Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-01-16 / 5. szám

gyan is könnyen hátrányos módon emelkednek érvényre. A női szervezet gyöngébb alkata, idegrendszere a tornázás alkalmazását semmi esetben nem tiltja meg, magától értetődvén, miszerint az oktatás a kö­rülményekhez mért legyen. A gyakorlat a leány­­gyermek ereje állapotához, korához és felfogó tehet­ségéhez szabassék. — Szabad s rendgyakorlatok ösz­­szekötve tornajátékokkal az első helyet foglalják el; a tornaszerekeni gyakorlatok közül azok nélkülözen­­dők, melyek nagy megerőltetést szükségelnek, ve­szedelmesek, vagy a női alkatot veszélyeztetik. A tanító értse dolgát, a leány a tornázás czélját föl nem ismerő eszét változások által e gyakorlatban újból s újból feleleveníteni, és kedv s örömmel az ügy érdekében harczolni. Illem és rend a mozgásban mindenkor szem előtt tartandók. Egy ily alapon kivitt tornaoktatásból leányok számára — miként az éveken át egyes, eddig sajnos nagyon kevéssé látogatott magán­intézetekben gya­koroltatott is, a legkedvezőbb eredményeket láthat­tuk. Sápadt, gyenge, tehetetlen lények rosz testtar­tással, fris, erős, tehetős és egyenes tartásukká változtak, tapasztalatunk pedig oda hat ki, hogy egy korai, azaz a hetedik vagy nyolc­adik évvel meg­kezdett és rendszeresen tovafolytatott leánytornázás egy későbbi görbülést vagy púposságot, oly esetek­ben is, a­midőn öröklési hajlandóság van kilátásban, majdnem kivétel nélkül akadályozza. Végül még álljanak itt dr. Rietter, dresdai tanár szavai, melyeket e kérdésben adott válaszul: „ Elhanyagolt testképzés a női rútság egyik főforrása és minden női személynek kötelessége, a­meddig él, izomerőinek folytonos gyakorlására, kiképzésére köz­rehatni. És ezáltal ama kérdésre önnön magától nyerünk feleletet, melyet kétkedő alakból annyiszor hallunk, hogy a női személyek várjon tornázzanak-e?“ Zavarban volnánk a felelet adásnál, ha tornászatunk azon polc­on állana, melyen 10 év előtt állott, ha az volna, mi több helyt jelenleg t. i., művészeties produktiók falakon és gerendán. Több tekintettel az erő, mint a szépség és méltóságra. Az újabb kor azonban a tornázást, főleg azon irányban tökélete­sítette, melyben gyenge, megtörtek s nőkre alkal­mazható s üdítővé vált úgy, hogy most minden korra, minden nemre nézve az alkalmas gyakorlatok segít­ségül vehetők. Ha tehát azon kérdéssel jönnének élénkbe: „a leányok és nők várjon tornázzanak-e?“ úgy tudomá­nyos meggyőződésekre támaszkodva, mindenkor azt felelhetjük: „Engedjétek őket tornászni! A torná­szat szépít!“ F. P. Közgazdászat. A fejér megyei gazdasági egylet, mely az elmúlt főleg hatvanas években a gazdászati ügy érdekében oly sokszor és eredményesen működött, közelebb az országgyűléshez és a minisztériumhoz az adótörvény­javaslatban, a földbirtokosokra, a bérlőkre és a gaz­dasági cselédségre kivetni tervezett kereseti adót ille­tőleg egy szakavatottan irt, figyelemreméltó felterjesz­tést intézett, mely felterjesztés egész terjedelmében következő: „Midőn a fejérmegyei gazdasági egyesület e megye gazdaközönsége érdekei szempontjából a törvényhozás által jelenleg tárgyalt adótörvények iránt felmerülő ag­gályainak kifejezést kíván adni, elismeri mindenekelőtt, hogy kivált jelen körülményeink között minden osztály kötelessége az állam szükségleteihez járulni,— elismeri azt is, hogy az arányszerűség mérlegét a jelen kény­szerhelyzetben alig lehet azon mértékben alkalmazni, a­melyben azt az osztó-igazság elve követelné, nem is tartja ez alkalommal feladatának ezen adótörvények egyetemleges hatását gazdasági fejlődésünkre viszo­nyítva taglalni, vagy kiterjeszkedni azon sújtó körül­ményekre, melyek a hitel megszorítása, a szállítási árak felemelése és az ipar és