Székesfehérvár és Vidéke, 1892. január-június (20. évfolyam, 1-78. szám)

1892-02-23 / 23. szám

XX-ik évfolyam, 23. szám. Kedd, 18!22. Február 23. Megjelen hetenként háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombatos? Cswke«szőség és kiadó­hivatal: Bilváro», S»»-la-texas. Minden n­ap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. %ts* példányok 10 kiajuzárárt W »íbír aMsíf-ntosni dohány-toxidéjéban, 3D*«»trs«a kiszárnya-atosni kereskedésébe«, a lap SS­­.■.miéjánál és a szerkesztőcégben feagkatók, a I TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI K­ÖZLÖÍŰ­. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik L­őri­ncs könyv» kereskedésében. tTl&élc©^ XE&n.a.®3£ ® iRftsw a Isf egy ©lökte £e®tea«a) 40 helyre tm beosztva * egy hely anyog^Qoa klrtl if­ter Tübbssy» hirdetSk 30 Hásaiék k­l­eagDiésbei r^nsfllssk. Mscrfesfsxiéves ért#fic*Bia3 isfctc Mfoakiat déleiéig IMS! » «rétes* S16fi*«téel Axedc: Egész évre..................8 irt. — kr. Fél évre ..... 4 írt. — kr. Negyedévre .... 2 írt. — kr. A „NyRttir*t.&ss egy sor SS kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtattak Budapett»: Haasensten­ és Vogler (Jaanus Dvnia) hirdetési irodájában: Dorottya­ntexa 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájába?, s Vásai­atos* 9. sz. — Bitiben i Hnaceaeteia és ?Mirt (Otto Mansi) hirdetési irodájába»! i. wauflsugMcc Kr. 10, - levitek Essrik el* dőlési IsodafAbas­i­Yfe&seite Ak bh WaWtaai iRMefWW sslisSttstafc«« A képviselőház 1. Illése, 1892. évi február hó 20-án d­­e 10 órakor. S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. miniszterelnök: Hall­juk ! Halljuk !) T. képviselőtársaira! Az eddigi gya­korlat szerint a háznagy szokta felkérni az egybe­­gyült képviselőket, hogy a házszabályok első szaka­sza értelmében a legidősebb foglalja el a korelnöki széket. A múlt ülésszak alatt megválasztott háznagy nem lévén a képviselőház tagja... (Egy hang a szélső baloldalon: Hála Istennek!) méltóztassék meg­engedni, hogy én kérjem fel­­. képviselőtársaimat, méltóztassanak megnyugodni abban, hogy a ház leg­idősebb tagja a házszabályok első szakasza értelmé­ben foglalja el az elnöki széket. (Helyeslés.) Tudtom szerint Csanády Sándor és Madarász József képviselő urak a ház legidősebb tagjai. (Élénk éljenzés a szél­­sőbaloldalon) felkérem azt. . . Károlyi Gábor gr. A függetlenségiek to­vább élnek! (Élénk derültség.) S­z­a­p­á­r gr. Gyula gr. miniszterelnök, a­ki köztük idősebb, szíveskedjék a házszabályok értel­mében az elnöki széket, mint korelnök elfoglalni. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. képviselőházi (Hall­juk ! Halljuk!) Egy szent, egy magasztos eszme lengi át keblemet, a­midőn szerencsém van az újonnan ö­sszegyűlt országgyűlés tagjait üdvözölhetni. Jól esett nekem a legutóbbi válADBtávokban­­ai­ggy­alál nem arról, miszerint a mámoros álmából felébredt nemzet, a szabadság érzetétől áthatott nemzet, meg­értve a kor intő szózatát, felfogva magasztos hiva­tását a választásokat oly irányban idézte elő, mi­szerint a haza, a nemzet jövője, boldogsága, elér­hetőnek reméltetik. A korelnökséget illetőleg, ha méltóztatnak ve­lem parancsolni, azt elfogadom, de oly feltétellel hogy én Budára a