Székesfehérvár és Vidéke, 1893. július-december (21. évfolyam, 80-158. szám)

1893-07-01 / 80. szám

Melléklet a „Székesfehérvár és Vidéke“ 1893. évi 80. számához. Vízvezetékünk ügyéhez. Tekintetes Szerkesztőség! A vízvezeték létesítése iránt ezek során az kitartó törekvéssel lévén, ma, midőn ez iránt a sz. kir. város művelt közönsége melegen érdeklődik, ezen ügy iránti érdeklődésemben találom okát annak, hogy többen fordultak hozzám részvétel és sajnálatuk kifejezésével, mondván, hogy minő kár az, miszerint ezen tervezett alkotás a folytatólagos kísérletezés hiányában megbukott.­­ Polgártár­saim megnyugtatására egyéni véleményemnek aka­­­­rok kifejezést adni, midőn kijelentem, hogy a június 16-ai rendkívüli közgyűlésen tett indítvá-­­ nyok egyike sem czélozza azt, hogy a vízvezeték ne létesülhessen. A vízvezetéki nagybizottság, úgy a tanács javaslatától eltérő javaslatom, valamint Far­­kasdy és Kevesi bizottsági tagtársaim egymástól úgy a többi javaslatoktól eltérő indítványaik a víz­vezeték sorsára, annak mikénti kivitelére befolyás­sal lehetnek ugyan, huzavonára is adhatnak alkal­mat, de a közgyűlésen hozott határozat által az állandó vízmű megépítése el nem ejtetett, sőt én az eltérőnek látszó utainkat a végczélra nézve nagyon­­ egy vágányba hozhatóknak tartom. Minthogy azonban bizottsági tagtársaim közül is többen a június hó 16-án elmondott beszédem lényegének más értelmet tulajdonítanak, a­midőn én a vízve­zeték létesítése által első­sorban az általános köz­egészségnek, az általános köztisztaságnak, továbbá a létesítendő vízmű anyagi jövedelme által a sz. kir. város közgazdaságának óhajtok hasznos szolgálatot létetni, kívánom azt is, hogy szavaim félremagya­­rázhatók és mint mondottam máskép értelmezhetők ne lehessenek, azaz, hogy ezek, amint mon­dottam mellettem vagy ellenem bizonyítók lehes­senek, kérem a jan. hó 16-iki rendkívüli közgyűlésen mondott beszédemet egész terjedelmében közölni, úgy a vízvezetékre vonatkozó további közleményeim­nek is b. lapjában helyt engedni. A rendkívüli közgyűlésen mondott beszédem a következő: Méltóságos főispán úr ! Tekintetes Közgyűlés! A közegészségügygyel, mint tudománynyal a legbehatóbban foglalkozó búvárok nesztorának, az ősz Pottenkoffer müncheni egyetemi tanárnak elmé­letét magáévá tette a nemzetközi orvosi v így a ma­gyar közegészségi kongresszus. Annak gyakorlati kivitele az egész művelt világ kormányainál meleg pártolásra talált és a közegészségügy fejlesztése érdekében az irányban a kormányhatóságok által a legmesszebb menő intézkedések léteznek. Poittenkoffer közegészségügy tanában azt mondja: ,Ha egy város közegé­szségügyet eredménnyel óhajtja fejleszteni, úgy annak első­sorban arra kell törekednie, hogy földtalaja egészséges, ivóvize kifogástalan, levegője jó legyen. Városunk — sajnos — ezen alapfeltéte­lekkel nem bir. Székesfehérvár az ókor üdvös szokásaitól eltérve, valószinüleg a háborús korszak kényszerének enge­dett, midőn nem fensikon, hegyen, hegyoldalon, vagy egészséges völgyben, hanem a sárrétének bár emel­kedettet­t, de nagyon is ingoványos talaján épült, tovább terjedésével pedig külvárosai a belváros, vagy inkább fallal körülvett várból évszázadokon át ki­hordott szemétrétegén épültek; ezen folyton nedves salóiromos ammóniákos penészgombákat növelő talaj állandó erjedésével megfertőzheti a levegőt. Fokozzák még ezen mizériákat a várárki és az újabb kor teljes megbotránkoztatására épült fedett csatornák bűzhödt volta, úgy a házakból az utczákra ömlő nyitott csa­tornák állandó kátyúi, szerencse még, hogy ezen közegészségünkre