Székesfehérvár és Vidéke, 1889. január-június (17. évfolyam, 1-78. szám)
1889-02-14 / 20. szám
XVIIk évfolyam. 20. szám. Csütörtök, 1889. február 14. Megjelen hetenkint háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség ée kiadó-hivatal: Belváros, Koznár-utcza. Minden a lap szellemi régiére vonatkozó költemény, továbbá atfisetisek, felaxlamlítek, hircelések stb. ide vitásonnők. Egyes példányok 10 kratoxárért ^7sz*«1«9E sádorotexa dohány-tíiídéjeben, 3 Rott«cauisiraya-otexai kereskedésébe», a lap ki» ii*rdéfisál ée a szerkesztűségbe is kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI ^özzLDisr'^r. Előfizetések eszközölhetők & szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. TT’Idében minden posta^bi,l^a,ta,má,l. Miráelénekre mérne a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegüras kívül $S hr» Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben rAsMailnek. Sxorheaxtéval értekezni lehet naponkint délelőtt 0-től 2 óráig. Előfizetési Araké : Égése évre..................8 frt. — kr. Fél évre . . . . . . 4 frt. — kr. Negyedévre..................2 frt. — kr. A „NylMir«-bM egy «er 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak .• Budapesten: Haasenstein irodájában, Gilldberger A., Dorottya-utoza 6. ex. Rajnai Vilmos, molnár-utoza és ax prsx. hirdetés irodában. — Továbbá Bielben: Haasenstein és Wegler, laborstr., Sohalok Henriknél, Dukes és Társár sál, A Oppelik. — &4ki/iÁ#réároíit a lap tsm ke^Muingóban én Kleknsz Péter kfiarvkansia* lfifim latdaRHlBinatu Fölhívás. A megyei gazdaközönséghez és községi elöljárósághoz. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, tekintettel azon körülményre, hogy a gazdasági egyesület a helyi viszonyokat teljesen ismeri és kellő szakértelemmel is rendelkezik és így elsősorban hivatott, úgy a tenyészállatok kiválasztására, mint annak megítélésére, hogy mely község minő apaállatokkal és mily feltételek mellett látandó el, a bika vásárlást, valamint a községeknek bikákkal való ellátását, a gazdaközönség értelmiségét magában egyesítő gazdasági egyesület kezébe tette le; — egyúttal pedig f. évi január 29-én kelt 2058/VI. b. számú leiratával az egyesületnek, tenyésztésre való bikák beszerzése és községek számára leendő kiosztása alkalmával felhasználandó állami segély czímén, a folyó évre kétezer (2000) irtot engedélyezett, köteles lévén az egyesület, ugyanezen czélra, ugyanily nagyságú összeget fordítani és úgy a kormánytól nyert, mint az egyesület által felajánlott összegből, a tenyészkerület jellegének megfelelő, átörökölhető bikáktól ment bikákat vásárolni és azokat a jelentkező községekben 3 félévig kamat nélküli részlettörlesztés mellett elhelyezni. A megállapított országos tenyésztési tervben a vármegyében terjesztendő fajták közül első helyen az eredeti hazai fehér fajta marha jelöltetett ki. Ezen jelleg a nyugati fajtákhoz hasonlítva lassúbb fejlődése daczára igen becses, mert egyfelől kiváló szívóssága miatt a hazai kedvezőtlen égalji viszonyok között megfelel, másfelől pedig a mezőgazdaságra nézve, mint kitűnő igavonó nélkülözhetlen, a szeszgyártással kapcsolatos marhahizlalásnak pedig alapját képezi. Az egyesület működési területén azonban vannak olyan községek, amelyekben mezőgazdasági viszonyaik, de különösebben a főváros közelsége