Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-01-14 / 2. szám

Magára a kiállításra nézve határoztatok, hogy kiállítatni — két három napi tartamra — szarvas­­marha, juh és sertvés fog, azonban más gazdasági tárgyak: bor, gyümölcs, vélemény, magvak, ásvány, cserépneműek stb. is kiállíthatók mintegy előmutat­­ványául az őszi időben tartandó általánosabb kiállításnak. Szarvasmarhákra nézve a készletben lévő 200 frt fog részletekben jutalmul kiosztatni, hágó bikákra, tehenekre, úgy növendék bikák és üszőkre. Juhokra nézve nem annyira a gyapjú finomságára mint a mennyiségére és hústermelésre lesz a fősúly fektetendő. Itt dijázás nincsen, csak dicsérő oklevelek adatnak. A Juryt az állattenyésztési szakosztály alkotja saját tagjaiból s feladata a minőségi gyapjú irányt jelle­­gezni, s mennyiség és húsra nézve megtenni az előző munkálatokat, melyek a dijázáshoz szükségesek. Sertvésekre nézve nem tiszta magyar faj is ki­állítható, de a honi fajok előnyben részesítettnek. A dijazásra szükséges röszveg beszerzéséről az állatte­nyésztési szakosztály gondoskodand, mely egyszersmind megbizatik, hogy f. évi január 15-én d. e. 10 órakor a megyeház kis teremében összeülvén, elnökét meg­választván, a fentebbi megállapodások alapján a pro­­grammot összeállítván, s a kiállítási napokat (ha lehet ápril 21., 22., 23., melynek második napján a kiállí­tási helyen alelnök választó közgyűlés is tartható) megállapítván, programm szétterjesztéséről, s a kiállí­tás tényleges keresztülviteléről gondoskodjék. A földmivelés ipar és kereskedelmi minisztérium­nak hivatalos adatok alapján összeállított 1871 iki „Tiszti névtára“ az egylet részére 1 frt. 60 kr. meg­vétetni, s a tagok figyelmébe ajánltatni határoztatott. Végül a legközelebbi igazgató választmányi ülés határnapja mártius hó 11 re d. e. 10 órára kitüzetett. Fekete János, titkár. Városi. Február 9-én tartott városi közgyűlés ortságos Zuber József városi főispán ur elnöklete alatt */210 órakor vette kezdetét, tárgyalta­to­­tt a három albizott­ságra osztott kiküldött 40 tagú bizottság szervezési munkálata. A tárgyalás kezdetén Schvarcz Gyula országos képviselő helyesen indokolt beszéddel azon indítványt téve, hogy a szervezési bizottság munkálatai a tárgyalás előtt kinyomattassék, s a közgyűlés minden tagjának megküldetve, hogy a tárgyaláshoz alaposan hozzászól­hasson, mely indítványt Kaiser képviselő úr szinte melegen pártol, hogy alkalom adassék minden képvi­selőnek annak figyelmes átolvasására Szépesi képviselő úr ellene szól, s csak gátat lát a szervezkedés mi­előbbi megkezdésére, s a utrgyahio az­onnasi megkez­dését indítványozza. Gebhard képviselő úr, személyes kifejezéssel fordul K. kéviselő ellen s egyszerűen pár­tolja Szépesz indítványát, Szabadi kívánja, hogy csa­ládjának kinyomatai megörökitessenek; (nevetés) de azért ellene szavaz? Zalai k. szinte óhajtotta volna a kinyomatást, de mivel a város a szervezési munkálattal úgyis hátramaradt, tehát azonnali tárgyalását óhajtja, valamint Braun, K. Horváth, Kövesy és Szilts képv. urak is, a pontonkénti tárgyalás azonnali megkezdését óhajtják. Schvarcz országos képvo­ár mint indítványozó, újólag szót emel, föntartja indítványát, s ajánlja a köz­gyűlésnek elfogadás végett. Szépéit mint elleninditvá­­nyozó szinte föntartja indítványát, mely két indítvány szavazásra bocsájtatván Schvarcz Gyula országos képv. az indítványa 25 szavazattal 40 ellenében elejtetett. A tárgyalás kezdetét vévén, a választók száma olvastatott föl, mely szerint a kitörlendők levonása után 1862 választó marad. A kerületek megállapítása s a választandó képviselők száma határoztatott meg, mely szerint I. a belvárosi kerület, választóinak száma 369 — választ 9-et. II. tóvárosi kerület, választóinak száma 237 — választ 