Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-07-10 / 55. szám

V. évi folyam, 1875. julius 10-én. TÁRSADALMI HETILAP. 11 . házhoz hordással vagy postán küldve . F­gy évre..........................................6 frt. — kr. Fél évre..........................................3 frt — kr. Negyed évre.....................................1 frt. 50 kr. H­irdetmény a bélyegdíjon felül, min­den három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 3 árért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapes­ti­­en : Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz.­­ Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. i«[ fej­érvári szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 6-ik sz.) czimzendök. — a lap ára, hirdetmények és a hirdetmé­nyi dijak K­lokner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. A városi és megyei hálósán, lazslasági­ egylet, iskolatanács, s a tanítók és ü­zséti jegyzok jóletésul KÖZLÖN­E. Megjelen minden szerdán és szombaton. II. szám. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. K­HT Kéziratok nem küldetnek vissza. "96 A fe*............................................­ * V. FERDINAND meghalt július 29-én Prágában, élte 82. évében. Fejérvár városa mai napon üli meg V. Ferdinand magyar király halála felett a gyász­ünnepélyt. A felkent magyar koronás király el­hunytat egy hét óta már hirdetik a két hatóság épületein lobogó fekete zászlók. A kegyeletet az elhunyt emléke iránt mai nap rójuk le. Mindenkor tisztelettel hajolt a magyar nagy­­gym­ iránt, főleg és kiváló tisztetelettel ragaszko­dott nemcsak élő s uralkodó királya iránt is, de az elhunytak emlékét ünnepélylyel szokta megülni. V. Ferdinánd megérdemli azt, hogy emlé­két kiválólag megtiszteljük. Uralkodása hazánk történetében korszak­alkotó volt, alatta lépett ki a magyar a régi jellegből s belépett az uj kor alkotmányos államainak sorába. Nevezetessé teszik V. Ferd. azon korszakot al­kotó eseményeken kivil, melyek uralkodása alatt történtek, magánéletének eseményei is, mert mint igen jótékony emberbarát élt mindigi alattvalói előtt is a „jóságos“ melléknevet vivta ki. Áldjuk emlékét itt a ravatalnál, áldjuk ezen elhunyt ko­ronás királyunk emlékét örökké, mert jó volt mindig, népei boldogságát akarta mindenkor. Béke legyen porain ! Áldott emléke népes szereteteken legyen dicsőítve! TÁRGIA, Haidé története. — Irta: Szű­ts Miklós. — (Folytatás.) A bolygó hollandi. „Isten hozta önöket uraim,“ kiáltám örömöt szín­lelve, bár e pillanatban épen nem örültem, hogy be­szélgetésünk fonalát megszakítják. A legkellemetlenebb az volt, hogy Hoffmann jött, mert amily he ragaszko­dással szerettem Lichtenberg tanárt, és oly magyaráz­hatatlan ellenszenvvel viseltetem Hoffmann iránt. Sajátszerű ember volt; vonásai szépnek mondhatók és még sem kellemesek, modora behizelgő s még sem rokonszenves. Társaságában úgy éreztem magamat, mintha folyton vigyáznom kellene, nehogy befonjon s oly valamit mondasson vagy követtessen el velem, a mit megbánhatnék. — Azon emberek közül való volt, kikkel a társalgás olyforma hatást tesz ránk mintha egy kigyó testéhez érnénk: szép és sima, de hideg bor­zongást kelt. „A kisasszonynak valami baja van?