Székesfehérvár és Vidéke, 1893. július-december (21. évfolyam, 80-158. szám)
1893-07-01 / 80. szám
Melléklet a „Székesfehérvár és Vidéke“ 1893. évi 80. számához. Vízvezetékünk ügyéhez. Tekintetes Szerkesztőség! A vízvezeték létesítése iránt ezek során az kitartó törekvéssel lévén, ma, midőn ez iránt a sz. kir. város művelt közönsége melegen érdeklődik, ezen ügy iránti érdeklődésemben találom okát annak, hogy többen fordultak hozzám részvétel és sajnálatuk kifejezésével, mondván, hogy minő kár az, miszerint ezen tervezett alkotás a folytatólagos kísérletezés hiányában megbukott. Polgártársaim megnyugtatására egyéni véleményemnek akarok kifejezést adni, midőn kijelentem, hogy a június 16-ai rendkívüli közgyűlésen tett indítvá- nyok egyike sem czélozza azt, hogy a vízvezeték ne létesülhessen. A vízvezetéki nagybizottság, úgy a tanács javaslatától eltérő javaslatom, valamint Farkasdy és Kevesi bizottsági tagtársaim egymástól úgy a többi javaslatoktól eltérő indítványaik a vízvezeték sorsára, annak mikénti kivitelére befolyással lehetnek ugyan, huzavonára is adhatnak alkalmat, de a közgyűlésen hozott határozat által az állandó vízmű megépítése el nem ejtetett, sőt én az eltérőnek látszó utainkat a végczélra nézve nagyon egy vágányba hozhatóknak tartom. Minthogy azonban bizottsági tagtársaim közül is többen a június hó 16-án elmondott beszédem lényegének más értelmet tulajdonítanak, amidőn én a vízvezeték létesítése által elsősorban az általános közegészségnek, az általános köztisztaságnak, továbbá a létesítendő vízmű anyagi jövedelme által a sz. kir. város közgazdaságának óhajtok hasznos szolgálatot létetni, kívánom azt is, hogy szavaim félremagyarázhatók és mint mondottam máskép értelmezhetők ne lehessenek, azaz, hogy ezek, amint mondottam mellettem vagy ellenem bizonyítók lehessenek, kérem a jan. hó 16-iki rendkívüli közgyűlésen mondott beszédemet egész terjedelmében közölni, úgy a vízvezetékre vonatkozó további közleményeimnek is b. lapjában helyt engedni. A rendkívüli közgyűlésen mondott beszédem a következő: Méltóságos főispán úr ! Tekintetes Közgyűlés! A közegészségügygyel, mint tudománynyal a legbehatóbban foglalkozó búvárok nesztorának, az ősz Pottenkoffer müncheni egyetemi tanárnak elméletét magáévá tette a nemzetközi orvosi v így a magyar közegészségi kongresszus. Annak gyakorlati kivitele az egész művelt világ kormányainál meleg pártolásra talált és a közegészségügy fejlesztése érdekében az irányban a kormányhatóságok által a legmesszebb menő intézkedések léteznek. Poittenkoffer közegészségügy tanában azt mondja: ,Ha egy város közegészségügyet eredménnyel óhajtja fejleszteni, úgy annak elsősorban arra kell törekednie, hogy földtalaja egészséges, ivóvize kifogástalan, levegője jó legyen. Városunk — sajnos — ezen alapfeltételekkel nem bir. Székesfehérvár az ókor üdvös szokásaitól eltérve, valószinüleg a háborús korszak kényszerének engedett, midőn nem fensikon, hegyen, hegyoldalon, vagy egészséges völgyben, hanem a sárrétének bár emelkedettett, de nagyon is ingoványos talaján épült, tovább terjedésével pedig külvárosai a belváros, vagy inkább fallal körülvett várból évszázadokon át kihordott szemétrétegén épültek; ezen folyton nedves salóiromos ammóniákos penészgombákat növelő talaj állandó erjedésével megfertőzheti a levegőt. Fokozzák még ezen mizériákat a várárki és az újabb kor teljes megbotránkoztatására épült fedett csatornák bűzhödt volta, úgy a házakból az utczákra ömlő nyitott csatornák állandó kátyúi, szerencse még, hogy ezen