Székesfehérvár és Vidéke, 1897. július-december (25. évfolyam, 74-151. szám)

1897-12-21 / 148. szám

intézetek vezetőinek módot nyújtanak. Az újévi üdvözletek megváltására adakozók névjegyzéke január 1-je napjának reggelén már közzé leend téve. Sz.-Fehérvár, 1897. deczember 19. Havranek József, polgármester. — A jótékony nőegylet ma délelőtt a karácsonyi ünnepek alkalmával 120 sze­gény között lisztet és tüzelő­anyagot osz­tott ki a polgármester engedélyével a a város által bérbe bírt Szögyény-féle ház udvarán. A kiosztásnál jelen voltak: Szö­­gyény-Marich Julia védnök, Sch­ne­tzer Nán­­dorné, Lichtnekert Antalné, Reé Istvánné, Havranek Józsefné, Hettyei Ferenczné, dr. Varga Zsigmondé, Nagy Ignáczné, Felmajer Károlyné, dr. Eisenbarth Károlyné és Rujedzky Adolfné — Jóváhagyás. A belügyminiszter a városnál újonnan szervezett számfejtői állást jóváhagyta. — A vegyes felülvizsgáló bizottságba a hon­védelmi miniszter jövő évre dr. Pátz Ferencz fő­törzsorvost jelölte ki, — a főispán pedig ugyane bizottságba polgári orvosul dr. Fanta Adolfot kérte föl. — Megszúrta a rendőrt. Horváth József és Berta József bognársegédek vasárnap este ittas állapotban nagy lármával jöttek végig a Kossuth­­utczán. Szeidl Pál rendőr csöndre intette őket, azonban a duhajkolók nem hogy hallgattak volna a figyelmeztetésére, hanem még rátámadtak a rendőrre. Horváth előrántotta bicskáját és Szeitlit mellbe szúrta. Szerencsére Szeitlin vastag bárány­­béléses rendőri bekecs volt, mely fölfogta a szúrást úgy, hogy a kés testét nem érte. — Nagy Imre hallva a verekedést, a rendőr segitségére sietett, mire Horváth őt is megtámadta és késével a szém­e fölött megszurta. A szurkáló bognársegéd a törvényszéknél fogja elvenni méltó büntetését. — Meghívás. Az 1896. évi ezredéves országos kiállítás székesfehérvári helyi bizottsága az ezred­éves országos kiállításban részt vett kiállitó urak érmei és okleveleinek kiosztását f. évi deczem­­ber hó­r 26-án azaz karácsony másnapján délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében kellő ün­nepélyességgel fogja eszközölni, melyre van sze­rencsénk az érdeklődőket tisztelettel meghívni kell Székesfehérvárott. 1897. évi deczember hó 12-én az ezredéves országos kiállítás helyi bizott­sága nevében Schlammadinger Alajos, elnök, Dr Saára Gyula, jegyző. — Honvédtisztek könyve. Mocsonoky József helybeli ügyvéd által kiadandó, 1848/9-iki volt honvédtisztek névsora könyvére nézve, az előfize­tési határidő 1898. évi január hó 5-ig halasz­­tatott. — Franczia Órák. Azoknak, a kik a franczia nyelvet elsajátítani akarják, igen kedvező alkalom kínálkozik. Néhány család kívánságára városunkban franczia nő tele­pedett le, kitűnő bizonyítványokkal, a ki a párisi Racine-lyceumot és a nancyi felső tanító képezdét sikerrel végezte s most anyanyelvén óhajt órákat adni. Felvilágo­sítást a szerkesztőség ad. Irodalom és művészet. Színház. Szombat, decz. 18-án. Az ördög mátkája, Géczy Istvánnak legújabb nagy sikert elért népszínműve került mint újdon­ság szinre. A darab meséje a toroczkói népéletből van. Botár Márton (Sághi) második felesége, Anna (Gazdy Aranka) szerelmes lesz mostoha fiába, Andorba (Hidvéghy). Andor elkábitva mos­tohája nagy szerelmétől, azt hiszi, hogy ő is viszont szereti. A két szerelmes vakon rohan a bűn ösvényén;­ karácsony éjjelén Anna találkozót ad mostoha fiának, midőn Anna nővére, Vermes Judit (Kövessy Rózsa) megtudva a két vétkes átkát, meggátolja őket a bűnösségben. Míg Judit, mit az ördög mátkájának csúfolnak, lelkére beszél­i két elkárhozandó léleknek. Botárt a gyanú haza­rja a szomszédból, mivel már hosszabb idő óta­­ rossz szemmel nézte felesége és fia folytonos­­ együttlétét Judit észrevéve Botár közeledtét, Annát­­ eltávolítja, Andort pedig arra kényszeríti, hogy vele találja őt az apja, nehogy szenny érje nővére becsületét. A megérkező Botár felháborodva látja, hogy fiának az ördög mátkája a szeretője és , boszút akarva rajtuk állni, követeli, hogy