Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1881
I. Magyarország területének s alkatrészeinek földrajzi és államjogi viszonyai az árpádházi királyaink korában. Midőn a középkori népvándorlások első hullámai Európában lecsendesültek; midőn a nyugat-római, a hun és avar birodalmak végkép elenyésztek- s midőn már ezeknek romjain kisebb-nagyobb terjedelemben a germán csapatok foglaltak helyet, akkor kezd — ez utóbbi népek közt — megalakulni azon két nagyhatalom, melyek közül az egyiket egyházinak, a másikat pedig világinak szoktuk nevezni. Ezen két nagyhatalom központosítá ekkor a keresztyénség egész tömegét; és pedig az egyházi: egyházilag; a világi: világilag. Azonban a keresztyénség e központosítása nagyon kevés ideig tartott. Már a VIII. században ugyanis mind az egyházi, mind a világi hatalom külön önálló egészszé emelkedett, mely elkülönözöttség hétszázados (800—1500) harczot hozott létre. De magában a világi hatalomban is megvoltak az ellentétek elemei. A világi életben kiváltságos egyesek a fejedelmi s néphatalom ellen, részleges hűbérbirtokok, mint államban államok az egységes állam ellen, egyes népek a központosító monarchia ellen metsző ellentéttel léptek föl. Ily viszonyok közt lehetetlen volt az új világnak sokáig békében maradnia. Ahonnan mindjárt a IX. században be is következtek azon dúló háborúk, melyek következtében az első két monarchia, Nagy Károly birodalma, melynek alapítása a nemzetek elnyomatásának tekintetett, csakhamar (843) darabokra szakadt. Mint oszlott meg az egységes frank birodalom, melynek feje Nagy Károly már római császárrá koronáztatá magát, nem czélunk részletesen tárgyalni. Mindössze is csak azt jegyezzük még fel, hogy ép az imént jelzett háborúk zavarai nyújthattak kedvező alkalmat arra, hogy a saraezénok magukat a pyreni félszigeten jobban megfészkelhették, annyira, hogy az innen kezdett és folytatott beütéseikkel még Siciliát és alsó Itáliát is háborgathatták; azután, hogy a normannok Franczia- és Angolországban rablókalandokat űzhettek s majd hóditási vívmányokban részesülhettek végre, hogy még az Ázsiából bevándorlótt magyarok is Pannonia és Dáczia tévéit elfoglalhatták. (Lásd: Bocsor István Magyar, tört. I. k. 26. 1.; Botka Tivadar Millinarium c. m. Századok 1878. évi VI. füzet 547. lap.) De nehogy valaki csupán a nyugat-európai háborús viszonyoknak tulajdonítsa ez utóbb említett történetet, vagyis a magyarok honfoglalása eseményét, szintén meg kell jegyeznünk, hogy erre nézve még más viszonyok is működtek közre, így a keleti császárság, vagyis a byzanczi birodalom ez időben az ő elaggodt despotismusának tervjé- i.