Székesfehérvár és Vidéke, 1889. január-június (17. évfolyam, 1-78. szám)

1889-02-14 / 20. szám

XVII­­k évfolyam. 20. szám. Csütörtök, 1889. február 14. Meg­jelen hetenkint háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség ée kiadó-hi­vatal: Belváros, Koznár-utcza. Minden a lap szellemi régiére vonatkozó köl­­temény, továbbá atfisetisek, felax­lamlítek, hirc­elések stb. ide vitásonn­ők. Egyes példányok 10 kratoxárért ^7sz*«1«9E sádorotexa dohány-tíiídéj­e­ben, 3 Rott«c­­auisiraya-otexai kereskedésébe», a lap ki» ii*rdéfisál ée a szerkesztűségbe is kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI ^özzLDisr'^r. Előfizetések eszközölhetők & szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. TT’Id­éb­en minden posta^bi,l^a,ta,m­á,l. Miráelénekre mérne a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegüras kívül $S hr» Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben rAsMailnek. Sxorheaxtéval értekezni lehet naponkint délelőtt 0-től 2 óráig. Előfizetési Araké : Égése évre..................8 frt. — kr. Fél évre . . . . . . 4 frt. — kr. Negyedévre..................2 frt. — kr. A „NylMir«-bM egy «er 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak .• Budapesten: Haasenstein irodájában, Gilldber­­ger A., Dorottya-utoza 6. ex. Rajnai Vilmos, molnár-utoza és ax prsx. hirdetés irodában. — Továbbá Bielben: Haasenstein és Wegler, laborstr., Sohalok Henriknél, Dukes és Társár sál, A Oppelik. — &4ki/iÁ#réároíi­t a lap tsm ke^Muingóban én Kleknsz Péter kfiarvkansia* lfifim latdaRHlBinatu Fölhívás. A megyei gazdaközönséghez és községi elöljárósághoz. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, tekintettel azon körülményre, hogy a gazdasági egyesület a helyi viszonyokat tel­jesen ismeri és kellő szakértelemmel is rendelkezik és így első­sorban hivatott, úgy a tenyészállatok kiválasztására, mint annak megítélésére, hogy mely község minő apa­állatokkal és mily feltételek mellett látandó el, a bika vásárlást, valamint a községeknek bikákkal való ellátását, a gazdaközönség értelmisé­gét magában egyesítő gazdasági egyesület kezébe tette le; — egyúttal pedig f. évi január 29-én kelt 2058/VI. b. számú leiratával az egyesületnek, te­nyésztésre való bikák beszerzése és községek szá­mára leendő kiosztása alkalmával felhasználandó állami segély czímén, a folyó évre kétezer (2000) irtot engedélyezett, köteles lévén az egyesület, ugyanezen czélra, ugyanily nagyságú összeget fordítani és úgy a kormánytól nyert, mint az egyesület által fel­ajánlott összegből, a tenyészkerü­let jellegének meg­felelő, átörökölhető bikáktól ment bikákat vásárolni és azokat a jelentkező községekben 3 félévi­g ka­mat nélküli részlettörlesztés mellett elhelyezni. A megállapított országos tenyésztési tervben a vármegyében terjesztendő fajták közül első helyen az eredeti hazai fehér fajta marha jelöltetett ki. Ezen jelleg a nyugati fajtákhoz hasonlítva lassúbb fejlődése daczára igen becses, mert egyfelől kiváló szívóssága miatt a hazai kedvezőtlen égalji viszonyok között megfelel, másfelől pedig a mező­­gazdaságra nézve, mint kitűnő igavonó nélkülöz­­hetlen, a szeszgyártással kapcsolatos marhahizlalás­nak pedig alapját képezi. Az egyesület működési területén azonban van­nak olyan községek, amelyekben mezőgazdasági vi­szonyaik, de különösebben a főváros közelsége és