Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1931

A szív nevelése. (Harmadik rész.) A VÁGYAK NEVELÉSE. Lélektani tájékozódás. A gondolkodás és érzelem mellett lelki életünknek harmadik eredeti, más lelki tényre vissza nem vezethető mozzanata a törekvés (akarat). (Kor­­nis.) Törekedni egészen mást jelent, mint emlékezni, képzelni, gondolkodni, vagy érezni. A gondolkodás és érzés immanens lelki folyamat, a törekvés az alanyból kihat, a dolgok megszerzésére, megvalósítására irányul. Ha a dolgokat csak megismernék, ha csak emlékeznénk rájuk, ha a megismerés és emlékezés folytán érzelmek keletkeznének bennünk, a dolgoknak örül­nénk, miattuk szomorkodnánk vagy félnénk tőlük, de ezzel le is záródnék a dolgokhoz való további viszonyunk, akkor a tárgyi világnak csak tétlen, merev vagy legfeljebb érzelmes szemlélői lennénk. A tapasztalat azt igazolja, hogy nemcsak megismerjük a dolgokat, nemcsak bizonyos érzelmi állapoto­kat vált ki belőlünk a világ szemlélete, hanem meg is akarjuk szerezni a szükségesnek ítélt dolgokat. Aki csak ismer és érez, az nem él teljes életet; az élet nem ismerés és érzés, hanem egyszersmind mozgás, aktivitás, erő­kifejtés. Innen a régiek mondása: Vivo, ergo volo. A megismerés az egyén­nek nyugvó állapota, az érzelem belső mozgalmasságot idéz elő, a törekvés az énből kiinduló mozgást, erőkifejtést jelent. Az ismerésből, gondolkodásból, érzésből nem lehet élni és megélni. Az élethez, az életfenntartáshoz a világ tárgyaira van szükségünk; nem az egész világra, hanem annak csak bizonyos tárgyaira, dolgaira. Hogy a világ­nak rengeteg javából mire van szükségünk, azt tájékozódás útján tudjuk meg. A megismeréssel a tárgyaknak külső tulajdonságairól tájékozódunk. A világ tárgyai között vannak olyanok, amelyek közömbösek ránk nézve; nincs rájuk szükségünk. Ezek érzéketlenül hagynak bennünket. Amire szükségünk van, az kellemes belső állapotot idéz elő lelkünkben, ami életfenntartásunkra, életkifejtésünkre káros, az kellemetlen érzelmet kelt bennünk. A megismerés nyomában keletkező érzelem belső mozgalmasságot, kifelé ható működést indít meg, amelynek kezdete az ént törekvésre ösztönző vágy. Ez a belső ösztönzés, a legtágabb jelentésben vett törekvés már bizo­nyos fokig akkor is megvan bennünk, mielőtt a tárgyakat ismernék. Hogyan lehetséges ez? Hisz akszióma, hogy nem törekedhetünk az után, amit nem ismerünk. Ignoti nulla cupido. Valóban nem­ is vágyódhatunk valami meg­határozott tárgy után, ha nem ismerjük, de hogy valamit megismerjünk, hogy valami után vágyódjunk, hogy bennünk az életkifejtés egyáltalában megint

Next