6-ot. III. kerület, viziváros, vá­lasztóinak száma 310 — választ 7-et. IV. palotavárosi kerület, választóinak száma 409 — választ 10-et. V. felsővárosi első kerület, választóinak száma 231 — választ 6-ot. VI. felsővárosi második kerület, válasz­tóinak száma 306 — választ 7-et. Olvastatott a legtöbb adófizetők névsora, mely ellen Kövesy képviselő úr szólal föl, a­mennyiben nem az 1870 iki, hanem a 71-iki adót óhajtja alapul vé­tetni, Schvarcz orsz. képv. ur a törvény betűszerinti értelmét véve Kövesy nézetét osztja, valamint Kaiser képviselő úr is. Say R. a 40-es bizottmány eljárását azzal indokolja, hogy ez a múlt év közepén kapván az utasítást, tehát csak a 70-iki alapot vehette föl; de ha a közgyűlés újabban határoz, a 71 iki adó­mennyiség is vétethetik alapul. K. Horváth a munkálat azonnali tárgyalás alá vételét óhajtja, de beszédje elején mindjárt Schvarcz Gyula szavait magyarázná félre, mit Schvarcz képv. általános helyeslés közt utasít vissza. Az indítvány, mely szerint a legtöbb adófizetők összeállitásának alapjául az 1871-iki adómennyiség vé­tessék — szótöbbséggel elfogadtatik. S e szerint utólag fog jóváhagyás végett a ministeriumhoz terjesztetni A közegészségügyi főorvos, a rendőrségi osztályból kivétetik, s mint közegészségügyi osztály önállóan fog működni, valamint a levéltárnok cziméhez a városi közkönyvtárnoki czim is csatoltatik. 10—11. tartott folytatólagos városi közgyűlés, a szervező bizottság munkálatainak tárgyalásával haladt, de nehéz és lassú léptekkel. A jövőre közgyűlés ren­desen minden hóban egyszer tartotik, rendkívüli pedig a főispán vagy 10 bizottmányi tag óhaja szerint, mely gyűlést a polgármester 24 órával előbb tartozik köz­hírré tenni. A polgármester és tanács pénzutalványo­zásának határvonala is megállapittatott, mely szerint a polgármester 10 frt , a tanács 100 fr­t. erejéig utalvá­nyozhat, de a­melyet tartozik jóváhagyás végett a köz­gyűlés elé terjeszteni. Az egészségügyi bizottmány, melynek fölállítását Kaiser képviselő úr indítványozta elejtetett, valamint az is, hogy a városi ügyész magán­ügyben ne ügyködhessék. (Folytatása következik). Ismertetés. A bor czélszerű­ neveléséről. — Petheő Imrétől. — (Vége.) Tavasszal ajánlok uj fejtést a nálunk szokott módon t. i. ferlátozva nem pedig borszivattyuval, hogy ismét minél nagyobb érintkezésbe jöjjön borunk a levegővel, így augustus-septemberig az utóerjedés és és illatkép­­ződés befejeztetvén, hogy a már szükségtelen fejérnye tartalomtól, valamint a lefejtések alkalmával, a léggel a borba vegyült különféle penész csizmagvaktól stb., a­melyek különösen tisztátlan kezelés mellett, kivü­l belül piszkos hordók és nedves nemeléggé szellőzött pin­­ezékben számtalan betegségeket szoktak előidézni —*. megszabaduljon, ajánlanám Terrel ur tanácsa követését, t.i. a bornak ehhez czélszerü készletekkel 40—48 B. fokig leendő felmelegítését, úgynevezett pasteuri­­zálását. Ily kezelés mellett szerencsés években, mikor a nap hathatós sugarainak befolyása alatt a szöllőnek czukortartalma kellőleg kifejlődhetik , nemcsak pin­­ezékben lesz tiszta és tükörfényű jó borunk, de hor­dóban 100 mértföldre szállítva sem fog megtörni. Nem lesz szükségünk a nálunk oly előszeretettel keresett, s igen sokszor drága pénzen vett haszontalan úgynevezett bor receptekre, melyek mindég csak fal­­liatív szereket foglalnak magukban, s ha a bort rövid időre tükörfényessé teszik is, de az azt elköltő egész­ségére nagyobbrészt, ártalmas hatással vannak. Bírok én is számtalan ily haszontalan receptekkel, s egypár év előtt még nagyra becsültem azokat; igen szívesen szolgálok velük bárkinek, de csak akkor, ha nem alkalmazásuk komolyan megígérteti. Ez alkalommal legyen szabad felemlítenem, hogy csekély velencz­ei sz­i­b­ertemben folyó évi október 16-án tartott szüretnél" nyert