Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1858

A távlatrajzolás elemei. A látarány szerénti vagyis rövidebben a távlatrajzolás (Perspectiv­zeichnen) vagy szabad kézzel nézlet után, vagy vonalzó segélyével a távtan szabályai szerént történik. A nézlet utáni távlatrajzolás által a tárgyakat egy lapra úgy ábrázolni tanuljuk, amint azok nekünk egy meghatározott álláspontból tekintve megjelennek. Az ily módon előállított képlet reánk nézve ugyanazon behatást idézi elő, melyet maga a természeti tárgy. Ha egy dombra fölmegyünk és egy szép falusi tájat, ennek díszes távlatát szemléljük, ez reánk meglepő kellemes benyomást fog előidézni. Ha mi egy lakházban, vagy kán a szabadban oly álláspontot választunk, honnan az előttünk álló bútorokat, díszítmé­nyeket, épületeket, személyeket stb. szemlélhetjük, némelyek közö­lünk a látottakat rövidebb vagy hosszabb ideig emlékezetekben megtartandják; mások azokat körülményesen és porosan más szemé­lyeknek iratilag közölhetik; legtöbben azonban a szemlélt tárgyakat ügyes és élénk beszédmóddal mások képzelete elé állíthatják. Azonban az olvasó­ vagy hallgatónak a leírást vagy szóbeli előadást nagy és hosszas figyelemmel kell olvasnia vagy hallgatnia, hogy magát az előadott tárgyakba belegondolhassa.] Ellenben ha ugyanazon tárgyakról képeket szerkesztünk s ezeket mutatjuk másoknak, úgy a néző leg­rövidebb idő alatt értesittethetik a kérdéses tárgyak külalakjáról. Az ezen képek vizsgálója kellemes meglepetéssel gyönyörködhetik rajzbeli előadásunkon, mely gyönyör bármely jeles leírás vagy be­széd által nem fog oly magas fokra emeltetni. Az ily képmások vizsgálatánál főkérdés szokott lenni, vájjon azok természetben vannak-e előállítva vagy nem. Hogy a természethű előállításról meggyőződhessünk, fölkeressük az eredeti álláspontot, honnan azok képileg előállíttattak; itt az eredeti tárgyakat pontosan megvizsgálván, hirtelen a rajzolatot a kellő magasságba és a szem 1e

Next