Székesfehérvári Hirlap, 1897 (2. évfolyam, 1-155. szám)

1897-02-14 / 20. szám

II. ÉVFOLYAM 1898. 20. szám. VASÁRNAP, FEBRUÁR 14. POLITIKAI KÖZLÖNY. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS­­ TÓTH ARTUR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SAS­ UTCA 18. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁS SZERINT. MEGJELENIK: SZERDA, PÉNTEK ÉS VASÁRNAP. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. ELŐFIZETÉS: 1 évre . . . 8 frt. — V» évre ... 4 frt. V« évre ... 2 frt. — Egyes szám­ára 6 krajcár. 1ST TELEFONSZÁM: 73. A Szóljunk hozzá mi is! A következő figyelemreméltó sorokat vettük: Tisztelt Szerkesztő Úr! A múlt hét folyamán érdekes két cikk jelent meg a „Székesfehérvár és Vidéke“ úgynevezett „sza­badelvű“ kormánypárti és a „Fejérmegyei Napló“ néppárti hírlapokban. Mindkét cikk Prifach József, nagyprépostnak a helybeli összesített katolikus kö­rök évi közgyűlésén elmondott, nagy feltűnést keltő megnyitó beszédével foglalkozik, kiemelve belőle azt a részt, mely kétségkívül a legtalálóbb módon jel­lemzi a mai hivatalos és társadalmi affektált viszo­nyokat, midőn igy szól: „Van azonban egy más ok is, m. t. Közgyűlés, mely katolikus polgártársaink nagy részét a kö­rünkbe való belépéstől visszatartja, és ez a félelemnek egy bizonyos neme, melyet joggal nevezhetnénk gyá­vaságnak is; s ez talán jobban visszatartja őket kö­rünktől, mint a hitközöny és a vagyonszerzésre irá­nyuló szertelen törekvés!“ E szavak, melyek egy átalán kifogyhatatlan jó­tékonyságáról ismeretes előkelő állású egyházi férfiú ajkáról hangzottak el, valóban méltók a megszívle­­lésre, annál is inkább, mert kiválóan a helybeli vi­szonyokat jellemzik, így tehát a helybeli sajtónak is kötelessége reájuk reflektálni. A „Székesfehérvár és Vidéke“ eddigi katolikus­ellenes és „szabadelvű“ kormánypolitikával szaturált irányától hirtelen letérve, tagadhatlanul ügyesen megirt és kellő komoly, tárgyilagos színezettel per­­traktálja a katolikus körbe való belépés akadályait. Az ember szinte sajnálja, hogy e rejtett allűrökkel megirt cikk csak látszólag őszinte és a gondolatjelek voltakép oda konkludálnak, miszerint a katolikus érdekek megóvásánál mégis csak előbbre valók a mo­dern „szabadelvűség“ intézményei és a kölcsönös, egymás iránti „szeret“-be helyezett bizalom egyedüli üdvözítő forrása a­­ kormánypolitika. Rejtett allű­rökről beszélünk, mert hisz lehet politizálni a­nélkül is, hogy a laikus olvasó az önmagából folyó követ­keztetéseket, zárgondolatokba foglalt célzásokat rög­tön megértse. Már­pedig a jelzett cikk e tekintetben ekszcellál és igen disztingvált, jámbor arcú, sőt édes mosolylyal nyújtja oda a beteg korszellemnek a nem kevésbé disztingváltan élő szellemi méregitalt! A „Fejérmegyei Napló”ban közölt cikk és egy hivatalnoki levél rezüméje az, hogy ma már kissé engedékenyebb a szent liberalizmus talaja és a katolikus kör inkább külső dolgok által, kényelmes klubhelyiség, társasünnepélyek rendezése, a kápta­lan tagjainak gyakori megjelenése által igyekezzék a katolikus társaséletet megteremteni, szóval a gyakor­lati módszerekre utal, a­minek tagadhatlanul van is némi eredménye. Mindkét nevezett hírlap szellőzteti a politikai kérdést is, egyrészt ezzel vádolva a katolikus körö­ket, másrészt pedig tiltakozva ellene, mert ezt a kör alapszabályai kizárják. Sőt arra is történik hivatko­zás, hogy a katolikus körnek vannak oly tagjai is, kik egyébként a „szabadelvű“ kormánypárt politi­káját követik, sőt ha nem csalódunk, a „szabadelvű“ kormánypárt országgyűlési képviselőjelöltjére le is szavaztak, így alterálva és nem alterálva egymás állás­pontját, leghelyesebb, ha nem takargatjuk a fájó se­beket, hanem egész nyíltan és őszintén kimondjuk a valót. Ez bár kellemetlen hatást gyakorol, de leg­alább sok embert kigyógyít az illúziókból! Tény az, hogy a katolikus intelligencia jó nagy része csak álszemérem és félszeg divatból követi a modern „szabadelvűség“ jelszavait. Vannak, kik a a bornirt hiúság vagy a tudatlan malicia áldozatai, kik részint azért, hogy „felvilágosult“ egyéneknek tartsák őket, részint ki nem elégített magánérdekük miatt csapnak fel „szabadelvű“ lovagokká, szidván a telhetetlen katolikus