Székesfehérvár és Vidéke, 1891. január-június (19. évfolyam, 1-78. szám)

1891-02-14 / 20. szám

XIX4. évfolyam 20. szám. Szombat, 1891. február 14. Megjelelt hetenkínt háromszor: rsiiden kedden,cs Cstortökön és iszemimtori Sütfikerítőség én eladó-hivatal! Belváros, Sas-utcza, Minden a lap snellenti résedre vonatkozó kin lítvány, továbbá előfizetések, felszólamTIVes hirdetések stb. ide intézendők. Igyen példányok 10 krajczárért áldoz-ntoiki dohány-tőzsdájébes, Storc k&S’ár»y*-ntozai kereskedésébe®, a lap V.hordójáéi!4« a szerkesszíhégben kaphatok I % TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI Klífixetőnek eszközölhet('5k a szerkesztőségiben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv* kereskedésében. *V*ld,élc©3a rjairtd,eja po^talxl^ata^laaml Mísisztésütes része ft lap egy oldala (eolnmna) 40 helyre van beosztTM, egy kai? Uíjfigálim klvd . kr, Többször hirdetők SO Skáralék bleengddésben rí**esftla«k. gxerkesztővel értekezni Sekill naponkint délelőtt 9-től óráig. Előfizetési Arak: Egész évre..................8 frt. — kr. Fél évre ..................4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyílttérit)#v agy ser 30 ke Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak. Budapesten: Haasenstein és Vogler (Jauius Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya-utoza 17. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában Vsvai-utoza 9. sz. — Bécsben: Haaseneteijs Veglwr (Otto Maass) hirdetési irodájába»; ; Wiilsekgai«« Hr. 10. — Sohiilsk Henrik hredsttai irodájában . Wollzsillás, 11. |Bífe-®*sa jataliterenke I A tervezett helyiérdekű vasutak segélyezése. Röviden jeleztük már, hogy a városi vasutügyi bizottság által folyó hó 12-én tartott értekezleten a jelenlevők nagy többsége ama határozatot fogadta el, hogy a Veszter Imre és érdektársai által Bicskétől Szfehérvárig, s innét Sárbogárdig, nemkülönben Székesfehérvártól —Ercsiig építeni szándékolt helyi érdekű vasúti vonalak — létesítését anyagilag is kötelessége városunk közönségének támogatni, s e végből a közgyűlés elé azt a javaslatot terjeszti, miszerint a fent jelzett helyi érdekű vonalak segélyezésére 200.000 frtot szavazzon meg, éspedig a Szfehérvártól—Bicskéig, illetőleg Sárbogárdig terjedő vonalakra egyenként 40.000 frtot, vagyis összesen 80.000 frtot, a Szfehérvár—Ercsiig vezető vonalra pedig 120.000 frtot, mégis akként, hogy a felajánlott segélyösszeg csak akkor fog folyóvá tétetni, ha a fent jelzett mindhárom vonalrész kiépítése teljesedésbe megy. A felajánlandó segélyösszegért törzsrészvények fognak adótni. A bizottság többsége által tett javaslat — tekintve, hogy a tervezett három vonalrész góczpontja Székesfehérvár városa leend, s így reménységünk lehet arra, miszerint iparunk és kereskedelmünk terén fellendülés fog bekövetkezni — helyes és elfogadható, ha a segélyösszeg oly forrásból fog adatni, mely kizárja polgáraink újabb TARGIA, Szivek harcza. — Beszély. — Horváth Bélától. (Folytatás.) — Hallgasson meg Jolán! En idők már visszatérni nem fognak soha, nem is kivánom, hogy visszatérjenek, mert én kegyedet nem szerettem soha. A mit ön iránt éreztem, az csak képzelt szerelem volt, s midőn kegyed eláruló előttem szive szerelmét, önfeledten mondám ki, hogy viszontszeretem s ígértem, hogy nőül veendem. A mit meg is tettem volna, ha az igazi valódi szerelem, melyet csak Karai Margit iránt éreztem, fel nem támad lelkemben; de ennek befolyása alatt kialudt szivemből a szerelemnek legkisebb szikrája is, melyet kegyed iránt