közegészségünkre káros állapotot az északról dél irányban folyton mozgó légár lényegesen enyhíti. Ezen egészségtelen talaj felső rétegeiben egészséges vizet keresni hiú remény, haszontalan munka, valóságos idő és pénz pazarlás volna, a mélyebb rétegek vizei pedig különösen a város délkeleti, déli és délnyugati részében ; iszap vagy kénes ízűek, ami azon feltevést látszik igazolni, hogy ezen vizet a vízözönkori eliszaposodott homokréteg szolgáltatja, erre vall annak kékes színe is, ha ezen rétegből nyert víz nem is tartalmaz az egészségre feltétlenül ártalmas elemeket, de annak íze az ahhoz nem szokottnak legalább kezdetben nem tetsző, undorító. A még mélyebb rétegekben, amint azt Felmayer igen. tagtársam költséges kutatásai tanúsítják, a víz felette dús szénsav és vastartalmú, a mely hivatva van ugyan a szenvedő emberiségnek hasznos szolgálatot tenni, de rendes ivásra nem alkalmas. A város más részében, észak, északkeleti és déli irányban, ott a királykút és gáztelep kútja és ezek táján akárhány magánkútban is az egészséges víz követelményeinek teljesen megfelelő vizet találunk, éspedig oly bőségben, hogy ezen kutak vizei az egész város minden szükségletét teljes mértékben fedezhetné, de eltekintve attól, hogy ennek az egész városbani szétosztása felette költséges és körülményes volna, kérdem ki biztosíthat arról, hogy mikor fognak ezen ma még kifogástalan kutak vize a felső talaj beszüremkedése, beszivárgása folytán közegészségünk kiszámíthatatlan nagy kárára végleg megromlani. Példa van reá elég és mindenkor okszerű a mások példáján, a mások kárán okulni, mint a saját magunkén ; így alig három éve, hogy Pécsett emberemlékezet óta, sőt évszázadok óta teljes jóságú vizet tartalmazó kutak a felső talaj nedvének beszivárgása következtében olyannyira megromlottak hogy az egész város rémületére tífusz járványt idéztek elő. E járvány áldozatait még ma is siratják Pécs város lakói elvesztett családtagjaikban. 1872—73- ban Budapesten, 1886-ban Győrött a kiütött kolera járvány alkalmából kimutatva jön az, hogy leginkább azon városrészekben, utczákban és házakban dühöngött a járvány, melyek lakosai a közös udvar kutak vizét itták, ezen kutak vizei a mint a tudományos vizsgálatok kimutatták, a felső talaj nedveinek beszivárgása által fertőztetve voltak, és hogy ezen állapot volt okozója a fertőző ragály terjedésének, kiderült abból, hogy amidőn ezen kutak lezárattak és az jött lakók részint szűrt víz, részint felforralt és ismét lehűtött vizek ivására utaltattak, a járvány is meg is szűnt. Végre is uraim ha még oly nagy is a szélvész, j nagy vihar ha nincsen tűz úgy az nem is terjedhet, ha nincsen járványos betegség úgy az sem terjedhet, óvjon Isten, hogy városunkban járvány üssön ki, mert ha itt kint, úgy legnemesebb törekvésű és kitűnő jelességű orvosaink sem menthetnek meg, csak velünk sírhatnak, mert itt a járvány, tekintettel talajviszonyainkra és kutaink fertőzött voltára, biztos tovább terjedési talajra talál. Hogy minő befolyással van a talaj, a víz és a levegő az általános egészség és halálozásra, szabad legyen erre nézve egy felette érdekes s figyelemre méltó pédát hoznom fel. E század első felében, sőt még az 50-es évek elején is az európai városok között a legmagasabb volt a halálozás Anglia fővárosában Londonban, amint az akkori statisztika kimutatja, 1000 láték után 44 volt a halálozás és igy az akkoron három millió lakos után évi 132,000. 