a közlekedtetés könnyűsége folytán, a hazai fajtánál gyorsabban fejlődő, nagyobb testű állatok tenyész­tése, — mert ez lényegében nagyobb haszonnal járna — indokolt ott, hol a szarvasmarha igazhatási képességét alárendeltnek tekintik, hanem bővebb tejelést várnak, hol a tejelő marha okszerű etetése már gyakorlatban van ; —­ilyen helyeken tehát, különösen akkor, ha a község állatállományának minősége is már alapot nyújt a berni és simmen­­thali piros tarka, esetleg a kuhlandi tájfajták tenyész­tése látszik szükségesnek, m­egj­egyeztetik azonban, hogy ezen utóbb megnevezett fajtákból csakis a piros-tarka berni fajta jöhet tekintetbe, mig ellen­ben a fekete-tarka freiburgi jelleg a vételből telje­sen kizáratott. Tudatjuk továbbá a t. ez. gazdaközönséggel, hogy a magyar fajta bikákból csakis 2Y2—3, a nyugati fajtákból­­1/1—2 éves bikák vásároltatnak. A tenyésztő által vételre bejelentett bikák márczius havában fognak az egyesület közegei által megszemléltetni, amidőn egyúttal azok ára is köl­csönösen megállapíttatik. A kialkudott vételár a tenyésztőre nézve min­den körülmények között kötelező; a gazdasági egye­sület azonban csak azon bikák átvételére kötelez­hető, melyekre nézve a községekben vevőket sike­­rülene találnia, ha azonban a bikák átvétele 1. évi ápril 20-ig meg nem történnek, tenyésztők a bikák­kal tetszésük szerint rendelkezhetnek. Figyelmeztetnek az eladók, hogy a tőlük meg­vásárolt bikák tenyészképességéért jót állani tartoz­nak és a tenyész­képteleneknek bizonyult bikákat, minden kártérítési igény nélkül vissza­venni kö­telesek. A községek a bikák vételárát rendszerint három­­ félé­ves, mindig január és július hó elsején esedékes kamat nélküli részletekben törleszthetik, a­mennyi­ben a bikák vételárát egyszerre lefizetni nem képesek. Midőn a t.­ez. gazdaközönséget és a községi elöljáróságot a földmivelésügyi minisztérium és a gazdasági egyesület között létesült üdvös megálla­podásról értesítenénk, egyúttal fölkérjük a t.­ez. i elöljáróságot, hogy a község területén, vagy vele­­ kapcsolatos pusztákon gazdálkodó földbirtokosokat­­ és bérlőket haladék nélkül fölhívni szíveskednék, hogy a­mennyiben a közrendeletben körülírt tenyész­tésre alkalmas eladó bikájuk lenne, a bika faja, kora­­ és árának közlésével a Fejér megyei gazdasági egye­sület titkárához (Székesfejérvárott) legkésőbb f. évi márczius hó 5-ik napjáig jelentést tegyenek. Felhivatnak továbbá, a megye területén létező községek, hogy a­mennyiben szarvasmarha tenyész­tésük jól felfogott érdekében, nemesi fajtájú tenyész­bikát a körrendeletben felsorolt kedvezmények mel­lett szerezni szándékoznának, ez iránti óhajukat hasonlag a gazdasági egyesület titkáránál (Székes­­fejérvárott) folyó évi márczius hó 15-ik napjáig bejelentsék. Minthogy a körrendeletben felsorolt kedvez­mények a tiszta vérű apa­állatoknak jutányos árakon leendő beszerzését a községekre nézve igen meg­könnyíti ; minthogy továbbá a községek jelentkezésük által magukat arra nem kötelezik, hogy a bikákat, melyeket számukra a gazdasági egyesület kijelölend csakugyan át is vegyék, hanem jogukban álland azokat előbb megszemlélni és átvételük iránt csak azután határozni végérvényesen, figyelmeztetjük s kérjük a t.