Székesfehérvár és Vidéke, 1891. július-december (19. évfolyam, 79-157. szám)
1891-07-11 / 83. szám
XIX-ik évfolyam. 83. szám. Szombat, 1891. julius 11. Megjelelt hetenkint háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Cserkesztőség és kiadó-hivatal . Balváros, Sa Exitesa. Mindez a lap szellemi részére vonatkozó közhívamény , továbbá, előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Mgyes példányok 10 krzjosárért W*1»» aáadi'-Brozai dohánytőzsdéjében, 3R*tt«x kissferaya-Brozai kereskedésébe®, a lap ki .v»2dóftR&l és a szerkesztőségbe® kaphatók TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖITK. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Kökner Péter és Kubik Lőrincz könyve kereskedésében. ^ld.é]c®n, zxa.isad.@33. po^talh.i'^ra.fcalsa.&I.. MlMitésaksri aézts & lap egy oldalt (columna) 40 helyre van beosztva; egy hely feiSyegdijeB kivfd 9$ hi« Többször hirdetők 30 százalékárleesgedézhee ré»sesü*«k. Si«rke«szöve! «rtekesni lebet aantakM délelért Mii 8 máig, 3 316.fl.2setési á,ra.k. Egész évre . . . . . 8 frt. — kr. Fél évre . . . . . 4 frt. — kr. Negyedévre . . . . 2 frt. — kr. A „Nyílttéribe» egy Sir 31 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten: Hausenstein és Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájában: Dorottya-utcza is. sí. — Goldberger A. hirdetési irodájában s Taasintéza 9. sz. — Bielben: Haasajsstsia Ifi Vfegier (Otto Maas*) hirdeti»! irodájába«: L wSlä^kf a*s# Mx. 10. — Seh»I#k Hasrik W*. noW, irodájaiaa i Wellaejk Kb. Ih as@#st&38h ght&ggssaa Meszlenyi Lajos. A bodajki kerület szellemes képviselője zajos tetszéssel fogadott beszédet mondott f. évi július 7-én a közigazgatás államosítása ellen az országházban, melynek befejező részét itt közöljük. Igen természetes, hogy én egy kimerített vitánál ezzel a javaslattal, amelyről be van bizonyítva, hogy a magyar nemzet kenyerévé nem lehet soha, hogy a magyar közigazgatást javítani nem fogja soha, nem foglalkozom nagyon hosszan, hanem egyszerűen áttérek azokra a helyzetekre, mikben most a parlamentben vagyunk. (Halljuk! Halljuk !) Még csak néhány szót akarok a választásról és kinevezésről szólani és ezt teszem azért, hogy a t. házat néhány példával felvilágosítsam. (Halljuk! Halljuk!) Fehér megyében én tettem az indítványt az államosítás ellen, de 12 szótöbbséggel megbuktam. A magam kerületéből pártelnökeim is ellenem szavaztak. Midőn azt kérdeztem tőlük, hogy ugyan édes barátaim mivel érdemeltem meg azt, hogy ellenem szavazzatok, azt felelte egy nemcsak a megyének, hanem az országnak is talán legjobb jegyzője, hogy ha a képviselő úr meg fog bukni, mint virilista benne marad a megyében, de ha engem ki nem neveznek, elmehetek koldulni. (Nagy mozgás és tetszés a szélső balon.) Ez a jövő államosítás képe. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) ez az a magyar állameszme, amelyre önök oly bátran és oly büszkén hivatkoznak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kinevezés is lehet rossz, a választás is lehet rossz. Nem a rendszerben volt a hiba, hanem az egyénekben. Majd mondok én egy példát önöknek, de nagyon sajnálom, hogy az a valóságos belső titkos tanácsos képviselőtársam nincs itt. Boldogult Pauler idejében ki akartunk neveztetni egy fiatal embert a megyébe. Az a fiatal ember már egyszer megbukott a vármegyében, habár