“ kérdé­s a réz­­szine nem a rendes, remélem nem jöttünk oly alka­lommal, midőn terhére esnénk.“ Bámultam éles figyelőtehetségét; ezen ember azon­nal észrevette, hogy Haide lelkében valami idegen elem van. Pedig ő is szerette Haidét a maga módja szerint. Reménytelenül és mégis lemondás nélkül. — Mindig azt gondoltam magamban, hogy azok közé tar­tozik, kik ha viszontszerelmet nem találnak, megtud-a lapok egyik korábbi számában említés, illetve indítvány létetett egy a fővárosi athleticai club min­tájára szervezendő torna­ egylet alakítása iránt. A felhívás többek által élénk részvéttel jan fogadva, azonban a nagy­közönség akkor kevés részvétet ta­núsítván, az egész ügy csendesen elszunnyadt. Ez alkalommal, a múltkori lelkes felszólalást támogatva, újra megemlítjük az eszmét, azon édes reményben, talán most a megérdemlett viszhangra talál s nagyobb mérvben fog kiválólag városunk fiatalsága által felkaroltatni. Alkalmat szolgáltat jelen felszólalásunkra a fő­városi athleticai club élénk tevékenysége, főleg az, hogy a fővárosból B.-Füredre rendezett verseny­gya­logolás egyik állomási helye épen városunk leend. A tornászat s testgyakorlat fontos voltáról sokan, nálunk szakavatottabbak értekeztek s már rég bebizonyították, hogy az egészségünkre nézve nevezetes szerepet játszik. Erről tehát mi nem is értekezünk, mert rég elmondottakat kellene elősorol­nunk, különben sem szükséges a torna fontosságát bizonyítanunk, mert azt kétségen kívül mindenki tudja és elismeri. Városunk közönségének, kiválólag ifjúságunknak szándékozunk ezt figyelmébe ajánlani, annál is inkább, mert hazai kisebb és nagyobb városainkban már majd mindenütt a tornászat nemcsak az iskolás fiúk által mi vettetik, de a nagy közönség által is gyakoroltatik. Nem elégedhetünk meg mi sem azzal, hogy az iskolás fiuk úgyis tornásznak, s az egészséges s­zóté­nak elégedni a hatalommal; ezen emberek azok, kik képesek elvenni egy nőt, kiről jól tudják, hogy őket nem szereti s ekkor aztán a férj jogaira hivatkoznak s föntartják ezeket még akkor is, ha a nő dühében kitör gyűlölete. De Haide már összeszedte magát s elfogulatlanu felesé: „Legkevésbbé sem uraim, sőt ellenkezőleg önök segítségemre jöhetnek, mert egy vitatkozás hevített csak fel, melyben Alfréd a költészet, én pedig a zene­költészet egy ideáljának adtam az elsőséget, ő Júliát én Sentát emeltük ki s találtuk kevesebbnek. „Nini a kis Haidé!“ kiáltott Lichtenberg „mily érdekes kérdésekért hővül. De én ellene szavazok , bár nem hallottam a vitát, a kérdésnek rövid feltevése után is kész vagyok Alfrédhoz csatlakozni.“ „Akkor nekem,“ szólt Hoffmann „kötelességem a kisasszony pártjához állni, hogy többség ellene ne alakulhasson “ „Oh kérem, igy nem kivánom,“ szólt mosolyogva Haide „azt hiszi nememnél fogva nem tudom elviselni, hogy leszavazzanak s ne adjanak igazat?“ „Nem“ mondá Hoffmann „de okaim is vannak, melyek bár nem oly hódítók mint kegyednek kérelme, de elég erősek arra, hogy irányt adjanak szavazatomnak.