Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-08-07 / 63. szám
sem engedő osztályunk, melynek, miután a magasabb középtanodai kiképeztetést sem vagyoni, sem társadalmi állása nem engedi, szinte szüksége van polgári- vagy iparos-iskolai kiképeztetésre, s ez az úgynevezett kurtanemes osztály. Nem tagadom, vannak ez osztálynak számtalan hibái: uralkodó, dolgozni nem szerető, conservativ, a legjózanabb reformokat— ha azok egyéni hiúságát sértik — megvető, de egy nemes jellemvonása elvitázhatlanul megvan, s ez az, hogy mindenek felett magyar. Ha ez osztállyal képesek leszünk megértetni, hogy felhagyva hagyományos régi dicsőséghajhászásával, a magyar nemzetiségnek akkor teend legnagyobb szolgálatot, ha fiait iparos pályára küldi s a valódi magyar munkáskezeket szaporítani segiti, benne hazánknak oly erős támaszát találandjuk, mely a magyar névnek nagyobb, vagy legalább akkora dicsőséget fog szerezni, mint tudományos pályákon haladó osztályaink. A polgári iskolák hivatását és czélját véleményem szerint soha senki helyesebben nem írta körül, mint közoktatási kapacitásunk Schvarcz Gyula következő szavaival: „A polgári tanodai tanfolyamra sehol sem vár oly végzetteljes hivatás, mint Magyarországon: az egész tehetősebb földműves népréteget a mostani polgársággal, szóval a közművelődés alsóbb néprétegeivel belső csereviszonyba hozni; a tönkrejutott nemesség sarjadékát komolyan beleiskolázni a korszerű, senkire reá nem szoruló kenyérkereset mesterségébe, az idegen ajkú polgárságot állandóan megmagyarosítani. “ De kérdés milyen legyen ezen polgári iskola? Az 1868-iki népoktatási törvény rendezte felsőbb és alsóbb népoktatásunkat. A felsőbb népoktatási tanintézetek sorában ott látjuk a polgári iskolákat. Megvan a polgári tanoda tanterve, tanéveinek száma törvényileg állapítva. Azonban bármennyire tisztelt legyen is ezen intézetek alkotója, Csengeri Antalnak neve, én nem késem kimondani, hogy e tanodák a törvény által megállapított alakjukban teljesen czélszerűtlenek, mert azon hivatást, melyre a fentebbi idézett szavai szerint alkotva kellene lenniük, jelen szervezetek mellett betölteni nem fogják. (Vége következik.) Irodalom és művészet. A festőművészet fejlődéséről. Irta: Gróf Zichy Jenő. — Felolvastatott a Vörösmarty-körben junius 5-én. — (Vége.) Az olasz festészetnek különben legfényesebb időszaka a 15-ik századba esik, a midőn is Michel Angelo, Correggio, Rafael, Titian, Leonardo de Vinci stb. működtek, ezek tették le alapját a tulajdonképeni olasz iskolának, ezeket Olaszhonban cinquencentistáknak nevezték el főbb tanítványaikkal együtt, azon századra utalván, amelyben éltek és működtek. A rbenusi vagy régi német iskola később fejlődött, itt Heading, Meckenein, Wohlgemuth, Martin Schön később a 16-ik században pedig Lucas von Leyden van Deyk testvérem azért beszélni az emberekkel, hogy velük mulasson és szórakozzék, hanem azért, hogy őket kiismerje. „Megvallom asszonyom,“ szólt a főnök néma meghajtás után, „kegyed oly kedves baráttól és oly hatalmas embertől hozott nekem ajánlólevelet, hogy én még mielőtt láttam volna kegyedet, éreztem, hogy nagy örömömre válnék szolgálatára lehetni; most látom, hogy ajánlólevele felesleges pleonazmus volt, és hogy a természet a világ valamennyi hatalmas uránál különb ajánlólevelet tud kiállítani.“ A szép hölgy udvarias, de kissé fáradt mosolylyal hatta meg magát; ő ehhez már szokva volt s most más nagy nehézségek álltak előtte. „Igen főnök úr, én már ismertem kegyedet s hallottam kiváló hírét; ez szolgált megnyugvásomra, midőn megtudtam, hogy szükségem lesz jóságára. Ahoz fordultam először, ki önt előttem dicsérte, és Páris rendőrfőnöke szíves volt nekem ajánlólevelet adni, bár nem tudta mit akarok.