Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1872-10-27 / 43. szám
IV. félévi folyam. 1872. October 27-én. TÁRSADALMI HETILAP. Városi, menői, a fejérmezei A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve . Egy évre........................................4 írt. Fél évre........................................2 frt. Negyed évre...................................1 frt. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. laissankerylet, kónési jelzés, iskolatanács és a tanítók sóletének KÖRSÖNE. . . A lap szellemi részét illető közlemények a „Székes- 4 fejérvár“ szerkesztőségének czimzendők ; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményekérti díjak a „kiadóhivatal“ Klökner Péter könyvkereskedésében vétetnek fel. S Nyilttérbeni közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. !■ - -----------— Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen minden vasárnap. 45. szám. Külföldi tapasztalatok a tanügy körül. T. szerkesztő ur! Hiszem nem veszi rész néven, ha e pár sornak lapjában egy kis tért kérek. Mindenek előtt fogadja köszönetemet szerencsés utat kívánásáért, mit lapjában hazajövetelem után találtam. Továbbá értésére adom, hogy az alább jegyzetteknek nem akar más czélja lenni, minthogy egy kis ismertetést akarok a drezdai polg.iskolákról egyik másik szeretett tanító társaimnak—kiket vagy kit a dolog érdekel—juttatni; ezt pedig, azt gondolom legjobban úgy érhetem el, ha a drezdai polgiskolák tantervét előjegyzete, tantárgya és általános megjegyzéseivel együtt nyilvánosan közlöm; azonban mielőtt ezt tenném, egyet-mást a szászországi iskolai ügyről mondok el. Csaknem minden nemzetnél napirenden áll a népnevelés javítása s különösen egy irány kezd magának tért hódítani, melytől e fontos ügyben csak jót és üdvöst várhatunk. Ez irány, hogy az iskolaügy rendezésénél mellőzve minden más melléktekintetet csak a paedagogiai tudomány vívmányai s illetőleg követelményei szolgáljanak zsinórmértékül. Szászországban is, melynek iskola- és nevelésügyét elég virágzónak lehet mondani, a népiskola-ügy újjászervezéséhez készülnek.Legújabban a drezdai paedagogiai egylet nyújtott be a szász ministeriumhoz erre vonatkozó emlékiratot, ez emlékirat az elemi iskolák új szervezésénél a következő hat elvet tartja kívánatosnak határozottan figyelembe vétetni. 1. A népiskolák belső és külső szervezete még jobban összhangzásba hozandó a népélet valódi szükségleteivel. 2. Az iskolaügy felügyelete és vezetése csak szakpaedagogok által történjék. 3._.A tanító karnak minden az iskolát érintő ügyben nagyobb befolyás biztosítandó. 4. A tanítók anyagi állása megjavítandó, pedig ha magát Drezdát említem is csak meg, meglehetősen sőt jól állnak fizetés dolgában, ott az egész városi elemi iskola tanítói 6 osztályba vannak — fizetés tekintetbe—beosztva, az I-ső osztálybeli tanító fizetése 420 tallér. A II-ik-é 480. A III-ik-é 550. A IV-ik-é 610. Az Y-ik-é 680. Vl-ik-é 750—800 tallérig. — Az igazgató 800 tallér egyenes és 150 tallért lakbér fejébe húz, azonban az igazgatók nagy része,ben laknak az intézetben. A segéd 300, ha egy évig vagy annál tovább van itt 350 tallért kap. Számítván egy tallért a mi pénzünk szerint 1 ft. 50 krézárba, agio nélkül. Továbbá országos pénzalapból 10 év után minden tanító a tanítói pensióra alkalmas, s 150 talléron alul nem lehet a pensio, ha pedig előbb beteg lesz kegyelem díjat kap — végre privátat tartani mindenütt meg van nekik engedve. 5. Az állam gondoskodjék a tanítók magasabb kiképeztetéséről, hogy a sajátságos tudományos szakképzést, alapos átalános képzés előzze meg, mely legalább is a reáliskolai teljes képzésnek megfeleljen. 6. A tanító magaviseletét a hivatalban és azon kívül csak az általános köztörvények, vagy az államhivatalnoki fegyelmi szabályok szerint ítéltessék meg, s szüntettessék meg minden oly rendelkezés, mely őket bizonyos tekintetben kivételes állapotba helyezi. Az emlékirat ezután bőven indokolja az egyes pontokat, s azt mondja: A népiskolának a népmíveltség minden egyes ágára figyelmet kell fordítani , de óvakodnia kell az egyoldalúságtól s a túlterheléstől. Nem a tananyag mennyisége, hanem a helyes megválasztás és jó módszertani kezelés a fődolog. Azért az elemi tanításnál mindenek fölött arra kell gondot fordítani, hogy a lehető legnagyobb szemléltetés, azután alapos gyakorlás, fokról-fokra szerves haladás által a gyermek tehetségei fölgerjesztessenek s ő szellemi öntevékenységre szoktattassék. E