Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-08-07 / 63. szám

sem engedő osztályunk, melynek, miután a magasabb középtanodai kiképeztetést sem vagyoni, sem társa­dalmi állása nem engedi, szinte szüksége van pol­gári- vagy iparos-iskolai kiképeztetésre, s ez az úgynevezett kurtanemes osztály. Nem tagadom, van­nak ez osztálynak számtalan hibái: uralkodó, dol­gozni nem szerető, conservativ, a legjózanabb refor­mokat— ha azok egyéni hiúságát sértik — megvető, de egy nemes jellemvonása elvitázhatlanul megvan, s ez az, hogy mindenek felett magyar. Ha ez osz­tállyal képesek leszünk megértetni, hogy felhagyva hagyományos régi dicsőséghajhászásával, a magyar nemzetiségnek akkor teend legnagyobb szolgálatot, ha fiait iparos pályára küldi s a valódi magyar mun­káskezeket szaporítani segiti, benne hazánknak oly erős támaszát találandjuk, mely a magyar névnek nagyobb, vagy legalább akkora dicsőséget fog sze­rezni, mint tudományos pályákon haladó osztályaink. A polgári­ iskolák hivatását és czélját véleményem szerint soha senki helyesebben nem írta körül, mint közoktatási kapacitásunk Schvarcz Gyula következő szavaival: „A polgári tanodai tanfolyamra sehol sem vár oly végzetteljes hivatás, mint Magyarországon: az egész tehetősebb földműves népréteget a mostani polgársággal, szóval a közművelődés alsóbb népré­tegeivel belső csereviszonyba hozni; a tönkrejutott nemesség sarjadékát komolyan beleiskolázni a kor­szerű, senkire reá nem szoruló kenyérkereset mes­terségébe, az idegen ajkú polgárságot állandóan megmagyarosítani. “ De kérdés milyen legyen ezen polgári iskola? Az 1868-iki népoktatási törvény rendezte fel­sőbb és alsóbb népoktatásunkat. A felsőbb népokta­tási tanintézetek sorában ott látjuk a polgári iskolá­kat. Megvan a polgári tanoda tanterve, tanéveinek száma törvényileg állapítva. Azonban bármennyire tisztelt legyen is ezen intézetek alkotója, Csengeri Antalnak neve, én nem késem kimondani, hogy e tanodák a törvény által megállapított alakjukban teljesen czélszerűtlenek, mert azon hivatást, melyre a fentebbi idézett szavai szerint alkotva kellene len­niük, jelen szervezetek mellett betölteni nem fogják. (Vége következik.) Irodalom és művészet. A festőművészet fejlődéséről. Irta: Gróf Zichy Jenő. — Felolvastatott a Vörösmarty-körben junius 5-én. — (Vége.) Az olasz festészetnek különben legfényesebb idő­szaka a 15-ik századba esik, a midőn is Michel Angelo, Correggio, Rafael, Titian, Leonardo de Vinci stb. mű­ködtek, ezek tették le alapját a tulajdonképeni olasz iskolának, ezeket Olaszhonban cinquencentistáknak nevezték el főbb tanítványaikkal együtt, azon századra utalván, a­melyben éltek és működtek. A rbenusi vagy régi német iskola később fejlődött, itt Heading, Me­­ckenein, Wohlgemuth, Martin Schön később a 16-ik században pedig Lucas von Leyden van Deyk testvé­rem azért beszélni az emberekkel, hogy velük mulas­son és szórakozzék, hanem azért, hogy őket kiismerje. „Megvallom asszonyom,“ szólt a főnök néma meg­hajtás után, „kegyed oly kedves baráttól és oly hatal­mas embertől hozott­ nekem ajánlólevelet, hogy én még mielőtt láttam volna kegyedet, éreztem, hogy nagy örömömre válnék szolgálatára lehetni; most látom, hogy ajánlólevele felesleges pleonazmus volt, és hogy a ter­mészet a világ valamennyi hatalmas uránál különb ajánlólevelet tud kiállítani.“ A szép hölgy udvarias, de kissé fáradt mosolylyal hatta meg magát; ő ehhez már szokva volt s most más nagy nehézségek álltak előtte. „Igen főnök úr, én már ismertem kegyedet s hal­lottam kiváló hírét; ez szolgált megnyugvásomra, midőn megtudtam, hogy szükségem lesz jóságára. Ahoz for­dultam először, ki önt előttem dicsérte, és Páris rend­őrfőnöke szíves volt nekem ajánlólevelet adni, bár nem tudta mit akarok.