fekete-sárga zászló alá nem me­gyek, (Éljenzés a szélsőbaloldalon) és mert úgy va­gyok meggyőződve, miszerint nem a nemzet van te­remtve a királyért, (Mozgás a jobboldalon) hanem a király a nemzetért, méltóztassék az uralkodónak lejönni ide Budapestre és itt nyitni meg az ország­gyűlést. Különben pedig az elnökséget nem fogadom el. (Élénk felkiáltások jobbfelől: Madarász 1) Madarász József: Elfoglalja az elnöki széket. Általános élénk éljenzés­. T. képviselőtár­saim ! Midőn mint korelnök a ház elnöki székét el­foglalom, jól tudom, hogy erre engem életkorom jo­gosít, a­mely a természet kedvezménye. Azonban bizonyos az is, hogy a hosszú életkor nagy tapasz­talatokat jelent és a tapasztalatok tanúsága irányt szab a férfiúnak, ha feladatát komolyan veszi. (Úgy van !) És mert én nagy életkort értem meg, köte­lességérzetem parancsolja kinyilatkoztatnom képvi­selőtársaimnak, hogy hosszú életem összes tapaszta­latainak tanúsága az, miként a magyar nemzetből kiirthatatlan a szabad szellembeni haladás. (Úgy van! Úgy van!) Az alkotmányos biztosítékokkal kö­rülbástyázott szabadságszeretet, (Úgy van! Úgy van!) és mindenek felett Magyarország önálló állami füg­­getlensége (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) men­ten minden idegen beavatkozástól, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) melynek tekintet nélkül, minden alárendelő és minden a­mi azt gátolná megszünte­tendő. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal­os szélsőbaloldalon.) Tapasztalataim tanúsága az is, hogy az e hazában ezer éve élő magyar nemzet fen­­állásának biztosítéka egyedül a nemzet jelleméből, természetéből, történelméből kifolyó, azzal összeforrt fejlődését biztosító törvények tiszteletében rejlik. Én moi-4 cBo.t tSaSoHom fttrész élet*""““ ezért küzdök ma is, azon reményben, hogy t. kép­viselőtársaim hazánk alkotmányos és nemzeti jogain­kat biztosító törvények tiszteletében velem verse­nyezni fognak, kérve gyöngeségeim megbocsátását és kérve, hogy engem működésemben támogassanak. (Éljenzés balfelől) az ülést megnyitom. (Hosszan­tartó éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) A házszabályok szerint az elnöki szék elfogla­lása után következik az, hogy a legfiatalabb hat képviselő elfoglalja a közjegyzői széket. Felhívom azért­­. képviselőtársaim közül először azokat, akik a huszonnegyedik évet már igen, de a huszonötö­diket még nem töltötték be, legyenek szívesek je­lentkezni és helyeket elfoglalni. (Csáky István gr., Nánássy Ödön és Pálffy- Dani Vilmos gr. elfoglalják a jegyzői széket.) Kérem most azon képviselő urakat, akik hu­szonötödik évüket már igen, de a huszonhatodikat még nem töltötték be, legyenek szívesek magukat megnevezni. (Megtörténik.) T. képviselőtársaim ! Körjegyzők il elfoglalják helyeiket: Csáky István gr., Nánássy Ödön, Pállffy- Dani Vilmos gr., Saily Pongrácz, Kemény Ákos br., és Putnoky Mór. (Éljenzés.) A mai jegyzőkönyv vezetésével megbízom Ná­nássy Ödön, a netalán szólni kivánók neveinek jegy­zésével egyrészről Csáky István gr., másrészről Put­­noky Móricz körjegyző urakat. E perczben adatott át nekem a miniszerelnök úr átirata, mely a t. háznak tudomására hozza, hogy őfelsége a király mikor fogja az