­ez. gazdaközönséget és községi elöljáró­ságokat, hogy a gazdasági egyesületnek a szarvas­­marha tenyésztésnek fejlesztésére és emelésére irány­zott törekvését támogatni szíveskedjenek. Kelt Székesfejérvárott, 1889. évi február 10-én. A Fejérmegyei gazd. egyesület elnöksége. TÁRCZA. A trónörökös végrendeletének végre­hajtója. (Ifjabb Szögyény-Marich László.) Egy szép példabeszéd azt állítja, hogy azoktól, a­kiknek az istenek nem adták meg a szónoklat művészetét, egyszersmind rendesen a hallgatás mű­vészete is meg volna vonva; ezen a pereát meg is le­het fordítani és azt állítani, hogy azok, a­kik kitűnően tudnak beszélni, egyszersmind kitűnően hallgatni is tudnak. — Európa legkiválóbb parlamentáris férfiai­nak nagy száma — Lindau szerint — „rendkívül buzdítóan ért a hallgatáshoz,“ és nekünk Magyar­­országban is sok jeles politikusunk van, a­kik a parlamentben szerfelett beszédesek, de a Sándor­­utczai tisztelt házon kívül szavakat sem lehet hal­lani.­­ Tisza Kálmán például a legnagyobb hall­gatók közé tartozik, a­mint a képviselőháznak hátat fordított, és ifjabb Szögyény-Marich László még a miniszterelnököt is felülhaladta, mert oly kitartás­sal hallgatott, hogy e tekintetben csakis Moltkevel hasonlítható össze, a kihez valóban a­­ hallgatásig hasonlít. De a mint Moltke gróf Németország leg­érdekesebb szónokai közé tartozik, a ki a parlament­ben is megnyer minden csatát, úgy Szögyényi is a magyar országgyűlés legfigyelemreméltóbb szónokai sorában foglalt helyet, a­míg képviselő volt. Mily kevés képviselő, kinek a szónoklat terén szerencséje van, képes arra, hogy magamagát ily kényszer alá vesse ? Csak igen szerény, igen tehetséges és igen okos embernek van bátorsága ahhoz, hogy lemond­jon a parlamenti diadalról és „maga magának útját állja*. — Szögyényi László önként lemondott a szó­nok babérairól és megelégedett azzal, hogy dolgoz­zék a képviselő­ház osztályaiban, előkészítse a tör­vényjavaslatokat és mint „becsületes alkusz* működ­jék a pártok között. — A nagy haladás a közleke­dés­ügy terén, melyet Magyarország ma felmutat­hat, nem kis részben neki köszönhető, mert az ő buzgó és lelkiismeretes tevékenysége, mint pénzügyi bizottsági referens, a közlekedésügyi minisztérium költségvetésénél nem szorítkozott csak az utódjai által is több vagy kevesebb ügyességgel gyakorolt védelmére a törvényjavaslatoknak, hanem a kor­mány számos fontos indítványt, becses eszmét, kö­szönhet neki és ő jelentékeny tényező volt a köz­lekedésügyi minisztériumban.­­ E viszonyból ter­mészetesen az következett, hogy Szőgyényit ismétel­ten megkínálták a közlekedésügyi tározóval, de ő nem fogadta el. Többször emlegették, mint jelöltet a közoktatásügyi és kereskedelmi tárczára is, de úgy látszik, nem volt kedve a Tisza minisztériumba belépni. Bármily kívánatos és örvendetes lett volna, ha ez az államférfin, a­ki szellemi tehetségein, szor­galmán és lelkiismeretességén kívül, még egy nagy előnynyel, t. i. erélylyel bírt, a magyar kormány tagja leendett, bármily kívánatos és örvendetes lett volna, ha ez az államférfin, ki minden pártnál egy­aránt kedvelt volt, áthidalhatta volna a politikai ellentéteket, mégis meg kell vallanunk, hogy Szö­­gyény sokkal nagyobb és jobb szolgálatokat tett hazájának, midőn a meghívást Bécsbe elfogadta. — A bécsi külügyi hivatalban Magyarország mindig szerencsésen volt képviselve. Csak­ Andrássyra és Kállayra kell emlékeztetnünk, de ezen személyiségek visszalépése óta, Magyarország