1854—55-ben a krimi háború alkalmával a midőn Anglia Oroszország ellen Törökország mellett akcióba lépett, Krimiában az angol csapatok egyike táborhelyén kolera járvány ütőt ki, ennek megszüntetése gyors intézkedést követelvén, a kolera járvány által megtizedelt csapat más helyre szállíttatott és helyébe új csapatok vezényeltetek; az elszállított csapatoknál a járvány megszűnt, az oda vezényelt csapatoknál minden óvintézkedés és elővigyázat daczára a járvány kitört. Ezen körülmény felkeltette az angol katona orvosok figyelmét a lokális viszonyokra. Megvizsgálták tehát a talajt és vizet és kiderítették ezeknek fertőzött voltát, megtalálták annak egyik fontos okát a lokális helyzetben, mi arra indította az angolokat, hogy az összes angol városokban talaj és víz vizsgálatokat eszközöljetek és a midőn városaik talaját és közvizeit fertőzöttnek találták álalánositva lön a város beltelkein kívülről valói vizbeszerzés és az általános kanalizátió ezen intézkedéseknek áldásos következményeit élvezi Anglia minden városa és igy London is ahol az egészségi viszonyok, tekintettel a halálozási statisztikára, ma a legkedvezőbbek, mert évtizdek óta a halálozás 1000 lélek után alig haladja meg a 17 százalékot, ami viszonyítva a korábbi 44 százalékhoz, kitűnőnek mondható s míg azelőtt az évi halálozás 132.000 volt, ma annak arányában csak 51,000. Londonnak ma 5.800,000 lakosa van, az évi halálozás pedig 98,600, míg a korábbi arány szerint az 255,600 lenne, tehát ma 157 ezerrel kevesebb. Hogy minő befolyássa van a közegészségre és a halálozásra a talaj, víz és levegő, ennél kézzelfoghatóbb példát felhozni azt hiszem nem lehet ! Fanta Adolf dr. igen t. bizottsági tagtársam, mint e szab. kir. város egykori főorvosa 1874-ben egy igen érdekes, nagy fáradsággal szerkesztett munkát bocsájtott ki, a város egészségügyi viszonyairól, úgy annak halálozási statisztikájáról. Valóban kívánatos volna, hogy a tudós férfiú abban adott jó tanácsait e nemes város minden egyes lakója olvassa és kövesse. E munkájában a halálozási °/o-ot 1000 lélek után 31°/o mutatja ki. Hogy az egészségügyi viszonyok azóta hogyan változtak, arról úgy egyéb egyészségügyi szempontokról nem akarok most hoszszabban szólni. Reményem, fel fognak szólalni ez irányban nálamnál hivatottabb és avatottab ajkak. Csak mint családapa kérem önöket, mint szintén családapákat, vagy városatyákat, akik hivatva vannak a város közegészsége és további jóléte iránt itt e zöld asztal mellett határozni, hogy a létesítendő állandó vízművet ne tekintsék végezésnak, hanem csak eszköznek, eszközéül annak — amint ő méltósága a főispán oly szépen kifejtette, hogy ez által közegészségügyünknek, a köztisztaságnak tegyünkszolgálatot, különösen pedig tűzveszély esetén a munkáskéz véresverejtékkel megszerzett vagyont ez által biztosítunk. Hogy minő fontos a víz bőséges jelenléte, arról , Veszprém rettenetes sorsa, elég szomorú képet nyújt. Ezen czélok vezettek akkor, midőn a múlt évben az építkezési rendszabályok tárgyalásakor a bu-ak czimleténél felszólaltam; ezen czélok vezettek továbbá akkor is, midőn Bánó és Szata urak bead- tványai tárgyaltatván a vízvezeték létesítése iránti indítványt tettem; de ezen czélok vezették a m. t. törvényhatóságot is, a midőn a vízvezeték létesítése okából a vízkutatások és előmunkálatok megtételére ■ költséget szavazott meg és bizottságot küldött ki. Ezen kiküldött bizottság működésének eredményeként fekszik előttünk Révy Gyula világhírű vizimérnök emlékirata, így Barcza Károly miniszteri kultúr főmérnök, megengedem legjobb szándékú, de a pesztimisztikus részletes jelentése, Révy Gyulának erre is