Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1875-08-04 / 62. szám
V. évi folyam. T .......^ A városi és menyei hatóság, priasáni-erylet, iskolatarács, sa latitói, és tözsén jénai ecletének KÖZLŐIVE. házhoz hordással vagy postán küldve : Egy évre........................................6 frt. —kr. Fél évre........................................3 frt. 1 kr. Negyed évre...................................1 frt. 50 kr. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 60 nem ; megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesti teil: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. C ]&l Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. j« — ---------------------------------------------f ii^ « illeti! ^ . ^3» fejérvári szerkesztőségének (Széchenyi utcza 5 ik sz.) j czimzendők; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyilttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok nem küldetnek vissza. "A 1875. augusztus 4én. Megjelen minden szerdán és szombaton. 025. szám. Anyagi helyzetünkről. Közjólétünk egyik alapját anyagi helyzetünk jó volta képezi. Bármelyik országról főleg akkor mondhatjuk, hogy igazán jólétnek örvend, ha anyagi helyzete is jó, virágzásnak indult, mert az anyagi jólét mellett a szellemi élet is rendesen virágzik. Ezt tapasztalásból mondhatjuk. Az anyagi viszás helyzet mellett rendszeresen a szellemi élet is pang és hanyatlásnak indul. Erre maga az államok élete mutat példát, de a mindennapi tapasztalás szintén utal erre bennünket, mert fazonjára a szellemi élet virágzásához az anyagi helyzetnek rendszeres emelkedése, jóvolta szükséges. Ezért hangsúlyozták hazai lapjaink anyagi helyzetünk gyarapodásának szükségét s minden oldalról vitatták azon tényezőket, melyek az e téremi emelkedést elősegítik. A kormány maga is egész erővel működött anyagi gyarapodásunkra s iparkodott azt minél inkább a virágzás terére emelni. Bár ez nem tartozik a könnyű feladatokhoz, szemben a nálunknál sokkal haladtabb s praktikusabb államokkal. Hosszú századok viszontagságai után annyira elmaradtunk, hogy most már kettőzött léptekkel kell sietnünk, hogy Európa mivelt államaival az anyagi és úgy szellemi téren egy színvonalra állhassunk. Nem magunk vagyunk ugyan egyedül a hibásak, hanem azok is, kik a múltakban elnyomtak bennünket. De most nem szólunk erről. Anyagi helyzetünk jóvolta ugyan nem csak tőlünk függ, hanem egyébb külső tényezőktől is, maga az anyatermészet rendkívüli befolyást gyakorol arra, emeli vagy sújtja. Jelenlegi anyagi helyzetünket , a természet mostohasága olyannyira súlyos a téve, hogy sok tekintetben az ínséghez közel állunk. Ha most — nem megyünk messze — csak megyei helyzetünket kellene körvonalaznunk, a lehető legszomorubb képet kellene adnunk. Megyénkben az évi termés a lehető rész volt. Termésünk a tavaszi s ősziekben megyénk területén igen roszul ütött ki s gazdaközönségünket nyomasztólag sújtja. A rósz termésünk mellett a szerencsétlen időjárás, főleg a múlt hó elején pusztított vihar temérdek kárt okozott és sokhelyt, mi még a rósz termésből befolyt, a rettentő vihar tette tönkre. Az egy szőlő és tengeri mutatkozik még jó állapotban s bő termést igér. Mi ha korántsem pótolja a rosz gabna termés okozta károkat, mégis jó, hogy van. Ha ily szomorú a képe a termés állapotának, nem kevésbé szomorúbb az anyagi helyzet egyéb tényezőinek képe is. Az ipar s a kereskedés szintén pangásban van. Az ipar különben sem volt nálunk — igen kevés kivétellel — valami fényes. A legszükségesebb ipari fényűzési czikkeken kívül aligha állíttatik valami elő nálunk, kereskedésünk hasonlólag egyhangú. Még a bécsi krach utókövetkezményeit érezzük most is, s olykor-olykor nagyobb mérvben mint kellene. Ez anyagi helyzetünk röviden vázolt szomorú képe. Még lehetne elég toldást tenni hozzá, mint például a folyton emelkedő és sok tekintetben nehéz adókat, de mit az ország általános szomorú pénzügyi viszonyai miatt kénytelenek vagyunk fizetni, sőt — tekintve azt, hogy hazánkat a legveszélyesebb pénzügyi válságoktól, csak ezáltal menthetjük meg, hazafias kötelességünk pontosan megfizetni. rendre, enyelegve akarnák elmesélni neki a borzasztót és iszonyatost, ami künn a tenger belsejében éjnek idejében sötét palotájukban történik. A nap már leáldozni készült a messze nyugaton, a környező felhőket bíborra festék végső sugarai, melyek azután minthi követői szinte nyugodni sietnek. Sajátságos tünemények követték most a nap bucsúzóját, majd tüzes kígyók, majd repülő alakok aranyos szárnyakkal, csakhamar ismét egy rónaság, bíbor és arany növényzettel beültetve, végre tűzhegyek és fénylő tündérpaloták látszanak az égboltozatán. A kék láthatár végtelenében, amely földet és tengert beboltozott, egymást válta fel az elölalvó