“ „Nem, és ezért velem sem közölhető. Kénytelen vagyok tehát kérdeni, bár talán illőbb volna várakoz­nom. De foglalkozásom szenvedélyem és alig várom, hogy a csomót felvehessem­.“ A hölgy pillanatig habozott, de csakhamar erőt vett magán, ő szilárdan tudott akarni s nyugodtan mondá: „Kegyedre nézve nem lesz érdekes, de annál ér­dekesebb nekem. Ne várjon valami izgalmas rendőr­­titkot. Én egy embert keresek.“ (F o 1 y t a t j u k.) rek, Dürer Albert (Száraz), Schord, Mabuse, Orley stb. voltak az irányadók. A festőművészet leírásával foglal­kozó búvárok nagy része egyáltalában csak két, egy­mástól teljesen különálló és független főiskolát akar a festészetben elismerni és ez: az olasz és az alsó­­rhenusi iskolai a német, franczia vagy angol festőket egyes munkások jellege és modora szerint vagy az egyik, vagy a másik iskolába sorozták! A német­al­földi iskolát is elismerte különben a szaktudósok leg­nagyobb része, ennek két alelágazása a flamandi és hollandi iskola, itt helyén látom kiemelni azon nagyon is realistikus irányt, a melyet ez utóbbi iskola mind­inkább követett, mely különben itt is az éghajlatnak és a népfaj nemzeti jellemének megfelelt, daczára ezen iskola főképviselői Teniers, Brawer, Wouwerte, elvitáz­­hatlan nemekben felülmulhatlan jelességének.­ Az el­mondottakban látták önök tisztelt hallgatóim a festő­művészet történelmi fejlődésnek a túlzásig összevont vázlatát az egyszerű ókori színezéstől kezdve a festő szét fénykorán át egész az újabbkori iskolák kezde­téig. A festőművészet fénykorától kezdve is több ízben indult hanyatlásnak, de a végenyészettől nem lehetett azt többé félteni, ott voltak a halhatatlan mesterek epochális művei, melyek örökre, de talán többé soha utól nem érhető mintaképül fognak szolgálni. A festé­szetről, ha egész általánosságban akarunk szólani, azt epochális productumai után bírálva meg, a régi és mo­dern avagy kereszténykori festészetre szokták felosz­tani ; az egyes művészek által választott tárgy vagy eszme szerint pedig a festőt történeti, vagy allegóriás festésznek, vagy tájfestésznek, vagy pedig arczképfes­tőnek szoktuk elnevezni; ezeken kívül vannak még az állat és a csendélet festészek, mely utóbbiak holt tár­gyakat, gyümölcsöt, virágokat, arabeskeket szoktak képeiken ábrázolni.­­ A festészet technikai kivitelére nézve még következőleg csoportosul, legelőbb is az encausticát vagyis viaszfestészetet akarom fölemlíteni, mely a régieknél (görögök és rómaiaknál) divatozott a beégetett festés módhoz legközelebb áll, —­ilyen sor­rendbe indulva az ezzel rokon email, zománczfestésze­tet kell neveznem, a különféle mozaik , üveg és por­czelánfestészet. Már más csoportba tartozik a festékekre nézve a víz, melyhez a freskó (falfestvény), a szoro­sabb értelmű goauche és miniatűr festés tartozik ! A 12-ik és 13-ik században nagyon divatozott az úgynevezett temperafestészet, enyvvel készült festékkel voltak azok fára festve, Sponger, Quinter, Merris stb. De már a 14-ik században az olaj­festészet bizonyult be a legczélszerűbb és legtartósabb modornak, úgy, hogy idővel, főkép nagyobb képleteknél egyedül csak is az olajfestészet maradt használatban. — Föl kell itt említenem, hogy J. von Eyk (1370—1120.) volt első, ki olajban festett. A festészet technikai részében föl­említendő, miszerint az újonnan vetett vakolattal be­burkolt falon, fadeszkán, ércztáblákon, szöveteken, üve­gen, porczelánon, viaszkon, papiroson és vásznon effec­­tuáltatik, ez utóbbi czélszerűsége és tartós volta miatt jelenleg a legelterjedtebb