teljes qualificátióval bírt; elismerem, hogy ismeretlen volt s talán azért bukott, de elismerem azt is, hogy a másik szintén kitűnő qualificatióval bíró egyén pajtáskodás útján — amint a mérsékelt ellenzék részéről mondották — jutott be az aljegyzői székbe. De elég az hozzá, mi ketten az acellenitás úr és én felkértünk Panner minister urat és azt mondtuk, minthogy az illető megbukott a választásnál, kegyeskedjék őt kinevezni. És ő megígérte, ha nekünk szolgálatot tehet azzal, hogy igen örömes, és annál inkább ki fogja nevezni, mert azt pártonkívüli képviselő kéri, aki közel van ahhoz, hogy belemenjen a kormánypártba. Meg- kérdeztem őt, hogy megtelegrafhozhatom ezt neki.. Meg volt a válasz. Telegrafáltam tehát neki és este, amint ez nálunk már ősi szokás ott nagy bankett volt. (Zajos derültség.) Három nap múlva jön a hivatalos lap, amely szerint ugyanarra az aljegyzői állásra Torontál megyéből X—Y-t nevezték ki. (Általános élénk derültség.) Erre elmentünk mind a ketten a folyóson a ministerhez és megkérdeztük őt: tUgyan mivel érdemeltük meg kegyelmes uram, hogy bennünket ennyire felültettél?* (Élénk derültség.) B Én meg akartam tartani ígéretemet* — válaszolta a minister, — hanem Simor prímástól kaptam levelet, aki ezt az embert protegálta, ő pedig régibb, belső titkos tanácsos, mint te. (Zajos derültség.) Ez a jövő kinevezés képe t. ház. (Élénk helyeslés bal, felől.) Ezt a falat kellett gr. Károlyi István urnak ledöntenie. De nehezen fog egyebet ledönteni, mint a szatmári megyeházát. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy csakugyan voltak kinövései a választásnak, ki tagadná ? Mindig vannak kinövések. Nagyobb kinövést azonban, hogy a választást és kinevezést egyesítsem, nem lehet találni mint amit a következő eset bizonyít. (Halljuk ! Halljuk!) Egy jogtanárt, a kit szeretek és tisztelek s a ki barátom volt, kitünően végzett és kitünően adott elő a tanári széken, kinevezték a túloldalról Hontmegye főispánjává. Ez volt a kinevezés. Jött azután a választás. Ennek is magvoltak a maga kinövései. A kánonjogot adta elő és minthogy a canon és „Kanon“ egyforma, tehát kinevezték fegyvergyári igazgatónak. (Hosszantartó általános zajos derültség.) Midőn t. barátom Fenyvesy Ferencz ügyes „Dreischritt“-től lebegve átment a kormánypártra, t. barátom Pulszky Ágost nyújtotta neki az első bouquet, mint az örömteljes győzem jutalmát. (Zajos derültség a szélsőbaloldalon.) Ő azt mondotta, hogy 63 vármegyének kapuján kellett kopogtatnia annak, aki valahol meg akart választatni. Engedelmet, nem mindig kellett 63 vármegye kapuján kopogtatni, mert a kinevezési rendszernél meglehet, hogy csak a földes uraság kapuján kell majd kopogtatni, aki feltétlenül ,nevezi, de e kinevezést görnyedt háttal s meghajlott derékkal kell majd fogadni. (Igaz! Úgy van a szélső baloldalon.) Azon argumentumot is hallottam, hogy nem volt elég ember a vármegyékben. Menjenek csak végig a megyékben és meg fogják látni, hogy a gentry köréből, melyet álszabadelvűség és áldemocratiának szeretnek ütni egyesek, köztük Rasbach és Biksics Gusztáv. képviselőtársaim is, mindig fog találkozni ember, ha önök megadják nekik a tisztességes megélhetés feltételét, ha megadják azt, amit a vármegyékben meg akarnak adni az államosításnak, kik büszkén lesznek hivatalnokai a vármegyének (Úgy van ! a szélső