és ismét fellobbanó világosság, melyek nagyszerű fénynyel szikráztak és lobogtak a világűrben a legnagyobbszerű színvegyületet, mint: arany, ezüst, smaragd, rubin és saphirkék szint képeztek, mintha a természet minden színdíszét kölcsönözte volna oda, lobogó lámpásként, a nyáréji nagyszerű ünnepet dicsőíteni. A színek e harmonikus vegyületéből végre egy gyönyörű sugárháló szövődött, hogy mint egy világos fátyollal boritsa le a vizet és szárazföldet, mint minővel a gondos anya szunnyadozó gyermeke arczát befödi. Most jövének az enyhe esti szellők és halk suhogással közelitenek a szunnyadozó vidék felé; az egész természet felett kimondhatlan béke uralgott, melyet egy teremtménye a földnek sem merészelt csak egy hang vagy mozdulattal is megzavarni. Az éj csendet egy pillanatra a falu utolsó házából jövő hárfahang, és az azt kisérő leányka érzeménydús ! A szomorú kép vázolása mellett s ennek ötletéből azon eszközökről is kellene gondoskodnunk, melyek által az ily szomorú helyzetet, ha nem is megakadályozni, de legalább azon enyhíteni lehetne. Sok tekintetben anyagi jólétünk alapját, mint majdnem kizárólag földmivelő országnak, az évi termés képezi. Ha ez nyomasztó, rosz, helyzetünk egyszerre roszra fordul, pangásnak indul minden, hanyatlik minden. Másképen van ez ott, hol nem egyedül földmivelés, hanem az ipar is virágzik. Ott ha a természet csapásaival a termést akadályozza, a virágzó ipar az ezáltal nehezült csapást nagy mérvben ellensúlyozza. Ezenkívül hátra vagyunk még egyéb szorult helyzetben könnyen segélyt nyújtó eszközökben is. Nemcsak a kisebb, de a nagyobb birtokosokra nézve fontos szerepet visznek az úgynevezett népsegélyzőegyletek, népbankok, ezek kisebb perczent mellett gyors segélyt nyújthatnának a gazdaközönségnek s másrészről pedig megmentenék azt az uzsorások kezétől s ezekáltal igen gyakran az elpusztulástól. — Ezeknek minél számosabb felállítását ajánljuk, hogy mily áldásosan működtek a fenlevők megyénk egyes vidékein, azt a tapasztalás fényesen igazolja. Másrészről czélszerű, sőt hasznos lenne a takarékmagtárak rendszeresítése, melyeket szintén főleg ajánlunk. Anyagi helyzetünk szomorú képét röviden körvonalaztuk s még rövidebben szólottunk annak enyhítését előmozdító néhány intézményről, melyek szükségét csak akkor látjuk főleg be, mikor nyomasztó viszonyok közt vagyunk és segély után kapkodunk. — Szóljanak e tárgyhoz szakértőink s eszmecsere utján tisztázzuk nézeteinket. —— TIBOlls A halász menyasszonya. Németből fordította: Klökner Ede. Svédhon nyugoti partkörnyékén fekszik egy igény s télen halász falucska...; csak néhány sor faházikó, itt ott egy kis kerttel tarkázottan, egyenes vonalt képez a tenger partján. Mögötte udvarhelyek vagy kis kertecskék látszanak, amik tulajdonképen nem egyebek mint egyszerű füvei benőtt térségek — ezután a nagy távolságban a sík ország homokos talaja terül el, míg csak a kékes köd, mely a messze láthatáron, óriási kígyók alakjában változatos kanyarulatokba folyva az emberi szem elöl el nem mosódik. A tengerparti ház alacsony ajtajához a halász eszközök, úgy a szárítás végett kiterített hálók egész halmazai támasztják. Innen beláthatlan messzeségre a háborgó tenger titokteljes tükre látszik, anélkül, hogy annak meg mérhetlen nagysága a vizsgáló szemet kifárasztaná, míg végre az a barna, kéken színezett láthatárral egybeolvadva összefolyik. Az égbolton vándorló nap derült tekintete s a ragyogó esti csillagok, ma a dagálynak csendes tükrét engedék látni. A hullámok, melyek máskor a tenger tükrén ólomszürke színben, vadrobajjal tornyosultak, ma elcsendülve feltűnő tiszta színben himbálták magukat a parton, mintha csak a föld közelgésének öt éneke zavarta meg, a tiszta hangok, mint az esti harangszó oszlanak el, az éjhomályban szunnyadozó természetben. A házikó ablakai között, — honnan a kedves hangok jövének — hallgatózva állt egy nyúlánk ifjú, magát a falhoz vonva. A dal megújult: Kedves édes rózsám szeretlek, Teljes hevével hit szivemnek; Szép szemedben lakik a kék menyország, Üdvöt nekem csak szerelmed ád. Gondold amit én angyalom, Szeress engem én azt gondolom; Szeress engem édesem, ha teheted, Érte az Isten is áldjon meg. A sötét alak a ház ablakai között mozdulatlan figyelemmel hallgatta a majd elnémuló és ismét felhangzott dalt, mely most újólag megindulva egyre halkabb és halkabb hangon a következő versszakot zengette: Puszta ez az egész vidék előttem. Épen oly mint az én bús életem . Rég elszállt a gólya madár keletre, Örömöm is elköltözött vele. A dal végre egészen elhallgatott, vele együtt elhangzanak a hárfa hangjai is. A csendesen feltárult ajtón egy 17 éves kedves leányka jön ki, kinek ártatlan arczára a hold sugarai igéző és dicsőült fényt vetének. (Folytatása következik.)