“ „Nem, és ezért velem sem közölhető. Kénytelen vagyok tehát kérdeni, bár talán illőbb volna várakoznom. De foglalkozásom szenvedélyem és alig várom, hogy a csomót felvehessem.“ A hölgy pillanatig habozott, de csakhamar erőt vett magán, ő szilárdan tudott akarni s nyugodtan mondá: „Kegyedre nézve nem lesz érdekes, de annál érdekesebb nekem. Ne várjon valami izgalmas rendőrtitkot. Én egy embert keresek.“ (F o 1 y t a t j u k.) rek, Dürer Albert (Száraz), Schord, Mabuse, Orley stb. voltak az irányadók. A festőművészet leírásával foglalkozó búvárok nagy része egyáltalában csak két, egymástól teljesen különálló és független főiskolát akar a festészetben elismerni és ez: az olasz és az alsórhenusi iskolai a német, franczia vagy angol festőket egyes munkások jellege és modora szerint vagy az egyik, vagy a másik iskolába sorozták! A németalföldi iskolát is elismerte különben a szaktudósok legnagyobb része, ennek két alelágazása a flamandi és hollandi iskola, itt helyén látom kiemelni azon nagyon is realistikus irányt, a melyet ez utóbbi iskola mindinkább követett, mely különben itt is az éghajlatnak és a népfaj nemzeti jellemének megfelelt, daczára ezen iskola főképviselői Teniers, Brawer, Wouwerte, elvitázhatlan nemekben felülmulhatlan jelességének. Az elmondottakban látták önök tisztelt hallgatóim a festőművészet történelmi fejlődésnek a túlzásig összevont vázlatát az egyszerű ókori színezéstől kezdve a festő szét fénykorán át egész az újabbkori iskolák kezdetéig. A festőművészet fénykorától kezdve is több ízben indult hanyatlásnak, de a végenyészettől nem lehetett azt többé félteni, ott voltak a halhatatlan mesterek epochális művei, melyek örökre, de talán többé soha utól nem érhető mintaképül fognak szolgálni. A festészetről, ha egész általánosságban akarunk szólani, azt epochális productumai után bírálva meg, a régi és modern avagy kereszténykori festészetre szokták felosztani ; az egyes művészek által választott tárgy vagy eszme szerint pedig a festőt történeti, vagy allegóriás festésznek, vagy tájfestésznek, vagy pedig arczképfestőnek szoktuk elnevezni; ezeken kívül vannak még az állat és a csendélet festészek, mely utóbbiak holt tárgyakat, gyümölcsöt, virágokat, arabeskeket szoktak képeiken ábrázolni. A festészet technikai kivitelére nézve még következőleg csoportosul, legelőbb is az encausticát vagyis viaszfestészetet akarom fölemlíteni, mely a régieknél (görögök és rómaiaknál) divatozott a beégetett festés módhoz legközelebb áll, —ilyen sorrendbe indulva az ezzel rokon email, zománczfestészetet kell neveznem, a különféle mozaik , üveg és porczelánfestészet. Már más csoportba tartozik a festékekre nézve a víz, melyhez a freskó (falfestvény), a szorosabb értelmű goauche és miniatűr festés tartozik ! A 12-ik és 13-ik században nagyon divatozott az úgynevezett temperafestészet, enyvvel készült festékkel voltak azok fára festve, Sponger, Quinter, Merris stb. De már a 14-ik században az olajfestészet bizonyult be a legczélszerűbb és legtartósabb modornak, úgy, hogy idővel, főkép nagyobb képleteknél egyedül csak is az olajfestészet maradt használatban. — Föl kell itt említenem, hogy J. von Eyk (1370—1120.) volt első, ki olajban festett. A festészet technikai részében fölemlítendő, miszerint az újonnan vetett vakolattal beburkolt falon, fadeszkán, ércztáblákon, szöveteken, üvegen, porczelánon, viaszkon, papiroson és vásznon effectuáltatik, ez utóbbi czélszerűsége és tartós volta miatt jelenleg a legelterjedtebb