káros állapotot az északról dél irányban folyton mozgó légár lényegesen enyhíti. Ezen egészségtelen talaj felső rétegeiben egész­séges vizet keresni hiú remény, haszontalan munka, valóságos idő és pénz pazarlás volna, a mélyebb ré­tegek vizei pedig különösen a város délkeleti, déli és délnyugati részében ; iszap vagy kénes ízűek, ami azon feltevést látszik igazolni, hogy ezen vizet a vízözön­­kori eliszaposodott homok­réteg szolgáltatja, erre vall annak kékes színe is, ha ezen rétegből nyert víz nem is tartalmaz az egészségre feltétlenül ártal­mas elemeket, de annak íze az ahhoz nem szokottnak legalább kezdetben nem tetsző, undorító. A még mé­lyebb rétegekben, amint azt Felmayer igen­­. tagtársam költséges kutatásai tanúsítják, a víz felette dús szénsav és vastartalmú, a mely hivatva van ugyan a szenvedő emberiségnek hasznos szolgálatot tenni, de rendes ivásra nem alkalmas. A város más részében, észak, északkeleti és déli irányban, ott a királykút és gáztelep kútja és ezek táján akár­hány magánkútban is az egészséges víz követelményeinek teljesen megfelelő vizet talá­lunk, és­pedig oly bőségben, hogy ezen kutak vizei az egész város minden szükségletét teljes mértékben fedezhetné, de eltekintve attól, hogy ennek az egész városbani szétosztása felette költséges és körülményes volna, kérdem ki biztosíthat arról, hogy mikor fog­nak ezen ma még kifogástalan kutak vize a felső talaj beszüremkedése, beszivárgása folytán köz­egészségünk kiszámíthatatlan nagy kárára végleg megromlani. Példa van reá elég és mindenkor ok­szerű a mások példáján, a mások kárán okulni, mint a saját magunkén ; így alig három éve, hogy Pécsett emberemlékezet óta, sőt évszázadok óta teljes jóságú vizet tartalmazó kutak a felső talaj nedvének be­szivárgása következtében olyannyira megromlottak hogy az egész város rémületére tífusz járványt idéz­tek elő. E járvány áldozatait még ma is siratják Pécs város lakói elvesztett családtagjaikban. 1872—73- ban Budapesten, 1886-ban Győrött a kiütött kolera járvány alkalmából kimutatva jön az, hogy leginkább azon városrészekben, utczákban és házakban dühön­gött a járvány, melyek lakosai a közös udvar kutak vizét itták, ezen kutak vizei a mint a tudományos vizs­gálatok kimutatták, a felső talaj nedveinek beszi­várgása által fertőztetve voltak, és hogy ezen állapot volt okozója a fertőző ragály terjedésének, kiderült abból, hogy a­midőn ezen kutak lezárattak és az jött lakók részint szűrt víz, részint felforralt és ismét lehűtött vizek ivására utaltattak, a járvány is meg i­s szűnt. Végre is uraim ha még oly nagy is a szélvész, j nagy vihar ha nincsen tűz úgy az nem is terjedhet, ha nincsen járványos betegség úgy az sem terjedhet, óvjon Isten, hogy városunkban járvány üssön ki, mert ha itt kint, úgy legnemesebb törekvésű és kitűnő jelességű orvosaink sem menthetnek meg, csak velünk sírhatnak, mert itt a járvány, tekintettel talaj­vi­szonyainkra és kutaink fertőzött voltára, biztos tovább terjedési talajra talál. Hogy minő befolyással van a talaj, a víz és a levegő az általános egészség és halálozásra, szabad legyen erre nézve egy felette érdekes s figyelemre méltó pé­dát hoznom fel. E század első felében, sőt még az 50-es évek elején is az európai városok között a legmagasabb volt a halálozás Anglia fővárosában Londonban, amint az akkori statisztika kimutatja, 1000 láték után 44 volt a halálozás és igy az akkoron három millió lakos után évi 132,000. 