és a közlekedtetés könnyűsége folytán, a hazai fajtánál gyorsabban fejlődő, nagyobb testű állatok tenyésztése, — mert ez lényegében nagyobb haszonnal járna — indokolt ott, hol a szarvasmarha igazhatási képességét alárendeltnek tekintik, hanem bővebb tejelést várnak, hol a tejelő marha okszerű etetése már gyakorlatban van ; —ilyen helyeken tehát, különösen akkor, ha a község állatállományának minősége is már alapot nyújt a berni és simmenthali piros tarka, esetleg a kuhlandi tájfajták tenyésztése látszik szükségesnek, megjegyeztetik azonban, hogy ezen utóbb megnevezett fajtákból csakis a piros-tarka berni fajta jöhet tekintetbe, mig ellenben a fekete-tarka freiburgi jelleg a vételből teljesen kizáratott. Tudatjuk továbbá a t. ez. gazdaközönséggel, hogy a magyar fajta bikákból csakis 2Y2—3, a nyugati fajtákból1/1—2 éves bikák vásároltatnak. A tenyésztő által vételre bejelentett bikák márczius havában fognak az egyesület közegei által megszemléltetni, amidőn egyúttal azok ára is kölcsönösen megállapíttatik. A kialkudott vételár a tenyésztőre nézve minden körülmények között kötelező; a gazdasági egyesület azonban csak azon bikák átvételére kötelezhető, melyekre nézve a községekben vevőket sikerülene találnia, ha azonban a bikák átvétele 1. évi ápril 20-ig meg nem történnek, tenyésztők a bikákkal tetszésük szerint rendelkezhetnek. Figyelmeztetnek az eladók, hogy a tőlük megvásárolt bikák tenyészképességéért jót állani tartoznak és a tenyészképteleneknek bizonyult bikákat, minden kártérítési igény nélkül visszavenni kötelesek. A községek a bikák vételárát rendszerint három féléves, mindig január és július hó elsején esedékes kamat nélküli részletekben törleszthetik, amennyiben a bikák vételárát egyszerre lefizetni nem képesek. Midőn a t.ez. gazdaközönséget és a községi elöljáróságot a földmivelésügyi minisztérium és a gazdasági egyesület között létesült üdvös megállapodásról értesítenénk, egyúttal fölkérjük a t.ez. i elöljáróságot, hogy a község területén, vagy vele kapcsolatos pusztákon gazdálkodó földbirtokosokat és bérlőket haladék nélkül fölhívni szíveskednék, hogy amennyiben a közrendeletben körülírt tenyésztésre alkalmas eladó bikájuk lenne, a bika faja, kora és árának közlésével a Fejér megyei gazdasági egyesület titkárához (Székesfejérvárott) legkésőbb f. évi márczius hó 5-ik napjáig jelentést tegyenek. Felhivatnak továbbá, a megye területén létező községek, hogy amennyiben szarvasmarha tenyésztésük jól felfogott érdekében, nemesi fajtájú tenyészbikát a körrendeletben felsorolt kedvezmények mellett szerezni szándékoznának, ez iránti óhajukat hasonlag a gazdasági egyesület titkáránál (Székesfejérvárott) folyó évi márczius hó 15-ik napjáig bejelentsék. Minthogy a körrendeletben felsorolt kedvezmények a tiszta vérű apaállatoknak jutányos árakon leendő beszerzését a községekre nézve igen megkönnyíti ; minthogy továbbá a községek jelentkezésük által magukat arra nem kötelezik, hogy a bikákat, melyeket számukra a gazdasági egyesület kijelölend csakugyan át is vegyék, hanem jogukban álland azokat előbb megszemlélni és átvételük iránt csak azután határozni végérvényesen, figyelmeztetjük s kérjük a t.ez. gazdaközönséget és községi elöljáróságokat, hogy a gazdasági egyesületnek a szarvasmarha tenyésztésnek fejlesztésére és