Székesfehérvár és Vidéke, 1896. július-december (24. évfolyam, 77-154. szám)
1896-10-10 / 117. szám
Székesfehérvár, 1896. XXIV. évfolyam. 117. sz. Szombat, október 10. Szerkesztőség: — Sas-utcza 12. — Telefon sz. 47. Kiadó hivatal, a hova a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. Klökner Péter cs. és. kir. udv. könyvkereskedése. — Telefon sz. 11. — POLITIKAI LAP. „ Előfizetési árak. felelős szerkesztő: Egy évre 8 frt. — Fél évre 4 frt. — Negyedévre 2 frt. „ Egyes szám ára 6 kr. SZTOJANOVITS JENŐ. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. ” A lap megjelenik kedden, csütörtök és szombaton. Tóth Aladár jelöltsége. Székesfehérvár, október 10. A politikai élet is akkora csalódásokkal jár akárhányszor, mint a Falb Rudolf jóslatai. A tavasz óta tudta mindenki az őszi választások programmját, de hozzátette mindenki pártkülönbség nélkül, hogy iszonyú választások lesznek. És ime mit látunk? A tenger soha csendesebb nem volt, mint most. Maga az ,Alkotmány“, mely mindig véresszájúan irt, ma oly szelid, mint egy sacrée coeur-beli apácza, és oly kenetteljes, mint Steiner Fülöp pécsi püspök, aki igazán illedelmesnek tartja, hogy a reá nézve már nem illetékes székesfehérvári választásoktól magát kellő méltósággal távol tartsa. Maguk az összes lapok is mind elég higgadtak. A mandátumok után nem nagyon törik magukat a komoly emberek. Alig csaptak robbanást mással, mint Nagyajdán Weisz Bertholddal, holott nem ő találta fel a puskaport, mert nagy előre a klerikális Schwarz Berthold szerzetes ezt már rég elkövette. Székesfehérvárott ez óráig az ellenzéki jelöltek még mindig a bizonytalanságban rejtőznek. Alig tudunk egyébről pozitivet, mint agalléros bilinczke szivarokról,a melyek egy fél év óta állandóan kisértenek egyik helyi lapban, mely ugy látszik földi gyönyörűségeinek netovábbját meríti ki e modern kis jószágban, mely ma sem tud önmagáról egyebet, mint hogy: „por és hamu vagyunk.“ Az ellenfél jelöltjeként eddig Tóth Arthur a függetlenségi párt elnöke kombináltatott, a fából vaskarika zseniális szerzője , az egyházpolitika ellenes függetlenségi párt megteremtője. Őt különben már túllicitálta a szomszéd Veszprémben Visontai Soma, aki zsidó és revizionista, így néz ki a mai politika némely urak szemében. Tóth Arthur — lapja szerint — nem lép fel, aminek igazán örülünk, mert nem szerettük volna elhalászni azt a kétes amerikai dicsőséget, ami eddig a világon sehol nem volt, hogy testvér a testvérének akarja a szemét kivájni. Úgy hallatszik másfelől, hogy dr. Lovászy Márton gazdag ó-kanizsai jegyző lesz a jelölt aki Ugron Gábor kíséretében érkeznek ide. Hír szerint a néppárt sem mondott még le és Kálmán Károly azasszonyok kedvencze, még mindig a néppárt politikai favoritja. Hogy a szent életű úr az oltáron át hódította-e meg szíve bálványait, vagy perfid polgári utón, azt nem tudjuk hitelesen. Hogy irigyeljük érte, az bizonyos. Marad tehát komoly jelöltnek a város közszeretetben álló képviselője, Tóth Aladár. Hogy az összes politikai helyi körökben nagyon becsülik őt, azt a legbiztosabban megfigyeltük. Még a néppárt emberei is szeretik. Akárhány pap rajong érte. * * TÁRCZA. 42.592 szerző. — Egy kis szinházi elmélkedés. — A legutolsó országos népszámlálás alkalmával annyi színpadi szerzőt számláltak össze Magyarországon, a mennyit e sorok élére bigyesztettem. Egy fia-szerzővel sem kevesebbet. De minthogy a legutolsó népszámlálás óta már hat esztendő telt el, feltehető, hogy ez a szép szám még megszaporodott, s ez idő szerint annyi dráma-, színmű-, vígjáték- és bohózatíó van az édes magyar hazában, mint talán a világon sehol másutt. A számukat, persze, — a legközelebbi népszámlálásig legalább, — nem lehet egész preczisitással megmondani, mert a magyar színpadi szerzők legtöbbje — titkos! * ! Beszéljünk tehát egyelőre a nem titkosokról. És itt aztán önkénytelenül elmegy az embernek a kedve az élczelődéstől, az eredeti vígjátékok és bohózatok nagyon komolyan hangolják az embert. A napokban egy szinházi emberrel beszéltem, aki ott mozog a deszkákon s szép egy pár tuczat mindenféle rendű és rangú darabon végigházasodott, végigfelsült, vagy végigepizódoskodott, a mai eredeti színpadi irodalomról lévén szó azt mondta: — Azt kell hinnem, hogy a magyar embernek nincs a vérében a darabkrás. Nem született rá! Az én színészem talán túlságosan sötéten nézi a dolgot, de egy kétségtelen, hogy az utóbbi esztendők színpadi termése közt akárhány olyan darab volt, amely akaratlanul is a fentebbi sötétvérű konklúzióra juttatja az embert. Az akadémia és egyéb színpadi pályázatok babérai valóságos élcelődés tárgyai lettek nálunk, sajnos, a pályanyertes darabok miatt s akárhányszor hallani az írói körökben ilyen dialógust: — Nem pályázol az idén a Teleky-díjra? — Isten ments! Még megtalálnám nyerni! Milyen blamázs! Kritikus körökben pedig így élczelődnek egyes premierek előtt: — Nem hallott valamit X darabjáról ? — Nem, de már előre is bizonyos, hogy egy kis elnézésre szorul, hiszen — pályadííjat nyert! * Kétségtelen, hogy a magyar írónak az irodalomnak semmiféle ágában sincs olyan nehéz helyzete, mint a színpadon. A lírikus poétáink semmivel sem írnak rosszabb verseket, mint az idegenek, akik rosszat írnak, a novellistáink is _la.pitta,tott 1853. Schubert és Schlesinger 686—1—30 a legújabb divatú őszi és téli jelöltők. Óriási válaszok angol franczia és belföldi ruhakrlmükben. Választási lobogók Székesfehérvárott. Saját műterem női toilett elkészítésére és menyasszonyi kelengyékre, legolcsóbban és leggyorsabban készíttetnek. Lapunk mai száma 8 oldal.