éreztem. Kegyed halálba vitte szerelmem tárgyát s igy elérte czélját, hogy Margit nem lehetett enyém, de vele együtt megsemmisité életem boldogságát s tönkre tette jövőmet. Mert mi vagyok én most ? Egy szárnyaszegett madár, bolygó lélek, és korhadó tölgy, mely azt várjs?, hogy kivágassék és tűzre vettessék. Bocsásson meg nekem minden tetteimért s azután feledjen el örökre, s ha eltávoztam, vigyen néha-néha koszorút ama sirhalomra, melyet kegyed segített megásni. Jolán, Isten önnel! így szólt Gencsi s a nélkül, hogy a postamesternő válaszát bevárná, gyorsan rohant ki az utczára s midőn Jolán utána tekintett csak a néma hold világira meg távolról lépteit. Jolán pedig szobájába visszatérve, fuldokolva rogyott pamlagára: — Tehát nem szeretett soha ! Oh mily kegyetlenül hangzott e szó! És én mégis hittem neki, mégis szerettem őt és szeretem most is kimondhatatlanul. De már minden hiába! VIII. A szép Margit temetése óta egy év mullott el. A kalászosi társadalmi viszonyok is nagy változáson mentek keresztül ez idő alatt, nagyon észrevehető megterheltetését. Szerintünk nagyon elhibázott dolog volt mindjárt az értekezleten meg nem jelölni ama forrást, melyből a segélyösszeg fedezendő lenne; mivel polgáraink nagy része — tán nem ok nélkül — mindaddig idegenkedni fog a segélyezés megszavazásától, míg ama hitben lesz, hogy a megajánlott segélyösszeg amortisatióra fog felvétetni, és az ennek évenkénti kamat- és tőke törlesztésére szükségelt összeg pedig pótadó útján fog a közönségtől behajtatni. Pótadónk máris elérte azt a magaslatot, mely nagyon is súlyos teherként nehezedik adófizető polgáraink vállaira, és ennek daczára jövőre mégis emelkedni fog. Még a folyó évben kell legalább is 140 — 150,000 frtos kölcsönt felvennünk, hogy az állami főreáliskolánk építésére felajánlott 98,000 frtot — nemkülönben a szükséges Reé-féletelek árát — úgy a megyei lovaslaktanya építéséhez díjmentesen adott telkek árát kiegyenlíthessük. A múlt évben bemutatott zárszámadás szerint városunk mint erkölcsi testület adóssága 534,013 frt körül volt, ha ehhez hozzáadjuk a fenntjelzett 140—150 ezer forintos kölcsönösszeget, akkor a jövő évre már 680,000 írtra fog szaporodni városunk adóssága. De még több is lehet, mert hisz a tébolyda czéljaira is meg kell vásárolnunk a felajánlott földterületeket, mi szintén meglehetős összegbe kerül, s így bátran lehet a tartozási összeget 700,000 írtra venni volt Gencsi hiánya, mert ő volt az összekötő kapocs, a társaság lelke, ki minden igyekezetével a barátság és kedélyes együttlét kellemes óráit iparkodott előmozdítani, mióta azonban eltávozott, kihalt a társadalmi élet, megszűnt a kedélyes együttlét s összetartás, s egyik család a másiknak hátat fordít, a meghasonlás ütötte fel tanyáját a csendes falusi körökben. Gencsi pedig Kalászosról való távozása után visszatért ismét a fővárosba, hogy itt a nagy világ zajában keressen itt szivének sajgó sebeire s lehetőleg enyhítse a fájdalmakat, melyek szivét és agyát kínozták a kis Margit elvesztése feletti bánatában. Ügyvédi foglalkozásával felhagyva egyik biztosító társaság irodájában vállalt elég dúsan jövedelmező hivatalt s az éjjel-nappali munkában igyekezett fájdalmait enyhiteni és feledni — a felejthetetlent. Nem sikerült. Majd az élvezetek mámorában keresett vigaszt s kábitó italokkal törekedett fájdalmait elaltatni, kereste a tivornyákat s fenékig ülite a kéj poharát. Hasztalan. Az a kedves szende arcz éjjelnappal előtte volt s oly édesen, oly hivogatólag tekintett feléje, hogy gyakran