módja a festészetnek! Nem akarom tisztelt hallgatóim türelmét a kelle­ténél hosszasabban igénybe venni, egész általánosság­ban a festőm­űvészet történelmét és annak technikai , fokozatos fejlődését előadtam, s bár úgy látszanék, hogy ezen a tárgyat teljesen kimerítettem megvallom őszintén, hogy én talán nem lehetek oly elnéző irántam és be­­ kell vallanom, hogy még egy pótolhatlan hiányt lelek­­ benne föl, és ez az, hogy a hazai festőművészetünkről ez alkalommal semmi említést nem teszek, pedig habár festészetünk a külviszonyok behatása alatt nem bírt rendszeresen fejlődni, úgy mindazon­által kimutatta fa­junk, hogy ezen téren is a valóban szép és nemes iránti fogékonysága által jogosultan foglalhat ő is he­lyet a culturális népek között! Hazánk festőművésze­téről igy mellékesen szólani nem óhajtok, bezárom tehát mai fő olvasásomat azon kinyilatkozásommal, hogy ha a I. Vörösmarty-kör kívánja és ezen kívánságát orgá­numa által s választmánya által velem tudatni fogja, jövőben, tán jövő őszkor újból és ez alkalommal ki­merítően s egyedül hazai festőművészetünkről fogok értekezni. Addig is fogadják szives türemlükért leg­­őszintébb köszönetemet. 276 Hideg fürdőkről. Irta: Dr. Varga Zsigmond. III. Előző czikkemben említettem, hogy testünk hőfoka külbefolyások p. o. hűvös vagy nagyon hideg légben tartózkodás által mily kevéssé csökken , mi hát oka, hogy hideg fürdőben testünk melege oly tetemesen alászáll. Ennek előhozásához több körülmény járul, és pedig 1-szer hogy testünktől már maga a hidegvíz által hő vonatik el, 2-szor a víz felülete fölött a jég mindig hűvösebb lévén, mint a szárazon, a lehűlés a tüdők utján is eszközöltetik, 3-szor a víz, mintha máz­zal vonatnék be a test, a bőr utjáni kipárolgást aka­dályozza, ezért a légvételek száma kevesbedik, követ­kezésképen kevesebb víz élenyülvén, kevesebb anyag ég el, s a test melege kisebbedik, 4-szer a bordaeme­lintő izmok a hideg vízben mereven összehúzódnak, a mellkas kevésbé tágul ki, a tüdőkbe kevesebb lég jut, tehát az anyagok elégése ez után is kevesbedik. E négy rendbeli tényező együttes behatása okozza, hogy testünk hőfoka hideg fürdőben 8—10 C°-al is alább száll. Noha nemcsak a tenger vagy ásványtartalmú, de közönyös vizeknek is van vegyalkatuknál fogva tes­tünkre gyógyhatányként működő tulajdonsága, pl. hogy a benne rejlő sók a szövetek anyagaival vegyületeket képeznek, mégis a hideg fürdő legfőbb haszna a test melegénél csekélyebb hőfokában áll: a környi idegek p. o. a hideg behatása alatt szivósabbakká válnak, a­miért a véredények mozgatása rendesebben történik; a szövetek is több zsongor nyervén szabályosabb lesz a vérkerengés, sőt minthogy az összehúzódott környi szervekben kevesebb vízmennyiség jut, a belső szervek több vízzel láttatván el táplálkozásuk inkább elősegí­tetik, sőt oly képletekben is vitetik víz, a­hova rendes körülmények között igen gyéren jutván pangás volt jelen. Továbbá a hőelvonás által, annak visszapótlása válik szükségessé, tehát a test anyagainak uj elégése kell, hogy a test megkivántató melegségét helyreállítsa. Ez táp­anyagok által pótoltatik helyre, a miért hideg fürdők után étvágyunk és úgy megjavul, mint a minő télen hideg levegőben tartózkodás alatt szokott lenni. Annak fölemlítése, melyek azon köralakok, me­lyekben a hideg fürdők nemcsak hasznosak, de mel­­lőzhetlenek, — a tisztelt olvasót szakértő tanácsának igénybevételére utalván—czélomtól elüt; de alig le­hetne annak megbírálása társadalmi lap köréhez illő, sőt talán nagyobb lapjaink negyedik oldalán nem egy­szer megjelenő gáláns hirdetéshez hasonlítana az­ mon­dottakból úgyis eligazodhatott a szíves