1854—55-ben a krimi háború alkalmával a midőn Anglia Oroszország ellen Török­ország mellett akcióba lépett, Krimiában az angol csapatok egyike táborhelyén kolera járvány ütő­t ki, ennek megszüntetése gyors intézkedést követelvén, a kolera járvány által megtizedelt csapat más helyre szállíttatott és helyébe új csapatok vezényeltetek; az elszállított csapatoknál a járvány megszűnt, az oda vezényelt csapatoknál minden óvintézkedés és elővigyázat daczára a járvány kitört. Ezen körülmény felkeltette az angol katona orvosok figyelmét a lokális viszonyokra. Megvizsgálták tehát a talajt és vizet és kiderítették ezeknek fertőzött voltát, meg­találták annak egyik fontos okát a lokális helyzetben, mi arra indította az angolokat, hogy az összes angol városokban talaj és víz vizsgálatokat eszközöljetek és a midőn városaik talaját és közvizeit fertőzöttnek találták álalánositva lön a város beltelkein kívülről valói vizbeszerzés és az általános kanalizátió ezen intézkedéseknek áldásos következményeit élvezi Anglia minden városa és igy London is ahol az egészségi viszonyok, tekintettel a halálozási statisztikára, ma a legkedvezőbbek, mert évtiz­dek óta a halálozás 1000 lélek után alig haladja meg a 17 százalékot, ami viszonyítva a korábbi 44 százalékhoz, kitűnőnek­­ mondható s míg azelőtt az évi halálozás 132.000 volt, ma annak arányában csak 51,000. Londonnak ma 5.800,000 lakosa van, az évi halálozás pedig 98,600, míg a korábbi arány szerint az 255,600 lenne, tehát ma 157 ezerrel kevesebb. Hogy minő befolyássa van a közegészségre és a halálozásra a talaj, víz és levegő, ennél kézzel­foghatóbb példát felhozni azt hiszem nem lehet ! Fanta Adolf dr. igen t. bizottsági tagtársam, mint e szab. kir. város egykori főorvosa 1874-ben egy igen érdekes, nagy fáradsággal szerkesztett mun­kát bocsájtott ki, a város egészségügyi viszonyairól, úgy annak halálozási statisztikájáról. Valóban kívá­natos volna, hogy a tudós férfiú abban adott jó tanácsait e nemes város minden egyes lakója olvassa és kövesse. E munkájában a halálozási °/o-ot 1000 lélek után 31°/o mutatja ki. Hogy az egészségügyi viszonyok azóta hogyan változtak, arról úgy egyéb egyészségügyi szempontokról nem akarok most hosz­­szabban szólni. Remény­em, fel fognak szólalni ez irányban nálamnál hivatottabb és avatottab ajkak. Csak mint családapa kérem önöket, mint szin­tén családapákat, vagy városatyákat, a­kik hivatva vannak a város közegészsége és további jóléte iránt itt e zöld asztal mellett határozni, hogy a létesítendő állandó vízművet ne tekintsék végezésnak, hanem csak eszköznek, eszközéül annak — a­mint ő méltó­sága a főispán oly szépen kifejtette, hogy ez által­­ közegészségügyünknek, a köztisztaságnak tegyünk­­szolgálatot, különösen pedig tűzveszély esetén a­­ munkáskéz véresverejtékkel megszerzett vagyont ez által biztosítunk. Hogy minő fontos a víz bőséges jelenléte, arról , Veszprém rettenetes sorsa, elég szomorú képet nyújt.­­ Ezen czélok vezettek akkor, midőn a múlt év­­­ben az építkezési rendszabályok tárgyalásakor a bu-­­­­ak czimleténél felszólaltam; ezen czélok vezettek­­ továbbá akkor is, midőn Bánó és Szata urak bead- t­ványai tárgyaltatván a vízvezeték létesítése iránt­i indítványt tettem; de ezen czélok vezették a m. t.­­ törvényhatóságot is, a midőn a vízvezeték létesítése­­ okából a vízkutatások és előmunkálatok megtételére ■ költséget szavazott meg és bizottságot küldött ki.