fogyasztás terheltetése által mezőgazdaságunkra nehezednek. De kötelességének tartja figyelmeztetőleg felszó­lalni és meggyőződésének határozott kifejezést adni az adótörvények azon részével szemben, melyek a gaz­dasági üzletet közvetlenül érintik, s melyek annak élet­képes fejlődését és működését fenyegetik. Ilyeneknek tartja a földbirtokosra, a bérlőkre és a gazdasági cselédségre kivetni tervezett kereseti adót. A földbirtokosra rovandó kereseti adó elvi jogo­sultságát nem elemezzük, lehetne annak tán megfelelő alapot találni, de kétségtelenül aránytalan és igazság talán az, ha a katasteri alapon vettetik ki a­nélkül, hogy a terhek tekintetbe vétetnének, mert számtalan eset fordulna elő, midőn valamely birtok jelentékeny kereseti adót fizetne, holott egész jövedelme a rája nehezedő terhek által felemésztetik, itt a birtokosnak nincs keresete, hanem van a hitelezőnek, ennek ke­resete pedig már úgyis más adó tárgya. A katasteri alapon százlék­ként kivetett kereseti adó csak­is a földadó újabb felemelése, pedig kimon­datott a törvényhozás előtt, hogy a jelenlegi katasteri alap egyenetlen, tehát azon alapon az adót felemelni nem lehet.­­ Vagy más alapra fektetendő tehát a bir­tokos kereseti adója, vagy ha annak kivetése mégis a kataster alapján történnék, legalább is a birtokkal járó terhek tekintetbe veendők. Nem új elv ez adó­rendszerünkben, elismerte ennek méltányosságát az absolut rendszer, és elfogadta azt hazai törvényhozá­sunk a hagyatéki százalékoltatásnál. A bérlők kereseti adójánál az eddigi százaléknak csaknem még egyszer annyira szándékolt felemelése nemcsak túlságos — a 30 és 60% közti ingadozás az eljáró közegeknek nemcsak hogy igen tágas működési tért enged, de a bérleti szoztalizálásnál fogva igen könnyen, sőt valószínűleg azokat sújtja nagyobb adó­val, kik nehezebb körülmények közt magasabb áron béreltek; — az a bérlő, kinek holdankint tiz forintos bérlete van, eshetőleg még egyszer annyi kereseti adót fizet, mint azon szerencsés bérlőtársa, ki kedvezőbb viszonyok közt, hasonló birtokot öt forintért tudott bérleni. — Csak vegyük szemügyre egy nagyobb bérlet viszonyait. Tízezer holdas tíz forintos bérletnél a ke­reseti adó a 30% alapon 3000 frt., a 60%-os alapon 6000 frtnyi évi összeget képez. Oly jelentékeny összeg ez, hogy ily mérvű terheltetés a jelenlegi bérletek nagy részét tarthatlanná — jövőre pedig a különben is józan alapokon vajmi nehezen honosítható bérleti rend­szert lehetetlenné tenné. Igen kívánatos volna tehát, ha a bérlők kereseti adója az eddigi 25% arányban maradna, úgy legfeljebb 30% ig emeltetnék, és az, vagy az eddigi alapon, vagy egy vidékszerűleg egyenlő bérleti átlag alapján rovatnék ki, nem pedig az arány­talanságokkal teljes, és eltérő viszonyok közt keletke­zett egyes bérleti szerződések alapján. A gazdasági cselédség nagyobb mérvű adóztatását, mely a férfi­cselédre 2 frt., a nőcselédre 1 frt., és a családtagra 80 krt. ró, túlságosnak kell mondanunk. Magas az, ha a cseléd fizetné, kinek az élelmére szolgáló terménye­ken kívül vidékszerte alig van 15 - 20 hrtot meghaladó évbére, és a­ki 3- 4 tagú családnál máris 5 forintot fizetne, de magas az akkor is, ha azt a birtokos fizeti, a­mint az általános szokás, s a­mely kedvezés nélkül éves cseléd el sem szegődik. A műveltetési költségek, melyek kisebb mérték­ben, mert csekélyebb bér számbavételével vonattak le a remélhető jövedelemből, ezúttal nem jelentéktelen arányban növekednének, sőt a gazdasági cselédek adó­jának fokoztatása magát a megyékben évszázados cse­­lédrendszert alapjában megingatván, a gazdát ennél sokkal bizonytalanabb és vajmi gyakran az állam se­gélyezésére szoruló napszámos-rendszer alkalmazására kényszerítené. Nem is tudnók