méltó képviselőjének hija volt a külügyminisztériumnál. — Szögyényiben végre megtalálták azon politikust, ki minden irány felé teljes garanciát nyújtott. — Tudománya, elő­kelő modora és nagy nyelvismeretei által — egy magyar sem beszél jobban francziául és németül, mint Szögyényi — azonnal a külügyi hivatal első hivatalnokává lön, ő fogalmazta a legfontosabb ál­lamiratokat, ő tarta fenn a közlekedést a nagy­követekkel és az első percztől kezdve a külügyminis­­ternek jobb keze volt. Hogy pedig az ember imponálhasson Kálnoky grófnak, kinek államférfim tehetségét és diplomatiai finomságát mindenki elismeri, ahhoz már valaminek kell lennie az illetőnek. Kálnoky gróf és Szögyényi közt oly viszony fejlődött, mely szívélyesebbnek nem is képzelhető, és ez a tény maga elég világosan szól mellette. Szögyényi befolyásának köszönhető, hogy most Bécsben sokkal több tekintettel vannak Magyarországra, mint azelőtt, és hogy Magyarország a külügyi hivatalban a megérdemlőit teljes figyelem­ben részesül — oly figyelem, melyet rendesen bizo­nyos más politikai személyiségnek szoktak érdemül tulajdonítani, habár az a más politikai személyiség egészen ártatlan benne. Szögyényi-Marich László Bécsben valódi ma­gyar ember maradt. Háza magyar és a képviselő­háznak azon tagjai, kik a legutóbbi delegátiók al­kalmával Bécsben voltak és részt vettek azon ebé­den, melyet Szögyényi honfitársai tiszteletére adott, nem tudják eléggé dicsérni és magasztalni a magyar vendégszeretetet. Szögyényi, mint házi­gazda, sze­mélyiségének egész varázsát fejté ki és szellemes neje elragadtatta vendégeit szeretetreméltósága és ízlése által. Bécsben egy darab Magyarországot talál­tak, oly kedvest, szépet és kellemest, hogy fellelke­sültek, és egy jelenlevő költő elragadtatásának azon­nal versekben adott kifejezést. De nem az a meglepő, hogy a magyar osztály­főnök a külügyminisztériumban a magyarokat lelke­­­­síti, hanem az a meglepő, hogy az osztrákok rokon­szenvét mintegy rohammal hódította meg, pedig azok még most is bizonyos hidegséggel viseltetnek­­ a magyar iránt. Nem keveset köszönhet e tekintet­­­­ben Rudolf trónörökösnek, a­ki Szögyényiben azon-­­ nal felismerte a szellemes férfit és a comme il fant gentlemant, és a ki életének utolsó napján hazánkfia iránt a bizalom oly jelét adta, a­melyre Szögyényi ép oly büszke lehet, mint mi. Az utolsó levél, mely szerencsétlen trónörökösünk tollából eredt, Szögyé­­■ nyihez volt intézve, és ezen iratban a feledhetlen királyfi Szőgyényit bizta meg irodalmi hagyatékának rendezésével. Ama sok személy közül, kik hozzá közel álltak, Szőgyényit választotta a trónörökös végrendeletének végrehajtójává, és e körülmény leg­világosabban bizonyítja, mennyire becsülte az elhunyt királyfi a magyar államférfiat és hogy mily köz­­becsülésnek örvend Szögyény a bécsi udvarnál. — Mindenki meg lesz nyugtatva, hogy Szögyényi arra ruháztatott e megbízás, mert az ő szelleméből és jelleméből a monarchia népei azon megnyugvást meríthetik, hogy a hagyatéknak egy oly szava sem leend elhallgatva, a­mely felvilágosítást és vigaszt hozhatna nekünk. És végül még pár szót a külügyminisztériumi első osztályfőnök személyiségéről. Szögyényi nem haladja fölül a középnagyságot, inkább soványnak mondható, mint erősnek. Fellépésében, magavisele­tében a nagyvilági férfiút tünteti ki, járása kissé