vonatkozó válasza, valamint Szontagh Tamás dr. a földtani társulat miniszteri osztályfőnökének felült véleménye. Nem célom az, hogy önöknek Uraim , Révyt bemutassam, azt sem tartom idetartozónak, hogy azt felsoroljam, minő munkálatokat teljesített ő a vízművek hazájában Angliában, nevezetesen Londonban Bekmann oldala mellett, önállóan Mancheszterben és más világrészekben, a La Platénál, vagy másfél évtizeden át Brazíliában, megemlékeztek már ezekről a külföldi és ezek nyomán hazai szaklapjaink. Édes hazánkban a Duna szabályozása öt dákéban néhai Andrássy Gyula gróf, áldott emlékű miniszter- elnökünk felhívása folytán tett észlelései és ezek , alapján kiadott emlékirata egy Győr és Zágráb , városok vízvezetékeinek történetei teszik nevét is-mertté és tiszteltté. ( Csak a véletlen adta nekünk azt, hogy e jeles , szakférfiú városunkban huzamos időn át fivére , látogatása alkalmával tartózkodván, tanácsával él ( hettünk és később a kiküldött bizottság felhívása ,nak engedve, a vizkutatásokat és előmunkálatokat , eszközölni vállalkozott. Feltárta előttünk Felmayer István és Töltényi Antal b. tagtársaim útmutatása alapján azon kincset érő helyzetet ott az Aszalvölgyében, melynek ha sejtelmével bírtunk is, de annak értékmérve, annak mikénti felhasználhatási módja előttünk ismertten volt, kiindulási alapot nélkülözött. Ma, midőn hálás szívvel fogadjuk, remélem bizottsági tagtársaim nevében is e jeles szakférfiú kutatásainak eredményét, annak technikai vagy geológiai bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom, bár mathimatikai igazságú feltevéseit hajlandó vagyok olyannyira osztani, hogy azért az erőmhöz mért anyagi szavatosságot elvállalni továbbra is kész vagyok, most csak azon pontokat kívánom érinteni, melyekben a nyilatkozó tudományos szakférfiak találkoznak és melyekben eltérnek. Találkoznak abban, hogy az Aszal völgye vizdus rétegekkel bir. Amíg Révy ezt ma már kutatásai alapján a város czéljaira , elegendőnek, sőt kimeríthetetlennek állíi, mit bár a geológiai társulat főnöke támogat, de nagyobb bizonyítékokéért mégis csatlakozik Barczi kultúrfőmérnök azon kívánságához, hogy a vízmennyiséget igazoló további próbák tetessenek meg és pedig oly formán, hogy ezen további próbakutak a végleges vízmű kiegészítő részét képezzék. Ezen további kísérletekre indítványuk ugyanaz, hogy 15.000 írt további költség szavaztassák meg. Különösen nagy súlyt fektetek azon felette kedvező körülményre, ami Révy által biztosíttatik és úgy Barcza kultúrfőmérnök által az egész kontinensen páratlan kedvező helyzetnek nyilváníttatik, hogy a Révy által kijelölt pontokon a vizmű rezervoiija városunkba a vármegyeház küszöbétől számított nem egészen 7 kilométer távolságban 27 méter magasból tehát 20 méter magasságú nyomással vezethető be és igy a víz ölnyomása által, minden gépnek, gőzerőnek, fűtőanyagnak és a tüzeléssel járó évi nagy kiadásoknak teljes mellőzésével a legmagasabban fekvő épületünkbe is önerejével hatolván be és fel, a víznek használatát más városokéval szemben páratlanul jutányossá teszi. Ezen felette kedvező körülmény ösztönöz arra, hogy ismételve kérjem a mélyen tisztelt törvényhatóságot, hogy ezen nagyfontosságú alkotást a szab. kir. város a pályázat útján ajánlkozó legjobb nevű vállalkozók által a saját maga számlájára építtesse meg és tartsa üzemben. Ezen kiviteli módozat ellen, magán körben, igen mérlegelető felszólamlásokkal találkoztam, nevezetesen felhozattak, hogy a múltak tapasztalatain okulva, amidőn a város maga számlájára épített