módja a festészetnek! Nem akarom tisztelt hallgatóim türelmét a kelleténél hosszasabban igénybe venni, egész általánosságban a festőművészet történelmét és annak technikai , fokozatos fejlődését előadtam, s bár úgy látszanék, hogy ezen a tárgyat teljesen kimerítettem megvallom őszintén, hogy én talán nem lehetek oly elnéző irántam és be kell vallanom, hogy még egy pótolhatlan hiányt lelek benne föl, és ez az, hogy a hazai festőművészetünkről ez alkalommal semmi említést nem teszek, pedig habár festészetünk a külviszonyok behatása alatt nem bírt rendszeresen fejlődni, úgy mindazonáltal kimutatta fajunk, hogy ezen téren is a valóban szép és nemes iránti fogékonysága által jogosultan foglalhat ő is helyet a culturális népek között! Hazánk festőművészetéről igy mellékesen szólani nem óhajtok, bezárom tehát mai fő olvasásomat azon kinyilatkozásommal, hogy ha a I. Vörösmarty-kör kívánja és ezen kívánságát orgánuma által s választmánya által velem tudatni fogja, jövőben, tán jövő őszkor újból és ez alkalommal kimerítően s egyedül hazai festőművészetünkről fogok értekezni. Addig is fogadják szives türemlükért legőszintébb köszönetemet. 276 Hideg fürdőkről. Irta: Dr. Varga Zsigmond. III. Előző czikkemben említettem, hogy testünk hőfoka külbefolyások p. o. hűvös vagy nagyon hideg légben tartózkodás által mily kevéssé csökken , mi hát oka, hogy hideg fürdőben testünk melege oly tetemesen alászáll. Ennek előhozásához több körülmény járul, és pedig 1-szer hogy testünktől már maga a hidegvíz által hő vonatik el, 2-szor a víz felülete fölött a jég mindig hűvösebb lévén, mint a szárazon, a lehűlés a tüdők utján is eszközöltetik, 3-szor a víz, mintha mázzal vonatnék be a test, a bőr utjáni kipárolgást akadályozza, ezért a légvételek száma kevesbedik, következésképen kevesebb víz élenyülvén, kevesebb anyag ég el, s a test melege kisebbedik, 4-szer a bordaemelintő izmok a hideg vízben mereven összehúzódnak, a mellkas kevésbé tágul ki, a tüdőkbe kevesebb lég jut, tehát az anyagok elégése ez után is kevesbedik. E négy rendbeli tényező együttes behatása okozza, hogy testünk hőfoka hideg fürdőben 8—10 C°-al is alább száll. Noha nemcsak a tenger vagy ásványtartalmú, de közönyös vizeknek is van vegyalkatuknál fogva testünkre gyógyhatányként működő tulajdonsága, pl. hogy a benne rejlő sók a szövetek anyagaival vegyületeket képeznek, mégis a hideg fürdő legfőbb haszna a test melegénél csekélyebb hőfokában áll: a környi idegek p. o. a hideg behatása alatt szivósabbakká válnak, amiért a véredények mozgatása rendesebben történik; a szövetek is több zsongor nyervén szabályosabb lesz a vérkerengés, sőt minthogy az összehúzódott környi szervekben kevesebb vízmennyiség jut, a belső szervek több vízzel láttatván el táplálkozásuk inkább elősegítetik, sőt oly képletekben is vitetik víz, ahova rendes körülmények között igen gyéren jutván pangás volt jelen. Továbbá a hőelvonás által, annak visszapótlása válik szükségessé, tehát a test anyagainak uj elégése kell, hogy a test megkivántató melegségét helyreállítsa. Ez tápanyagok által pótoltatik helyre, a miért hideg fürdők után étvágyunk és úgy megjavul, mint a minő télen hideg levegőben tartózkodás alatt szokott lenni. Annak fölemlítése, melyek azon köralakok, melyekben a hideg fürdők nemcsak hasznosak, de mellőzhetlenek, — a tisztelt olvasót szakértő tanácsának igénybevételére utalván—czélomtól elüt; de alig lehetne annak megbírálása társadalmi lap köréhez illő, sőt talán nagyobb lapjaink negyedik oldalán nem egyszer megjelenő gáláns hirdetéshez hasonlítana az mondottakból úgyis eligazodhatott a szíves olvasó, hogy az idegrendszer különböző szervein, vérszegénységen s táplálkozási hiányokon alapuló bántalmak leginkább azok, melyekben a hideg fürdőktől jótékony hatást várni teljes joggal lehet; viszont kizárandók innen minden oly kóralakok, melyek benső szervek súrlódásától, a szív és tüdőnek szervi változásától stb. veszik származásukat. Sokan vannak, kik hideg fürdőt kétszer, sőt háromszor is használtak naponként. Kiep testét csupán lehűteni akarja, aggodalom nélkül keresheti föl a hideg vizet többször is napjában, de ez esetben a fürdés csupán másodperczekig kell, hogy tartson s nem szabad azt a nagyobb visszahatásig kinyújtani; gyermekeknél átalában kevésbé kártékonyan hat a többszöri hideg vízben fürdés, mivel ezeknél a visszahatás kevesebb zavarral megy vissza; de ki hideg fürdőt gyógyczélból használ, kivált ha annak hőfoka nagyon alantas: a fürdést 15—20 perczen túl ne nyújtsa ki s napjában több, mint egyszer ne fürödjék, ha az attól várható jó eredményt elérni akarja. Gyermekek, ideges nők, görvélyesek, melegebb idényben s oly napszakban fürödjenek, midőn a viz nem nagyon hideg, ekkor annak inkább oszlató tulajdonsága lép előtérbe, a hőelvonás kevesebb lévén, a visszahatás nem zavarja meg annyira szervezetüket; ellenben erős testalkatuak, s azok kiknek a hideg viz zsongitó tulajdonságára kell számitani: a hidegebb idényt s a nap hűvösebb szakát válaszszák fürdésük idejéül, mivel a hőelvonás által az előbbieknél a test súlya tetemesen fogy, de az esetben gyéren kell táplálkoznak; az utóbbiaknál a kivánt szél, a szövetek öszszehúzódása gyorsabban éretik el, de ezeknek sem szabad a fürdés tartamát hosszúra nyújtani, mert nagy mennyiségű állati meleget veszt el testük, a fokozott visszahatás nem jó eredményű. Étkezés előtt vagy után menjen valaki fürdőbe azt kinek-kinek egyéni tulajdonsága dönti el. Telt gyomorral hideg fürdőbe menni átalában káros ugyan, de némelyeknél az ellen állapot is zavarokat okoz. Ki fürdését reggel végezi legjobban tesz, ha reggeliül üres kávét vagy levest vesz magához, a bővebb táplálkozást pedig a fürdő utánra hagyja. Nagyon vérmesek különösen, kik vértorlódásban szenvednek fürdés előtt mit se vegyenek magukhoz. A fejérmegyei tantestület 1875-ik évi augusztus 5-én tartott első nagygyűlése. Göbel János György tantestületi elnök az egybegyült tantestület tagjait üdvözölvén, a tantestület nevében legszivélyesebben üdvözlé a gyűlésen megjelent Szögyény-Marich László úr ő excellentiáját, mint a tantestület védnökét. Szögyény M. László a legszivélyesebb köszönetét és háláját nyilvánítá azon megtisztelő bizalomért, melyben a tantestület azáltal részesíté, hogy őt a tantestület védnökévé választotta meg. — Azután elnök úr a gyűlést megnyitottnak nyilvánította. Mielőtt azonban a közgyűlés a tárgysorozat első pontjára áttért volna, felolvastatott a tantestületi bizottság által készített, a közgyűlésre vonatkozó ügyrendje, mely a közgyűlés által mindenekben helyesnek, jónak és elfogadhatónak találtatott. A tárgysorozat értelmében elnök úr mindenekelőtt az elnöki jelentést terjesztette elő, melyből a következő nevezetesebb részleteket jegyeztük fel: A jelentésben elnök úr sajnálattal kijelenti, hogy kötelmének megoldásakor csak szűk keretben mozoghat, s pedig azért, mert a tantestület a kezdetlegesség stádiumában eddig csak a szervezkedési munkálatokkal volt elfoglalva, s ezeknek előadása nem meglepő, mert szokása lévén, minden előforduló nevezetes mozzanatról időről időre a sajtó útján értesíteni az érdekelteket. A múlt év szeptember 28-ára összehívott súlgos Kolossváry Miklós kir. tanfelügyelő úr elnöklete