megfejteni, miért rója a javaslat épen a mezőgazdasági cselédséget ily magas adóval, hol egy családfőnek, például egy béresnek az évi fizetése országszerte 200 frt. értéket meg nem ha­ladja, holott a gyári, kereskedelmi és iparüzleti cse­lédségnél egész negyven forint havi bér, tehát 480 frt. évi bérig a családtagot szintén csak 80 krral terheli. Minden eddig felhozottakból csak az tűnik ki, hogy a földbirtokos, a bérlő és a gazdasági cselédek kereseti adója végre is magát a földbirtokost terheli. Az első egyenesen a földadó emelése—a másodikat mindenben új bérletnél a bérlő felszámítás tárgyaivá teendő—a harmadikat szinte a földbirtokos fizeti. És ha most azon kérdésre kellene felelnünk, mennyi adó fizettetik például Fejér megyében egy ma­gyar hold után, mely 10 írtért adatott bérbe? Követ­kező számokkal fogunk szemközt állani: Telekadó: 1 írt. 20 kr.— 4% személyes kereseti adó : 4.8 kr. — személyes kereseti adó : 4.9 kr. — a bérlő kereseti adója: 60 kr. — ha az utóbbi az adót is fizeti: 4­7 kr. — esedékes cselédedé egy holdra: 6 kr. Össze­sen: 2 frt. ■*/fokr. Vagyis 66% felemelése a katasteri adó kivetésének. Ha már meggondoljuk, hogy atalán e vidék földadója más vidékekhez viszonyítva túlsá­gosan nagy, és egyes birtokosokra nézve máris elvi­­selhetlen — úgy annak aránytalan és az egyes viszo­nyok figyelmébe vétele nélkül téves alapon czélba vett felemelését elviselhetlennek és gazdasági viszonyainkra nézve károsnak ismerjük —Székesfejérvárott, 1874. deczember hó 20-án. A gazdasági egylet kiküldött bi­zottsága.­ alapítása előtt is mint­egy ötödfél századdal midőn a sabinok és aequiekkel anny­ira szerencsétlenül harczol­­tak, hogy az egyik consul Minutius seregével az Algidus hegyén bekeritetett, consul társa Nautius pedig vissza­hivatott; közmegegyezéssel Quinctius Cincinnatus vá­lasztatott az eke mellől dictatorrá s a köztársasági sereget megmenteni, mi 16 nap alatt megtörténvén, ismét visszament ekéje mellé — noha korlátlan hivatalát 6 hónapig viselhette volna. Ezt tudni nem valami nagy érde­m­ az igaz, mert a világtörténelemben meg van írva, ezt csak el kell olvasni és fejben tartani különösen az olyan idézőnek, a­ki csipkedni akar. Na ezt sem rovom fel hibának hisz Don Scorpio azt mondja, hogy a külföldön azt hiszik, hogy egy tudomány 2 ágának teljes ismeretére egy ember élet kell (ezt más alakban előadva én is concedálom) s ennélfogva képtelenség, hogy egy tanár 7—8 tantárgyat adjon elő. De ha ez képtelenség, akkor még nagyobb kép­telenség az, hogy egy 10 éves gyermek fejébe 7—8 szaktanár sulykolja be a tudományt. No de ne ragadtassunk a képtelenségek örvényébe. Hanem igazán fura az, hogy Don Scorpio az eke melletti foglalkozást úgy látszik kevesli — oly foglalko­zást, mely a szabad természetben történik, s mely nem zárja ki, a kinek tetszik épen a tudományok mivelését is. Az eke melletti foglalkozás kissé prózai az igaz, de háladatos és tartozik nemes értelemben a produ­­cens, nem pedig a consummens osztályhoz. Én sok embernek kezébe tudnám adni az eke szarvát, tán ügyesebben tartaná, mint vezető a tollat akkor midőn azon szánalmas, de annál idétlenebb czél­­zást firkantotta a leendő közoktatási miniszerre nézve,­­ pedig tudnia kellenek, hogy a jelenlegi közoktatási minszter, ki pedig szakavatott férfiú, szintén foglal­kozott az eke mellett az 50-es években. A csipkedés a nyilvánosság terén mikor kell hasz­nos dolog és szükséges is, hogy a társadalmi élet ki­növéseit ostorozza, de szükségesebb még, hogy a csip­kedés tanulságos is legyen és különösen a csipkedni akaró vértezze fel magát alapos logikai és történelmi ismeretekkel. Mert a tudomány napjainkban nem mysterium, a dodonai jóshely megszűnt, Delphi Pythia papjai