baloldalon), de azt nem fogják megtalálni soha, mert e nemzet természetébe sohase ment át, hogy Nyitra vagy Trencsén megyéből lehozott egyéneket- vegyenek szeretettel és tisztelettel körül a vármegyék. (Igaz! Úgy van a szélső balon.) Nemzetiségi szempontból is kívánják az államosítást behozni. Ám hozzák be, de ne beszéljenek aztán nekem magyar állami eszméről itt, mint az előttem szóló. képviselő úr és a t. ministerelnök úr tette, ki felmentette a magyar főispánt, hogy a szászokkal kezet fogjon. (Úgy van a szélső balon.) Vigyázzon a t. miniszerelnök úr, hogy ha Magyarországot államosítja, ne hozza be a Taaffe politikáját, amely Ausztriára nézve oly végzetessé vált. (Úgy van 1 a szélső baloldalon.) De ne beszéljenek nekünk magyar állameszméről azok, akik Fejérváry báró honvédelmi miniszer nemeresítő szellemével kapcsolatban állanak. (úgy van 1 a szélső baloldalon) Ne beszéljenek magyar állameszméről azok, akiknek kormánypolitikája szerint azzal korteskedik egy jelölt ellen, hogy ő a magyar kulturegylet elnöke, tehát meg kell buktatni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha magyar állameszmét akarnak és terjeszteni akarják a magyar állameszmét, menjenek be magyar nemzeti zászlóval a közös hadseregbe és találni fognak akkor támaszt nálunk, mi is kezet fogva haladunk önökkel. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor uraim a magyar állameszme mellett nem szabad német táviratot küldeni, (úgy van! a szélső baloldalon) és nem szabad azt mondani, hogy nem hivatalos, midőn három fórum kimondja róla, hogy hivatalos. (Úgy van! úgy van! a szélső baloldalon.) A magyar állameszme mellett nem szabad elnéznie a magyar kormánynak, hogy német színház épüljön Budapesten, minden akadályt eléje kell gördíteni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha akarják csinálják meg a magyar állameszmét, mi segítségükre leszünk benne, de az önök álláspontján nem látok egyebet, mint azt, amit nem értettem akkor, de most értem a híres államtitkári nyilatkozatot, mi az az „úri huncfutság.” (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Az obstructio vádjával illetnek bennünket t. hát. Hát mi máig nem akarunk obstructiót csinálni, de minden törvényes és törvény által kezünkbe adott hatalommal, minden erőnkkel azon leszünk, hogy e törvényjavaslatot, — mely alkotmányosságunk egyik sarkkövét dobja ki, — megakadályozzunk és meg is fogjuk akadályozni. (Úgy van a szélső baloldalon.) Mi a csatát meg fogjuk nyerni és küzdeni fogunk bátor mellel, habár azok közé tartozom, akik a mérsékeltebbek (Halljuk! Halljuk!) és én voltam az aki Ugron Gábor székely barátomnak utóbbi beszéde alkalmával kétszer meghúztam a kabátját, hogy ne olyan élesen. (Derültség a szélső balon.) És tudják-e TÁRCZA. Zúzott bilincseken. Széttéptem a lánczot, nem nyögök bilincsen, Az a súlyos béke csak volt, többé nincsen. Ismét újra élek, Mint a rab madár, melynek kálitja nyitva, Szárnyat ölt e lélek. Az a bürök pohár oh! de meg is felett: Csakhogy szabad lettem, melyet vágyam esdett.. Felejtem a múltat: A múlt szenvedésit — bár azok a sebek Még be sem gyógyultak. Óh! pedig, hogy égett a bosza, az átok. Hogy mit sem felejtek, meg mitsem bocsátok; Kamatostul vissza — Fizetem a kölcsönt, s vajmi keserű lesz Annak, aki issza... De nem, nem: undorral kerülöm a szenyet, Amelytől a lélek hattyú