Székesfehérvár és Vidéke, 1892. január-június (20. évfolyam, 1-78. szám)
1892-02-23 / 23. szám
XX-ik évfolyam, 23. szám. Kedd, 18!22. Február 23. Megjelen hetenként háromszor: minden kedden,csütörtökön és szombatos? Cswke«szőség és kiadóhivatal: Bilváro», S»»-la-texas. Minden nap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. %ts* példányok 10 kiajuzárárt W »íbír aMsíf-ntosni dohány-toxidéjéban, 3D*«»trs«a kiszárnya-atosni kereskedésébe«, a lap SS.■.miéjánál és a szerkesztőcégben feagkatók, a I TÁRSADALMI-, KÖZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖÍŰ. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincs könyv» kereskedésében. tTl&élc©^ XE&n.a.®3£ ® iRftsw a Isf egy ©lökte £e®tea«a) 40 helyre tm beosztva * egy hely anyog^Qoa klrtl ifter Tübbssy» hirdetSk 30 Hásaiék kleagDiésbei r^nsfllssk. Mscrfesfsxiéves ért#fic*Bia3 isfctc Mfoakiat déleiéig IMS! » «rétes* S16fi*«téel Axedc: Egész évre..................8 irt. — kr. Fél évre ..... 4 írt. — kr. Negyedévre .... 2 írt. — kr. A „NyRttir*t.&ss egy sor SS kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtattak Budapett»: Haasensten és Vogler (Jaanus Dvnia) hirdetési irodájában: Dorottyantexa 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájába?, s Vásaiatos* 9. sz. — Bitiben i Hnaceaeteia és ?Mirt (Otto Mansi) hirdetési irodájába»! i. wauflsugMcc Kr. 10, - levitek Essrik el* dőlési IsodafAbasiYfe&seite Ak bh WaWtaai iRMefWW sslisSttstafc«« A képviselőház 1. Illése, 1892. évi február hó 20-án de 10 órakor. Szapáry Gyula gr. miniszterelnök: Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőtársaira! Az eddigi gyakorlat szerint a háznagy szokta felkérni az egybegyült képviselőket, hogy a házszabályok első szakasza értelmében a legidősebb foglalja el a korelnöki széket. A múlt ülésszak alatt megválasztott háznagy nem lévén a képviselőház tagja... (Egy hang a szélső baloldalon: Hála Istennek!) méltóztassék megengedni, hogy én kérjem fel. képviselőtársaimat, méltóztassanak megnyugodni abban, hogy a ház legidősebb tagja a házszabályok első szakasza értelmében foglalja el az elnöki széket. (Helyeslés.) Tudtom szerint Csanády Sándor és Madarász József képviselő urak a ház legidősebb tagjai. (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon) felkérem azt. . . Károlyi Gábor gr. A függetlenségiek tovább élnek! (Élénk derültség.) Szapár gr. Gyula gr. miniszterelnök, aki köztük idősebb, szíveskedjék a házszabályok értelmében az elnöki széket, mint korelnök elfoglalni. (Helyeslés.) Csanády Sándor: T. képviselőházi (Halljuk ! Halljuk!) Egy szent, egy magasztos eszme lengi át keblemet, amidőn szerencsém van az újonnan összegyűlt országgyűlés tagjait üdvözölhetni. Jól esett nekem a legutóbbi válADBtávokbanaiggyalál nem arról, miszerint a mámoros álmából felébredt nemzet, a szabadság érzetétől áthatott nemzet, megértve a kor intő szózatát, felfogva magasztos hivatását a választásokat oly irányban idézte elő, miszerint a haza, a nemzet jövője, boldogsága, elérhetőnek reméltetik. A korelnökséget illetőleg, ha méltóztatnak velem parancsolni, azt elfogadom, de oly feltétellel hogy én Budára a fekete-sárga zászló alá nem megyek, (Éljenzés a szélsőbaloldalon) és mert úgy vagyok meggyőződve, miszerint nem a nemzet van teremtve a királyért, (Mozgás a jobboldalon) hanem a király a nemzetért, méltóztassék az uralkodónak lejönni ide Budapestre és itt nyitni meg az országgyűlést. Különben pedig az elnökséget nem fogadom el. (Élénk felkiáltások jobbfelől: Madarász 1) Madarász József: Elfoglalja az elnöki széket. Általános élénk éljenzés. T. képviselőtársaim ! Midőn mint korelnök a ház elnöki székét elfoglalom, jól tudom, hogy erre engem életkorom jogosít, amely a természet kedvezménye. Azonban bizonyos az is, hogy a hosszú életkor nagy tapasztalatokat jelent és a tapasztalatok tanúsága irányt szab a férfiúnak, ha feladatát komolyan veszi. (Úgy van !) És mert én nagy életkort értem meg, kötelességérzetem parancsolja kinyilatkoztatnom képviselőtársaimnak, hogy hosszú életem összes tapasztalatainak tanúsága az, miként a magyar nemzetből kiirthatatlan a szabad szellembeni haladás. (Úgy van! Úgy van!) Az alkotmányos biztosítékokkal körülbástyázott szabadságszeretet, (Úgy van! Úgy van!) és mindenek felett Magyarország önálló állami függetlensége (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) menten minden idegen beavatkozástól, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) melynek tekintet nélkül, minden alárendelő és minden ami azt gátolná megszüntetendő. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a balos szélsőbaloldalon.) Tapasztalataim tanúsága az is, hogy az e hazában ezer éve élő magyar nemzet fenállásának biztosítéka egyedül a nemzet jelleméből, természetéből, történelméből kifolyó, azzal összeforrt fejlődését biztosító törvények tiszteletében rejlik. Én moi-4 cBo.t tSaSoHom fttrész élet*""““ ezért küzdök ma is, azon reményben, hogy t. képviselőtársaim hazánk alkotmányos és nemzeti jogainkat biztosító törvények tiszteletében velem versenyezni fognak, kérve gyöngeségeim megbocsátását és kérve, hogy engem működésemben támogassanak. (Éljenzés balfelől) az ülést megnyitom. (Hosszantartó éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) A házszabályok szerint az elnöki szék elfoglalása után következik az, hogy a legfiatalabb hat képviselő elfoglalja a közjegyzői széket. Felhívom azért. képviselőtársaim közül először azokat, akik a huszonnegyedik évet már igen, de a huszonötödiket még nem töltötték be, legyenek szívesek jelentkezni és helyeket elfoglalni. (Csáky István gr., Nánássy Ödön és Pálffy- Dani Vilmos gr. elfoglalják a jegyzői széket.) Kérem most azon képviselő urakat, akik huszonötödik évüket már igen, de a huszonhatodikat még nem töltötték be, legyenek szívesek magukat megnevezni. (Megtörténik.) T. képviselőtársaim ! Körjegyzők il elfoglalják helyeiket: Csáky István gr., Nánássy Ödön, Pállffy- Dani Vilmos gr., Saily Pongrácz, Kemény Ákos br., és Putnoky Mór. (Éljenzés.) A mai jegyzőkönyv vezetésével megbízom Nánássy Ödön, a netalán szólni kivánók neveinek jegyzésével egyrészről Csáky István gr., másrészről Putnoky Móricz körjegyző urakat. E perczben adatott át nekem a miniszerelnök úr átirata, mely a t. háznak tudomására hozza, hogy őfelsége a király mikor fogja az országgyűlést megnyitni. T. házi Mielőtt a miniszterelnöki átirat felolvasását elrendelném, kötelességem egy nyilatkozatot tenni. (Halljak! Halljak! a szélsőbaloldalon). Hatvan éves politikai pályám nyílt jelleme és lelkiismeretem törhetetlen meggyőződése köteleznek e nyilatkozatra. (Halljak ! Halljak !) ősi alkotmányunk Werbőczy hármas könyvének I. része 94-ik fejezetében világosan megjelöli, hogy az alkotmányos magyar király mily országos zászlósok környezetében jelenhet meg az országgyűlésen s az 1848. 21. t.-cz. pozitg C* u vul CiO 11 lvrls\S££«5 OiuuvluoL wu uu wzuuw^ vuT marénak kizárólagos használatát határozottan elrendeli. Fájdalom, a jelenleg dívó gyakorlat törvényelleni visszaélés. (Ellentmondások jobbfelől. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) E törvényeket ez ideig nem tartották tiszteletben. (Ellentmondások jobbfelől. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én pedig e törvényeket meg akarom tartani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon) és mint korelnök e törvények megtartását követelem. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha tehát a miniszterelnök úr a képviselőházat és engem biztosít afelől, hogy az országgyűlés megnyitása alkalmával Ő felségét a királyt kizárólag magyar országos zászlósok fogják környezni, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és csakis a törvény rendelte nemzeti lobogók és czirner fognak alkalmaztatni, (Élénk helyeslés a szálsőbaloldalon.) akkor folytatom a korelnöki teendőket, de ha eziránt a t. miniszterelnök úr nem biztosít, akkor kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy törvényeink megsértésével, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) azok iránti tiszteletlenséggel a korelnöki teendőket nem folytathatom és a képviselőházat a király elé nem vezethetem. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Várom a miniszterelnök úr nyilatkozatát. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Szapáry Gyula gróf miniszterelnök: T. képviselő urak! Nem érzem magam hivatva, hogy a még meg nem alakult képviselőház előtt nyilatkozatot tegyek; csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a megnyitási szertartás ugyanazon módon fog megtörténni, amint az 25 év óta mindig gyakoroltatott. (Nagy zaj és élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Törvénytelenül!) Ha bármely törvénytelenség követelnék el, azért törvényeink értelmében a kormány felelős, (Nagy mozgás a szélsőbaloldalon) mely a ház előtt ezen felelősséget kétségkívül magára is fogja vállalni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon.) Madarász József korelnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben és egymás iránt való figyelemmel lenni a tanácskozások alatt. viosszautalniu vagyr uduldong.) ITuiu hlirtunom volna megjegyezni, hogy előbbi szavaim során jobb oldalról jött az első közbeszólás az országgyűlés alakításának első pillanatában. (Zajos derültség a jobboldalon. Élénk felkiáltások szélsőbal felől: Tisza Kálmán ! Hosszas derültség, de amidőn ezt megemlítem, kijelentem, hogy mivel a t. miniszerelnök úr szerint az országgyűlés a 25 évi gyakorlathoz képest fog megnyittatni, mely gyakorlat nem egyébb, mint a törvény iránti tiszteletlenség és annak meg nem tartása: én a törvény iránti tiszteletlenséghez soha életemben járulbi nem kívánván, e széket elhagyom. (Hosszantartó zajos éljenzés a szélsőbalon. Zaj és mozgás jobbfelől.) TÁRCZA. GÁTVERSENY. BESZÉLY. (26) SZIRONTAI (TÓTH) ARTÚRTÓL. (Folytatás.) Elválnak . . . Birike grófnő ama benső megelégedéssel, hogy Bodrogvári Edmund előtt kissé fellebbenthető a fütyült, mely az ő legédesebb ábrándjait takarja és talán sikerül e „vadembert” igazán hódolói közé sorozni; Edmund pedig látszólagos affektált blazirtsággal néz utána, mint ki már rég tudja azt, mit Birike grófnő most még sejtelemnek nevez. — Lám ! Ez nagyon érdekes komédia! szól magában. Csak az a kérdés, meddig szabad haladnunk . Hogyan végződik ezen őrületes szerelmi gázversen ? Rudolf gróf minduntalan lebukfencezik paripájáról. Csodálnám, ha tovább is folytatná a küzdelmet. Miért nem felel reá a rejtélyes viszhang. Hisz a kosár még nem jelenti egyszersmind Edmund győzelmét. Az a halavány kis leányka — minő naiv cím! — az a kis hófehér galamb nem repült Edmund vállára, nem hajtja piruló szende arcocskáját az ő keblére, nem szorongatja kezét, nem kér vigaszt senkitől — épen oly makacs és durcás marad, mint volt akkor, midőn a piknik bevégezte után elbúcsúzott tőle. Édesen kiűző emlékek ! A készakarva eltiport szerelmi vallomás ! Edmund szeretne kacagni, de a szívébe nyilaló érzelmek nem engedik. Ki tudja ?! Hátha ő is elbukik a gátversenyen ? Hátha ő is csalódni fog ? Hátha megbünteti a sors elbizakodott játékáért ? — Eh ! Mit nekem az élet veti oda könnyedén és forró homlokát szellőzteti. Egy pillanatra se könyörül meg saját lelkén. Igazi „vadember“ — igazi szerelemgyilkos! mint a harmattal táplálkozó költőcskék suttognak elhaló hangon — a kis Amor a pajzán mosoly helyett félrehúzódva pityereg . . . Ám gördítsük le a függönyt. Ennyi sóvárgás után csak a szív végfeloszlása következhetik. Az éden, a boldogító gyönyörök, a hajnalok álomregéje után hervadt virágok ... az enyészet szellője ... a szerelem haldoklása ... a végső búcsú sóhajok . . . Nirvana és a többi és a többi. Mindez oly kétségbeesett lemondással van megírva a reménytelenség könyvében! Edmund hazapárolog ... Ez talán a megfelelő jelzés az általános gyászhangulathoz. Csupa lehelet, csupa tünemény, csupa kábulat — csupa nevetség ! No de lehet is ám nevetni! Az érzelmek e gőzfürdőjében a mezítelen jellemalakok ugyancsak vágyódnak egy kis üde zuhany alá! Ugyancsak ki kell őket mozsdatni az erkölcsi szenytől! Amint lakására ér — ritka eleganciával berendezett garconlakás! — két exotikus alak toppan eléje. Az egyik kecskeszakálas Cupido, a másik Mars hadisten pompás derékfűzővel. A helyzethez mért komoly üdvözlet, néma hajlongás, melyet sivitó nyivácskolás fejez be. — Uram! Van szerencsénk magunkat bemutatni . . . Báró Biccenti-Kotyogi Ottmár és Lovag Oxenheck-Riesenmaul Artur huszárfőhadnagy! Edmund meg se moccan. — Mivel szolgálhatok ! A Báró Biccenti-Kotyogi Ottmár megkísérli kezét nyújtani, de azután hirtelen visszakapja, Sakkerblö! Ez a „vadember” harapós. Még egy gixerrel magasabb hangon nyivácskol: — Azt hiszem ismerjük egymást . . . — Nem egészen, hangzik a kurta válasz. — Nogy is jó! Amint én uram sejtheti, igen delikát küldetést vállaltunk magunkra . . . — Igen ? — Megbízónk a Gróf Pökhendi Rudolf . . . — A Gróf Pökhendi Rudolf ! csuklik utána a Lovag Oxenhecc-Riesenmaul Artur huszárfőhadnagy és kardját megcsörrentve bajuszkáját pődörgeti. Edmund, semmi kétség, agyonrémül. — És mi közöm nekem Rudolf grófhoz ? kérdi maró udvariassággal. — Azt rögtön megtudja ! kunkorodik az égfelé a kecskeszakál a Báró Biccenfi-Kotyogi Ottmár ajkán. — Igen! Azt rögtön megtudja ! csörren meg újra a kard és a bajuszka szinte éklelni készül. Edmund mosolyog. — Szolgálhatok egy kis sziverősítővel ? A két rettenhetlen lovag meghökkenve bámul egymásra. — Mi akar ez lenni ? — Hah! Mi akar ez lenni?! — Itt nem szíverősitőről van szó uram! — De nem ám! — Tudja meg, hogy Gróf Pökhendi Rudolf sértve érzi magát . . . — Ön inzultálta őt! — Párbajra hívjak nevében ! — Még pedig pisztolyra ! Edmund még mindig mosolyog. — Várjon miért? A két lovag dühösen bámul egymásra. — Miért ? Ez furcsa kérdés ! — Nagyon furcsa! — Ön elhódította az ő ideálját! — Igen! Elhódította a s szeretőjét! — Főhadnagy úr!! Lovag Oxenheck-Riesenmaul Artur egyszerre visszahökken. De csak egy pillanatra. Azután bajaszkáját megint kipedzi, kardját még inkább csörgeti . .. — Nos? Nos? Edmund türtőzteti magát. — Még nem tudom voltakép, kiről beszél. Ha Rudolf gróf ideálja és szeretője egy fogalom az ön szemében — ez pimasz dolog! — Huh! Ez pedig egy kolosszális sértés! — Vegye annak, ha úgy tetszik. — És nem remeg tőlem ? — Eszemben sincs. — Hallottad báró ? Hallottad Ottmár ? — Legyen nyugodt. Ha a báró esetleg nem hallotta volna, kész vagyok ismételni . . . Lovag Oxenheck-Riesenmaul Artur huszárfőhadnagy kiső sodrából. — Ilyent még nem ettem! Ketté pattanok a dühtől! Lekaszabolom önt uram ! Értette ? Mi ? Edmund az íróasztalán lévő forgópisztolyra mutat. — Én pedig egyszerűen lelövöm önt! Azért ne is csörgesse kardját. Ha önök kartelvivők — kérek értelmes magyarázatot . . . A Báró Biccenfi-Kotyogi Ottmár, ki belátja, hogy minő baklövést kötetett el kollegája, remegő kecskeszakálát lesimítva egyszerre tíz hanglépcsővel lassított nyivácskolással szól: — Bocsánat uram ... ha nem csalódom félreértettük egymást ... a főhadnagy pajtásom még nem ismeri teljesen a viszonyokat . . . különben kitűnő gyerek . . . nem azért jöttünk önhöz, hogy sértésekkel illessük ... szó sincs ... mi Rudolf gróf megbízottjai vagyunk . . . igen!ó elégtételt kér .. . erre nézve akarjuk az ön válaszát hallani. . . Edmund, mint egy gentlemanhoz illik, a legelőzékenyebb modorban válaszol: — Ha így van — akkor értem az önök küldetését . .. Rudolf grófnak rendelkezésére állok . . . Legyenek szívesek a „kedves báróhoz” fordulni ... ő majd elintézi a többit . . . Ajánlom magamat . . . Ezzel üdvözletét intve a mellékterem felé indul. A két lovag megint egymásra bámul. A Báró Biccensi-Kotyogi Ottmár vállat von. A Lovag Oxenhecc-Reisenmaul Artur huszárfőhadnagy pedig bajuszkáját pedergetve elégülten szól: — Mi ? He ? Nagyon megijedt a kardomtól! Ez egy valóságos marha! (Folytatás köv.)