­­ Ezen kiküldött bizottság működésének eredménye­­­­ként fekszik előttünk Révy Gyula világhírű vizi­­­­mérnök emlékirata, így Barcza Károly miniszteri kultúr főmérnök, megengedem legjobb szándékú, de a pesztimisztikus részletes jelentése, Révy Gyulának erre is vonatkozó válasza, valamint Szontagh Tamás dr. a­­ földtani társulat miniszteri osztályfőnökének felül­t véleménye. Nem c­élom az, hogy önöknek Uraim , Révyt bemutassam, azt sem tartom idetartozónak,­­ hogy azt felsoroljam, minő munkálatokat teljesített ő a vízművek hazájában Angliában, nevezetesen Lon­donban Bekmann oldala mellett, önállóan Manchesz­­­­terben és más világrészekben, a La Platénál, vagy­­ másfél évtizeden át Brazíliában, megemlékeztek már ezekről a külföldi és ezek nyomán hazai szaklapjaink.­­ Édes hazánkban a Duna szabályozása öt dákéban néhai Andrássy Gyula gróf, á­ldott emlékű miniszter-­­ elnökünk felhívása folytán tett é­szlelései és ezek , alapján kiadott emlékirata egy Győr és Zágráb , városok vízvezetékeinek történetei teszik nevét is-­­­mertté és tiszteltté. ( Csak a véletlen adta nekünk azt, hogy e jeles , szakférfiú városunkban huzamos­ időn át fivére , látogatása alkalmával tartózkodván, tanácsával él­ ( hettünk és később a kiküldött bizottság felhívása­ ,­nak engedve, a vizkutatásokat és előmunkálatokat , eszközölni vállalkozott. Feltárta előttünk Felmayer­­ István és Töltényi Antal b. tagtársaim útmutatása­­ alapján azon kincset érő helyzetet ott az Aszal­­völgyében, melynek ha sejtelmével bírtunk is, de annak értékmérve, annak mikénti felhasználhatási­­ módja előttünk isme­rtten volt, kiindulási alapot nélkülözött.­­ Ma, midőn hálás szívvel fogadjuk, remélem­­ bizottsági tagtársaim nevében is e jeles szakférfiú kutatásainak eredményét, annak technikai vagy geológiai bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom,­­ bár mathim­atikai igazságú feltevéseit­ hajlandó vagyok olyannyira osztani, hogy azért az erőmhöz mért anyagi szavatosságot elvállalni továbbra is kész vagyok, most csak azon pontokat kívánom érin­teni, melyekben a nyilatkozó tudományos szakférfiak­­ találkoznak és melyekben eltérnek. Találkoznak ab­­­­ban, hogy az Aszal völgye vizdus rétegekkel bir. Amíg Révy ezt ma már kutatásai alapján a város czéljaira , elegendőnek, sőt kimeríthetetlennek állíi, mit bár­­ a geológiai társulat főnöke támogat, de nagyobb­­ bizonyíték­okéért mégis csatlakozik Barczi kultúr­­főmérnök azon kívánságához, hogy a vízmennyisé­get igazoló további próbák tetessenek meg és pedig oly formán, hogy ezen további próbakutak a vég­leges vízmű kiegészítő részét képezzék. Ezen további kísérletekre indítványuk ugyanaz, hogy 15.000 írt további költség szavaztassák meg. Különösen nagy súlyt fektetek azon felette kedvező körülményre, a­mi Révy által biztosíttatik és úgy Barcza kultúr­­főmérnök által az egész kontinensen páratlan ked­vező helyzetnek nyilváníttatik, hogy a Révy által kijelölt pontokon a vizmű rezervoiija városunkba a vármegyeház küszöbétől számított nem egészen 7 kilométer távolságban 27 méter magasból tehát 20 méter magasságú nyomással vezethető be és igy a víz ölnyomása által, minden gépnek, gőzerőnek, fűtőanyagnak és a tüzeléssel járó évi nagy kiadá­­­­soknak teljes mellőzésével a legmagasabban fekvő­­ épületünkbe is önerejével hatolván be és fel, a víz­nek használatát más városokéval szemben párat­lanul jutányossá teszi. Ezen felette kedvező körül­mény ösztönöz arra, hogy ismételve kérjem a mé­lyen tisztelt törvényhatóságot, hogy ezen nagyfon­tosság­ú alkotást a szab. kir. város a pályázat útján ajánlkozó legjobb nevű vállalkozók által a saját maga számlájára építtesse meg és tartsa üzemben. Ezen kiviteli módozat ellen, magán körben, igen mérlege­lető felszólamlásokkal találkoztam, nevezetesen felhozattak, hogy a múltak tapasztala­tain okulva, a­midőn a város maga számlájára épí­tett vagy építtetett, ezen alkalmakból