Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1933
A tó vize, összetételét tekintve karbonátokban, vas vegyületekben, klórban s kénvegyületekben gazdag. Úgy általában nincs meg a víznek a megfelelő biológiai egyensúlya, kevés az oxigént fejlesztő, több az oxigént inkább fogyasztó növény, ez utóbbi a haltenyésztésre sem előnyös. Ezen mesterséges uton lehet változtatni. Némely medencében sok a kénvegyület, például a Velencei részeken, ahol a nád gyengébb, míg a Pákozdi részeken előnyösen sok a vasvegyület, ami a nádtenyészetre kedvező. A vízre vonatkozóan pontos vegyvizsgálati adatok vannak, amit Dr. Polgár Iván zirci tanár végeztetett a fehérvári vegyvizsgáló állomáson, aki a tavat 1913-ban írta le tudományos értekezésében. Fürdő szempontjából a víz vasas, sós, lúgos hatású, nagy klórtartalommal. Előnyös a bőr életműködésének felfokozására. A víznek hibája, hogy nem mindenütt elég eleven. Sok helyütt kevés a mozgása, kevés az oxigénje a víznek, de ahol a fürdőtelepek létesültek ott élő, mozgó a tó vize. A víz közepes hőmérséklete nyáron 24° C. A nádtenyészet sem jelenti azt, hogy a nád helye egyszersmind mocsár. Sőt a nád, éppen a szép nád, élő vizet tételez fel. A vonat ablaka nem tárja a nádas szépségét elő. A nádas a belsejében, ahol a csapások, sikátorok termetes példányainak tömegei szegélyezik a vizet, ott szép. Nincs ott bent moszatok tömegéből alkotott békanyál szövet, nincs ott béka, nincs ott pióca sem, amely utóbbi a szikes vízben nem is tanyázik. Csak a madárvilág szép, színes csapatai teszik változatossá s kedvessé a tóvidéket. Nehéz s költséges a tó tájait felkeresni, s keresztül-kasul járni. Éppen ezért csak a természetbarát vadász csoportok, s egy két idegen járta be a tavat, a néhány természetvizsgálón kívül. A nád egyébként igen hasznos növény, mert termelési költség nélkül hozza a jövedelmet a birtokosnak és pedig jóval többet, mintha lecsapolnák teljesen a tó vizét, s helyette bármilyen gazdasági termesztménnyel kísérleteznének. Volt idő 1898-ban, amikor a székesfehérvári káptalan, a tó egyharmadának birtokosa, 25 ezer arany koronát vett be nádért, de ugyanennyit hozott a partmenti lakosságnak is, mert tudnunk kell a dolog érdeméhez, hogy a nádat télen felerészért termelik ki, ahogy ők mondják : „verik“ a nádat. De a nád mennyezetnáddá, s egyéb nádszövetté való feldolgozásával még a valutát is javítja, mert azt jórészt Svájcba szállítják ki. De mint mindennek, úgy a nádnak is meg van az ellensége, a Reggiatoa kénbaktérium. Ez ott szaporodik el, ahol a víz kénvegyületekben gazdag, s vasvegyületekben s oxigénben szegény. Ahol elszaporodik, ott satnyul, majd kipusztul a nád, s helyét a rigyás helyek jelzik, amiből aztán tisztás válik. Emlékeznek, sőt feljegyzések is vannak, hogy egy időben teljesen kiveszett a nád a tó vizéből. Természetes, ahol a nád életfeltételei hiányzanak, ott a viz élete is senyved, moszat, Spirogyra, Conserva, Cladofora veri fel tanyáját, s alkot békanyál telepeket, majd úrrá lesz a békalencse is, s sivataggá varázsolja a víz felszínét, amitől csak a víz mozgása szabadítja meg a vizet, hogy tisztást alkosson belőle, így harcol a növényzet a vízzel, s teszi a nádfelületet ingadozóvá, úgy 800—600 hold között ingadozik a kitermelhető nád területe.