vagy építtetett, ezen alkalmakból szomorú tapasztalatokkal állunk szemben. A szolgáltatott anyagok, úgy a teljesített munkálatoknál nem voltak a hivatott közegek elég körültekintők, éberszemüek, ez átvételnél nem jártak el kellő szigorral és igy a létesített alkotások a várakozásnak nem feleltek meg; a múltak szomorú tapasztalatain okulva, ezen nagyfontosságu alkotást, annak szolid kivitelét nem kívánnák hasonló eljárás által koczkára tenni. Ezen mérlegelendő aggodalmak ellenében szabad legyen kijelentenem, hogy magam sem óhajtom, miszerint a kivitel házilag eszközöltessék, hanem teljes anyagi biztosíték letétele mellett annak idejében oly vállalkozók által vitessék az ki, kik már hasonló műnek kivitele által, maguknak jó hírnevet szereztek és ezen munkálatokat úgy az általuk szolgáltatott anyagokat — Révy Gyula, mint tervező mér nök, vagy más e téren szinte szakértő és felelős mérnök, s nem a tanács, hanem a vízvezetéki bizottság ellenőrzése mellett, melynek elnöke szeretett főispánunk, ügyeljen fel. Tehát Révy Gyula vezetése vagy ellenőrzése mellett történnének az összes munkálatok és anyagszállítmányok, és csak akkor teljesítetnének ezekért a kifizetések, ha a munkálatok Révy terveinek teljesen megfelelőleg vizetnek ki, amely abból áll, hogy a vízmű a Révy által kijelölt próbafúrások helyén épített víztartókból ott 27 m., a városban pedig 20 méter magasságú nyomással az általa tervezett 60 m. A nyomást kibíró csöveknek az általa tervezett út- 5 vonalon és mélységben tervszerinti minőségű és mennyiségű vizet szolgáltasson és pedig legalább egy évi biztosítással, ami ha már 3—1 hónapon át szakadatlanul igazolva van, akkor az állandó is marad, — amint Révy maga mondja iratában, hogy a terv szerint kiépített viz- 3 mű a mennyiséget, melyet első napokban szolgáltatott, folyton kell, hogy szolgáltassa, ezen kívül a mű maga 50 évig, sőt azontúl javítást sem igényel, mert magának a víztartónak, úgy a lerakott félcsöveknek 50 év múlva is azon állapotban kell lanlniuk, mint aminek az átvételi napon voltak. Kérdem tehát, van-e itt aggodalomra alap, mely akadályui szolgálhat az iránt, hogy a város építésse a vízművet és az is tartsa üzemben. Városunkra nem csak közegészségügyi, tűzrendészeti, de közgazdasági szempontból is kívánatos az, hogy az állandó vízmű a város által építessék és tartassák üzemben, mert tekintettel arra, hogy a víz a saját nyomása által hatol a lakházakba, mi annak bevezetését és használatát más városokéhoz aránylag páratlan jutányossá teszi, és akkor, amidőn a vízmű létesítése által az általános egészségügynek óhajtunk szolgálatot tenni, szükséges, hogy az általános használat kötelezettsége szolgáljon alapul, a kidolgozott statútum szerint a páratlan alacsony tarifa mégis oly tekintélyes jövedelmet , hasznot biztosít, melyet mérlegelnünk kell és kezünkből nyerészkedő vállalatnak kiadni, több mint mulasztás, valóban bűn volna. Szabad legyen pénzügyi és közgazdasági szempontból röviden némi vázlattal szolgálnom. Révy terve szerint a vízmű 234.000 írtba kerül; szerinte az egységi árak oly magasan vannak fölvéve, hogy abból engedmény várható. Én hajlandó vagyok ettől eltekinteni, sőt az összes költségeket 300.000 írtban venni fel. Ezen összegnek ötven évi törlesztési kölcsöne 5a/1 °/o’M 15.600 frt. Minthogy gépnek javítása, az ezzel járó gépész fizetés, úgy tüzelő anyag költségei ki vannak zárva, a felügyelet költségét 1400 írtban veszem fel, s így az összes évi kiadás 17.000 fkot tenne ki. Ennek ellenében tervezetem szerint, mely