Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1892

— 1­04 — Mert ki hihette volna, hogy főreáliskolánk újból készült díszes épületén legelőször a gyászlobogót épen a mi kedves kartársunk halála miatt kell kitűznünk? Ki gondolta volna csak egy pár héttel is ezelőtt, hogy a mi tanári karunk köréből épen ő neki kell legelőször örökre eltávoznia ? De nem szállunk perbe még e kérdéseknél sem az isteni végzettel. Az Isten akarta ezt igy, s meg kell nyugodnunk az ő szent akaratán. Hisz' a hit szavai szerint nem végződött be még örökre az el­hunytnak pályája! Hisz a sírok h­atárán túl: Örök élet virul! Ez isteni szent hit enyhítse azért legelőbb is neked szerető nő méltó fájdalmadat; ez isteni szent hit napja szárítsa fel könyvidet, valamint kedves gyermekeidet, kik közül némelyek — kis koruknál fogva — még nem is tudnak eszmélni azon nagy veszteségről, a mely őket édes­apjuk halálával érte. Nagy csapás, nagy veszteség a boldogult halálesete reánk kartár­saira nézve is. — Mi ismertük őt legjobban és pedig úgy is, mint jó ba­rátot, úgy is, mint geniális mathematikus tanárt. Most mind e két szép, nagy és dicső tulajdon az ő gyászos halá­lával porba hullt, a miért nekü­nk is nem ok nélkül foly könyeink árja nem ok nélkül állunk sebesült szívvel az ő nyitott sírja felett. De enyhítse a mi szívfájdalmunkat is amaz égi szózat: Isten a ki megsebesít, Isten a ki meg is gyógyít! A nagy csapás, a nagy veszteség titeket is sújtott kedves tanítványai a megdicsőültnek. Ti éreztétek legközvetlenebbül az ő apai szeretetét minden tanítása alkalmával. Ti nyertetek legtöbb szellemi örömet az ő kitűnő jeles előadó tehetsége által. Most mind­ez megszűnt, azért méltó a ti keservetek is. Azonban e keservetek mellett se feledjétek el, hogy egy tanár elhunyta némileg hasonló a nap leáldozásához. — A nap, ha letűnik is a láthatár alá, fénye vissza­marad a milliárd ragyogó csillagokban. Vajha azért ti is kedves tanítvá­nyok, a ti dicsőült tanártoktól átvett tudomány lényével az ő letűnte után is beragyogjátok az ő drága emlékét! És most tőlünk távozó felejthetlen jó barátunk, kedves kartásunk, mindnyájunk nevében kívánom: Lengjen sírodon a béke, Édes álom angyala, S derüljön fel jó lelkednek Az öröklét hajnala!" Bod Lajos.

Next