katonás, a miből csaknem azt gondoljuk, hogy ő ép úgy, mint híres édes atyja a Theresianumban neveltetett. Modorában Szögyényi valódi aristokrata — a műveltség aristokratiáját értjük — mert elő­kelő, nyájas, tartózkodó és barátságos, keveset be­szél, de bizalmas barátok vagy kedves földik társa­ságában felélénkül, és akkor nem lehet szeretetre­méltóbb, elmésebb embert képzelni. Életes és szel­lemes, de arcza rendesen mély komolyságot, majdnem mélabút tüntet fel. Arczának alakja, a vékony sza­káll, szemének pillantása és fejének tartása Heinére emlékeztetnek; csakhogy Szőgyényinél az a rezszin, a szemek és a szakáll sokkal barnább. — Egy meg­­megbarnult Heinefő, egy magyarba átültetett Haine úgy néz ki Szögyényi, és nem csoda, hogy a voná­sok oly sok rokonszenvet keltenek, különösen ha oly személyt díszítenek, a­kiről méltón és joggal lehet alkalmazni Napoleon szavait: „Voila un hommé’* Budapester Tagblatt után (—a.) ■«»"»fr­ O» ZÁBOSI és VIDÉKI BIBEL Február 14. 1889 — Látogatás. Pauer János püspök ur ő méltósága tegnap délután Komáromy és Magdics udvari papok kíséretében megláto­gatta a helybeli felsővárosi óvodát, s teljes megelégedését fejezte ki a hallottak és lá­tottak felett. — Meghívó. A székesfehérvári kereske­delmi akadémia, szombaton f. hó 16-án dél­után 5 órakor az akadémia helyiségében Kisfaludy Károly emlék­ünnepélyt ren­dez, melyre a kereskedelmi társulat tagjait s az érdeklődő közönséget tisztelettel meg­hívja az akadémia igazgató-bizottsága és az igazgatóság. — Színészet. Kedden, Kerekes „Bonza­­álló” czímű népszínműve előadásánál a kö­zönség tetszése mellett játszottak: Kerekes (Vajda), Serfőzy Etel (Ilianna), Rónainé (Kata), Balassa (Grligor), Rónai (Vanilla), Ko­vács (Matyi), Sárdi (Isekutz) stb. szereplők. Az első és második szakasz közt Kövesdi Mariska és Róza kitűnően játszották Kövesdi Lőrincz „Hattyú dal“ czímű szerzeményét, melyet a közönség zajos tapssal és több­szörös kihívással jutalmazott. Az énekrészek kiváló zenéje méltán dicséri szerzőjét, Kö­vesdi Lőrincz másod-karmestert. Szerdán üres ház előtt „Hitves“ jó előadásban. — Városi közigazgatási bizottsági ülés tartatott folyó hó 13-án, gróf Cziráky Béla főispán úr elnöklete alatt. Az ülés tárgyait legnagyobb részben a szakelőadók havi je­lentése képezte. Először Havranek József polgármester referált az elnökséghez tartozó ügyekről, majd előadta, hogy a pénztári számvizsgálatok megkezdődtek, kellő erély­­lyel azonban nem lehet folytatni, mert a főszámvevő s egyik számtiszt beteg — a munkaképes két számtiszt közül az egyik a katasteri munkálatokat végzi — a másik a napi teendőket, s igy a vizsgálatokhoz, mint nagyobb munkálatokhoz nem alkalmazható. Ha a főszámvevő egészségi állapota sokáig nem javul meg, akkor, hogy a pénztári számvizsgálatok befejezhetők legyenek, kény­telen lesz a ministériumtól egy állami ro­­vancsoló számtisztet kérni. A polgármesteri jelentés után Tóth István főjegyző felolvasta Vincz Ignácz, Szélig Vincze és Lencsés Jó­zsef helybeli lakosok ama kérvényét, hogy a katonai szolgálat alól az általuk előadott indokok alapján mentessenek föl. A tanács figyelembe véve a felhozott okokat, az elbo­­csájtást javasolta, mely javaslathoz a köz­­igazgatási bizottság is hozzájárult. A főor­vos, a kir. állami főmérnök, nemkülönben az adófelügyelő jelentései tudomásul vétet.

Next