Székesfehérvár és Vidéke, 1895. január-június (23. évfolyam, 1-78. szám)
1895-01-01 / 1. szám
XXIII-ik évfolyam. _____________________AÁA_________ Megjelen hetenkint háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Belváros, Sas-utcza,. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Welsz Nádor-utezai dohánytőzsdéjében, IRotter Kossuth-utezai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. i I- Szil . ; • TÁRSADALMI, KÖZMlVJfl|i- H ^ . i IR^AiMl ' K () / T c; N Y. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségbe.^. Jo ker P^ter és Kabik Lő,u.'o.z könyv Telefon 60. szám. keresdeő ^ Telefon 60. szám. Vidéken anaiadiaM p- • sna i-sra tswln V. Hirdetésekre nézte a lap egy Oldala (columna) 4t. Mfe^re * n beos.l v.-i; * bélyegdíjon *1**» Többször hirdetökJSO ,ss^4»$e' ». ---- ------------------------------------------- - -------P, T'^ _____ . - -r— ^ Sxerkesxiovel ^rtekezuf ?• ______________________________ a \ KpaUL 1805. Január Előfizetési ára.fz , c évre .... 8 frt. — kr. *; ’• ■ Vre......................4 frt. — kr. ''1z ,edévre .... 2 frt. — kr 1 „Nyilttér“-ben egy sor 30 kr. Kifizetések és hirdetések még elfogadtat“^ ‘i*da -e»/ n : Haasenstein és Vogi^.- «Saulus •irdetési irodájába» .,ujrottya-utcza 1. aá. — Goldberger A. hirdetési irodájában : áezi-utcza 9. sz. — dicsben: Haasenstein és *!(•• 'tto Maasj hirdetési irodájában: I. :lfiroh«:a.í«e ír». '9.- - Schalek Henrik bir'■»' irodájában: Wollzeile Nr. 11 ének int Any «san ixinlttatnak 1 Év végén. Mikor egy-egy évnek utoljához közeledünk, minden gondolkodó ember kétfelé tekint: hátra és előre, egyik szemével a múltat szemléli, a másik szemével a jövőbe akar tekinteni, ah! de ez mély . . . sötét, ott biztos támpontot a szem nem talál, csak a remény a bizalom dérit felette kevés fényt. — A politikai harcz szomorú nyomokat mutat közgazdasági állapotunkon. Ha valaha volt szükség a gazdaság terén az erők egyesítésére, az most égető szükség, sema visszavonás és egyenetlenség a legvadabb játékát űzi. Gazda és kereskedő ma nem egymást kiegészítő részek, de egymás ellen törnek sez adja meg a mai helyzet válságos jellegét. S mi segíthetne e kínos helyzeten, semmi más, mint egy egészséges szövetkezet, amely magába ölelné úgy a gazda, mint a kereskedők vitális érdekét, becsületesen elégítené ki mind a kettőt ...Ez a szövetkezet venné el a gazda nyomorult helyzetének átkát. Hogy és miként? A gazda ma nyerstermelő, terményét feldolgozni nem képes, mert nincs pénze, mit befektethetne, hogy gyáripart honosítson. A pénz a kereskedő kezében van. A kereskedő pedig, elég rövidlátásból, a nyerstermény forgatására vállalkozik, mert ez kényelmesebb és az ő ítélete szerint jövedelmezőbb, mint a feldolgozott termékek forgatása. A pénz lett most élet-halál ura. A gazda meg van szorulva, adja a mije van, areskedő pedig felhasználva a gazda szórni®ságát, a termény árát lenyomja. S mert Mi vele, azt, hogy a gazda mindig szegényedb lesz, mindig kevesebbet termel. A végeredmény az, hogy a gazda is jú kereskedő is elszegényedik. Ezt be kell látni, s mielőbb baráti|j|H állapottá kell változtatni, a mostani elleniséges viszonyt. Bármerre tekintsünk is a föld kereksélgén, nem látjuk sehol, hogy a gyáripart maguk a gazdák teremtették volna meg.il . gazdának a keze között nincs a pénz, az is kereskedelemé, így tehát a nyersanyag dolgozására szükséges gyárakat a kettője a gazda és kereskedő teremtette meg. ] Ezt kell megtenni nálunk is, és énesfel indítványozom a gazdák és kereskedőd,kzötti szövetkezést. • 11 - -n Nem lehet mondani, hogy azt|M£gazdáink ne volnának szorgalmasak, tilfejprékosai de nem bírnak a súlyos helyzettel'! önmagé megbirkózni. A búzatermelés ma nem fedő- j a kadast. Egyébé termelésre pedig nem ad'- hatja magát, mert nem tud rajta' túl adni, .i ha eladja, a szállítás dija, veszi el a nyereményt. Ha a múltba nézünk vissza, azt írjuk, hogy gazdáink nagyon magukra vannak hagyva, hozzá minden ág, mind tőle akar elvenni, de őt segíteni, támogatni, senki sem siet. ■" Esii helyzet, idézte elő a válságot, s azokat meg nem szüntetjük, fddig az W pko in adig uralkodni fog s gazdáink Argern állat jutalma koldusbot leend. *■ -d fogy , mennyire helyesen állapítom meg »betegséget, tessék egy tekintetet vetni az idei állapotokra. — Mi történik ott? Valóságos hajsza a termelő ellen. Minden ivaszsággal oda törekesznek, hogy a ternynek értéke szálljon, a gazda minói olesolban £6 ,a gabonáját. EE&’ . szomorú dolog ez, e nagy alapi, V Múlásnak, mely a tőzsde' ellen .gituáján felől. Onnan tódul a h rníig mihő, melyből nyomor :— iacn.*n allitam, hogy ez egészséges O e -erélyes kóros tünetet, kell, 41 ív a kskédeltrd kamarák észre vegyék, /. - ék segíthetnének rajta, ha másként nem, a H. M-nak javaslatot a kormánynak, mely a húza bőreitől közvéle lunyfe megnyugtatni birna, s i termelők 6-kereskedők között "-j A.Ív'....■ , r1”óéve hasznos (is jó lnne A múltban látjuk 'a 'bajok okát, hat a jövőben ugyan mit látunk ? i ■- yV f jm % m A rossz rosszat eredményez ma, bizonyosan azt eredményezi Holnap. Ha a múltban tapasztalt ellenséges viszony átplántálódik a jövőbe is, bizonyára bons lesz a jövő, s mind a gazdák, mind a k i:csíkos jégen járnak, hol hamar I ■«*'••* . A terelök gyors gazdagodás! vagy'**' ^ it Korlátozz.. . máról — holnapra miossá lenni ! Agis csak vakmerőség. lassan menj — tovább érsz. Fogjanak kezet, szövetkezzenek a kereskedők, ' a pénz birtokosai a termj®^ gazdákba. te. mfcsenek oly helyzeteti mindkettőjük érdeke ki lesz elégitvi* s ívős erővel teremtsük meg a gyar'*s ipart., a to. nemcsak a buzárg lesz utalva a gazd , de egyébb értékes termény termelését is "Ai üzemébe, a gazda és keres-Kilió ékkő, rétnek fognak ffrgendeni. De ez csak akkor érhető el, ha a neresk.vlemni kamarák, a mostani kényelmes irodai dolgozatukon felülemelkednek s a nemzet gazdag szervezetiben, activ szerepet fognak vinni. Ezt eddig nem tették, mert munkásságuk oly szűk téren mozp°tt, hogy az meg említésre se méltó. Jób"m mi csak akkor látjuk jónak, na kereskedőink, a mezőgazdákkal erősen ott nézve, kezd? akaraival múlóanéis» így volt ez hajdan Magyarországon, nemtelt mint két évtizedóta fordult a kocka, s lettek a,, mi kereskedőink internationalíta eszközökké, kik egyoldalúan, a legnagyobb vaksággal, saját érdeküket nették s nézik, nem gondolva semmit azzal, ha ragakd^ tönk*« jut is. A föld marad,'a föld teremt a kereskedő él. / I Az uj ezredév küszöbére lépve: Ölelje áldás, boldogítsa béke! 0* Soós Lajos. •• ' vM* éi •• «Bf■ ,i i ,\ *e;V ~ i n la's Hull alá. __T TÁRGZA Uj ezredév. Hogy útra kelt a szent Turul madár, Meséi keletről, messze napnyugotnak: Egy ezredév hullámozott el ma már ; Hullám sírjában milliók nyűgösnak * Népek, melyeknek a történelem Csak ,volt“, ezt jegyzi néma sírkövére: S te élsz- „megfogyva bár, de törve nem“ ! Élsz nemzetem Árpádnak hősi vére; Nem döntött sirba annyi hosszú század, Balsors haragja, szenvedés, gyalázat! Mióta elhagyod Etelközét, S tiéd e négy folyam határa, medre: Kis nyílt csatában meg nem ütközök, Hányszor tört titkon, orvul életedre; Hányszor zúgott villámló fergeteg Erre a büszke, hármasbércz oromra: Nem egyszer kelve önnön gyermeked Gyilkos tusára, melyben véred omla! A tőrdöfést, a nyílt csapást kiálltad: Babér körité homlokán a bátrat! Áll még Munkács, az első pihenő, Hol népét Álmos hős Árpádra hagyta: Hogy légyen Ez — majd elpihenve — Csaták vezére és a béke atyja . . . Áll Pusztaszer, hol vérrel áldozott Hét párduczos nagy őre a magyarnak: Hogy légyen mindörökre átkozott, És vesszen ki tövestől faja annak, Ki valaha feledkezéen magárul ; Szabadhazát és nemzetet elárul! Ez eskü áll, ez eskü szent örök: Mint a Noénak hirdetett szivárvány. Nem oltható ki Tatár és Török; Keresztül ragyog ezerévnek árján . . . Nem oldjatá ki annyi bősz vihar, Setét, bús századoknak szenvedése: Megharczolánk az ég villámival, Óh mert ez eskü sziveinkbe vésve; És még ez eskü szeplőtlenül ott áll: Lánggal lobog a honszerelmi oltár! Bár, nemzetem sokszor voltál beteg, Élet-hajódat csapkodd az örvény: Marczangolt éhező, vad szörnyeteg, Fájó sebektől égő láz gyötörvén: De amidőn a haveri kürt riadt, „Élet vagy halál“ jelzé a cserágat; Nem maradt tétlen legkisebbb fiad, És bámulatba ejted a világot . . . Tusáid közben reng a föld alattad : Midőn, nem egyszer, a pálmát arattad! A könye, vére több mely itt kihullt; Melytől oly dúsak a ringó kalászok ?! Nézzetek vissza : felel rá a múlt; Melynek tengerén gyöngyöket halászok. Szállj csónakom, szállj bü emlékezet, Feszítsd ki szárnyad, dagadó vitorlád! A láthatár felett — tündér kezek Érintésétől — fellebben p■ korlát, Melynek ködfátyolán át hogy ha nézek : Előttem áll oly sok csodás Ígéret. Ott látom a félistenek sorát! De, hajh! a dicsfény mellett gyászos árnyak . . Kis csónakom figyelve szállj tovább, Pihentesd gyorsröptü vitorlaszárnyad. Óh mennyi nagyság, jellem és erő ; És mennyi ármány démoni alakja! Megrendül a szív, ámul a velő : Hogy még e nép a földet bírja, lakja! Hisz alig zendül egy-egy hála ének: És templomára már üszköt vetének! Ha egyetért, s nem oly pártos, heves : Uralhatná ma már a félvilágot! Ha nem öl testvért, kapja és tegez Midőn a visszavonás férge rágott; Ha, nem oly könnyen hivő, halgatag; Midőn a szerencse mosolyga rája ! . . . — Némulj el óh! nyelv, légy te hallgatag: — Beszél a kiomlott vér — s könyök árja, Ott: Hol a vándor felsóhajtva jár most: — Mohi.. Mohács .. — majd — Majthény .. és Világra Setét az éj, mely itt reánkborul: Kabláhhoz zörögy.. . bitókih varjú károg, Pallós alatt mártyrok vére hull, És bujdosót rejt minden megye árok. Csordultig telve a bürökpohár: Hogy még a jaj szó is eltiltva már itt: Kínban vonagló, esdeklő, sóvár Tekintetünk egy szebb jövőre áhit, Melyet jósol a nagy próféta ajka: Hol révet ér a hullám Terte sajka! ... És oszlik az éj, és a seb heged, És véget ér az egyiptomi rabság; Hajnalsugár deríti az eget: Aranyküllőid, imádott szabadság! A remény tartott berke lombot ád; Dalos madár!., festő bimbót, virágot, Megkonzibatizni fitín Jgóthát, ífalv,-/, az oly tiporva, hágott, S felváltja rájt a cziprust a borostyán: Uj életre kel a sebzett oroszlán! Mit elraboltak hosszú századok: Munka és szorgalom,pótolja vissza. Göröngyös utján le nem roskadott, Sőt az, diadalünnepéhez visz ma Uj ezredének küszöbére lép, Nyílt homlokán a küzdés glóriája: Isten, ki vagy méltó reá e nép. Hogy köszöntse egy szebb jövő koránya! Melyben a fájó sebek" tova, tűnnek: Ragyogj reá te vágyott örömünnep ! Megbünhödé már az örök bűnét, Kiérdemelve a győzelmi pálma; Melyért ezredéven át küzködék: Teljesüljön az elhalt hősök álma! Zendüljön bála hymnusok dala Kárpátoktól hullámzó Adriáig; A szenvedők itt vágyó sóhaja Némuljon el, de mindörökre már itt! Székesfehérvári séták. 4. JÉGEN. Köszöntelek, Odin szent birodalma! Megnyílt a fehér parker, melyen vékony acéllemezen járjuk a tájtezőt. A zimankós téli szél kemény jégburkot varázsolt oda, hol nyáron a smaragdzöld faszőnyegben a sárga pitypang, a kék búzavirág és a piros pipacs himbálództak az esti langy szellő meleg szárnyain. És ez a fehér parker, mintha acélból volna, mintha delejes erővel bírna, úgy vonza magához a korcsolyákat, de csak ha a cipőre vannak erősítve. És amikor arra a végtelennek látszó jégtükörre lebocsátkozik a téli napok bágyad sugara, a maga csalfa hidegségével, amikor elül a zord éjszaki , fergeteg és megszűnik a hópelyhek csodás tánca, olyan képet nyújt a jégpálya, mint a sárga parket:* jól báli terem. Az élénk sürgés-forgás krótikus zajába belevegyül az ijedős lányok jajja, a fürgén toval lebbenő amazonok csevegésébe belehangzik a játszi hahota valami rettenetes esés felett és ha aztán megakadt rajtuk a férfiszem, mintha a kezdő is jobban tudná, mintha a leány is kecsesebben járna, mintha a menyecske is kecsesebben siklanék. Köszöntelek, szent Odinnak birodalma! Gyönyörűséggel tellik el lelkem, amikor látom Halifaxnak ezt a köztársaságát, az önző világnak, ezt az egyetlen kis foltját, ahol jóakarattal telik , meg az ember keble, hol egymást tanítva, buzdítva; kedve telik a művésznek is, ha a kezdő gyámoltalant segítheti. Nézzétek azt az ifjút, milyen odaadással tanítja bájos kis tanítványát és nézzétek nekipirult arcát, piros-pozsgás pírját annak a kedves tanítványnak. Van e önöknek hölgyeim, pipereasztaluk rejtett fiókjaiban, avagy budokjuk titkolt rejtekeiben pipereszer, amely igézőbb rózsákat tudna varázsolni gömbölyű arcukra, mint a télnek csípős levegője, midőn