emelésére irányzott törekvését támogatni szíveskedjenek. Kelt Székesfejérvárott, 1889. évi február 10-én. A Fejérmegyei gazd. egyesület elnöksége. TÁRCZA. A trónörökös végrendeletének végrehajtója. (Ifjabb Szögyény-Marich László.) Egy szép példabeszéd azt állítja, hogy azoktól, akiknek az istenek nem adták meg a szónoklat művészetét, egyszersmind rendesen a hallgatás művészete is meg volna vonva; ezen a pereát meg is lehet fordítani és azt állítani, hogy azok, akik kitűnően tudnak beszélni, egyszersmind kitűnően hallgatni is tudnak. — Európa legkiválóbb parlamentáris férfiainak nagy száma — Lindau szerint — „rendkívül buzdítóan ért a hallgatáshoz,“ és nekünk Magyarországban is sok jeles politikusunk van, akik a parlamentben szerfelett beszédesek, de a Sándorutczai tisztelt házon kívül szavakat sem lehet hallani. Tisza Kálmán például a legnagyobb hallgatók közé tartozik, amint a képviselőháznak hátat fordított, és ifjabb Szögyény-Marich László még a miniszterelnököt is felülhaladta, mert oly kitartással hallgatott, hogy e tekintetben csakis Moltkevel hasonlítható össze, a kihez valóban a hallgatásig hasonlít. De a mint Moltke gróf Németország legérdekesebb szónokai közé tartozik, a ki a parlamentben is megnyer minden csatát, úgy Szögyényi is a magyar országgyűlés legfigyelemreméltóbb szónokai sorában foglalt helyet, amíg képviselő volt. Mily kevés képviselő, kinek a szónoklat terén szerencséje van, képes arra, hogy magamagát ily kényszer alá vesse ? Csak igen szerény, igen tehetséges és igen okos embernek van bátorsága ahhoz, hogy lemondjon a parlamenti diadalról és „maga magának útját állja*. — Szögyényi László önként lemondott a szónok babérairól és megelégedett azzal, hogy dolgozzék a képviselőház osztályaiban, előkészítse a törvényjavaslatokat és mint „becsületes alkusz* működjék a pártok között. — A nagy haladás a közlekedésügy terén, melyet Magyarország ma felmutathat, nem kis részben neki köszönhető, mert az ő buzgó és lelkiismeretes tevékenysége, mint pénzügyi bizottsági referens, a közlekedésügyi minisztérium költségvetésénél nem szorítkozott csak az utódjai által is több vagy kevesebb ügyességgel gyakorolt védelmére a törvényjavaslatoknak, hanem a kormány számos fontos indítványt, becses eszmét, köszönhet neki és ő jelentékeny tényező volt a közlekedésügyi minisztériumban. E viszonyból természetesen az következett, hogy Szőgyényit ismételten megkínálták a közlekedésügyi tározóval, de ő nem fogadta el. Többször emlegették, mint jelöltet a közoktatásügyi és kereskedelmi tárczára is, de úgy látszik, nem volt kedve a Tisza minisztériumba belépni. Bármily kívánatos és örvendetes lett volna, ha ez az államférfin, aki szellemi tehetségein, szorgalmán és lelkiismeretességén kívül, még egy nagy előnynyel, t. i. erélylyel bírt, a magyar kormány tagja leendett, bármily kívánatos és örvendetes lett volna, ha ez az államférfin, ki minden pártnál egyaránt kedvelt volt, áthidalhatta volna a politikai ellentéteket, mégis meg kell vallanunk, hogy Szögyény sokkal nagyobb és jobb szolgálatokat tett hazájának, midőn a meghívást Bécsbe elfogadta. — A bécsi külügyi hivatalban Magyarország mindig szerencsésen volt képviselve. Csak Andrássyra és Kállayra kell emlékeztetnünk, de ezen személyiségek visszalépése óta, Magyarország méltó