szárnya szenved; E salak nem fed bé: Legyetek nyugodtan, nem találkozunk mi Soha-soha többet — Boldog szerelemnek pacsirtája lettem, Daltól csattog a lég köröttem, felettem. S hova lelkem szárnyal. Édes eperajkon, dobogó szívhalmán Göndör fürtök omló selyem sátra árnyal. Soós Lajos: A holtszivü asszony. Nem láttam szebbet nálánál sem azelőtt, sem azóta. Szoborszerü alakjánál még nem látott tökéletesebbet halandó sohasem ! Csodaszép márványarczával ha felém fordult, nagyra nyílt bársonyos barna szemével ha reám tekintett, nevetni, sírni szerettem volna , átölelni karcsú derekát gyönyörű telt vállaival, keblével s imádni őt pedig olyan hideg volt, közönyös minden iránt; piros, telt kis száját ritkán láttam mosolyogni, akkor is fagyos gúnynyal, keserű iróniával; hófehér arcra sohasem volt színes, bársonyos fehér volt az mindig és nyugodt, mintha szívében nem is keringett volna piros meleg vér. Az igaz, hogy a rossz nyelvek sok mindent sugdostak felőle, többek között azt is, hogy kék vér lehet, hogy azért is volt olyan márványszerű, fehér gyönyörű ovál arcza, amelyet a legdúsabb hullámos vörösbarna haj körített, szabadon hagyva a magas fenséges homlokot. Egész légiója környezte őt az udvarlóknak, öregek és fiataloknak, kik szerelmet és kincset raktak lábaihoz, de ő kigúnyolta őket, tündökölt, világított, de hideg maradt, pedig beomlott utánna az egész világ, a fővárosi lapok tárczakölteményei mind ő hozzá irvák. Az elite-bálok, császárfürdői bálok, margitszigeti majálisok, tombolák, piknikek királynője volt. Rajongtak gunyoros modoráért, rendkívül kellemes társalgásáért s kiválóan ízléses, elegáns megjelenéséért, a melyben utánozhatlan volt. Férje bálványozta, tekintetét, óhaját, akaratát leste el és ő körül rajongott, az imádott pazar fény és kényelem közepette, ifjúság- és szépségének tudatában, hányszor mondotta el a nagy platánok alatt ülve hinta foteljében, mialatt nagy fekete legyezőjét csendesen ingatta keskeny kis fehér kezével — mily unalmas az élet! Egyszer férje egy rendkívüli komplikált gépezetet talált fel. Óriási volt a siker és elismerés; több tudományos társulat választotta tagjává a már korosabb derék férfiút, kinek torzonborz bajuszától én annyira rettegtem, továbbá számos megtisztelő kitüntetés érte, csak felesége fordította félre fehér arczát az elragadtatott örömteli tekintet elől, a melylyel férje közeledett feléje, halkan suttogva magában — mily örömtelen ez az élet ! Kedves Nina nénémmel mentem ki a Margitszigetre, a legszebb asszony is velünk jött, nagy tisztelője volt nénikémnek; fekete csipke ruhát viselt, elragadó kaczér kis csipke kalappal, magas fekete keztyűt, türkisszel ékített vékony karpereczekkel karjain. Én szemben ültem vele a hajó fedélzetén egy hímezett zsenik a tábori széken és bámultam őt. Nyugodt és hideg volt, tekintete messze kalandozott a hullámokon; bársonyos szeme mintha nagyobbra nyílt volna, — egy velőtrázó sikoly reszketteté meg a levegőt, a hajó korlátjáról egy szegényebb sorsú nő vetette magát a babokba, én majdnem eszméletemet veszítem el, az a holt szivü gyönyörű asszony pedig ott állt mozdulatlanul s fehér arczczal nézett le a vízbe, alig hallatván fogai között mormolva , jobb úgy megiszonyodtam tőle, s mikor ismét leültem vele szembem, mintha nem lett volna oly istenien szép többé. A hajó keskeny orrával