háza­­­­sodjanak össze. A jegyesek húzzák-halasztják az esküvő kitűzésének napját; az öreg Botár végre megunva a hosszú halasztgatást, határozottan kö­­­­veteli az esküvő kitűzését. Anna ezalatt napról­­napra fogy, asszonyi szíve megérzi, hogy a jegye­sek szeretik egymást és Andor elhidegült tőle. Az utolsó felvonásban Andor és Judit már házas­párok, szeretik egymást és boldogok. Anna a viszonzatlan szerelemtől sorvasztva a háláit meg-­­ váltásnak venné. Eltökéli magában, hogy mindent megvall urának, hátha az első haragjában megöli, vagy ha ezt nem teszi vele, úgy . . . úgy . . . ön­gyilkossá lesz. Tervét végre is hajtja és midőn férje faggatja bánatának oka felől, föltárja előtte szivét és megvall neki mindent. Botárt szivén találja a vallomás, azonban ő már nem képes arra, hogy büntessen, sírva bocsát meg feleségé­nek. Annát urának könnyei a végsőre késztetik, magát a törő kerekei közé dobja és meghal. A komoly cselekménybe nagyon szépen van néhány derült jelenet beillesztve, mint Botár leányának, Bariczának (Tomcsányi Rózsi) és Pál Miklósnak (Erczkövi Károly) ifjú, bohókás szerelme, továbbá Híres Firtos Están (Szalkay) és két felesége. Nagyon sikerült jelenet volt a betlehemesek jele­nete is, első­sorban pedig dicséretet érdemel a rendezés, a kiállítás. A­mi a szereplőket illeti, a következőket jegyezhetjük meg. A czímszerepet Sz. Kövessy Rózsa adta. A darabban előforduló gyakori énekszámait a közönség megtapsolta, kü­lönösen a Szalkay-val előadott kettős énekszámát, mit meg is kellett ismételniök, azonban játékából hiányzik a hév, melegség; Így például a második felvonásban, midőn Andorból (Hidvéghy) végre kitör a lassan, öntudatlanul keletkezett szerelem, és ezt megvallja Juditnak, ez (Kövessy) szemben azzal a nagy tűzzel, szerelemmel hideg, szinte érzéketlen me­rad. E mellett azonban egyes jele­netei jól sikerültek. Gazdy Arankának itteni föl­léptei között a mai egyike volt a legjobbaknak. A szerelemtől elvakított asszonyt, kit érzelme még a bűntől sem riaszt vissza, nagyon jól, egész élethűen alakította. Azt a vergődést, midőn látja, hogy szerelmének tárgya elhidegült tőle, és a lassú sorvadást, mely végre is a halál karjaiba dobja, művészi játékban mutatta be. Felvonások közt ismételten a lámpák elé szólították.­­ To­vábbá Hidvéghy Ernőről, ez intelligens, igazi tehetségű színészről csak azt jegyezhetjük meg, hogy minden egyes fölléptével jobban és jobban magához bilincseli a közönség szeretetét. Művészi játéka minden alkalommal csupán valódi tehet­ségéről tesz tanúbizonyságot. Dicséretre méltó jelenetei közül elragadta a nézőket az, midőn a lassan, öntudata nélkül fejlődő szerelme kitör belőle és fékevesztett, háborgó érzelmeit nyíltan elé tárja annak a leánynak, a­ki őt a bűn útjáról visszavezette. Minden felvonás után többször a függöny elé hívták. — Szalkay ma este ele­mében volt. Egyik komikus jelenete követte a másikat, minden megjelenésekor tapssal fogadták. Tetszést aratott mellette még két felesége: Sári (Borsitzky Ilona) és Kata (Izsóné). Sághi méltó partnere volt a többi főszereplőknek, a végső jelenete, midőn felesége hűtlenségét hallja, nagyon sikerült volt. Érczkövy Károlyt nagy tetszéssel fogadta a közönség, szép énekeinek mindegyikét megismételtették vele; derült hangu­latú jelenetei Bariczával (Tomcsányi Rózsi) sike­rültek voltak és sok tapsot arattak. — Egyéb­ként az előadásról általánosságban is csak jót mondhatunk. (L) Vasárnap, deczember 19-én. Délután zónaelőadásul „Iczig, a zsidó honvéd“ ment telt földszint és karzat előtt. Az előadáson legnagyobb tetszést aratott Szalkay a czímszerep­­ben úgy, hogy nem győzték elégszer kitapsolni. Jók voltak különben:Gazdy, Hidvéghy, Tomcsányi, Borsitzky, Szepessi, Érczkövy, Sághy és Gyurmann. Este „Az ördög mátkája“ került másodszor színre, melyről a föntebb elmondottakhoz csak azt csatolhatjuk, hogy az első előadáshoz hasonló hatást idézett elő. Hétfő, deczember 20-án, Helvila, Jókai Mór színműve került mint újdonság előadásra nagyon kevés számú közönség előtt, daczára annak, hogy az előadás zsúfolt házat is megérdemelt volna. — Gazdy Aranka ma a czímszerepben remekelt Művészi játékban mutatta be a serdülő, ártatlan lánykát, ki még azon is csodálkozik, hogy anyja elküldte a szoba­leányt, mivel az atyja megcsókolta, . . . hiszen őt is megcsókolja atyja és ez csak nem bűn.