szomorú ta­pasztalatokkal állunk szemben. A szolgáltatott anya­gok, úgy a teljesített munkálatoknál nem voltak a hivatott közegek elég körültekintők, éberszemüek, ez átvételnél nem jártak el kellő szigorral és igy a létesített alkotások a várakozásnak nem feleltek meg; a múltak szomorú tapasztalatain okulva, ezen nagyfontosságu alkotást, annak szolid kivitelét nem kívánnák hasonló eljárás által koczkára tenni. Ezen mérlegelendő aggodalmak ellenében sza­­­­bad legyen kijelentenem, hogy magam sem óhajtom,­­ miszerint a kivitel házilag eszközöltessék, hanem­­ teljes anyagi biztosíték letétele mellett annak idejében­­ oly vállalkozók által vitessék az ki, kik már hasonló műnek kivitele által, maguknak jó hírnevet szerez­­­­tek és ezen munkálatokat úgy az általuk szolgál­­­­tatott anyagokat — Révy Gyula, mint tervező mér­­­ nök, vagy más e téren szinte szakértő és felelős mérnök, s nem a tanács, hanem a vízvezetéki bizottság ellen­őrzése mellett, melynek elnöke szeretett főispánunk,­­ ügyeljen fel.­­ Tehát Révy Gyula vezetése vagy ellenőrzése mellett történnének az összes munkálatok és anyag­szállít­­­mányok, és csak akkor teljesítetnének ezekért a ki­­­fizetések, ha a munkálatok Révy terveinek teljesen­­ megfelelőleg vizetnek ki, a­mely abból áll, hogy a­­ vízmű a Révy által kijelölt próbafúrások helyén épített­­ víztartókból ott 27 m., a városban pedig 20 méter­­ magasságú nyomással az általa tervezett 60 m. A nyomást kibíró csöveknek az általa tervezett út- 5 vonalon és mélységben tervszerinti minőségű és­­ mennyiségű vizet szolgáltasson és pedig leg­­­alább egy évi biztosítással, a­mi ha már 3—­1­­ hónapon át szakadatlanul igazolva van, akkor­­ az állandó is marad, — a­mint Révy maga­­ mondja iratában, hogy a terv szerint kiépített viz- 3 mű a mennyiséget, melyet első napokban szolgál­­­­tatott, folyton kell, hogy szolgáltassa, ezen kívül a­­ mű maga 50 évig, sőt azontúl javítást sem igényel,­­ mert magának a víztartónak, úgy a lerakott fé­­l­csöveknek 50 év múlva is azon állapotban kell lan­­l­niuk, mint a­minek az átvételi napon voltak. Kérdem tehát, van-e itt aggodalomra alap, mely akadályui szolgálhat az iránt, hogy a város építésse a vízművet és az is tartsa üzemben. Városunkra nem csak közegészségügyi, tűz­rendészeti, de közgazdasági szempontból is kívánatos az, hogy az állandó vízmű a város által építessék és tartassák üzemben, mert tekintettel arra, hogy a víz a saját nyomása által hatol a lakházakba, mi annak bevezetését és használatát más városokéhoz aránylag páratlan jutányossá teszi, és akkor, a­mi­dőn a vízmű létesítése által az általános egészség­ügynek óhajtunk szolgálatot tenni, szükséges, hogy az általános használat kötelezettsége szolgáljon alapul, a kidolgozott statútum szerint a páratlan alacsony tarifa mégis oly tekintélyes jövedelmet , hasznot biztosít, melyet mérlegelnünk kell és kezünkből nyerész­kedő vállalatnak kiadni, több mint mulasztás, való­ban bűn volna. Szabad legyen pénzügyi és közgazdasági szem­pontból röviden némi vázlattal szolgálnom. Révy terve szerint a vízmű 234.000 írtba kerül; szerinte az egységi árak oly magasan vannak fölvéve, hogy abból engedmény várható. Én hajlandó vagyok ettől eltekinteni, sőt az összes költségeket 300.000 írtban venni fel. Ezen összegnek ötven évi törlesztési köl­csöne 5a/1­ °/o’M 15.600 frt. Minthogy gépnek javí­tása, az ezzel járó gépész fizetés, úgy tüzelő anyag költségei ki vannak zárva, a felügyelet költségét 1400 írtban veszem fel, s így az összes évi kiadás 17.000 fk­ot tenne ki. Ennek ellenében tervezetem szerint, mely