hasította a víz tükrét, a nagy kerekek zakatolva lapátolták a babokat és mi mindjobban közeledtünk a kedves Margitsziget felé. A hajó fütyjére egy kis karon ülő gyönyörű baba nagy sírásba kezdett, nagyon megijedhetett szegény; én oda sem figyeltem, de annál jobban csodáltam a változást a szép asszony arczán; kis szája megnyílt, mintha mondani akart volna valamit, finom orrszimpája remegni kezdett, szeme, az a nyugodt barna szem, megvillant. Alakja magasabbnak látszott, midőn a kis gyermek felé közeledett, elvette a dajka kezéből és szőke kis angyal fejét keblére szorította egy pillanatra csak, arcza magasztos volt és feledhetetlen előttem örökre. A gyermek felnézett reá könnyes szemecskéivel, de már nem sírt, az elszászi dajka bámulva vette ismét karjaiba a gyermeket, ő pedig, mintha mi sem történt volna, teljesen visszatért nyugalommal arcán ült vissza helyére csendesen. Neki nem voltak gyermekei. Nagy feltűnést keltett a fővárosban az a szenzácziós hír, hogy N. N. válik a feleségétől. Ugyanaz időben rendeztek jótékony czélra egy Anna bált a császárfürdői nagy platánok alatt, ahol a nyári mulatságok igen sikerültek szoktak lenni. Sok szép leányt és asszonyt csodáltam én ott, elhúzódva Nina néném selyem kazakja mellé, halvány kék kis párizs ruhámban, de olyan csoda szép asszonyt, mint az a holt szivü asszony volt, még nem láttam soha. Egyszerű fehér indisse baclseur ruhája minden ék és díszítés nélkül folyta körül gyönyörű alakját, derekán aranynyal áttört brokát öv szorította össze a tunikát. Hajában egy sima arany diadem, felségesen szép volt! Fehér kagyló legyezőjét unottan járatta kezében s még unottabban hallgatta az elragadtatott udvarlók rajának szerelmi vallomásait; férje egy fa törzséhe támaszkodva nézte őt nagy vörös szemeivel, kiváló figyelemmel kísérve minden mozdulatát. Talán nem igazat beszél a fáma , hiszen együtt jöttek, karjain vezette szép nejét, mint gyöngéd férj. Mindenki reájuk figyelt kétszeres okból is. A szép asszony néhány tánczosát elutasított már, kimerültnek látszik, szép fejét kezébe hajtva, szórakozottan tekint a tánczoló párok után. Most egy kellemes csengésű, mély hang téríti magához ábrándozásaiból. Sugár, atléta termetű, napbarnította arcú férfi áll meg előtte, szép sötét szemével kísérve kérelmét a következő négyesre. Én láttam, hiszen mindig őt csodáltam, hogy mint borította el egy rózsaszín felhő azt a gyönyörű márvány arezot, mint gyúlt ki az a két nyugodt bársonyos szem ; én láttam a szépséget megsokszorosítva a kedves arezon és csak ezt láttam ! A büszke kis fő félénken hajolt meg a sötét szempár akaratteljes tekintete előtt, amely kérni látszott agyán, de parancsolni is tudott volna! Az a gúnyos hideg ajk nem utasította el a mellette helyt foglaló idegen ifjút, ki futólag nevezte meg magát, de kinek arczán volt valami szokatlan sugárzó fény, amely mintegy körülövezni látszott azt a csodaszép asszonyt is, kinek arczán ott maradt az elragadó pir, d ajkán a mosoly, szemében az égető tűz. Szerény kis honi ruhába öltözve, gyönyörű két kis fiút kezén vezetve, jött elém évek múlva. — Nézd, ezek az én fiaim és én az övé, elvetettem a fény csillogó mezét és felvettem a szegénység szürke köntösét és most boldog vagyok ! Arcza ragyogott, szemében lelkét láttam és azt az édes, nagy, élő, szerető szivét szavaiból éreztem. Natália.