Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1893
A természettudományok hivatásáról.*) Mélyen tisztelt Közönség! Aki a földi pályán gondolkodva halad át, lehetetlen, hogy egy-egy magános pillanatában az élet valódi czélja felől komoly kérdést ne intézzen magához. S higyjék el mát. Hallgatóim! sokkal könnyebb ezt a kérdést feltenni, mint arra szabatosan megfelelni, mert az ember hivatásáról életünkön keresztül oly sokféle felfogással találkozunk, hogy valóban meg kellene tévednünk, ha a szóban és írásban adott tanácsok mindegyikét követni akarnók. A theologus azt mondja: ora et labora (imádkozzál és dolgozzál); a bölcsész: keresd a létezők okait; a politikus: törekedjél anyagi függetlenségre, hogy az erkölcsit is elnyerhesd; a katona legszentebb kötelességedül vallja, hogy hazádnak és királyodnak véreddel és életeddel szolgálj. Igye bármily elágazó vélemények, melyek mindegyike külön-külön sajátos szempontból szép hivatást jelöl ki az ember számára, de a teremtés nagy czélját a maga teljességében egyik sem öleli fel. Pedig mily szépen meg van írva az ember rendeltetése egy ősrégi, könyvben, a bibliában: „Növekedjetek és sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok azt uralmatok alá!" Íme itt van hivatásunk egész valóságában és tökéletességében! Igaz, hogy az itt kitűzött czélt nemünk elé nem ember állította, hanem maga az isten. Azt mondja az írás: „Töltsétek be a földet!" Váljon elő lehetne-e számlálni, hogy az emberiség történetében hányan vétkeztek — egyesek csakúgy, mint nemzetek — ez ellen a szent tanítás ellen?! Karthagó feldúlása, Alexandria elpusztítása, a tatárság öldöklő áradata nem egy-egy égbe kiáltó vétke volt-e az *) Felolvastatott a székesfehérvári állami főreáliskola 1894. évi május 20-án tartott matinéjén.