képviselőjének hija volt a külügyminisztériumnál. — Szögyényiben végre megtalálták azon politikust, ki minden irány felé teljes garanciát nyújtott. — Tudománya, előkelő modora és nagy nyelvismeretei által — egy magyar sem beszél jobban francziául és németül, mint Szögyényi — azonnal a külügyi hivatal első hivatalnokává lön, ő fogalmazta a legfontosabb államiratokat, ő tarta fenn a közlekedést a nagykövetekkel és az első percztől kezdve a külügyministernek jobb keze volt. Hogy pedig az ember imponálhasson Kálnoky grófnak, kinek államférfim tehetségét és diplomatiai finomságát mindenki elismeri, ahhoz már valaminek kell lennie az illetőnek. Kálnoky gróf és Szögyényi közt oly viszony fejlődött, mely szívélyesebbnek nem is képzelhető, és ez a tény maga elég világosan szól mellette. Szögyényi befolyásának köszönhető, hogy most Bécsben sokkal több tekintettel vannak Magyarországra, mint azelőtt, és hogy Magyarország a külügyi hivatalban a megérdemlőit teljes figyelemben részesül — oly figyelem, melyet rendesen bizonyos más politikai személyiségnek szoktak érdemül tulajdonítani, habár az a más politikai személyiség egészen ártatlan benne. Szögyényi-Marich László Bécsben valódi magyar ember maradt. Háza magyar és a képviselőháznak azon tagjai, kik a legutóbbi delegátiók alkalmával Bécsben voltak és részt vettek azon ebéden, melyet Szögyényi honfitársai tiszteletére adott, nem tudják eléggé dicsérni és magasztalni a magyar vendégszeretetet. Szögyényi, mint házigazda, személyiségének egész varázsát fejté ki és szellemes neje elragadtatta vendégeit szeretetreméltósága és ízlése által. Bécsben egy darab Magyarországot találtak, oly kedvest, szépet és kellemest, hogy fellelkesültek, és egy jelenlevő költő elragadtatásának azonnal versekben adott kifejezést. De nem az a meglepő, hogy a magyar osztályfőnök a külügyminisztériumban a magyarokat lelkesíti, hanem az a meglepő, hogy az osztrákok rokonszenvét mintegy rohammal hódította meg, pedig azok még most is bizonyos hidegséggel viseltetnek a magyar iránt. Nem keveset köszönhet e tekintetben Rudolf trónörökösnek, aki Szögyényiben azon- nal felismerte a szellemes férfit és a comme il fant gentlemant, és a ki életének utolsó napján hazánkfia iránt a bizalom oly jelét adta, amelyre Szögyényi ép oly büszke lehet, mint mi. Az utolsó levél, mely szerencsétlen trónörökösünk tollából eredt, Szögyé■ nyihez volt intézve, és ezen iratban a feledhetlen királyfi Szőgyényit bizta meg irodalmi hagyatékának rendezésével. Ama sok személy közül, kik hozzá közel álltak, Szőgyényit választotta a trónörökös végrendeletének végrehajtójává, és e körülmény legvilágosabban bizonyítja, mennyire becsülte az elhunyt királyfi a magyar államférfiat és hogy mily közbecsülésnek örvend Szögyény a bécsi udvarnál. — Mindenki meg lesz nyugtatva, hogy Szögyényi arra ruháztatott e megbízás, mert az ő szelleméből és jelleméből a monarchia népei azon megnyugvást meríthetik, hogy a hagyatéknak egy oly szava sem leend elhallgatva, amely felvilágosítást és vigaszt hozhatna nekünk. És végül még pár szót a külügyminisztériumi első osztályfőnök személyiségéről. Szögyényi nem haladja fölül a középnagyságot, inkább soványnak mondható, mint erősnek. Fellépésében, magaviseletében a nagyvilági férfiút tünteti ki, járása kissé katonás, a