papságot. E jó urak a katolikus vallás érdekeit saját különleges szubjektív felfogásuk szerint bírálják el, sőt még a dogmatikus kérdésekre nézve is saját különleges észjárásukat ismerik el irányadó vezércsillag gyanánt. Az ily zsánerben leledző katolikus intelligencia méltán illethető a félelem és gyávaság vádjával, mert egyrészt az álszemérem, másrészt a félszeg divattól eltántorítva tulajdonkép csak gúnymosolyt fakaszta­nak a más vallásfelekezetű polgárok nyakán, kik ugyancsak szívós kitartással és egyetértéssel védel­mezik meg vallásuk érdekeit és e tekintetben nem hódolnak a modern „szabadelvűség oltára előtt. Tény, hogy viszont vannak, különösen az alpap­­ság köréből, kik — dacára annak, hogy az alapsza­bályok értelmében a politizálás ki van küszöbölve a katolikus körökből — bizonyos rejtett célzattal a néppárt részére dolgoznak és ezáltal még az elfogu­latlan katolikus intelligenciát is elriasztják; de ezen egyoldalú jelenség rögtön megszűnnék, mihelyt a ve­zetőséget a nagyobbszámú katolikus intelligens világi elem venné át a papság helyett és a kikerülhetlen poli­tikai illusztrációkat pusztán magántársalgás korlátai közé szorítaná. Azt pedig egyátalán eltagadni nem lehet, hogy a katolikus körök létesítése nagyrészben a katolikus alpapság buzgalmának köszönhető. Minden téren vannak bizonyos túlzások, de egy két momentumból a katolikus körök átalános hiva­tására következtetni vagy abból fegyvert kovácsolni legalább is nem illendő. Hisz városunkban vannak A „SZÉKESFEHÉRVÁRI HÍRLAP" TÁRCÁJA. CÍM nélkül. 1. Hát elmentél édes! S mint a lehullt csillag Itt hagytál egyedül. Hűséges társamul csak a bánat maradt, Az meg szivemre dűl. Ráomlik súlyával, rá a szenvedőre, S hiába vonaglik, nem szabadul tőle, Tovább fojtogatja átkozott kezével. Felnyög fájdalmában, lázasan feldobog, S utánad viszik az epedő sóhajok: Ne menj, ne menj még el! 2. Elmentél. S még csak egy édes mosolygást sem Hagytál vigaszomra. Csak a reményemnek porbahullt virágát, Azt is letiporva. Egy édes mosolygás a szemed sugarán — Az sem mondta nékem, az sem ragyogta rám, Hogy higgjek te benned, hogy reméljek érted. Mégis hiszek benned, remélek, remélek, Úgy is tudom édes, nem visz rá a lélek, Hogy ezt összet­épjed! A csillagos égből hófehér szárnyakon Szálltál le miközénk. Nemde, az fájt néked, hogy én s imádatom, Mi ketten üldözénk. Mint hófehér szárnyad üde ragyogása, Olyan tiszta lelked, Szived dobogása, Mint üde harmatcsepp a rózsa levelén. Mégis bánkódol most, mert én üldöztelek, Talán fáj neked, hogy édes szerelmedet, Mért esdem épen én ? 4. A holt rózsatőnek, hogy rügyre fakadjon, Tavasz kell s napsugár. A letört rózsaág meleg napsugarat, Tavaszt hiába vár. Te voltál a tavasz. Rejtelmes sugára Ragyogó szemednek a lelkembe szálló S ajkamon felfakadt, s rólad beszél a dal. Elmentél. A bánat letörte az ágat, Lelkem rózsaágát s hervadásra vállott Nyíló virágival . . . ISTVÁNFI R. JÁNOS. SZEGET SZEGGEL! Irta: RUTH. — Dorner! Jöjjön csak ide. Hadd nézek a szeme közé, így ni! Most mondja meg nekem, ki küldte ide ? És megfogva a férfi kezét oda vonja őt az ablakhoz, melyet a nehéz bordóplüs függöny árnyal. Kérdőleg néz a fiatal ember szeme közé. Az pedig, a nyúlánk, barna fiatal ember végtelen zavarral küzd. Mindent várt, csak épen ezt a kérdést nem. Hitet­lenül tekint körül az elegáns kis szobában, mintegy kétkedve, vájjon az előbbi szavak csakugyan itt hangzottak-e el ? Pedig mégis. A kokett rokokó bordó plüs bútorok, a tarka virágokkal ékített szőnyegek, az aranyos csillár, a rövidszárnyú fekete ébenfa zon­gora, a filigrán varróasztalka mind mind jó ismerősei. Hasztalan kerüli a leányka álhatatosan vizsgáló sze­meit, végre is kénytelen reá tekinteni és ekkor aka­dozva válaszol: — Engem ? Senki! — ügy ? Tehát senki ? gúnyolódik a leányka. Ön csupa jószívűségből jött ide, hogy egy másik, fé­­lénkebb helyett elmondjon nekem egy csinos mesét? Holdvilágos, csillagos éjszakákról, mikor az én abla­kom alatt epedve jár valaki és arra a leánykára gondol, ki ott fenn boldogan álmodik — talán épen ő róla. Mesélne egy forrón szerető szívről, mely csak értem dobog és ha kívánnám, meg is halna értem ! Nagyon kegyes! Mesélne azután még sok maiden-

Next