonsági és paedagogiai szempontból óvodák fognak létesittetni. A fóvárosi olvasókör e hó 6-ántartotta rendes évi közgyűlését, mely alkalommal a folyó évre megejtett tisztújításalkalmával megválasztottak: Elnök:Szőgyény M. Géza. Igazgatók: Mányay Mihály, Pálffy Károly. Ügyész: Csekő Lajos. Jegyző: Kusovics Győző. Pénztárnok: Tury Antal. Könyvtárnok: Salamon Károly. Választmány: Baditz István, Balogh Lukáts, Bóna József, • Deutsch Ignácz, Horváth János (csurgói), Kenessey Gyula, Rozgonyi György, Tatay Imre, dr. Éder József, Németh Imre, Gadits György, Keresztes Károly, Lakatos Károly, ’ Szeghy Zoltán, Fekete Pál, Vetzel János. Számvizsgálók: Vaigl Imre, Simák Ferencz, Stoits Lajos. — Eltörették a sorompóját. Csáder J. és Simon János helybeli korcsmárosok vasárnap virradóra Urhidáról jőve, a csikvári sorompónál, valószínűleg hogy a kocsijukon hozott bort becsempészhessék, — oly erővel hajtattak, hogy a sorompója ketté törött. , Az okozott zörejre a vámos azonnal kisietett, s még jókor észrevette, hogy kik hajtattak be a városba, de őket utolérni már nem sikerült. — Az esetet azonnal bejelentette a [ [helybeli fogyasztási hivatalnál, melynek ügynökei fentnevezett egyéneknél vizsgálatot tartottak s kiderítették, hogy Csáder és Si-mon egy-egy hordó bort csempészett a vámosba. Csáder borát, minthogy ő vagyontalan, a fogyasztási hivatalba szállították, mig Simon hordóját, mivel az ő vagyona az esetleges birságra nézve elég garancziát nyújt, s lepecsételve, nála hagyták. A vizsgálatot ez ügyben Keresztes Ignácz, a fogyasztási adói hivatal igazgatója vezeti. — Alapító tag lett. Flaskár József v. b.tag ur a fölötti örömének, hogy a lövősutcza a nyilvános házaktól megtisztittatott, és az utcza ősz-utczának neveztetett el, azáltal adott kifejezést, hogy a helybeli önkéntes tűzoltó-egylet alapító tagjai közé 25 járt tagdíjjal belépett. Adjon az ég sok ilyen derék polgárt a városnak. 1 — Verekedések. Folyó hó 7-én reggel 1 3 órakor Simon János helybeli alsó-királysori lakos korcsmájában Einhirn János, Urcz Igrnácz, Tifinger János és Rambuld Henrik mulátták együtt, midőn Einhirn Rambulddalcsakhamar olyan élénk szóváltásba elegyedett, hogy a verekedés sem maradt sokáig távol. Einhirn erősebb lévén, földhöz vágta ellenfelét, mire ez kirohant a korcsmából és közelben lakó fivérét hívta segítségül. Rambuld József vasvillával sietett a korcsmába, hogy fivére gyalázatáért véres bosszút álljon , s az ott még diadalmasan borozgató Einhirnt a vasvillával hátulról megtámadta s fején egy nagy ütést és két mély szúrást ejtett. Einhirnt a vér teljesen elborította, majd eszméletét is veszte. — A korcsmában levők azonnal dr. Bierbauer Viktort hívták, ki a helyszínére is jött és a sebesültet ápolás alá vette. — A rendőrségnél is azonnal jelentést tettek a véres verekedésről, minek következtében rendőrségünk a Rambuld testvéreket letartóztatta s a kir. ügyészségnek adta át. — Tolomár Ferencz és Barna Ferencz városi csőszök Arany János, Bokor Ignácz és ■ Viniczai János helybeli lakosokat ma reggel rajtérték, amint a korcsolya-egylettel szemben fekvő sárréten fákat vagdaltak ki. Odasiettek, hogy a tilos cselekedetben buzgólkodókat letartóztassák s Viniczai kezéből a fejszét kivegyék, de a három jó barát az egyik csőszt Tolomár Ferenczet, megfogta ■ és a földhöz vagdalták. Mindkét csősz jelen■ rést tett az esetről a rendőrségnél, mely a tetteseket letartóztatta. » — Öngyilkosság. Molnár Pál 40 éves családos ■ polgár egyike volt Zámoly község legderekabb és jómódú polgárainak. Családja, mint ismerősei egyaránt tisztelték, szerették. Azelőtt csöndes, megelégedett volt, de egyszerre csak megváltozott a természete , panaszkodott, hogy megunta az életét, nem tetszik már neki semmi, sőt az volt a legnagyobb baja, hogy, ha egy kis bort megivott, azonnal holti részeg lett tőle. Most a napokban is búcsúzó levelet írt a zámolyi elöljáróságnak és családjának, melyben tudatja, hogy öngyilkos lesz. Kinevették, nem hitték el neki. Folyó hó 5-én többed magával 3 kiment szőlőjébe, ott jól bepálinkáztak, mert boruk nem volt, s másnap reggel, midőn vendégei már eltávoztak, ő kissé ittasan egyedül maradt a prés,házban. Ekkor fogamzott meg agyában újra az öngyilkosság eszméje. Mellette volt egy vékony, hosszú drót, fogta azt, s vele magát az ajtó egyik sarkára akasztotta úgy, hogy csakhamar megfulladt. A zá-molyi elöljáróság értesülvén az esetről, azonnal jelentést tett a helybeli főszolgabiróságnak, mely a hulla felbonczolása végett Heinrich Lajos járási orvost küldte ki a helyszínére. A járási orvos úr, Zámolyra menvén, a hullát felbonczolta, s constatálta, hogy Molnár Pál természetellenes halállal s múlt ki. A feleségének írt sorok ekképpen hanzanak: „Élj soká, kívánok minden jót, nekem mindig hű feleségem voltál, szivemből sajnállak, gyermekeimnek jó gondviselője légy, mindent rád hagyok, nekem el kell e földről távozni.* E sorok egy zsoltárnak tiszta lapjára voltak írva. — Öngyilkos honvédtiszt. Müclens Tivadar volt honvéd-főhadnagy, ki városunkban is sokáig tartózkodott, mint a B. P. írja, f. hó 7-én nejével folytatott viszály miatt, Dornbachban agyonlőtte magát. — Sikerült előadást tartott vasárnap d. u. 5 órakor dr. Balassa József a helybeli kereskedelmi akadémia jeles tanára. Előadásának tárgya a „Toldi monda a magyar irodalomban“ volt. A szépszámú és diszes halgatóság érdekkel hallgatta a szóbeli előadás, mely úgy tartalmát, mint előadását tekintve, nagy tetszést aratott. — A Toldi-mondát öleli fel egész terjedelmében; igazolja a hős Toldi létezését, beszél Illosvayról, a „Toldi monda“ első feldolgozójáról, majd Arany János érdemeit sorolja fel, ki e mondát Illosvai gyarló feldolgozása után oly remekül alkotta meg. Gyönyörű nyelvezettel adja elő a „Toldi szerelme“ költői szépségeit, melyek megteremtése egyedül Arany érdeme. — A hallgatóság viharos tapssal jutalmazta a kitűnő felolvasást. — Esti ünnepély a jégen. A korcsolyázóknak szép és kellemes estéjük volt vasárnap, f. hó 6-án. A helybeli korcsolya-egylet jégpályáját fea jégsport kedvelőinek százai lepték el. A zene vidám hangja mellett a jókedvű korcsolyázók még francia négyest is rögtönöztek a jégen. Majd a tűzijáték vette kezdetét. Gyönyörű látványt nyújtott a kígyóalakú fényes rakéta, melynek sugarai vakító fényt árasztottak széjjel; még elragadóbb volt a fényes tűzkarikák és villamos napok köralakú, szemkápráztató forgása. Végre lecsendesült minden. A zene elhallgatott, a rakéták fénye kialudt, a korcsolyázók hazatértek, csöndes lett minden. Adjon az Isten még több ilyen vidám estét a jégsport kedvelőinek. — Ásatás. A helybeli főszolgabiróság megengedte gr. Battyányi Géza budapesti lakosnak, hogy Polgárdi községben fekvő „közös murvagödör“ nevű földrészletén ásatásokat eszközölhessen. Az ásatások valószinüleg régiségek kutatása szempontjából történnek. — Megkerült szökevény. Lapunk legutóbbi számában említettük, hogy G. L. helybeli kereskedő segédje, Napravszki Antal, mintegy 30 frt elsikkasztásával megszökött. Rendőrségünk G. feljelentése folytán a szélrózsa minden irányában felhívta a hatóságok figyelmét a szökevényre, minek eredménye az len, hogy Dóczy veszprémi rendőrbiztos Veszprémben kézre kerítette a fiatal szökevényt, s ma személyesen hozta városunkba s átadta a rendőrségnek. — Véletlen szerencsétlenség áldozata lett V. Kovács József, mányi lakos, szőlő-csősz. A mint múlt hó 30-án este egyedül ment haza a szőlőhegyről, egy 10 méter mélységű gödörbe esett. — Másnap az arra menők már csak halálát constatálhatták. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Zelei Imrének. A szerkesztése alatt megjelent »Szabadság” múlt számában közlött s hosszú lére feleresztett nyilatkozatára a következő megjegyzést tesszük: Az Ön handa-bandáit minden névaláírás nélkül is könnyű megismerni, aki egyben szélhámos, az másban is az. Ön kérkedik szellemi tehetségével s mindenüvé be akar tolakodni tisztességével, pedig vajmi kevéssé bírja egyiket is. Ne higgye, hogy gyomrunkban fekszik, sokkal tisztességesebbek vagyunk, hogysem a mi gyomrunk Önt bevenné. A kenyéririgység sem bánt bennünket, mert nincs Öntől mit tartanunk. Ön semmi, mi pedig a valamitől sem szoktunk megijedni. A mi bajunk csak az, hogy az Ön kezében olyan eszközt látunk, mely csak önérzetes emberek kezébe való. Ön a tollat, — emlékezzék csak vissza — pár évvel ezelőtt is a nép véres verejtékével szerzett fillérből adott subventióért forgatta a gyászosan uralkodó kormánypárt érdekében; majd az orrocskáját fricskázták fel Önnek valami összekocczanás miatt — s Ön hősi bátorsággal kihívta ellenfelét — midőn azonban puskaporra került volna a sor, Ön a nyulhoz is kevéssé illő gyávasággal a dumák közzé bujt s onnan lihegte: „sösd el magad revolver.“ Gyönyörű bátorság, férfias önérzet! Ily emberek kezében csak sajnálatraméltó jelenség a toll! Oh Brennus, ha ismerted volna Zelei urat, bizonyára nem irod, hogy »van a magyar sajtónak egy nagy erénye s ez a zsurnalisztikai becsületesség.“ Igaz, hogy a többiről el lehet mondani s igy egy kivétel nem rontja le a többi erényét. Ön azt írja, hogy a polgárok „feltétlen becsülését” bírja. No ez rettenetes mondás! Mi kételkedünk rettentő módon az igazságán, mert tudjuk, hogy polgárainkban sokkal több önérzet s büszkeség van, hogysem olyan egyénre pazarolnák becsülésüket, ki évek hosszú során megtorlás nélkül eltűrte a leghitványabb s legalázóbb kifejezéseket. Nyilatkozatában beismeri, hogy egy színházi ülés alkalmával egy úr úgy nyilatkozott, hogy az újságot kutyába sem veszi. Ez a nyilatkozat téves, mert nem igy lett mondva s mi azért nem hederítettünk reá — de ha Ön igy értette, miért nem kért „a megsértett újságírói tekintély érdekében“ elégtételt ? ugye, nem volt bátorsága, valamint ahhoz sem, hogy a direkt az Ön és nem más személyére szóló „kidobási” véleményért az illetőt felelősségre vonja. Nekünk nem hivatásunk a gyávát védelmezni, ha minket sértenek, mi tudni fogjuk kötelességünket, de Ön nem. Önnek minden sértésért egyedüli ments vára a pelyhes duma — onnét bocsát Jeremiádákat a megsértett hirlapirói tekintély védelmezésére. Ön s hirlapiró! Valóban szomorú, hogy még vannak e szép hazában oly ügyefogyott gyenge „ténsurak,akik feledve minden tisztességet, önt — saját állítása szerint — közbecsülésben részesítik. A legutolsó csirkefogóban is több önérzet van, mint Önben — csak tekintsen vissza múltjára s akkor igazat fog adni. De végezzünk ezúttal. A mi a polgármesterre történt hivatkozást illeti — nagyon furcsa, de elhiszszük, hogy Önnek bármi okból igazat adott, de mi nem adunk igazat sem Önnek, sem ez ügyben a város első tisztviselőjének, mert az Önnel együtt egy átélt korszakról vett példát. Feledték, hogy e korszakban mások voltak az intézők, no meg mások a szereplők is. Változnak az idők s vele az emberek, no meg a szereplők is s e két utóbbiakkal együtt a költségek is. Mi bizton hisszük, hogy az 5000 forint alaptőke jelenlegi intendánsokkal s egyénileg kedvelt primadonnák nélkül nagyon elég lesz.