Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1872-08-04 / 31. szám
demesnek sem találja a „Frebelismus“ figyelemmel való kísérését. Azt mondja válaszoló úr, sokkal higgadtabb, sem hogy az általam tett bántalmakat hason módon visszatorolhatná. Bocsásson meg e kifejezését még az alapnevelők egyleténél brit elnöki állásában sem találom indokoltnak, s épen azért e könnyen gyanúsíthatás alá vonó pont súlya engem egészen felment viszonválaszomban itt-ott előfordult keményebb tételeimért. Avagy tessék egész múltamból egyetlen pontot felhozni, mely a már kezelésem alatt volt három intézet bármelyikére szégyent hozott volna? A legnagyobb hibám és vétkem az, hogy eröbelista vagyok, ez a hiba pedig büszkeségem leend mindaddig, mig erőt érzendek magamban, hogy hazámnak e rendszer által munkaszerető békés- s erkölcsileg kifogástalan polgárokat nevelhetek, s hogy működésem minden lépte ide irányul, annak megismerésére tessék bármikor szerencséltetni, valamint meggyőződve lenni arról, hogy ha Isten különös kedvezményéből a rám bízott intézetet nem tíz, nem öt, de csak három évig is egyletem bizalmas támogatása mellett vezérelhetem, válaszoló úrnak más fogalmai lesznek a nevelésről mint jelenben. Végül midőn válaszoló urat válasza érdekében a „Hon“ 168-ik számának esti lapjára figyelmessé teszem, köszönetemet kell kifejeznem a szerencsés alkalomért, mit nekem megkezdett harczom folytatására s még hozzá egy országosan ismert nevű lovagias ellenféllel szemben, nyújtott. A becsületes harcz elkeseredetté úgy hiszem egyikünket sem tesz, s így ha Isten engedi, nem soká itt is, de az alapnevelők közgyűlésén is alkalmunk leend folytatni azon vitát, melyet válaszoló úr védencze ügyében úgy látszik minden utókövetkezmény gondolata nélkül az én végtelen örömemre és büszkeségemre támasztott. Én válaszoló úr pártfogolta módszerét önök országos testületének bírálatára fogom bízni, kijelentve ezennel, hogy, ha képes lesz arra az én ellenfeleim helyeslését kinyerni, a nyilvánosság terén fogok alázatos bocsánatot kérni, de ellen esetben ha nem is ezt reménytem, legalább azt, hogy válaszoló úr eddigi téves nézetét hasonltan fogja bevallani. Addig is Isten velünk! Kobány Mihály: Iskolaügy. A tanuló ifjúság könyvtárát szíves adományaikkal többen gyarapították és pedig: Oblat Frigyes 6, ifj. Berndorfer Miksa 6, Gerlach Benjamin 4, Liszy Lajos 2, Károly Irén 1, Szanyi Ferencz 2, Mészáros József 1, Deutsch Győző 1, Rieder Gyula 1 munkával. Az intézet költségén beszereztetett 13 munka, összesen 38 munka 46 kötettel, így a főgymnasiumi ifjúság könytárának van összesen 2440 munkája 3254 kötetben. Az önképzőkör, melynek tevékeny működését lapunkban már többször jeleztük, dt. Mészáros Amand elnöki vezetése mellett dicséretre méltó sikert vívott ki. Az erkölcs és tudományokbani jelesek jutalmazására adományoztak: Pellett Sándor kanonok 8 db. aranyat, osztályonként egyet a hittan és erkölcsben példás ifjak megajándékozására, Matuska János kanonok 2 db. aranyat és 3 db. egy forintos ezüst tallért az erkölcs és tudományokbani jelesek részére, Klökner Péter és Kubik Lőrincz 11 kötet díszkötésű jeles művet adományoztak a jobbak jutalmazására. Az érettségi vizsgálatra 23 nyilvános tanuló jelentkezett. Ezek közül kitűnően érettnek nyilváníttatott 4, érettnek 17, a jövő tanév elejére visszautaltatott 2. A székesfejérvári főreáltanoda értesítője szerint összesen 200 tanuló jegyeztetett be; ezek közül magántanuló volt 6, kilépett 