miből csaknem azt gondoljuk, hogy ő ép úgy, mint híres édes atyja a Theresianumban neveltetett. Modorában Szögyényi valódi aristokrata — a műveltség aristokratiáját értjük — mert előkelő, nyájas, tartózkodó és barátságos, keveset beszél, de bizalmas barátok vagy kedves földik társaságában felélénkül, és akkor nem lehet szeretetreméltóbb, elmésebb embert képzelni. Életes és szellemes, de arcza rendesen mély komolyságot, majdnem mélabút tüntet fel. Arczának alakja, a vékony szakáll, szemének pillantása és fejének tartása Heinére emlékeztetnek; csakhogy Szőgyényinél az a rezszin, a szemek és a szakáll sokkal barnább. — Egy megmegbarnult Heinefő, egy magyarba átültetett Haine úgy néz ki Szögyényi, és nem csoda, hogy a vonások oly sok rokonszenvet keltenek, különösen ha oly személyt díszítenek, akiről méltón és joggal lehet alkalmazni Napoleon szavait: „Voila un hommé’* Budapester Tagblatt után (—a.) ■«»"»fr O» ZÁBOSI és VIDÉKI BIBEL Február 14. 1889 — Látogatás. Pauer János püspök ur ő méltósága tegnap délután Komáromy és Magdics udvari papok kíséretében meglátogatta a helybeli felsővárosi óvodát, s teljes megelégedését fejezte ki a hallottak és látottak felett. — Meghívó. A székesfehérvári kereskedelmi akadémia, szombaton f. hó 16-án délután 5 órakor az akadémia helyiségében Kisfaludy Károly emlékünnepélyt rendez, melyre a kereskedelmi társulat tagjait s az érdeklődő közönséget tisztelettel meghívja az akadémia igazgató-bizottsága és az igazgatóság. — Színészet. Kedden, Kerekes „Bonzaálló” czímű népszínműve előadásánál a közönség tetszése mellett játszottak: Kerekes (Vajda), Serfőzy Etel (Ilianna), Rónainé (Kata), Balassa (Grligor), Rónai (Vanilla), Kovács (Matyi), Sárdi (Isekutz) stb. szereplők. Az első és második szakasz közt Kövesdi Mariska és Róza kitűnően játszották Kövesdi Lőrincz „Hattyú dal“ czímű szerzeményét, melyet a közönség zajos tapssal és többszörös kihívással jutalmazott. Az énekrészek kiváló zenéje méltán dicséri szerzőjét, Kövesdi Lőrincz másod-karmestert. Szerdán üres ház előtt „Hitves“ jó előadásban. — Városi közigazgatási bizottsági ülés tartatott folyó hó 13-án, gróf Cziráky Béla főispán úr elnöklete alatt. Az ülés tárgyait legnagyobb részben a szakelőadók havi jelentése képezte. Először Havranek József polgármester referált az elnökséghez tartozó ügyekről, majd előadta, hogy a pénztári számvizsgálatok megkezdődtek, kellő erélylyel azonban nem lehet folytatni, mert a főszámvevő s egyik számtiszt beteg — a munkaképes két számtiszt közül az egyik a katasteri munkálatokat végzi — a másik a napi teendőket, s igy a vizsgálatokhoz, mint nagyobb munkálatokhoz nem alkalmazható. Ha a főszámvevő egészségi állapota sokáig nem javul meg, akkor, hogy a pénztári számvizsgálatok befejezhetők legyenek, kénytelen lesz a ministériumtól egy állami rovancsoló számtisztet kérni. A polgármesteri jelentés után Tóth István főjegyző felolvasta Vincz Ignácz, Szélig Vincze és Lencsés József helybeli lakosok ama kérvényét, hogy a katonai szolgálat alól az általuk előadott indokok alapján mentessenek föl. A tanács figyelembe véve a felhozott okokat, az elbocsájtást javasolta, mely javaslathoz a közigazgatási bizottság is hozzájárult. A főorvos, a kir. állami főmérnök, nemkülönben az adófelügyelő jelentései tudomásul vétet.