országgyűlést meg­nyitni. T. házi Mielőtt a miniszterelnöki átirat felol­vasását elrendelném, kötelességem egy nyilatkozatot tenni. (Halljak! Halljak! a szélsőbaloldalon). Hat­van éves politikai pályám nyílt jelleme és lelkiis­meretem törhetetlen meggyőződése köteleznek e nyi­latkozatra. (Halljak ! Halljak !) ősi alkotmányunk Werbőczy hármas könyvének I. része 94-ik fejezeté­ben világosan megjelöli, hogy az alkotmányos ma­gyar király mily országos zászlósok környezetében jelenhet meg az országgyűlésen s az 1848. 21. t.-cz. pozitg C* u v­­ul CiO 11 lvrls\S££«5 OiuuvluoL wu uu wzuuw^ vuT marénak kizárólagos használatát határozottan el­rendeli. Fájdalom, a jelenleg dívó gyakorlat törvény­­elleni visszaélés. (Ellentmondások jobbfelől. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) E törvényeket ez ideig nem tartották tiszteletben. (Ellentmondások jobbfe­lől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én pedig e törvényeket meg akarom­ tartani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) és mint korelnök e törvények meg­tartását követelem. (Zajos helyeslés a szélsőbalol­dalon.) Ha tehát a miniszterelnök úr a képviselőházat és engem biztosít afelől, hogy az országgyűlés meg­nyitása alkalmával Ő felségét a királyt kizárólag magyar országos zászlósok fogják környezni, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és csakis a törvény rendelte nemzeti lobogók és czirner fognak alkal­maztatni, (Élénk helyeslés a szálsőbaloldalon.) ak­kor folytatom a korelnöki teendőket, de ha eziránt a t. miniszterelnök úr nem biztosít, akkor köteles­ségemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy törvényeink megsértésével, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) azok iránti tiszteletlenséggel a korelnöki teendőket nem folytathatom és a képviselőházat a király elé nem vezethetem. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Várom a miniszterelnök úr nyilatkozatát. (Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) S­z­a­p­á­r­y Gyula gróf miniszterelnök: T. képviselő urak! Nem érzem magam hivatva, hogy a még meg nem alakult képviselőház előtt nyilatkoza­tot tegyek; csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a megnyitási szertartás ugyanazon módon fog meg­történni, amint az 25 év óta mindig gyakoroltatott. (Nagy zaj és élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Törvénytelenül!) Ha bármely törvénytelenség követ­elnék el, azért törvényeink értelmében a kormány felelős, (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon) mely a ház előtt ezen felelősséget kétségkívül magára is fogja vállalni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szél­­sőbaloldalon.) Madarász József korelnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben és egy­más iránt való figyelemmel lenni a tanácskozások alatt. viosszautalniu vagyr ud­uldong.) ITuiu hlirtunom volna megjegyezni, hogy előbbi szavaim során jobb oldalról jött az első közbeszólás az országgyűlés ala­kításának első pillanatában. (Zajos derültség a jobb­oldalon. Élénk felkiáltások szélsőbal felől: Tisza Kál­mán ! Hosszas derültség,­ de a­midőn ezt megemlí­tem, kijelentem, hogy mivel a t. miniszerelnök úr szerint az országgyűlés a 