14, meghalt 1, s így maradt az év végén 185 tanuló. Előmenetelre nézve kitűnő lett 15, jeles 32, elsőrendű 113, másodrendű 22, harmadrendű 1, vizsgálatlan maradt 2. A főreáltanoda nemes jótevői között első helyen a nemes város szerepel, melynek közönsége és hatósága valóban nagy áldozatokkal támogatta az intézetet, s annak kiegészítéséhez minden kitelhetőt el is követett, s csak egyedül a hatóság buzgalmának s az intézet fáradhatlan tevékenységű gondnokának köszönhetjük, hogy reáltanodánk oly szépen virágzásnak indult, s a kiegészítésre fordított törekvések a siker pontjához oly közel állnak. A tanintézet többi nemeskeblű jótevői a következők voltak: Szekerák, Hornyánszky, Bierbauer, Schlesinger L., Deutsch Antal, Roxer Károly, Klökner Péter, Kubik Lőrincz, Kari György, Pete Dani, dr. Say Móricz, Henrikfy Pál, Gulyás Béla, Glazer gyógyszerész, Fischer Dezső, Krécsy Béla, Számmer Kálmán, Rosznagi Antal, Kund Endre, Braun József, Forster József, Broszmann Elek, Csebálla György, Say Rudolf, Say Ferencz, Fischer, Deutsch, ifj. Námesy Ferencz, Venusz Imre, Krencz Ignácz, Heyder Keresztély, Hudeczek Fülöp, Schlammadinger József, a m. n. muzeum, a nmb. val. és közokt. ministerium, Számmer Imre, Tóth János, Heckenast Gusztáv, Vogl Alajos, Felmayer István és a székesfejérvári takarékpénztár. Meg vannak még említve azon szive közreműködők nevei, kik a reáltanoda javára tartott szinielőadásban működtek, kiknek neveit már egy alkalommal közöltük, s melegen köszönetet is szavaztunk a mindkét nembeli működőknek. A többi iskolák kimutatásainak kivonatát jövő számunkban közlendjük. A fögymnasium értesítvényéből a következőket emeljük ki: a fögymnasiumnak összesen 312 tanulója volt, kikből kitűnő lett 24, jeles 40, elsőrendű 188, másodrendű 35, harmadrendű 2, vizsgát nem tett 2, kimaradt 19, meghalt 2. A tanintézet tudományos szereinek gyarapításához járultak és pedig a terményrajzi gyűjteményhez: fj. Horváth Zsigmond s Fillinger Gábor egri főgymn.tanárok, továbbá Kubányi dunaföldvári gyógyszerész, Szenczy Győző tanár, Koller Gáspár tiszttartó és Fótt György urak, ugyszinte Bürchner László, Németh Imre, Petrás Zsigmond, Baumgartner Antal, Szauer György, Hofbauer Ede, és Takács Béla gyán.tanulók, s végre Nagy Zsigmondné úrhölgy. Az éremgyűjtemény gyarapításának előmozdítására a következők adományoztak: Fábián Sebestyén tanár, Rojniss Mátyás főtanító és Bosos Miklós ügyvéd, továbbá Rosty Anna úrnő, végre Csehfalvay Titusz, Schachtner Géza 6. oszt. és Korniss István 5. oszt. tanulók, jobban kitegyenek magukért. A mi pedig egy másfél mázsás és egy felkiáltó jelhez hasonló dalnak azon kérését illeti, hogy azon angyali kacsák tündérének, ki a dalárda tagjainak jelvényéhez, nemes szive sugallatától vezérelve a csokrot készité — szavazunk köszönetet, — ezennel a legszivélyesebb készséggel és őszinteséggel csatlakozunk — a legforróbb köszönet nyilvánításával hozzájuk. A tánczterem kezdetben zsúfolásig meg volt telve, s a hölgyek szép számmal díszesítették lövészkertünk táncztermét, kik kedvükre kimulathatták magukat, mert a dalegylet s a kereskedelmi ifjak önképzőkörének tagjai, tánczra kész hajlamuk egész lelkesedésével igyekeztek magukat kitüntetni, hogy a mulatságra megjelent tündérseregnek egy felejthetlen estét véssenek emlékükbe; a mi azt hisszük sikerült is, noha a hőség, mely uralkodott, nem valami kellemes —sőt csak gyötrő lehetett a tánczos párokra nézve, s ennek tulajdonítjuk, hogy szünóta után