Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-08-04 / 31. szám

demesnek sem találja a „Frebelismus“ figyelemmel való kísérését. Azt mondja válaszoló úr, sokkal higgadtabb, sem hogy az általam tett bántalmakat hason módon visszatorolhatná. Bocsásson meg e kifejezését még az alapnevelők egyleténél brit elnöki állásában sem találom indokoltnak, s épen azért e könnyen gyanú­­síthatás alá vonó pont súlya engem egészen felment viszonválaszomban itt-ott előfordult keményebb té­teleimért. Avagy tessék egész múltamból egyetlen pontot felhozni, mely a már kezelésem alatt volt három intézet bármelyikére szégyent hozott volna? A legnagyobb hibám és vétkem az, hogy eröbelista vagyok, ez a hiba pedig büszkeségem leend mind­addig, mig erőt érzendek magamban, hogy hazám­nak e rendszer által munkaszerető békés- s erkölcsileg kifogástalan polgárokat nevelhetek, s hogy működé­sem minden lépte ide irányul, annak megismerésére tessék bármikor szeren­cséltetni, valamint meggyő­ződve lenni arról, hogy ha Isten különös kedvez­ményéből a rám bízott intézetet nem tíz, nem öt, de csak három évig is egyletem bizalmas támogatása mellett vezérelhetem, válaszoló úrnak más fogalmai lesznek a nevelésről mint jelenben. Végül midőn válaszoló urat válasza érdekében a „Hon“ 168-ik számának esti lapjára figyelmessé teszem, köszönetemet kell kifejeznem a szerencsés alkalomért, mit nekem megkezdett harczom folyta­tására s még hozzá egy országosan ismert nevű lo­­vagias ellenféllel szemben, nyújtott. A becsületes harcz elkeseredetté úgy hiszem egyikünket sem tesz, s így ha Isten engedi, nem soká itt is, de az alap­nevelők közgyűlésén is alkalmunk leend folytatni azon vitát, melyet válaszoló úr védencze ügyében úgy látszik minden utókövetkezmény gondolata nél­kül az én végtelen örömemre és büszkeségemre támasztott. Én válaszoló úr pártfogolta módszerét önök országos testületének bírálatára fogom bízni, kijelentve ezennel, hogy, ha képes lesz arra az én ellenfeleim helyeslését kinyerni, a nyilvánosság terén fogok alázatos bocsánatot kérni, de ellen esetben ha nem is ezt reménytem, legalább azt, hogy válaszoló úr eddigi téves nézetét hason­ltan fogja bevallani. Addig is Isten velünk! Kobány Mihály: Iskolaügy. A tanuló ifjúság könyvtárát szíves adományaikkal többen gyarapították és pedig: Oblat Frigyes 6, ifj. Berndorfer Miksa 6, Gerlach Benjamin 4, Liszy Lajos 2, Károly Irén 1, Szanyi Ferencz 2, Mészáros József 1, Deutsch Győző 1, Rieder Gyula 1 munkával. Az intézet költségén beszereztetett 13 munka, összesen 38 munka 46 kötettel, így a főgymnasiumi ifjúság könytárának van összesen 2440 munkája 3254 kötetben. Az önképzőkör, melynek tevékeny működését lapunkban már többször jeleztük, dt. Mészáros Amand elnöki vezetése mellett dicséretre méltó sikert vívott ki. Az erkölcs és tudományokbani jelesek jutalma­zására adományoztak: Pellett Sándor kanonok 8 db. aranyat, osztályonként egyet a hittan és erkölcsben példás ifjak megajándékozására, Matuska János kano­nok 2 db. aranyat és 3 db. egy forintos ezüst tallért az erkölcs és tudományokbani jelesek részére, Klökner Péter és Kubik Lőrincz 11 kötet díszkötésű jeles művet adományoztak a jobbak jutalmazására. Az érettségi vizsgálatra 23 nyilvános tanuló jelent­kezett. Ezek közül kitűnően érettnek nyilváníttatott 4, érettnek 17, a jövő tanév elejére visszautaltatott 2. A székes­fej­érvári főreáltanoda értesítője szerint összesen 200 tanuló jegyeztetett be; ezek közül magán­tanuló volt 6, kilépett 14, meghalt 