Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium, Székesfehérvár, 1877
Mért vijjog a saskeselyű, Mért szállong a turul sölyű, Hadintéző baljós madár Széles Dunának partinál? — Azér’ vijjog a keselyű, * Azér’ szállong turul sölyű, Mert holnap ilyenkor, halott, Százezrivel fog veszni ott. A saskeselyű, turul sölyű (ölyv) ragadozó madarak, különösen szeretik a dögöt és holttesteket; háborúk idején nagy falkákban szokták követni az elvonuló hadsereget, hogy az elhullottak holttestein lakmározzanak. Ismeretes az evangéliumi példaszólás: „Ahol van a dögtest, oda gyülekeznek a sasok is.“ Vörösmarty, Cserhalomban, Ozul kun fejedelem veszését költői lélekkel jósolva, ily szavakkal törekszik visszariasztani a pusztító ellenséget: „Nem látod... vijjogva röpülni fölötted a puszták madarát? Eljött, hogy téged emészszen.“ Cserhalomban még egyszer előjön a ragadozó madarakról vett kép, mint a gyászos pusztulás ijesztő képe; a szöghajú nyájas Etelka így ijeszti Árboczot: „majd ha lovad megbotlik az úton nagy testhalmokban s nehezen röppennek odább a jól lakozott madarak,— megdöbbensz.“ —Ez analógiák szerint a saskeselyű vijjogása, a turul sölyű zavart röpködése a barczi öldöklés rémítő előjelei. — E kifejezés, mert holnap ilyenkor, halott, százezrivel fog veszni ott, nem mást jelent, minthogy az elesettek százezer számra temetetlenül ott vesznek a csatatéren ragadozók ételéül. A kronista szerint a hunok a Tisza mellé telepedtek s Macrinus országát napról-napra szakgaták; a rómaiak olasz, német és más nyugati nemzetekkel vegyes sereget küldöttek Macrinus segélyére. — E két név hűn és római, a népvándorlás nagy mozgalmaiban, nem két nemzetet, hanem két világrészt jelentett: római, az állandó lakhelyekhez szokott, földmíveléssel foglalkozó, polgáriasult Európát (nyugatot); hűn, az ázsiai nomád népek pusztító hatalmát (keletet) képviselte. A hun nép a Dunához ért. Ez, a rettegve hódoló, vagy erőszakosan leigázott népek erejével gyarapodva rémisztő szomszédja lön a rómainak, melyet fenyegetései, pusztításai, daczos magatartása, kihívó zaklatásaival folyton lázas nyugtalanságban tartott, vele farkasszemet nézett. Igen természetesen festi a költő e helyzetet a második versszak időrészében. 2. Széles Dunán túl és innét Nem gyűl hiába ennyi nép. Túl napnyugat, innen keletkeznek kemény farkasszemet.