olvasó, hogy az idegrendszer különböző szervein, vérszegénységen s táplálkozási hiányokon alapuló bántalmak leginkább azok, melyekben a hideg fürdőktől jótékony hatást várni teljes joggal lehet; viszont kizárandók innen minden oly kóralakok, melyek benső szervek súrlódá­sától, a szív és tüdőnek szervi változásától stb. veszik származásukat. Sokan vannak, kik hideg fürdőt kétszer, sőt há­romszor is használtak naponként. Ki­ep testét csupán lehűteni akarja, aggodalom nélkül keresheti föl a hideg vizet többször is napjában, de ez esetben a fürdés csu­pán másod­perczekig kell, hogy tartson s nem szabad azt a nagyobb visszahatásig kinyújtani; gyermekeknél átalában kevésbé kártékonyan hat a többszöri hideg vízben fürdés, mivel ezeknél a vissza­hatás kevesebb zavarral megy vissza; de ki hideg fürdőt gyógyczélból használ, kivált ha annak hőfoka nagyon alantas: a fürdést 15—20 perczen túl ne nyújtsa ki s napjában több, mint egyszer ne fürödjék, ha az attól várható jó eredményt elérni akarja. Gyermekek, ideges nők, görvélyesek, me­legebb idényben s oly napszakban fürödjenek, midőn a viz nem nagyon hideg, ekkor annak inkább oszlató tulajdonsága lép előtérbe, a hőelvonás kevesebb lévén, a visszahatás nem zavarja meg annyira szervezetüket; ellenben erős testalkatuak, s azok kiknek a hideg viz zsongitó tulajdonságára kell számitani: a hidegebb idényt s a nap hűvösebb szakát válaszszák fürdésük idejéül, mivel a hőelvonás által az előbbieknél a test súlya tetemesen fogy, de az esetben gyéren kell táplál­koznak; az utóbbiaknál a kivánt szél, a szövetek ösz­szehúzódása gyorsabban éretik el, de ezeknek sem szabad a fürdés tartamát hosszúra nyújtani, mert nagy mennyiségű állati meleget veszt el testük, a fokozott visszahatás nem jó eredményű. Étkezés előtt vagy után menjen valaki fürdőbe azt kinek-kinek egyéni tulajdonsága dönti el. Telt gyo­morral hideg fürdőbe menni átalában káros ugyan, de némelyeknél az ellen állapot is zavarokat okoz. Ki für­dését reggel végezi legjobban tesz, ha reggeliül üres kávét vagy levest vesz magához, a bővebb táplálkozást pedig a fürdő utánra hagyja. Nagyon vérmesek külö­nösen, kik vértorlódásban szenvednek fürdés előtt mit se vegyenek magukhoz. A fejérmegyei tantestület 1875-ik évi augusztus 5-én tartott első nagygyűlése. Göbel János György tantestületi elnök az egybegyült tantestület tagjait üdvözölvén, a tantestület nevében legszivélyesebben üdvözlé a gyűlésen megje­lent Szögyény-Marich László úr ő excellentiá­­ját, mint a tantestület védnökét. Szögyény M. László a legszivélyesebb köszönetét és háláját nyilvánítá azon megtisztelő bizalomért, melyben a tantestület azáltal részesíté, hogy őt a tantestület védnökévé választotta meg. — Azután elnök úr a gyűlést megnyitottnak nyil­vánította. Mielőtt azonban a közgyűlés a tárgysorozat első pontjára áttért volna, felolvastatott a tantestületi bizott­ság által készített, a közgyűlésre vonatkozó ügyrendje, mely a közgyűlés által mindenekben helyesnek, jónak és elfogadhatónak találtatott. A tárgysorozat értelmében elnök úr mindenekelőtt az elnöki jelentést terjesztette elő, melyből a követ­kező nevezetesebb részleteket jegyeztük fel: A jelentésben elnök úr sajnálattal kijelenti, hogy kötelmének megoldásakor csak szűk keretben mozog­hat, s pedig azért, mert a tantestület a kezdetlegesség stádiumában eddig csak a szervezkedési munkálatokkal volt elfoglalva, s ezeknek előadása nem meglepő, mert szokása lévén, minden előforduló nevezetes­ mozza­natról időről időre a sajtó útján értesíteni az érde­kelteket. A múlt év szeptember 28-ára összehívott s­úlgos Kolossváry Miklós kir. tanfelügyelő úr elnöklete

Next