mellett nem szabad mellőzni a valódi vallásos és nemzeti kedély- és jellemképzést sem. A helyes paedagogia követeli, hogy a tantárgyak között tökéletes összhangzás, egymást kiegészítés uralkodjék, azért egyik tantárgyat sem szabad ezen elv rövidségére óraszaporítás által különös előnybe részesíteni. Továbbá, minthogy a reáliákra nagyobb gondot kell fordítani, mint előbb, aztán az irás gyakorlása mind gépileges, mind halyi minőségűen fokozott figyelmet igényel, ezeknél pedig a tanítónak különösen majd minden gyermekkel elkülönözve is foglalkoznia kell, a tanulók száma egy osztályban legfölebb 50 legyen. Minél kisebb a tanulók száma, annál nagyobb sikert lehet aratni. A legtöbb népiskola eddig egy tanteremből s egy tanító vezetése alatt áll. — Itt a tanulók azután több rajra, vagy osztályra oszolnak, — melynek 4—5 is. Tekintve TÁRCZA. Halottak ünnepére. (Emlékül: Vasadi Balogh Lajos barátomnak.) Feltámadunk! — az urnák példája Minden halandót erre int. Nem lesz örök a zord sir homálya, Fölébredünk egykor megint. Biztos az elhunytak ébredése, Egygyé olvadhat szivek verése ! Isten nem azért teremte minket, Hogy műve semmivé legyen; De sőt, hogy feloldja bűneinket Azért: kihalt a kínhegyen, Hogy szent fiának ártatlan vére, Pecsét legyen egy boldogabb létre! Ah, de még, felmosolyg e nagy reggel, Addig feledni nem szabad: Kit kikisértünk fájó kebellel Oda, hol sirvirág fakad?... Hol minden oly csendes, olyan néma, S hol a szellő zokog fel csak néha. Ne feledjük a holtak hazáját, Melyhez annyi keserv csatol, Keresse föl minden’ keble mását, Kit hant fedez mélyen, alól. E nap, — az elhunytak szent emléke, — Szálljon nemzedékről nemzedékre! Mert nem a halál az, mitől félünk, Ettől kába fél vagy gyerek; Hanem, hogy mit se’ törődnek vélünk Ha elhalánk, az emberek; Hogy minden szent küzdelmünknek ára: Elfeledés, rideg sir homályai... Azért ne feledjük kedvesinket, Kiket már a zord sír takar; Emlékezés !... erre hívnak minket: Hulló-levél, szellő-sóhaj; Szülő, gyermek, testvér, rokon, barát, Keressük fel az elhunytak porát! Hisz’ megérdemlik a könnyet tőlünk Elköltözött szerelmesink, Kiket, — mert ők holtak, mi meg élünk, — Feledjenek már kebleink ? Ah! csak e, csak e szót ne mondjátok, Úgy ül ez a síron, miként átok! Feledni nem lehet, nem oly könnyű Feledni őt, ki távozott, Bizonyítja ezt a meleg könnyű, Szemünkbe mit bánat hozott; Hogy érzi szivünk sebes verése; Kié a sir, a komor sir mélye! Oh ne is, ne is feledjük őket, Szivünkben e tudat legyen, — Sőt keressük fel a szendergőket, S álljunk meg a kisded helyen: Hol az alvó’ földalatti háza, S szálljon ott fel keblünk szent imája !... S ekként tegyünk, ekként évről-évre, Mig el nem költözünk oda, Hol rá találunk egymás keblére, S nem válunk el többé soha!-----Ah barátom! mond meg csak énnekem: Átérezé-e szived énekem ?... (Kecskemét.) Varga Gyula: Mert te felejtednéd A bút, a bánatot; Miket szívtelenség A lelkemre rakott. Hisz’ imádott lényem, S az a kedves kék szem! Talán soha, soha! Nem értnek meg engem.......... Mióta távoztál, Elveszett vigaszom, Köny hull szemeimből, S rólad gondolkodom. Csitári Kálmán. Miért nem maradtál itt? Miért nem maradtál itt? Tovább is — örökre ! Szeretőn simulva Szenvedő keblemre. Visszapillantás konstantinápolyi utamra. Erősen meg lévén győződve azon igazságról, hogy ismereteink és tapasztalataink gyarapításának egyik legbiztosabb és legkönnyebb módja, ha elhagyva csendes tűzhelyeinket messze, még soha nem látott vidékekre utazunk, országokba, melyeket csak leírásokból ismerünk, mely leírások bármi hívek legyenek is, a valóval, a tapasztalással vajmi ritkán vannak teljes öszhangzásban: ültünk Pesten 1. évi September 13-án az „Erzsébet“ czímű gőzhajóra, hogy utunkat az Aldunán le, Konstantinápolyig folytassuk. Utunkban, melynek a jó idő mindvégig kedvezett, mint szelid ködfátyol-képek tűntek elő Dunánk gyönyörű partvidékein részint az újabb kor ipara által fölemelkedett, részint nagy történeti múltjuk által hirt nevet nyert városaink. Paks, Tolna, Baja és Mohács, melyek az utas figyelmét kiterjedésüknél, még inkább pedig csinosságuknál fogva méltóan megragadják. Bezdánál a Ferencz csatorna benyitása a Dunába, Gombosnál pedig a gőzkomp, mely az északi vasúti kocsikat szállítja át a Dunán, hogy azok a Duna balpartján Zombor felé tova folytathassák útjukat, érdemel említést. Majd megragadó látványt nyújt Pétervárad hatalmas fellegváraival, gyönyörű regényes vidéke mintegy egy-