Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1931
A szív nevelése. (Harmadik rész.) A VÁGYAK NEVELÉSE. Lélektani tájékozódás. A gondolkodás és érzelem mellett lelki életünknek harmadik eredeti, más lelki tényre vissza nem vezethető mozzanata a törekvés (akarat). (Kornis.) Törekedni egészen mást jelent, mint emlékezni, képzelni, gondolkodni, vagy érezni. A gondolkodás és érzés immanens lelki folyamat, a törekvés az alanyból kihat, a dolgok megszerzésére, megvalósítására irányul. Ha a dolgokat csak megismernék, ha csak emlékeznénk rájuk, ha a megismerés és emlékezés folytán érzelmek keletkeznének bennünk, a dolgoknak örülnénk, miattuk szomorkodnánk vagy félnénk tőlük, de ezzel le is záródnék a dolgokhoz való további viszonyunk, akkor a tárgyi világnak csak tétlen, merev vagy legfeljebb érzelmes szemlélői lennénk. A tapasztalat azt igazolja, hogy nemcsak megismerjük a dolgokat, nemcsak bizonyos érzelmi állapotokat vált ki belőlünk a világ szemlélete, hanem meg is akarjuk szerezni a szükségesnek ítélt dolgokat. Aki csak ismer és érez, az nem él teljes életet; az élet nem ismerés és érzés, hanem egyszersmind mozgás, aktivitás, erőkifejtés. Innen a régiek mondása: Vivo, ergo volo. A megismerés az egyénnek nyugvó állapota, az érzelem belső mozgalmasságot idéz elő, a törekvés az énből kiinduló mozgást, erőkifejtést jelent. Az ismerésből, gondolkodásból, érzésből nem lehet élni és megélni. Az élethez, az életfenntartáshoz a világ tárgyaira van szükségünk; nem az egész világra, hanem annak csak bizonyos tárgyaira, dolgaira. Hogy a világnak rengeteg javából mire van szükségünk, azt tájékozódás útján tudjuk meg. A megismeréssel a tárgyaknak külső tulajdonságairól tájékozódunk. A világ tárgyai között vannak olyanok, amelyek közömbösek ránk nézve; nincs rájuk szükségünk. Ezek érzéketlenül hagynak bennünket. Amire szükségünk van, az kellemes belső állapotot idéz elő lelkünkben, ami életfenntartásunkra, életkifejtésünkre káros, az kellemetlen érzelmet kelt bennünk. A megismerés nyomában keletkező érzelem belső mozgalmasságot, kifelé ható működést indít meg, amelynek kezdete az ént törekvésre ösztönző vágy. Ez a belső ösztönzés, a legtágabb jelentésben vett törekvés már bizonyos fokig akkor is megvan bennünk, mielőtt a tárgyakat ismernék. Hogyan lehetséges ez? Hisz akszióma, hogy nem törekedhetünk az után, amit nem ismerünk. Ignoti nulla cupido. Valóban nem is vágyódhatunk valami meghatározott tárgy után, ha nem ismerjük, de hogy valamit megismerjünk, hogy valami után vágyódjunk, hogy bennünk az életkifejtés egyáltalában megint