­­ Majd a sors csapásai: atyja váltót hamisít, leg­jobb barátjukat, ki őt és anyját a halál torkából ragadta ki, szintén atyja elvetemültsége dönti a veszélybe, mindezek az ártatlan lánykát megedzik, erőssé teszik, úgy hogy végre is ő lesz anyja támasza, tanácsadója. Mindezt élethűsség, a való­ság művészi színezetével mutatta be. Legszebb jelenete azonban őrületes betegségében, a vitus­­tánczban volt. Ezzel a jelentével Gazdy Aranka remekelt A kis számú, de lelkesedő közönség ismételten a lámpák elé hívta. Méltó partnere volt Gyurmann Alice (Kamilla), ki nagyon szépen játszotta meg az ingadozó anya szerepét, telve szeretettel leánya iránt, hálával és ragaszkodással egykori jegyese, szorult helyzetében jóttevője iránt, és szánalommal, reménynyel elvetemült férje iránt. Sághy igen jól alakította az elvetemült, bűnös sportsmant, a­kinek szivéből még a család­apai érzelmek is kihaltak és elaljasodásában még feleségét is áruba bocsájtotta, csak hogy pénzhez juthasson. — Nagyon jók voltak még: Hidvéghy Ernő (Vigardi képviselő) a becsületére érzékeny, nagylelkű férfiú szerepében, kit jósága az örvény szélére sodor, Borsitzky Ilona (Vigardi neje) és Hetényi (Dobokai ügyész). (L) SZÉKESFEHÉRVÁR és VIDÉKE. Laptulajdonos: A politikai hírlapkiadó-részvénytársaság. Tudósítás: A nm m. kir. földművelésügyi miniszter f. évi 54.742. sz. körrendelete folytán köztudo­másra hozom, miszerint az erdei vetőmagvak, de különösen a tölgymakk vasúti szállításánál az államvasutak összes vonalain és a pécs—barcsi vasúton a „Függelék a m. kir. államvasutak összes vonalain a gyors- és teheráruk szállítására 1897. január 1-től érvényes helyi díjszabáshoz. II. rész 9. a) b) és c) pontjai szerint további intézkedésig díjmérséklések engedélyeztettek. És pedig: 1. Tetszés szerinti mennyiség feladásánál: a) Gyorsáruképen feladott erdei vetőmagvak és tölgymakknál a mérsékelt gyorsáru dijtételek; b) Teheráruképen feladott erdei vetőmagvak és tölgymakknál pedig a II. osztálynak 200­0-kal rövidített díjtételei alkalmaztatnak. II. Kocsi- és fuvarlevelenként legalább 6000 mklgr. feladása, vagy ezen súlyért való díjfizetés mellett: a) Teheráruképen feladott tölgymakknál az A) osztálynak 20°/0-kal rövidített díjtételei; b) Teheráruképen feladott egyéb erdei vető­magoknál pedig az A) osztály díjtételei számítatnak. Mindezen díjkedvezmények azonban­­csak az erdőgazdasági czélokra szolgáló erdei vetőmag­vak és tölgymakknál vehetők igénybe, ha az em­lített körülmény a feladásnál a fuvarlevélhez csatlandó megrendelő levéllel igazoltatik. A megrendelő levél, mely minden külön czimre külön állítandó ki, a következő szövegű: „A..................... ez. tulajdonát képező .....................község határában levő....................... “cse­mlekert bevetéséhez tehát erdőgazdasági czélra ezennel megrendelek.....................nál .... azaz.....................kilogramm (vagy hektoliter) magvat kilogrammonként ..................................tölgymakfeot hektoliterenként • • • frt . . kr. azaz.....................frt . . krért és kérem azt czimére...................... vasúti állomásra az 18. . . évi .....................hó ... napjáig elszállítani és a feladás megtörténtéről engem értesíteni.“ „Megjegyeztetik, hogy 1-ször a megrendelő levél a fuvarlevélhez csatlandó. 2. A fuvarlevélen világosan kiteendő, hogy a mag csakis a m. kir. államvasutak vonalain szállitassék. 3. A feladó vasúti állomáson a kedvezményes szállítási dij­tételek felszámítása kérendő.“ Székesfehérvárott, 1897. deczember 18-án. Tomsics Gyula, 607—1 —­1. gazd. tanácsnok. 3

Next