25 évi gyakorlathoz ké­pest fog megnyittatni, mely gyakorlat nem egyébb, mint a törvény iránti tiszteletlenség és annak meg nem tartása: én a törvény iránti tiszteletlenséghe­z soha életemben járulbi nem kívánván, e széket el­hagyom. (Hosszantartó zajos éljenzés a szélsőbalon. Zaj és mozgás jobbfelől.) T­ÁRCZA. GÁTVERSENY. BESZÉLY. (26) SZIRONTAI (TÓTH) ARTÚRTÓL. (Folytatás.) Elválnak . . . Birike grófnő ama benső megelégedéssel, hogy Bodrogvári Edmund előtt kissé fellebbenthető a fü­tyült, mely az ő legédesebb ábrándjait takarja és talán sikerül e „vadembert” igazán hódolói közé sorozni; Edmund pedig látszólagos affektált blazirt­­sággal néz utána, mint ki már rég tudja azt, mit Birike grófnő most még sejtelemnek nevez. — Lám ! Ez nagyon érdekes komédia! szól magában. Csak az a kérdés, meddig szabad halad­nunk . Hogyan végződik ezen őrületes szerelmi gáz­versen ? Rudolf gróf minduntalan lebukfencezik pa­ripájáról. Csodálnám, ha tovább is folytatná a küz­delmet. Miért nem felel reá a rejtélyes viszhang. Hisz a kosár még nem jelenti egyszersmind Edmund győzelmét. Az a halavány kis leányka — minő naiv cím! — az a kis hófehér galamb nem repült Ed­mund vállára, nem hajtja piruló szende arcocskáját az ő keblére, nem szorongatja kezét, nem kér vi­gaszt senkitől — épen oly makacs és durcás marad, mint volt akkor, midőn a piknik bevégezte után elbúcsúzott tőle. Édesen kiűző emlé­kek ! A készakarva eltiport szerelmi vallomás ! Ed­mund szeretne kacagni, de a szívébe nyilaló érzel­mek nem engedik. Ki tudja ?! Hátha ő is elbukik a gátversenyen ? Hátha ő is csalódni fog ? Hátha meg­bünteti a sors elbizakodott játékáért ? — Eh ! Mit nekem az élet­ veti oda könnye­dén és forró homlokát szellőzteti. Egy pillanatra se könyörül meg saját lelkén. Igazi „vadember“ — igazi szerelemgyilkos! mint a harmattal táplálkozó költőcskék suttognak elhaló hangon — a kis Amor a pajzán mosoly helyett félrehúzódva pityereg . . . Ám gördítsük le a függönyt. Ennyi sóvárgás után csak a szív végfeloszlása kö­vetkezhetik. Az éden, a boldogító gyönyörök, a hajnalok­ álomregéje után hervadt virágok ... az enyészet szellője ... a szerelem haldoklása ... a végső búcsú sóhajok . . . Nirvana és a többi és a többi. Mindez oly kétség­beesett lemondással van megírva a reménytelenség könyvében! Edmund hazapárolog ... Ez talán a megfe­lelő jelzés az általános gyászhangulathoz. Csupa lehelet, csupa tünemény, csupa kábulat — csupa nevetség ! No de lehet is ám nevetni! Az érzelmek e gőzfürdőjében a mezítelen jellemalakok ugyancsak vágyódnak egy kis üde zuhany alá! Ugyancsak ki kell őket mozsdatni az erkölcsi szenytől! A­mint lakására ér — ritka eleganciával be­rendezett garconlakás! — két exotikus alak toppan eléje. Az egyik kecskeszakálas Cupido, a másik Mars hadisten pompás derékfűzővel. A helyzethez mért komoly üdvözlet, néma hajlongás, melyet sivitó nyivácskolás fejez be. — Uram! Van szerencsénk magunkat bemu­tatni . . . Báró Biccenti-Kotyogi Ottmár és Lovag Oxenheck-Riesenmaul Artur huszárfőhadnagy! Edmund meg se moccan. — Mivel szolgálhatok ! A Báró Biccenti-Kotyogi Ottmár megkísérli kezét nyújtani, de azután hirtelen visszakapja, Sakkerblö! Ez a „vadember” harapós. Még egy gixerrel magasabb