jelenleg csak tájékoztató, fedezetül szolgálna, illetőleg a vízmű jövedelme lenne: 1- szer. A szab. kir. város eddigi költség előirányzataiban a közutak fentartása, az utczák öntözése, úgy a tűzoltás czéljaira felveendő tétel czimén 6000 forint, 2- szor. Minden ház, melynek kútja nincs, és a vizet az eddig fennálló közkutakból élvező, a vízmű létesítése után a statútumban foglalt övezetek szerint fizetne lakosztályai szerint (azaz 1 konyha összes szobái és lakrészei után) 2 frt 50 kr, 2 frt, 1 frt 50 kr. vagy 1 frtot, amint lakása valamely övezetbe esik ; átlagban a városnak 2034 házában létező összesen 4928 lakrész után befolyna körülbelül 10.000 forint, 3-szor. A nyílt üzletek — mint kereskedések, cukrászda, gyógyszertár, kávéház stb., úgy közfürdő — átalányszerű hozzájárulásukból remélhető jövedelem : 2000 frt. Összesen 18.000 frt! Tehát akkor, amidőn még egy ház sem vezette be a vizet lakrészeibe, már a statútumba foglalt páratlan alacsony tételek alapján az ötvenéves törlesztéses kölcsön bőven nyerné fedezetét. A statutumban foglalt fölötte olcsó tarifa indítatni fogja a város háztulajdonosait és lakóit, hogy a kényelem és köztisztaság tekintetében a vizet saját lakásukba mihamarabb vezettessék be, miáltal a vízmű jövedelme, tekintettel arra, hogy minden egyes lakrész 3000 lakrész számig 3 frt 60 krt fizet, ami 3000 tételnél már 10800 forintot tesz ki és akkor, amidőn a nagyobb mérvű bevezetések által a díjtételek olyannyira apadnak, hogy 6000 lakrész után lakrészenként csak 2 frt fizettetik, azon kellemes, de éppen nem vérmes reményben ringat, hogy az állandó vizma a nemes városnak akkor, a midőn az maga magát 50 év alatt minden krajczárnyi megterheltetés nélkül törleszti és kifizeti, a városnak ingyen, minden megváltás nélkül jut, mint jövedelmező alkotás birtokába. A fölülmutatkozó tetemes jövedelem minimumát ha csak évi 10.000 írtba vesszük is fel, és azon kedvező helyzetbe fog juttatni, hogy az által az általános canalizáció létesítéséhez nagyobb megerheltetésünk nélkül alapot nyerünk ; ha pedig azt kamatozás nélkül tőkésítenénk, 50 év alatt 500,000 frt, 4% mellett pedig 1.592,384 frt 50 kr. tőkét nyerünk, ha pedig 80 évre válalkozóknak szabadalmat adunk, ezzel az évi minimális 10,000 frt nyereség 4-es kamataival 5.732,947 frt 75 krt adunk a vállalkozónak. Míg ha ezen jövedelmező alkotást késünkből kiadjuk, úgy adózóivá leszünk egy fényes vállalat részvényeseinek, kiknek nagyobb része valószínű, hogy idegen lesz és a létesített vízvezeték tisztaság és kényelem tekintetében ugyan szolgálni fog a város polgárságának, de annak anyagi áldásait a város nagyközönsége élvezni nem fogja. Igen kérem uraim méltóztassanak a jóakarat minden erejével azon lenni, hogy a vízvezeték létesítésével megszerezvén az egészséges talajt, a jó levegőt és kitűnő ivóvizet, azaz a közegészség ügyének alapfeltételét, kérem kimondani jegyzőkönyvileg, hogy a város a vízvezetéket maga óhajtja létesíteni, és hogy Révy terve és javaslata szerint mielőtt pályázatot hirdethessen, a vízvezetéki bizottság, úgy a , tek. tanács által indítványozott 15.000 frtot megszavazni és ezen összeget ő méltósága a főispán , az elnöklete alatt kiküldött bizottság szabad rendelkezésére bocsájtani, mégis azon meghagyással, hogy a bizottság tartozik működéséről, úgy kiadott költekezéséről minden havi rendes közgyűlésen beszámolni. Hogy a törvényhatóság nagy horderejű elhatározása felett az utókor elismerése és az Isten áldásai találkozzanak, kérem javaslatom elfogadását. Cseballa György.