föltűnően megritkult a közönség. Az öltözékek kevés kivétellel, a nyári mulatsághoz oly jól illő egyszerűséggel, de annál csinosabban diszíték hölgyeink termetét, s az uralkodó szín fehér és rózsaszínű volt. A táncz reggel 3 óráig tartott, s aki gyalog jött haza, a porfürdő teljes élvezetébe volt szerencsés részesülni. Ami pedig a sok panaszost illeti, az ételhiány, illetőleg roszszolgálat miatt,magunkon is tapasztaltuk, hogy teljesen igazuk van, de nem csoda ha tekintjük a közönség nagy számát s városunk azon hátrányát, hogy pin ezért nem lehet kapni) leljenek vigaszt a választmány néhány befolyásos tagjának azon ígéretéire. Egy általános technológiai műszótár nemzeti irodalmunkban mélyen érzett szükség mindazokra nézve, kik a mérnöki, építészeti s az ezekkel sokféle viszonyban álló természeti tudományokkal akár elméleti, akár gyakorlati téren foglalkoznak. De nem csak a szoros értelemben vett technikusok s általában a reáltudományok mívelői nélkülözik *) Csak kivonata a hozzánk beküldött czikknek. Szerk. hogy jövőre úgy fognak intézkedni, miként a jelenlegi lövöldei állapotok ne boszantsák folyton drága pénzért a közönséget. De menjünk el a vigalom terméből a halottak honába, vessük föl a múlandóságra emlékeztető eszméket, de mégsecsak nézzük meg a hosszútemetőben épülendő új kápolnát, mely már félig készen emelkedik a magasba vörös színű kupolájával, s a kupoláról büszkén kiemelkedő, a távolba is elragyogó, csinos tornyocskán levő keresztjével. Az első tekintetre leköti figyelmünket, s szemlélése folyton gyönyörködteti a lelket, hangosabban dobogtatja a szívet, mert hisz az Isten dicsőítésére emelkedett, a hívők szeretet adományaiból. Szépnek gyönyörű, de a czélnak az előbbinél semmivel sem felel meg jobban, mert belteriméjét tekintve a réginél bizony kevéssel nagyobb. Mikor a kápolna szemlélése után, elmentem a sirok közé botorkálni, s a kezdetben szokott szórakozásomnál fogva egyen keresztül bukfenczeztem, egy érdekes episod jutott életemből eszembe, ugyanis ezelőtt 5 évvel E. mérnök barátommal együtt morzsolgattuk a napokat Moórott, s úgy magyar emberhez illőleg többször elmulatgattunk a boutellák mellett, s egy ízben, mikor már közlékenyebb lesz a kedély, egész bizalommal beszélgettük el egymásnak bajait s kikeltünk a sors mostohasága ellen, de kölcsönösen vigasztalgattuk is egymást, ekkor történt, hogy az én E. barátom fölkapja a poharat, s egész kedélyességgel azt mondja: ne busulj Kálmán! meglásd még én mérem föl a birtokodat s beállók hozzád udvari mérnöknek .... és aligha igaza nem volt, mert most 176 kérelem*) a magyar mérnök- és épitész-egylet megbízásából szerkesztendő műszaki szótár érdekében, nehezen az ilyen szótárt érzik annak hiányát nem kis mértékben mások is, nevezetesen a gyár- és kézműipar, úgy mint a kereskedelem némely ágaival foglalkozók, a műszaki ügyek kezelése körül alkalmazott köztisztviselők, gazdatisztek, magán építetők, sőt műszaki kérdésekkel kapcsolatos jogügyletekben az ügyvédek is, szóval: többé-kevésbbé mindazok, kik a műszaki téren hazánkban évről-évre élénkebben nyilvánuló mozgalomban akár közvetlenül, akár közvetve bármely irányban cselekvőleg részt vesznek. A magyar mérnök- és építész egylet fölismervén a szempontot, melyből ezen hézag nemzeti irodalmunkban az egyletnek czíméből és czéljából folyó feladatával találkozik, egy német-magyar műszaki szótárnak az egylet anyagi és erkölcsi támogatása mellett leendő kidolgozását határozta el. Ezen szótár az egyleti választmány megállapítása szerint a „Technologisches Wörterbuch Deutsch-Englisch-Französisch. Von Wilhelm Unverragt. Zweite Auflage. Wiesbaden. C. W. Kreidel’s Verlag. 