1, s így maradt az év végén 185 tanuló. Előmenetelre nézve kitűnő lett 15, jeles 32, elsőrendű 113, másodrendű 22, harmad­rendű 1, vizsgálatlan maradt 2. A főreáltanoda nemes jótevői között első helyen a nemes város szerepel, melynek közönsége és hatósága valóban nagy áldozatokkal támogatta az intézetet, s annak kiegészítéséhez minden kitelhetőt el is követett, s csak egyedül a hatóság buzgalmának s az intézet fáradhatlan tevékenységű gondnokának köszönhetjük, hogy reáltanodánk oly szépen virágzásnak indult, s a kiegészítésre fordított törekvések a siker pontjához oly közel állnak. A tanintézet többi nemeskeblű jótevői a következők voltak: Szekerák, Hornyánszky, Bierbauer, Schlesinger L., Deutsch Antal, Roxer Károly, Klökner Péter, Kubik Lőrincz, Kari György, Pete Dani, dr. Say Móricz, Henrikfy Pál, Gulyás Béla, Glazer gyógyszerész, Fischer Dezső, Krécsy Béla, Számmer Kálmán, Rosznagi Antal, Kund Endre, Braun József, Forster József, Broszmann Elek, Csebálla György, Say Rudolf, Say Ferencz, Fischer, Deutsch, ifj. Námesy Ferencz, Venusz Imre, Krencz Ignácz, Heyder Keresztély, Hudeczek Fülöp, Schlammadinger József, a m. n. muzeum, a nmb­. val. és közokt. ministerium, Számmer Imre, Tóth János, Heckenast Gusztáv, Vogl Alajos, Felmayer István és a székesfejérvári takarékpénztár. Meg vannak még említve azon szive közreműködők nevei, kik a reál­tanoda javára tartott szinielőadásban működtek, kiknek neveit már egy alkalommal közöltük, s melegen kö­szönetet is szavaztunk a mindkét nembeli működőknek. A többi iskolák kimutatásainak kivonatát jövő számunkban közlendjük. A fögymnasium értesítvényéből a következőket emeljük ki: a fögymnasiumnak összesen 312 tanulója volt, kikből kitűnő lett 24, jeles 40, elsőrendű 188, másodrendű 35, harmadrendű 2, vizsgát nem tett 2, kimaradt 19, meghalt 2. A tanintézet tudományos szereinek gyarapításához járultak és pedig a termény­rajzi gyűjteményhez: fj. Horváth Zsigmond s Fillinger Gábor egri főgymn.­tanárok, továbbá Kubányi duna­­földvári gyógyszerész, Szenczy Győző tanár, Koller Gáspár tiszttartó és Fótt György urak, ugyszinte Bürchner László, Németh Imre, Petrás Zsigmond, Baumgartner Antal, Szauer György, Hofbauer Ede, és Takács Béla gyán.­tanulók, s végre Nagy Zsig­­mondné úrhölgy. Az éremgyűjtemény gyarapításának előmozdítására a következők adományoztak: Fábián Sebestyén tanár, Rojniss Mátyás főtanító és Bosos Miklós ügyvéd, továbbá Rosty Anna úrnő, végre Csehfalvay Titusz, Schacht­­ner Géza 6. oszt. és Korniss István 5. oszt. tanulók, jobban kitegyenek magukért. A mi pedig egy másfél mázsás és egy felkiáltó jelhez hasonló dalnak azon kérését illeti, hogy azon angyali kacsák tündérének, ki a dalárda tagjainak jelvényéhez, nemes szive sugal­latától vezérelve a csokrot készité — szavazunk köszö­netet, — ezennel a legszivélyesebb készséggel és őszinteséggel csatlakozunk — a legforróbb köszönet nyilvánításával hozzájuk. A tánczterem kezdetben zsúfolásig meg volt telve, s a hölgyek szép számmal díszesítették lövészkertünk táncztermét, kik kedvükre kimulathatták magukat, mert a dalegylet s a kereskedelmi ifjak önképző­körének tagjai, tánczra kész hajlamuk egész lelkesedésével igyekeztek magukat kitüntetni, hogy a mulatságra megjelent tündérseregnek egy felejthetlen estét véssenek emlékükbe; a mi azt hisszük sikerült is, noha a hőség, mely uralkodott, nem valami kellemes —sőt csak gyötrő lehetett a tánczos párokra nézve, s ennek tulajdonítjuk, hogy szünóta után föltűnően megritkult a