jelenleg csak tájékoztató, fedezetül szolgálna, illetőleg a vízmű jövedelme lenne: 1- szer. A szab. kir. város eddigi költség elő­irányzataiban a közutak fentartása, az utczák öntö­zése, úgy a tűzoltás czéljaira felveendő tétel czimén 6000 forint, 2- szor. Minden ház, melynek kútja nincs, és a vizet az eddig fennálló közkutakból élvező, a vízmű létesítése után a statútumban foglalt öve­zetek sze­rint fizetne lakosztályai szerint (azaz 1 konyha összes szobái és lakrészei után) 2 frt 50 kr, 2 frt, 1 frt 50 kr. vagy 1 frtot, a­mint lakása valamely öve­zetbe esik ; átlagban a városnak 2034 házában létező összesen 4928 lakrész után befolyna körülbe­lül 10.000 forint, 3-szor. A nyílt üzletek — mint kereskedé­sek, cukrászda, gyógyszertár, kávéház stb., úgy köz­fürdő — átalány­szerű hozzájárulásukból remélhető jövedelem : 2000 frt. Összesen 18.000 frt! Tehát akkor, a­midőn még egy ház sem ve­zette be a vizet lakrészeibe, már a statútumba fog­lalt páratlan alacsony tételek alapján az ötvenéves­­ törlesztéses kölcsön bőven nyerné fedezetét. A statutumban foglalt fölötte olcsó tarifa indí­tatni fogja a város háztulajdonosait és lakóit, hogy a kényelem és köztisztaság tekintetében a vizet sa­ját lakásukba mihamarabb vezettessék be, mi­által a vízmű jövedelme, tekintettel arra, hogy minden egyes lakrész 3000 lakrész számig 3 frt 60 krt fizet, a­mi 3000 tételnél már 10800 forintot tesz ki és akkor, a­midőn a nagyobb mérvű bevezetések által a díjtételek olyannyira apadnak, hogy 6000 lakrész után lakrészenként csak 2 frt fizettetik, azon kelle­mes, de éppen nem vérmes reményben ringat, hogy az állandó vizma a nemes városnak akkor, a midőn az maga magát 50 év alatt minden krajczárnyi megterheltetés nélkül törleszti és kifizeti, a város­nak ingyen, minden megváltás nélkül jut, mint jö­vedelmező alkotás birtokába. A fölülmutatkozó te­temes jövedelem minimumát ha csak évi 10.000 írtba vesszük is fel, és azon kedvező helyzetbe fog juttatni, hogy az által az általános canalizáció léte­sítéséhez nagyobb megerheltetésünk nélkül alapot nyerünk ; ha pedig azt kamatozás nélkül tőkésíte­nénk, 50 év alatt 500,000 frt, 4% mellett pedig 1.592,384 frt 50 kr. tőkét nyerünk, ha pedig 80 évre válalkozóknak szabadalmat adunk, ezzel az évi mini­mális 10,000 frt nyereség 4-es kamataival 5.732,947 frt 75 krt adunk a vállalkozónak. Míg ha ezen jövedelmező alkotást késünkből kiadjuk, úgy adózóivá leszünk egy fényes vállalat részvényeseinek, kiknek nagyobb része valószínű, hogy idegen lesz és a léte­sített vízvezeték tisztaság és kényelem tekintetében ugyan szolgálni fog a város polgárságának, de annak anyagi áldásait a város nagyközönsége élvezni nem fogja. Igen kérem uraim méltóztassanak a jóakarat minden erejével azon lenni, hogy a vízvezeték léte­sítésével megszerezvén az egészséges talajt, a jó levegőt és kitűnő ivóvizet, azaz a közegészség ügyé­nek alapfeltételét, kérem kimondani jegyzőkönyvileg, hogy a város a vízvezetéket maga óhajtja létesíteni, és hogy Révy terve és javaslata szerint mielőtt pá­lyázatot hirdethessen, a vízvezetéki bizottság, úgy a , tek. tanács által indítványozott 15.000 frtot meg­szavazni és ezen összeget ő méltósága a főispán , az elnöklete alatt kiküldött bizottság szabad ren­­­­delkezésére bocsájtani, mégis azon meghagyással,­­ hogy a bizottság tartozik működéséről, úgy kiadott költekezéséről minden havi rendes közgyűlésen be­számolni.­­ Hogy a törvényhatóság nagy horderejű elhatá­­­­rozása felett az utókor elismerése és az Isten áldása­i találkozzanak, kérem javaslatom elfogadását. Cseballa György.

Next