mustom felét régi szokás szerint láttam el, másik felét pedig rendszeresen gal­­lizáltam. Mustom 8 ezredrész sav és 17 fok czukor­­tartalmat mutatván, savtartalmát 7 akó musthoz, 1 akó viz hozzáöntésével 6 ezredrészre szállítottam le, a czukortartalmat pedig fehér czukor hozzátétele által 20 fokra emeltem, s leszek bátor annak idején e mű­téteim eredményét ugyan e lapok utján köztudomásra juttatni. Én a mustok gallizálásánál a savtartalomnak viz hozzáadás általi leszállítását, csakis a közönségesebb korcsmai használatra szánt boroknál tartom jónak, a nemesebb és zamatosabb bort termő vidékeken ártal­masnak hiszem, mert a vizzel nemcsak a sav, de egyszersmind a savas anyagok, az illatrészek s egy­szóval a bor teste kevesbíttetik, mi a c­ukortartam szaporításával egyáltalán nem pótolható. A tartalomdús finomabb boroknál czélszerűbbnek látom a savtartalom feleslegének neutralizálás által leendő leszállítását. Mely műtétre különféle szereket szoktak használni u. m.: márványport, krétát, tisztított hamuzsirt stb.; de én magam tapasztalása után indulva legczélszerűbbnek találom a tisztított hamuzsirt, és pedig azért mert legolcsóbb s kevés kell belőle s a borsavval érintkezésbe jővén, ezzel borkővé változik át, s mint ilyen tisztára lecsapódik, a borban semmi itt sem hagyván hátra. Ha igénytelen és szerény nézeteimet senkire fel­erőszakolni nem akaró soraim valakiben azt az ellen­vetést idéznék elő, „hogy könnyű ugyan tanácsokat osztogatni, de nehezebb azokat elfogadni, s még ne­hezebb azok jó sikerét elhinni,“ legyen szabad e ne­­talánt ellenvetésekre, még mielőtt azok napfényt lát­nának, a következőben már előzőleg felelnem. Igaz-e hogy fehér boraink általán, de különösen a vaáli fehér borok, minden kitűnőségük mellett tart­­hatlanok? erre tulajdon terménye iránt a legelfogultabb is, csak igennel válaszolhat. És mi következik ezen kikerülhetlen igenből! Azon sarkalatos igazság, hogy eddigi borkezelésünk igen hiányos, és hogy azon, ha haladni akarunk, okvetlen változtatnunk, javítanunk kell. Én ezt belátva, bevallom, nagy nehezen, de hála Isten mégis legyőztem a velünk és ennek folytán velem is úgy született előítéletes közönyösséget, és elkezdtem tanulni, s kísérleteket tenni; e kísérletek az elmondott meggyőződést és nézeteket szülték ben­nem, melyeket én két okból voltam bátor közölni. Vagy jók azok, és akkor ha szerencsés vagyok után­zókat találni, hasznot teszek velük, vagy még nem egészen jók, s ez esetben a nyilvánosság elé lépve, talán találok valakit, ki jobbra tanít. Visszajővén ismét a vaáli idei szüretet tárgyaló második érdekes leírásra tévedések elkerülése végett, még felemlítem a következőket: Nigos Kenessey Kál­mán osztály­­tanácsos úr egyenes felszólitása folytán, bírálat végett a mondott vaáli szüretre 4 félekép kezelt, azonban eredetileg egy hordóból került 1869-ik évi isztiméri bort vittem 4 üvegben, és pedig nem saját, hanem mástól vásárolt borból. Az első üveg pasteurizált, — a második nem pas­­teurizált, hanem három hó alatt kétszer fejtett, s cser­sav, és vizahólyaggal derített, — a harmadik mazsola szőllővel -1- 22 R. fok hőmérsék mellett utóerjedésbe hozott, és a negyedik szerénként 4 lat úgynevezett fehérsárga czukor (weisser Candis) hozzátétel után pasteurizált volt. Ez utóbbival kísérletet akartam tenni, vájjon a pasteurizálással megtudom-e akadályozni, a különben czukorhozzátétel által okvetlen bekövetkező erjedést, é­s mert erjedt, láttam ezérszerű­nek Terrel urnak bemutatni. Hogy mi eredménynyel biráltatott a pasteurizált és nem pasteurizált, tudják a tisztelt olvasók, az előbb felhozott czikkből. A mazsola szőllővel szándékosan utóerjedésbe ho­zott három, megeczetesedettnek találtatott, és pedig teljes joggal. Vagy nagy volt a hőmérsék, mely alatt erjedt, vagy