Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1878
5 — — amelyek — Humboldt találó megjegyzése szerint — többet járultak az emberi művelődés előbbreviteléhez, mint a hősök s hódítók zajos hadjáratai. A phoenicziek — mint a régi történetírók megjegyzik — Nebo, egyiptomi király parancsára, Kr. e. 600 körül, már Afrikát is egészen körül hajókázták, de hogy minő eredménynyel, arról nem maradtak föl adatok. Ami különben a phoenicziek kereskedelmi nagyságát illeti, ezt leginkább jellemzi Ezechiel próféta, midőn így szól: „Oh Tyrus! . . . Sanki jegenyefákból csináltak téged és minden tengeren lévő hajóidat és libanoni czédrusfából árboczaidat, basani cserfából gyalulták evezőidet és evező padjaidat az olaszországi szigetekről. Egyiptomi különféle szinüi lenből szövetett a te vitorlád, Elisa szigetéről való kék és vörös bíborból a te lobogóid, Lydon és Aradus lakói voltak révészeid, a byblusiak vénei laktak kebledben sérült hajóid kiigazítására. A tengerek minden hajói s azok révészei a te kereskedésed népe között voltak. Persák és lydusok voltak seregedben a te hadakozó férfiaid; tharsisi kereskedőid minden gazdagságuk sokaságával ezüsttel és vassal, fehér és fekete ónnal töltötték meg vásáraidat; Jonia, Tubal és Mozoch a te árus népeid, rabokat és rézedényeket hoztak a te népednek; Thogorma házából lovasokat és öszvéreket vittek a te vásárodra; Dédán fiai kereskedőiddel elefántfogakat és ébenfát cseréltek be; a syriaiak smaragdot, klárist és rubint, bársonyt, hímzett pamut- és lenruhákat raktak ki sokadalmaidon. Juda s az Izrael földje jeles gabonát, balzsamot és mézet, olajat és mézgát hoztak számodra. Damaskus bort és szépen festett gyapjút, Dán és Jónia hordanak neked tiszta vasat, s jó illatu fűszálakat; Dédán pompás szőnyegeket, lovakat és szekereket hoztak; Arábia és Czédár fejedelmei bárányok, kosok és gödölyékkel jöttek hozzád; Saba és Reemának árusai válogatott fűszerekkel, drágakövekkel és aranynyal érkeztek; mások ismét czédrusfával, hyacint és más vastag szövetek sokaságával.“ (L. Ezechiel K. XXVII.) Hogy a phoenicziek segélyével már a zsidók is űztek némi kereskedést, ezt bizonyítja azon viszony, melyben Dávid és Salamon zsidó királyok voltak Tyrus uralkodójával, Hyrámmal; de legjobban igazolja ezen tényt azon ó-szövetségi leírás, mely így szól: „És hajókat is csináltat a Salamon Estongáberben, mely Élet mellett vala a Verestenger partján, az Edom földén. És elküldé Hyram azon hajókra az ő szolgáit, kik jó hajósok és a tengeren való járásban tudósok valának, a Salamon szolgáival, kik Ophirba (hihetőleg Indiába, vagy mások szerint Sofalába) menvén, házának onnét négyszázhúsz talentum aranyat, melyeket vivének Salamon királyhoz.“ (L. királyok, I. k. IX. r. 26—28. v.) A phoenicziek vállalkozó szellemét követték a carthagóiak, kik az anyaállamnak, Phoenicziának, letűnte után ennek többi gyarmatait is nagyobb részint birtokukba kerítették, sőt ezeken kívül számosakat maguk alapítanak. A carthagóiak gyarmatügyével egyébiránt összefüggött az ő kereskedelmük is, mely kiterjedt a földközi tenger minden nyugati partvidékeire s az afrikai s európai tartományokban Herkules oszlopain túl. E szélesen kiterjedő kereskedelmen kívül nevezetesek a carthagóiak arról is, hogy Afrika nyugati partjain is tettek némi fölfedezéseket, így p. o. a carthagói Amnonról írják, hogy ő már egész Sierra Leonaig lehajózott volna. Az ókori népek közül fontos kereskedelmet űztek az egyiptomiak is, kik a már említett Ophirból aranyat és elefántcsontot szállítottak a Veres tengeren.