Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1922

Nőnevelés, leánygimnáziumi nevelés, a szülők közreműködése. A nők szélesebb körű és magasabb művelődése történeti fejlődés eredménye. Valamikor a nő összes élet- és tevékenység-feltételeit megtalálta a családban; megélhetését a családi kör biztosította. Művelésére nem sok gondot fordítottak, mert az a felfogás uralkodott, hogy a nő élethivatásának betöltéséhez nem sok tudás kell. Nem is tartották a nőt a művelődésre alkalmasnak, mert benne alsóbbrendű lényt láttak, amelynek szellemi tehet­sége sokkal kisebb, mint a férfié, sőt azt gondolták, hogy a lelke is alsóbb­rendű lélek. A férfit ismerték el a teremtés koronájának, azért csak azt részesítették művelésben, a nő művelődését pedig évezredeken keresztül elhanyagolták. A műveltebb családban nevelődött nő ugyan régen is művel­tebb volt, mint az egyszerű viszonyok közt született, de a nő nagyobb műveltsége a régi korokban alkalomszerű és kivételes volt, nem tervszerű és az összes nőkre kiterjedő nevelő hatás eredménye. A nőről való felfogás következménye azután az lett, hogy a nők alacsonyabb helyzetben voltak a férfiaknál és csak részben valósították meg azt a jót, amelyre hivatottak és képesek lettek volna. Egyszer azonban elkövetkezett az idő, amikor a nők helyzetét alapos­­ vizsgálat alá kellett venni. A történeti fejlődés során az ipar annyira kifejlő­dött, hogy a gazdasági termelés nagy részét kiszorította a családból. Az ipari munka, amelyet azelőtt a nők végeztek a családban, a családból átment az iparo­sokhoz, kézművesekhez, később a gyárakhoz. Így sok nő foglalkozás nélkül maradt, különösen azok, akik nem mentek férjhez. Egy ideig az ilyen nők még a családban helyezkedtek el, de hamar mutatkoztak a gazdasági és erkölcsi kárai annak, hogy megfelelő munkakör nélkül maradtak. A bajok elkerülésére kénytelenek voltak kilépni a családból és azon kívül kerestek maguknak munkát és megélhetést a férfi foglalkozások által, később pedig megkívánták a férfi szabadságát és művelődését is, így keletkezett a nőkérdés. A férfiak egy része ellenezte, hogy a nők férfifoglalkozást űzzenek, mert még mindig nem tartották személynek, hanem szellemi rendeltetés és méltóság nélkül való lénynek. Mások meg attól féltek, hogy a nők a szabadság és művelődés által elvesztik különleges női saját­ságukat, amiről tudták, hogy a család és a kultúra számára nélkülözhetetlen. Csakhogy a nők nem térhettek vissza a családba, amelyből kizárták őket a gazdasági viszonyok és más életkörülmények. A komolyabb férfiak belátták, hogy nem helyezkedhetnek szembe a történeti fejlődéssel, belenyugodtak a változhatatlan helyzetbe és elismerték, hogy az a nő, aki nem találja meg hivatását a családban, joggal keres magának megélhetést a családon kívül, vállalhat férfifoglalkozást és arra magát kiművelheti. Azok a körülmények, amelyek a nőt a nagyobb művelődésre kény­szerítették, nem változtak meg, sőt az idők folyamán szaporodtak, aminek az lett a következménye, hogy a nők számára a polgári iskolákon kívül meg kellett nyitni a középiskolákat és az egyetemet is. A női középiskolák száma európaszerte szaporodik, az érettségi vizsgálatot tett nők száma évről-évre

Next