mint egy alvajáró igyekezett utána hatolni, s midőn mámorából magához tért előtte állt a keserű való: Margit nincs többé! Kimondhatatlan fájdalmakat érzett Margit elvesztése felett, s gyakran térdeire rogyva imádkozott s kérte az Istent, hogy adja vissza neki szivének egyetlen hőn szeretett bálványát, majd átkokat szórva a gondviselés ellen — mint az őrült rettenetes hahotában tört ki. Ha az utczákon járt, rendesen szemlesütött fővel haladt s a legjobb barátainak üdvözlését sem fogadta, csak ha elérkezett az est és megnyíltak az éjjeli kávéházak s földalatti sángeresek ajtai, itt keresett barátokat s a szesz özönével iparkodott fájdalmait enyhiteni. Minden hasztalan volt — a végtelen fájdalomra nem volt más ír — csak a sir. Egy vágyat táplált még szivében: Margit sírját látni s a szeretett hamvak fölé borulva határtalan folyást engedni könnyeinek, miket itt a főváros zajában mélyen visszafojtott. (Folytatás köv.) : az esetre, ha a tébolyda épitése megkezdetnék. E hétszázezer forinthoz vegyük hozzá a a vasutakra felajánlandó 200.000 frt összeget, akkor meglehet, hogy rövid idő alatt városunk adóssága 900,000 frtra fog felszaporodni. Ez összeg is már sokkal nagyobb, hogy sem megrázkódtatás nélkül elviselhetnénk — de hát kérdés, vájjon lesz-e még ennél is megállapodás! Mi azt hisszük, nem. Ott van mindjárt elsősorban a városháza. A hivatalos helyiségek oly kicsinek, sötétek és minden tekintetben alkalmatlanok, hogy a szélhámos csalók és rablógyilkosok modern börtönei sokkal egészségesebbek és a munkálkodásra inkább alkalmasabbak, mint a városház hivatalos helyiségei. Valósággal szégyen és gyalázat e város közönségére, hogy közügyeit intéző hivatalnokai számára oly helyiséget tart, hogy az utolsó gonosztevő kényszer lakása is különb, és e börtönhelyiségeknél is alábbvaló hivatalokhoz (?) járul még az is, hogy még elegendő bútorzata sincs. Ha közgyűlés tartatik s város atyáink véletlenül 40-nél nagyobb számban jelennek meg, akkor a bizottsági tagokat számláló hivatalnoknak ugyancsak meggyűlik a baja. Hivatalról hivatalra kell küldeni a szolgálatot tevő hajdút, hogy elég széket teremtsen elő. Valóságos satyra — de igaz — és segíteni előbb utóbb kell rajta, — ha még olyan terhes lesz is közönségünkre. Ez ismét tehát egy újabb költség lesz. Ezenkívül megtörténhetik az is, hogy a közigazgatás államosítása keresztül vitetik — ez esetben pedig el lehetünk készülve arra is, miszerint a nagy garral hirdetett „jó“ közigazgatás érdekében a tisztviselőket szaporítani fogják, illetőleg oly átalakítást tesznek, mi tetemes összeggel terheli meg évi háztartásunkat. A fentebb elősoroltak eléggé igazolják, hogy nem lehet nagyon gavalléroskodnik, és legelőször nem azon kellett volna tanácskozni, hogy mennyit adunk, hanem a felett, hogy miből és menynyit adhatunk, mert ha számítás nélkül adunk, akkor rövid idő alatt oda fogunk jutni, hogy lesz egy millió forint adósságunk és terhes évi háztartásunk — de nem lesz adófizetőképes polgárságunk. Különösen nem a föld és házbirtokos-osztály körében. Ismerve jelenleg uralgó anyagi viszonyainkat és sejtve azt, hogy jövőre sem igen fognak változni, ama nézetünknek adunk kifejezést, hogy a javasolt 200.000 forint segélyösszeget akkor lehet megadni, ha az pótadó emelése nélkül megadható; például a regaleváltsági összegből. Ez úgyis törzsvagyont képez s igy a vásárlandó törzsrészvények mint törzsvagyon lenne kezelendő. A pótadó utjáni, avagy valamely rendes jövedelmi forrásnak felhasználásával adandó segély nagyon