Hunyady fiú felsőkereskedelmi iskola, Székesfehérvár, 1920
Ibán ÁBRAHÁM. Nincs többé. Elköltözött fiatalon, a férfikor delén, alig 42 éves korában. Az 1920. tanév végén abban a reményben búcsúzott tanártársaitól, hogy Balatonfüreden gyógyulást fog találni megviselt idegzetére. Gyógyulást ment keresni és nem jött többé vissza a lelkiismeretes tanár, a kedves kortárs, a jó barát. 1879 november 22.-én születetett Görgőn, Abaújtorna megyében. Középiskoláit Késmárkon, egyetemi tanulmányait Bécsben és Budapesten végezte. Tanári oklevelet szerezve, négy évig a Rőser-féle felső kereskedelmi iskolánál tanított, majd 1906. december 6.-án iskolánkhoz hivatott meg. 1907. január 1.-én foglalta el állását mint helyettes tanár, majd egy év múlva mint rendes tanár hivatása magaslatán neveli szívvel és lélekkel a reá bízott ifjúságot. Apjuk helyett apjuk volt és talán senki sem veszített annyit az ő elmúlásával, mint épen az ifjúság. A szerény, munkabíró, a hivatásszerető idealista paedagógus magához hasonló ifjúságot akart nevelni. Nem volt kevés az, amit tőlük kívánt, de viszont sok volt, amit nekik nyújtott. Eszményeidet, mik betörték lelked, a tanítványaid lelkébe átülteted, a hazáért, jóvoltukért tetted, szálljon érte dicséret feléd ! A tudat — ott fönt — boldogíthat Téged, hogy megtetted kötelességed. Amilyen eszményű lelkű volt mint tanár, és olyan volt ő a magánéletben is. És ez volt a végzete. A létért való küzdés nehéz harcai nem bírták belőle kiölni az idealizmus szent tüzét és mert nem következett be az általa forrón óhajtott szebb jövő, a családjáért remegő apát és a hazája sorsáért kétségbeesett, amúgy is magába zárkózó, töprengő lelket megőrölte a visszavonás okozta fájdalom. Megszűntek immár fájdalmaid, de mi érezni fogjuk a távozásod okozta űrt és vigaszunk csak annyi, hogy emlékedélni és világítani fog. Krausz Ármin.