elosz­lottak, Trophonius barlangja összeroskadt, szóval felvi­lágosodott korunkban az egyedáruságnak nincs helye. Pedig Don Scorpio azon lapban csipked, mely a szabadelvüségnek akar kiváló zászlósa lenni. Ha tetszik a viszontlátásig. T. — 20 — Tüskebokor. Don Scorpio csalán akart lenni egy bizonyos tan­ügyi czikkre, melyet mikor csípéseit írta még el sem olvashatott, miután egy s ugyanazon napon jelent meg mind a kettő január 9-én. Most ő maga is gyönyörködhetik benne, hogy a czikkben nem az s­em úgy mondatott—mit ő csípni akart. Ebből azt lehet következtetni, — miután állítása szerint figyelemmel olvasta talán a czikk elejét,— hogy ő combinált csak a végére — ezáltal bebizonyította, hogy rész logikus. Na de nem lehet az ember minden tudományban otthonos. Ámde Don Scorpio a történelmet is idézi s azt mondja, hogy a rómaiak az eke mellől császárt válasz­tottak, már bocsáson meg Don Scorpio ez vastag tu­datlanságot árul el a történelemben, mert ez sohasem történt. Megsúgom önnek az eke mellől, hogy a rómaiak 45- ik évben Krisztus előtt, tehát a császárság meg­ Levelezés. Sárbogárd, 1875. január 12. T. szerkesztő ur! Midőn a sárbogárdi, egészen megörvendeztető felvirulásnak indult, példányszerü szin műkedvelői institutió kétségbeejtő halálhörgését köz­­hirré tenni óhajtjuk, ezt azzal az édes reménynyel teszük, hogy a t. szerkesztőség a nagy haldokló iránti kegye­letünket méltányolni tudván, nem fogja a parányi tért ez egy néhány sortól becses lapjában megtagadni. Hogy a Sárbogárd és vidéke közönsége, mily ta­pintattal, mily őszinte áldozatkészséggel, mennyire m­­­értőleg tudta a: „dulce est saltere in loco“ elvét „a szini előadásokkal“ párositani, melyekben gyönyör ta­nítással, nyugalom fáradsággal, enyelgés miveltséggel karöltve jár, melyekben — ha hú emészti a szivet, ha lehangoltság zavarja magános óráinkat, ha a világ s munka undorít, ha ezer baj terheli lelkünket és hiva­tásunk teendői között ösztönünket elnyomás fenyegeti — önmagunknak visszaadatunk, hogy e két külön ter­mészetű élvezetet — mondom — mennyire szakavatottan tudta párositani; ezt csak az fogja könnyelműen tagadni ki még a kétségtelen tények előtt is vakmerőleg sze­met huny. Azonban tempóra mutant mores et nos mutamur in illis.— Sajnos ugyan, de keservesen tapasztaljuk ismét e régi jelmondat igazságát. Ugyanis a műked­velői társulat bellétében, határozott egészszé történt szervezkedése után az a nevezetes változás állt be, hogy a rendező nyomós okok miatt leköszönt. Ez első aggasztó symtoma kétség kivül erősen rendítette meg a műkedvelői társulatot és sokan—nem­ alaptalanul — már akkor is ezt tárták az első halálos döfésnek, me­lyen lassan elvérezve majdan nyirkos sírba hanyatland. — De baljóslatú sejtelmek egy kis időre megczáfolva látszott lenni azon kedvező körülmény által, hogy t. Mészöly Péter helybeli ügybuzgó földbirtokos urban oly egyén lépett a rendező székre, kire a társulat képessége nemes buzgalommal párosulva lévén, osztat­lan bizalommal bizhatta ügyei igazgatásának illetőleg rendezésének gyeplőit. — S ő e várakozásnak, az ügy iránt tanúsított őszinte odaadása, szigorú lelkiismeretes eljárása által, elismerést érdemlőleg egészen e mai napig meg is felelt. — Szolgáljon ez elismerés jutalmul eddigi fáradozásaiért!... De ugyan hol van az az erős akarat, melyet meg nem tör kicsinyeskedés, alapnélküli nagyravágyás, szédelgés és hiúságféltés, mely nem riad vissza még a legnemesebb ügyet is szentségtelenül pelengére állitni és vakmerően megdönteni?... Bizo­nyára sehol sem. — És igy maguknak tulajdonítsák ama bizonyos urhölgyek, a­kik közül az egyik fej­kötő alatt, a másik pedig fejkötő nélkül s több efféle je­lentőség nélküli kifogások miatt vonakodnak közremü.

Next