1869.“ ezírnü munka fonalán lesz összeállítandó s a tudomány és kézműipar következő szakmáira fog kiterjedni, u. m.: Algebra, Arithmetik, Astronomie, (Aufbereitung der Erze), Baukunst, Bauwesen, (Beleuchtung), Bergbau, Bötticher-Küfer, (Branntwein brennerei), (Brauerei), Brickenbau, Chemie, Chronologie, Dachdecker, Dampfmaschine, Dreschler, Eisenbahnwesen, Erdarbeiten, Feldmesskunst, Gasbeleichtung, Geoguosie, Geographie, Geometrie, Gisserei-Fon derie, Glaser, Hammerwerk, Hydraulik, Klempner- Blechschmieg, Kupferschmied, Locomotive, (Manufactur), Maschinenwesen, Mathematik, Maurer, Mechanik, Metallurgie-Hüttenwesen, Mineralogie, Müller, Mühlwesen, Osstik, Ornamentik, Pflasterer, (Pfotographie), Physik. Pontonwesen, Reepschläger-Cordier, Sägemühle, (Salinenwesen), Sch’ffbau, Schiffart, Schiffzimmermann, Schlosser, Schmiede, Hammerwerk, (Spinnerei), Steinbrecher, Steinmetz, Strassenbau, (Tapezierer), Telegraphie, (Vergolder), Wagenbauer-Wagner, Walzwerk, Wasserbau, (Weber), Zeichnen-Zeichenkunst, Zeugschmied, Zimmermann, Zinngisser, Zuckerfabrication. A szótár szerkesztésére az egylet egyik tagját, Lauka József főmérnök urat, a közmunka és közlekedési királyi minisztériumtól volt szerencsés megnyerni, kinek nyelvészeti és műszaki alapos ismeretei úgy, mint jelleme és szaktársai körében ismeretes ügybuzgalma elegendő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a feladatnak, mely a szerkesztőre vár, teljes mértékben és szigorú lelkiismerességgel fog megfelelni. A czél csak úgy érhető el, s csak úgy fogja siker koronázni Lanka úr vállalkozását, ha minden oldalról, különösen az illetékes szakférfiak részéről kellőleg támogattatik, s ha e támogatás oly általános lesz, amily közérdekű az ügy maga, melynek szolgálatába szegődött. Ennélfogva fölkérjük tisztelettel a magyar mérnököket és építészeket, az egyetem és műegyetem, a gymnasiumok és reáltanodák, a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia, valamint a gazdasági tanintézetek tanárait, gyárak és egyéb érdekelt ipar és kézműüzletek kezelőit, általában mindazokat, kik e szótár létrejötte, a magyar nyelv fejlődése iránt érdeklődnek, és kik akár egy vagy más szakmára vonatkozó műszak netalán már kész gyűjteményével, akár csak egyes, még kevéssé ismert régi, vagy általuk ajánlott új műszakkal, általában véve e részben eddig tett, vagy ezentúl teendő búvárlataik eredményével a németmagyar műszaki szótár szerkesztőjének segítségére lehetnek, hogy őt becses közreműködésükkel kitelhetőleg támogatni szíveskedjenek. Ami e támogatás módját illeti, hogy az mentői sikeresebb és az illetőkre nézve mentői kevésbbé termén a hosszútemetőt, én pedig már pályázó vagyok oda, s az én barátom csak azért is kimér számomra egy kis helyet, hogy szavai beteljesedjenek. De ki tehet róla? a szeretet ásta meg síromat. Nem élhetek el nélküle! Olyan szelíd, de makacs is Bizony Isten! mint a gyermek; Mégis addig nézegettem, Hogy végre a szeme vert meg. Jószivü, de szeszélyes is Villámot szór tekintete; Mégis boldogsággal tölt el, Ha ott lehetek mellette. Igézően mosolyg sokszor, De a dacz is ott van arczán. Mégis áhítattal csüggök Ajakának minden szaván. Bizony néha úgy megkinoz Szivem szinte vérzik tőle. Én Istenem! hogy van mégis ? Nem élhetek el nélküle. Csitári Kálmán.