hangon nyivácskol: — Azt hiszem ismerjük egymást . . . — Nem egészen, hangzik a kurta válasz. — No­­gy is jó! A­mint én uram sejtheti, igen delikát küldetést vállaltunk magunkra . . . — Igen ? — Megbízónk a Gróf Pökhendi Rudolf . . . — A Gróf Pökhendi Rudolf ! csuklik utána a Lovag Oxenhecc-Riesenmaul Artur huszárfőhadnagy és kardját megcsörrentve bajuszkáját pődörgeti. Edmund, semmi kétség, agyonrémül. — És mi közöm nekem Rudolf grófhoz ? kérdi maró udvariassággal. — Azt rögtön megtudja ! kunkorodik az ég­felé a kecskeszakál a Báró Biccenfi-Kotyogi Ottmár ajkán. — Igen! Azt rögtön megtudja ! csörren meg újra a kard és a bajuszka szinte éklelni készül. Edmund mosolyog. — Szolgálhatok egy kis­­ sziverősítővel ? A két rettenhetlen lovag meghökkenve bámul egymásra. — Mi akar ez lenni ? — Hah! Mi akar ez lenni?! — Itt nem szíverősitőről van szó uram! — De nem ám! — Tudja meg, hogy Gróf Pökhendi Rudolf sértve érzi magát . . . — Ön inzultálta őt! — Párbajra hívjak nevében ! — Még pedig pisztolyra ! Edmund még mindig mosolyog. — Várjon miért? A két lovag dühösen bámul egymásra. — Miért ? Ez furcsa kérdés ! — Nagyon furcsa! — Ön elhódította az ő ideálját! — Igen! Elhódította a s szeretőjét! — Főhadnagy úr!! Lovag Oxenheck-Riesenmaul Artur egyszerre visszahökken. De csak egy pillanatra. Azután baj­asz­­káját­ megint kipedzi, kardját még inkább csörgeti . .. — Nos? Nos? Edmund türtőzteti magát. — Még nem tudom voltakép, kiről beszél. Ha Rudolf gróf ideálja és szeretője egy fogalom az ön szemében — ez pimasz dolog! — Huh! Ez pedig egy kolosszális sértés! — Vegye annak, ha úgy tetszik. — És nem remeg tőlem ? — Eszemben sincs. — Hallottad báró ? Hallottad Ottmár ? — Legyen nyugodt. Ha a báró esetleg nem hallotta volna, kész vagyok ismételni . . . Lovag Oxenheck-Riesenmaul Artur huszár­főhadnagy kiső sodrából. — Ilyent még nem ettem! Ketté pattanok a dühtől! Lekaszabolom önt uram ! Értette ? Mi ? Edmund az íróasztalán lévő forgópisztolyra mutat. — Én pedig egyszerűen lelövöm önt! Azért ne is csörgesse kardját. Ha önök kartelvivők — kérek értelmes magyarázatot . . . A Báró Biccenfi-Kotyogi Ottmár, ki belátja, hogy minő baklövést kötetett el kollegája, remegő kecskeszakálát lesimítva egyszerre tíz hanglépcsővel lassított nyivácskolással szól: — Bocsánat uram ... ha nem csalódom félre­értettük egymást ... a főhadnagy pajtásom még nem ismeri teljesen a viszonyokat . . . különben kitűnő gyerek . . . nem azért jöttünk önhöz, hogy sértésekkel illessük ... szó sincs ... mi Rudolf gróf megbízottjai vagyunk . . . igen!­ó elégtételt kér .. . erre nézve akarjuk az ön válaszát hallani. . . Edmund, mint egy gentlemanhoz illik, a leg­­előzékenyebb modorban válaszol: — Ha így van — akkor értem az önök kül­detését . .. Rudolf grófnak rendelkezésére állok . . . Legyenek szívesek a „kedves báróhoz” fordulni ... ő majd elintézi a többit . . . Ajánlom magamat . . . Ezzel üdvözletét intve a mellékterem felé in­dul. A két lovag megint egymásra bámul. A Báró Biccensi-Kotyogi Ottmár vállat von. A Lovag Oxen­­hecc-Reisenmaul Artur huszárfőhadnagy pedig bajusz­káját pedergetve elégülten szól: — Mi ? He ? Nagyon megijedt a kardomtól! Ez egy valóságos marha! (Folytatás köv.)

Next