közönség. Az öltözékek kevés kivétellel, a nyári mulatsághoz oly jól illő egyszerűséggel, de annál csinosabban diszíték hölgyeink termetét, s az uralkodó szín fehér és rózsa­színű volt. A táncz reggel 3 óráig tartott, s a­ki gyalog jött haza, a porfürdő teljes élvezetébe volt szerencsés részesülni. A­mi pedig a sok panaszost illeti, az ételhiány, illetőleg rosz­szolgálat miatt,­­magunkon is tapasztaltuk, hogy teljesen igazuk van, de nem csoda ha tekintjük a közönség nagy számát s városunk azon hátrányát, hogy pin ezért nem lehet kapni) leljenek vigaszt a választmány néhány befolyásos tagjának azon ígéretéire. Egy általános technológiai műszótár nemzeti iro­dalmunkban mélyen érzett szükség mind­azokra nézve, kik a mérnöki, építészeti s az ezekkel sokféle vi­szonyban álló természeti tudományokkal akár elméleti, akár gyakorlati téren foglalkoznak. De nem csak a szoros értelemben vett techniku­sok s általában a reáltudományok mívelői nélkülözik *) Csak kivonata a hozzánk beküldött czikknek­. Szerk. hogy jövőre úgy fognak intézkedni, miként a jelenlegi lövöldei állapotok ne boszantsák folyton drága pénzért a közönséget. De menjünk el a vigalom terméből a halottak honába, vessük föl a múlandóságra emlékeztető esz­méket, de még­se­­csak nézzük meg a hosszútemetőben épülendő új kápolnát, mely már félig készen emelkedik a magasba vörös színű kupolájával, s a kupoláról büszkén kiemelkedő, a távolba is elragyogó, csinos tornyocskán levő keresztjével. Az első tekintetre leköti figyelmünket, s szemlélése folyton gyönyörködteti a lelket, hango­sabban dobogtatja a szívet, mert hisz az Isten dicsőíté­sére emelkedett, a hívők szeretet adományaiból. Szépnek gyönyörű, de a czélnak az előbbinél semmivel sem felel meg jobban, mert belteriméjét tekintve a réginél bizony kevéssel nagyobb. Mikor a kápolna­ szemlélése után, elmentem a sirok közé botorkálni, s a kezdetben szokott szórako­zásomnál fogva egyen keresztül bukfenczeztem, egy érdekes episod jutott életemből eszembe, ugyanis­ ezelőtt 5 évvel E. mérnök barátommal együtt morzsol­­gattuk a napokat Moórott, s úgy magyar emberhez illőleg többször elmulatgattunk a boutellák mellett, s egy ízben, mikor már közlékenyebb lesz a kedély, egész bizalommal beszélgettük el egymásnak bajait s kikeltünk a sors mostohasága ellen, de kölcsönösen vigasztalgattuk is egymást, ekkor történt, hogy az én E. barátom fölkapja a poharat, s egész kedélyes­séggel azt mondja: ne busulj Kálmán! meglásd még én mérem föl a birtokodat s beállók hozzád udvari mérnöknek .... és aligha igaza nem volt, mert most 176 kérelem*) a magyar mérnök- és épitész-egylet megbízásá­ból szerkesztendő műszaki szótár érdekében, nehezen az ilyen szótárt­ érzik annak hiányát nem kis mértékben mások is, nevezetesen a gyár- és kéz­műipar, úgy mint a kereskedelem némely ágaival fog­lalkozók, a műszaki ügyek kezelése körül alkalmazott köztisztviselők, gazdatisztek, magán építetők, sőt mű­szaki kérdésekkel kapcsolatos jogügyletekben az ügy­védek is, szóval: többé-kevésbbé mindazok, kik a műszaki téren hazánkban évről-évre élénkebben nyil­vánuló mozgalomban akár közvetlenül, akár közvetve bármely irányban cselekvőleg részt vesznek. A magyar mérnök- és építész egylet föl­ismervén a szempontot, melyből ezen hézag nemzeti irodalmunkban az egyletnek czíméből és czéljából fo­lyó feladatával találkozik, egy német-magyar mű­szaki szótárnak az egylet anyagi és erkölcsi tá­mogatása mellett leendő kidolgozását határozta el. Ezen szótár az egyleti választmány megállapítása szerint a „Technologisches Wörterbuch Deutsch-Englisch-Französisch. Von Wilhelm Un­­verragt. Zweite Auflage. Wiesbaden. C. W. Krei­­del’s Verlag. 