“ Itt édesen akart pillantani Haidér, de az én tekintetem megakasztotta szemét. „Halljuk az okokat,“ szólt Lichtenberg „én nagyon szeretem az ily vitákat, nekem ez mindennapi kenye­rem és úgy fölfrissít, mint egy jól sikerült kirándulás. — Kivált, ha én maradok a győztes,a tévé utána mo­solyogva. „De hátha nem mondhatom vagy nem tudom el­mondani okaimat? Néha fölkapunk egy-egy embert, raaagaBaa«iK3gBnTra'«vw»p­^s­B»jjLWWMBmMr*irMiffm­­n»r»BMH111­WMMiwJrajMgasMrMnrwiiifMin megszeretjük s ami azután arra emlékeztet, birja ro­­konszen­vünket.“ „Ez igaz lehet,“ szólt Lichtenberg „de hát talán van valakije, a ki Sentát juttatja eszébe és Sentát azért szereti.“ „Olyan nincs, hiszen szép házikisasszonyunk, a délnek gyöngye, csak nem emlékeztet az északi Sen­­tára. Hanem most, hogy a bolygó hollandira gondoltam, ez eszembe juttat egy különös embert s ezért szavazok a kisasszonynyal. Én Sentát a bolygó hollandi kedvéért szeretem.“ Ismét sikerült fölébresztenie Haidé kiváncsiságát, s csodáltam megint mily ügyesen megsejté, hogy Sentát Haidé előtt a bolygó hollandi teszi oly kedvessé. „Legyünk negylelkűek“ gondolom, nem fájdalom nélkül“ átveszem Haidétől a kikérdező szerepét.“ „Kezd érdekes lenni“ mondám „Ki hát az ön ismeretlene, a bolygó zsidó, vagy a bolygó hollandi, Don Juan vagy gróf Monte-Christo?“ „Egyik sem és mind­egyik“ felesé Hoffman moso­­solyogva: a bolygó zsidó, mert hazát nem ismer, a bolygó hollandi, mert, nőgyűlöletéből következtetve, ő is úgy járhatott mint ez az úr, Don Juan, mert vesze­delmes udvarló, és Monte-Christo mert gazdag.“ „Haidé szólni akart, de a szó nem jött ajkára. Lichtenberg segítette ki fölkiáltva: „Nos azt már tudjuk, hogy ki nem; most tehát azt modja meg, hogy ki.“ „Megmondhatom“ mondá Hoffmann, ki nagyon örült, hogy elbeszélése által ő lett a társalgás vezé­révé, „de abból kevésbbé fogják őt ismerni, mint midőn azt mondtam meg, hogy ki nem. Azt kérdi tanár úr, ki? erre csak egy szóval felelhetek: Kenealy. (Folytatása következik.) Tolna-egylet alakítása iránté kony azokra nézve, de nekünk is tenni kell ez ügy­ben, hogy városunk ifjúsága osztály és rang különb­ség nélkül egy jól szervezett torna-egylet szervezé­sére egyesüljön. Nem hozható fel ifjúságunk ellen, hogy élénk részvételt nem tanúsított eddig is a torna iránt, hiszen városunkban folytonosan vannak verseny­gya­­logolási fogadások, vívások; télen a korcsolyázás díszük, melyek a tornászatnak mind kiváló ágai. — Tehát eddig is nagy előszeretettel viseltettünk a tor­nászat egyes ágai iránt, igen szükséges volna, ha végre egyesült erővel — mindnyájunk közös javára működnék közre a szép s nemes czél elérésére. Irtsuk ki körünkből az előítéletet, ha még van, s igyekezzünk a tornászat minél szélesb körben ter­jesztésére, mely czélra városunk ifjúsága, hisszük, szívesen s karöltve fog közreműködni. Az elmúlt években városunkból többen szövet­keztek volt a tornászat fejlesztésére, de puszta szö­vetkezés lévén az egész minden megállapodás nélkül arra, hogy egylet is alakuljon; az egylet ügye akkor elaludt s maradt minden csendben, s mint sok más szép eszme ez is a közöny által elaltatva várja a kort, mely életre hivja. Egyesítsük azon egyes ágakat, melyeket a torna terén mivelünk kiválólag s szervezzünk egy erős torna-egyletet. Már a múlt évben volt szó korcsolya-egylet ala­kításáról; ne forgácsoljuk igy szét az erőket, hanem egyesítsünk minden erőt, mert a korcsolyázás is egyik kiváló része a tornászatnak s igy szorosan véve az

Next