a kelletinél tovább hagytam a fokozott meleg befolyása alatt. Ugyanezt a bort 20 nap előtt pasteurizáltam, s annak idején közölni fogom, lett-e segítve baján, vagy nem ! A negyedik üveg szintén nem részesült tetszésben, mert a hozzátett czukornak az erjedés által szeszszé történt átváltozása 13% fok szesztartalmúvá, s igy , túlerőssé az akkor mig benne kötve volt, szénsavas lég pedig igen csípőssé tette a bort. És ezen borra mondá Terrel úr, hogy az utóerjedésnek a csekélyen csak 60° Celsiusig alkalmazott melegítés az oka, s a rendkívül sok czukorhozzátétel végett 80° Celsiusig kellett volna a melegítést emelni. Megkísérlettem ezt is, újólag feláldoztam egy akó isztiméri bort, felédesítettem szerénként 3 lat czu­­korral, s 80° Celsiusig emeltem a melegítés. Ez tör­tént 5 hét előtt, ma még semmi nyoma az utóerre­­désnek, ellenkezőleg pasteurizálás után igen megtörvén, már derítés nélkül megtisztult, de úgynevezett tükre még nincs. A­mit eddig írtam­, azt a­mennyire csekély erőmből kitellett, a legjobb szándékkal, borászatunk, s ez által a közjólét emelésére írtam, és ezt a jövőben is mindig fogom tenni, valahányszor rá alkalmam nyillik, és el­foglaltságom engedi, s e téren valami újat, érdekeset tapasztalandók. A következővel azonban bátor vagyok magam érdeke mellett szólni. Már négy éve, hogy pezsgő borok készítésével foglalkozom, s az ez alkalommal-,tett tapasztalataim­ azon meggyőződést keltették fel bennem, hogy magyar­­országi boraink, ha nem is tökéletesen, de igen meg­­közelítőleg ép oly képesítettek pezsgő borok készíté­sére, mint a Champagnei és rajnavidéki borok. Mindekkoráig nagyobbrészt csak házi szükség­letem fedezésére, s jó barátim számára készítettem pezsgő bort. Mint egy év előtt azonban mondott ta­pasztalataim és némely elismert szakértők ösztönzése által ingereltetve — miután felvilágosult korszakunk az előítéletektől megtisztulván, az ipar és haladás terén tett tapasztalatoknak gyakorlatilag czélba vett alkal­mazását, és az anyagi jólétnek ez általi emelését többé szégyennek nem­ bélyegzi, hanem polgári érdemnek tekinti, hogy bebizonyíthassam, miszerint czélszerűen megválasztott s kezelt boraink pezsgő borokká elké­szíttetve, megközelítőleg oly jók, mint a franczia pezsgő borok, elhatároztam magam franczia modorban magyar pezsgő gyárt alakítani, s vagyok bátor úgy pezsgő gyáramat, valamint gyártmányomat az ugyan e lapokban megjelenő árszabály szerint a t. közönség pártfogásába ajánlani, azon hozzátétellel, hogy e boraim természetes erjedési után, minden az egészségnek hát­rányos hozzátétel nélkül készülvén, azoknak bármily túlzott élvezete sem fog kellemetlen utóérzéseket, vagy főfájást hátrahagyni. — Szent Miklós, deczember 12-én 1871. — Petheő Imre: Gaz­dálkodási viszonyaink és a százteli rendszer. Sármelléki ur e lapok hasábjain majorsági ke­zelés és modern bérrendszer czim alatt közölt czikké­ben oly dolgot pendített meg, mely korunkban s viszonyaink közt kényes voltánál fogva oly térre juttat, melyen okoskodásunkkal czélt nem érve, a helyes útról eltérünk. A fejérmegyei gazd.­egylet decbr. 14-iki köz­gyűlésén mit. gróf Zichy Nándor ur elnöki remek beszédében találóan ecsetelé a nagy birtokok illető­leg uradalmak jövő átalakulását, a birtokok jövedel­mezőségének mikénti emelését, hangsúlyozá az érde­kek tisztázását, mi az erkölcsi helyzetet minden esetre azon pontra emelendi, hol hozzá a jövőben utógondo­lat férni nem fog, s az önálló lelki állapotnak repu­­tátiója sérthető nem lesz. E szempontból kiindulva: Az ügy sokkal fontosabb, hogy sem Sármelléki úrnak czikkét hallgatással mellőzni lehetne, engedje meg azért, hogy igénytelenségem is a tárgyhoz hozzá­szólva , netán némelyekben eltérő véleményt koc­káztassak. Nem rég múlt ideje, midőn birtokos főuraink

Next