1869.“ ezírnü munka fonalán lesz össze­állítandó s a tudomány és kézműipar következő szak­máira fog kiterjedni, u. m.: Algebra, Arithmetik, Astronomie, (Aufbereitung der Erze), Baukunst, Bau­wesen, (Beleuchtung), Bergbau, Bötticher-Küfer, (Brannt­wein brennerei), (Brauerei), Brickenbau, Chemie, Chro­nologie, Dachdecker, Dampfmaschine, Dreschler, Ei­senbahnwesen, Erdarbeiten, Feldmesskunst, Gasbeleich­­tung, Geoguosie, Geographie, Geometrie, Gisserei-Fon derie, Glaser, Hammerwerk, Hydraulik, Klempner- Blechschmieg, Kupferschmied, Locomotive, (Manufactur), Maschinenwesen, Mathematik, Maurer, Mechanik, Me­tallurgie-Hüttenwesen, Mineralogie, Müller, Mühlwesen, Osstik, Ornamentik, Pflasterer, (Pfotographie), Physik. Pontonwesen, Reepschläger-Cordier, Sägemühle, (Sa­linenwesen), Sch’ffbau, Schiffart, Schiffzimmermann, Schlosser, Schmiede, Hammerwerk, (Spinnerei), Stein­brecher, Steinmetz, Strassenbau, (Tapezierer), Tele­graphie, (Vergolder), Wagenbauer-Wagner, Walzwerk, Wasserbau, (Weber), Zeichnen-Zeichenkunst, Zeug­schmied, Zimmermann, Zinngisser, Zuckerfabrication. A szótár szerkesztésére az egylet egyik tagját, Lauka József főmérnök urat, a közmunka és köz­lekedési királyi minisztériumtól volt szerencsés meg­nyerni, kinek nyelvészeti és műszaki alapos ismeretei úgy, mint jelleme és szaktársai körében ismeretes ügybuzgalma elegendő biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a feladatnak, mely a szerkesztőre vár, teljes mértékben és szigorú lelkiismerességgel fog megfelelni. A czél csak úgy érhető el, s csak úgy fogja siker koronázni Lanka úr vállalkozását, ha minden oldal­ról, különösen az illetékes szakférfiak részéről kellőleg támogatta­tik, s ha e támogatás oly általános lesz, a­mily közérdekű az ügy maga, melynek szolgálatába szegődött. Ennélfogva fölkérjük tisztelettel a magyar mér­nököket és építészeket, az egyetem és műegyetem, a gymnasiumok és reáltanodák, a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia, valamint a gazdasági tanintézetek tanárait, gyárak és egyéb érdekelt ipar és kézműüzle­­tek kezelőit, általában mindazokat, kik e szótár létre­jötte, a magyar nyelv fejlődése iránt érdeklődnek, és kik akár egy vagy más szakmára vonatkozó műszak netalán már kész gyűjteményével, akár csak egyes, még kevéssé ismert régi, vagy általuk ajánlott új mű­szakkal, általában véve e részben eddig tett, vagy ezentúl teendő búvárlataik eredményével a német­magyar műszaki szótár szerkesztőjének segítségére le­hetnek, hogy őt becses közreműködésükkel kitelhető­­leg támogatni szíveskedjenek. A­mi e támogatás módját illeti, hogy az mentői sikeresebb és az illetőkre nézve mentői kevésbbé ter­mén a hosszútemetőt, én pedig már pályázó vagyok oda, s az én barátom csak azért is kimér számomra egy kis helyet, hogy szavai beteljesedjenek. De ki tehet róla? a szeretet ásta meg síromat. Nem élhetek el nélküle! Olyan szelíd, de makacs is Bizony Isten! mint a gyermek; Mégis addig nézegettem, Hogy végre a szeme vert meg. Jószivü, de szeszélyes is Villámot szór tekintete; Mégis boldogsággal tölt el, Ha ott lehetek mellette. Igézően mosolyg sokszor, De a dacz is ott van arczán. Mégis áhítattal csüggök Ajakának minden szaván. Bizony néha úgy megkinoz Szivem szinte vérzik tőle. Én Istenem! hogy van mégis ? Nem élhetek el nélküle. Csitári Kálmán.

Next