Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1920
DR. KUTHY JÓZSEF Agárdon, Fejér megyében született 1849-ben. Középiskoláit a székesfehérvári főgimnáziumban végezte. 1868-ban beiratkozott a műegyetemre, itt mérnöki oklevelet nyert. Szíve azonban az iskola felé vonzotta, ezért tanári képesítést is szerzett. A két okleveles 26 éves műegyetemi tanársegédet Zenta városa öszszes iskoláinak igazgatójává választotta meg. Zenta közéletében nagy és üdvös tevékenységet fejtett ki. De visszavágyott szűkebb hazájába, így került 1887-ben a székesfehérvári áll. főreáliskolához igazgatónak. Szakadatlan munkában eltöltött két évtized után 1906-ban nyugalomba vonult. Továbbra is itt élt városunkban. Általános tisztelet övezte körül. 1921. május 8-án fejezte be munkás életét. Pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Nagy erők, nagy akarások lobbantak ki vele. Ritka összhangzatos és sokoldalú egyéniség volt. Minden idegszálával a modern világban gyökerezett, de elméjének a klasszikus műveltség adott fényességet. Egyaránt élt a tettnek és a gondolatnak. Amily mélyen tudott szántani a gyakorlati valóságok földjében, oly fölényes lendülettel mozgott az eszmék magasában. Egész lényét nemes célok, lelkes törekvések hevítették. Pihenést nem ismert, nem kívánt; a cselekvés vágya, a munka láza emésztették olthatatlanul. Senki hívebben nem teljesíthette a költő intelmét, hatott, alkotott, gyarapítót, intézetünket úgyszólván a semmiből teremtette és virágzásra emelte. Annak épülete, berendezése, belső élete mind az ő hatalmas szervező tehetségének bélyegét mutatják s az intézet körében elmondott beszédeinek megjelent gyűjteménye, a késő utódoknak is hirdetni fogja kiváló szónoki képességét, egyetemes tudását, puritán keresztény lelkületét és izzó magyar hazafiságát. Az iskolától való megválásával csak új munkára tért át. Harmincnégy évi tanügyi munkásság után nem eszményeiből kiábrándultan, hanem bennük megedződve kezdte meg az eddiginél még jóval szélesebb körű közéleti működését. Ezt így jellemezte híven Székesfehérvár városának polgármestere az elhunyt koporsójánál elmondott búcsúztató beszédében: „Kivette részét minden munkából, ahol erő, akarat, tudás kellett. Mély szántású gondolatai, elbűvölő szavai, kristálytiszta jelleme mindenkit meghódítottak, tiszteletet parancsoltak. Elméje