Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1918

1919-201­ 1. Az év története. Ez az esztendő az újjáépítés munkájának volt szentelve. Megnyitottuk a rendes időben, szeptember elején s az iskolai munka zavartalanul folyt június végéig. Teljes erőnkből rajta voltunk, hogy a lezajlott borzalmas idők,pusztításait jóvátegyü­k s a romokon új életet, új fejlődést indítsunk miig. Átéreztük, amit egy jeles pedagógusunk írt: Tör­ténetünknek legválságosabb időszakát éljük, de bármennyire ránk nehezedett a sorsnak sújtó keze, nem szabad csüggeteg lélekkel veszteségeinken sirán­koznunk, hanem az élethez való ragaszkodás ösztönös erejével össze kell fognunk mindnyájunknak s nemzetünk jövőjének minél kedvezőbbé alakítá­sán kell munkálkodnunk. Minthogy pedig ez a munka a jövőnek szól, fun­­damentomát minekünk magyar nevelőknek és oktatóknak kell leraknunk, a jövő regényének, az ifjúságnak leghelyesebb irányú, a nemzet jövője szempontjából legcélszerűbb nevelésével. Ez a törekvés vezetett bennünket a tanítás minden ágában s lelkiismeretes pontossággal hajtottuk végre azo­kat a rendelkezéseket, melyeket új tanügyi kormányunk a vallás-erkölcsi és hazafias nevelésnek jogaiba való visszahelyezése érdekében kibocsátott. Most, a tanév végén, elmondhatjuk, hogy fáradozásunkat siker koronázta: ifjú­ságunk nagy többsége ismét benn él a múltak megszentelt hagyományaiban, abban a magyar lelkiségben, mely a vallásos érzület és nemzeti öntudat kettős forrásából táplálkozik. Nem is mulasztottunk el semmi alkalmat, hogy ezt a két érzést ápol­juk és fejlesszük tanítványaink szívében. 1919. nov. 29-én Vörösmarty­­ünnepélyt tartott az önképzőkör irodalmi szakosztálya. 1920. január 21-én gyászünnepséggel adtunk kifejezést annak a fájdalomnak, mely a nemze­tünkre kényszerített igazságtalan békefeltételek és hazánk területi épségé­nek megcsonkítása miatt minden magyar szivet marcangol; március 15-én hazafias ünnepély keretében méltattuk a történelmi nevezetességű évfordu­lót; június 4-én, a versaillesi „halálbéke“ aláírásának napján délelőtt az összes osztályokban megemlékeztünk a sorsdöntő órák jelentőségéről, dél­után pedig egész ifjúságunk részt vett a Területvédő Liga által rendezett tiltakozó felvonulásban. Az 1920. június 27-én tartott Magyar Jövő ünnep műsorán a Szózat és Himnus eléneklése mellett a magyarság jövőjében való törhetetlen bizakodást s az irredentizmus gondolatát ébrentartó költemények is szerepeltek. Az ifjúságnak a tiszta erkölcs útján való megtartására és vallásos buzgóságának fokozására megalkottuk a Mária-kongregációt. 1920. május 23-án dr. Prohászka Ottokár megyéspüspök úr 16 felsőosztálybeli tanítványunkat vette fel ünnepélyesen az egyesületbe. Mindezen ünnepségek szemmel láthatóan lélekemelő és érzésmélyítő hatással voltak ifjúságunkra. Nem tévesztettük szem elől azokat az utasításokat sem, melyeket a minisz­tériumtól az ifjúságnak fegyelemre és munkaszeretetre való buzdítása tár­gyában kaptunk. Tudvalevő, mennyire meglazították az elmúlt évek és a közelmúlt idők eseményei a tanulók rendérzékét és munkakedvét. Ennek ellensúlyozására a tanítás folyamán minden alkalmat megragadtunk, hogy a munkaszeretet és kötelességteljesítés fontosságát magyarázzuk. Az igaz­gató már évmegnyitó beszédében rámutatott a múltak komoly tanulságaira.

Next