terhes lenne polgárságunkra. Hogy miért? Azt jövőre fogjuk elmondani! Célja ezen congressusnak a gazdatisztek erkölcsi és anyagi helyzetének biztosítása, a gazdatiszti nyugdíjintézet életbeléptetése, valamint egyéb úgy a gazdatisztek, mint a földbirtokosok érdekeit érintő nagy fontosságú kérdéseknek alapos megvilágítása és megvitatása, ezen kérdések megoldásának előkészítése, a szükségeseknek mutatkozó határozatoknak hozatala által. A gazdatiszti congressus f. é. május hó 6—8 napjain Budapesten a „Köztelken“ (Üllői út 25. sz.) fog megtartatni. A congressus ülései mindig délelőtt 10 órakor kezdődnek. Ezen congressuson minden magyar fölbirtokos és gazdatiszt részt vehet, aki ebbeli szándékát a congressus rendező bizottságnak legkésőbb f. évi ápril hs 20-ig bejelenti és az 1 szicban megállapított részvételi díjat előre beküldi. A congressus napirendje a következő: I. Elnöki megnyitó. II. A gazdatisztek anyagi és erkölcsi érdekeinek biztosítása. III. A gazdatisztek nyugdíjintézetének felállítása. IV. A tiszti száztási rendszer előnyei a birtok jövedelmezése szempontjából. V. Az elhelyezés szabályozása. VI. Beadott indítványok és határozati javaslatok tárgyalása. Tisztelettel felkérjük a congressuson tárgyalandó ügyek iránt érdeklődő földbirtokos urakat és gazdatiszteket, hogy a congressuson személyesen résztvenni és az iránt ismerőseik körében minél nagyobb érdeklődést kelteni szíveskedjenek. A gazdatiszt urakat még ezen felül felkérjük, hogy a congressus napirendjébe felvett fontos ügyek előzetes megbeszélése czéljából vidékeiken összejöveteleket rendezzenek és az ezen összejöveteleken nyilvánuló nézeteiket a rendező bizottsággal közölni ne terheltessenek. A congressus érdekében való minden közleményt, vagy megkeresést, a magyar gazdatiszti congressus rendező-bizottságának Budapest, „Köztelek“ czim alatt kérjük beküldeni. Budapest, 1891. február hó. A magyar gazdatiszti congressus rendezőbizottságának megbízásából : Krocsák G. Emil. Felhívás az. ez. magyar földbirtokos urakhoz és a gazdatiszti karhoz. A magyar gazdatisztek és erdészek országos segélyegyesületének választmánya a több oldalról nyilvánult óhajtásoknak megfelelőleg, egy magyar gazdatiszti congressus megtartását elhatározta. A mohai kölcsönsegélyző-egylet felügyelő bizottságának az 1890. évi zárszámadások s vagyonmérleg átvizsgálásáról szóló jelentése. Tisztelt közgyűlés! Van szerencsénk jelenteni, miszerint a kereskedelmi törvény és alapszabályok szemelőtt tartása mellett megvizsgált 1890. üzletévi zárszámadásokat a tényleges eredménynyel megegyezőknek s igy az üzletforgalmat 12,964 frt 18 krral, a vagyonmérleget 14,487 frt 3 krral, a veszteség-nyereség kimutatást 1100 frt 11 krral, végleszámoló 1885-ik évi társulat vagyonkimutatását 11,364 frt 20 krral, a tagok és betétek kimutatását pedig 146 taggal és 570 betéttel helyesnek találtuk. Ezek alapján hozzájárulván a nyereménynek az igazgatóság javaslata értelmébeni felosztásához, kérjük a szabályszerű felmentvénynek, úgy az igazgatóság mint részünkre való megadását. Mohán, 1891. február hó 1-én, tisztelettel . Böröndy Béla s. k., felügyelő bizottsági elnök. Brandt János s. k., felügyelő bizottsági tag. Molzer József s. k.s felügyelő bizottsági tag. filoSlói VIDÉKI HUSZ. 1891. Febr. 14. — Kinevezés: Dr. Farkas József budapesti kir. ítélőtáblát, dr. Vaisz alapitványi joggyakornokot a moóri királyi járásbírósághoz aljegyzővé nevezték ki. — A „Székesfehérvári polgári kör“ alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta.