Székesfehérvár és Vidéke, 1896. július-december (24. évfolyam, 77-154. szám)

1896-10-10 / 117. szám

Székesfehérvár, 1896. XXIV. évfolyam. 117. sz. Szombat, október 10. Szerkesztőség: — Sas-utcza 12. — Telefon sz. 47. Kiadó hivatal, a hova a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. Klökner Péter cs. és. kir. udv. könyvkereskedése. — Telefon sz. 11. — POLITIKAI LAP. „ Előfizetési árak. f­elelős szerkesztő: Egy évre 8 frt. — Fél évre 4 frt. — Negyedévre 2 frt.­­ „ Egyes szám ára 6 kr. SZTOJANOVITS JENŐ. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. ” A lap megjelenik kedden, csütörtök és szombaton. Tóth Aladár jelöltsége. Székesfehérvár, október 10. A politikai élet is akkora csalódá­sokkal jár akárhányszor, mint a Falb Ru­dolf jóslatai. A tavasz óta tudta mindenki az őszi választások programmját, de hozzátette mindenki pártkülönbség nélkül, hogy iszonyú választások lesznek. És ime mit látunk? A tenger soha csendesebb nem volt, mint most. Maga az ,Alkotmány“, mely mindig véresszájúan irt, ma oly szelid, mint egy sacrée coeur-beli apácza, és oly kenet­teljes, mint Steiner Fülöp pécsi püspök, aki igazán illedelmesnek tartja, hogy a reá nézve már nem illetékes székesfehér­vári választásoktól magát kellő méltóság­gal távol tartsa. Maguk az összes lapok is mind elég higgadtak. A mandátumok után nem nagyon törik magukat a komoly emberek. Alig csaptak robbanást mással, mint Nagyajdán Weisz Bertholddal, holott nem ő találta fel a puskaport, mert nagy előre a klerikális Schwarz Berthold szerzetes ezt már rég elkövette. Székesfehérvárott ez óráig az ellen­zéki jelöltek még mindig a bizonytalan­ságban rejtőznek. Alig tudunk egyébről pozitivet, mint a­­galléros bilinczke szi­varokról,a melyek egy fél év óta állan­dóan kisértenek egyik helyi lapban, mely ugy látszik földi gyönyörűségeinek neto­vábbját meríti ki e modern kis jószágban, mely ma sem tud önmagáról egyebet, mint hogy: „por és hamu vagyunk.“ Az ellenfél jelöltjeként eddig Tóth Arthur a függetlenségi párt elnöke kom­­bináltatott, a fából vaskarika zseniális szerzője , az eg­yház­politika el­lenes függetlenségi p­á­r­t megteremtője. Őt különben már túllici­tálta a szomszéd Veszprémben Visontai Soma, aki zsidó és revizionista, így néz ki a mai politika némely urak szemében. Tóth Arthur — lapja szerint — nem lép fel, a­minek igazán örülünk, mert nem szerettük volna elhalászni azt a kétes amerikai dicsőséget, ami eddig a világon sehol nem volt, hogy testvér a testvérének akarja a szemét kivájni. Úgy hallatszik másfelől, hogy dr. L­o­v­á­s­z­y Márton gazdag ó-kanizsai jegyző lesz a jelölt aki Ugron Gábor kíséreté­ben érkeznek ide. Hír szerint a néppárt sem mondott még le és Kálmán Károly az­­asszonyok kedvencze, még mindig a néppárt politi­kai favoritja. Hogy a szent életű úr az oltáron át hódította-e meg szíve bálvá­nyait, vagy perfid polgári utón, azt nem tudjuk hitelesen. Hogy irigyeljük érte, az bizonyos. Marad tehát komoly jelöltnek a város közszeretetben álló képviselője, Tóth Aladár. Hogy az összes poli­tikai helyi körökben nagyon becsülik őt, azt a legbiztosabban megfigyeltük. Még a néppárt emberei is szeretik. Akárhány pap rajong érte. * * TÁRCZA. 42.592 szerző. — Egy kis szinházi elmélkedés. — A legutolsó országos népszámlálás alkalmá­val annyi színpadi szerzőt számláltak össze Ma­gyarországon, a mennyit e sorok élére bigyesz­­tettem. Egy fia-szerzővel sem kevesebbet. De minthogy a legutolsó népszámlálás óta már hat esztendő telt el, feltehető, hogy ez a szép szám még megszaporodott, s ez idő szerint annyi dráma-, színmű-, vígjáték- és bohózatí­ó van az édes magyar hazában, mint talán a világon se­hol másutt. A számukat, persze, — a legközelebbi nép­számlálásig legalább, — nem lehet egész preczisi­tással megmondani, mert a magyar színpadi szerzők legtöbbje — titkos! * ! Beszéljünk tehát egyelőre a nem titkosokról. És itt aztán önkénytelenül elmegy az ember­nek a kedve az élczelődéstől, az eredeti vígjátékok és bohózatok nagyon­­ komolyan hangolják az embert. A napokban egy szinházi emberrel beszéltem, aki ott mozog a deszkákon s szép egy pár tuczat mindenféle rendű és rangú darabon végigháza­sodott, végigfelsült, vagy végigepizódoskodott, a mai eredeti színpadi irodalomról lévén szó azt mondta: — Azt kell hinnem, hogy a magyar ember­­nek nincs a vérében a darabkrás. Nem szüle­tett rá! Az én színészem talán túlságosan sötéten nézi a dolgot, de egy kétségtelen, hogy az utóbbi esztendők színpadi termése közt akárhány olyan darab volt, a­mely akaratlanul is a fentebbi­­ sötétvérű konklúzióra juttatja az embert. Az akadémia és egyéb színpadi pályázatok babérai valóságos élc­elődés tárgyai lettek nálunk, sajnos, a­­ pályanyertes darabok miatt s akár­hányszor hallani az írói körökben ilyen dialógust: — Nem pályázol az idén a Teleky-díjra? — Isten ments! Még meg­találnám nyerni! Milyen blamázs! Kritikus­ körökben pedig így élczelődnek egyes premiere­k előtt: — Nem hallott valamit X darabjáról ? — Nem, de már előre is bizonyos, hogy egy kis elnézésre szorul, hiszen — pálya­dííjat nyert! * Kétségtelen, hogy a magyar írónak az iro­dalomnak semmiféle ágában sincs olyan nehéz helyzete, mint a színpadon. A lírikus poétáink semmivel sem írnak rosszabb verseket, mint az idegenek, akik rosszat írnak, a novellistáink is­ ­_la.pitta,tott 1853. Schubert és Schlesinger 686—1—30 a legújabb divatú őszi és téli jelöltők. Óriási válasz­ok angol franczia és belföldi ruhakrlmükben. Választási lobogók Székesfehérvárott. Saját műterem női toilett elkészítésére és menyasszonyi kelengyékre, legolcsóbban és leggyorsabban készíttetnek. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next