Székesfejérvár, 1875 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1875-08-04 / 62. szám

V. évi folyam. T .......^ A városi és menyei hatóság, priasáni-erylet, iskolatarács, s­a latitói, és tözsén­ jénai ecletének KÖZLŐIVE. házhoz hordással vagy postán küldve : Egy évre........................................6 frt. —­kr. Fél évre........................................3 frt. 1 kr. Negyed évre...................................1 frt. 50 kr. H­irdetmény a bélyegdíjon felül, min­den három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 60 nem ; megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapes­ti teil: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. C ]&l Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. j« — ---------------------------------------------­f ii^ « illeti! ^ . ^3» fejérvári szerkesztőségének (Széchenyi utcza 5 ik sz.) j czimzendők; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetmé­nyi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. — Nyilttérben megjelenő közlemények után­­ három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Bérmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. Kéziratok nem küldetnek vissza. "A 1875. augusztus 4én. Megjelen minden szerdán és szombaton. 025. szám. Anyagi helyzetünkről. Közjólétünk egyik alapját anyagi helyzetünk jó volta képezi. Bármelyik országról főleg akkor mond­­­­hatjuk, hogy igazán jólétnek örvend, ha anyagi hely­zete is jó, virágzásnak indult, mert az anyagi jólét mellett a szellemi élet is rendesen virágzik. Ezt ta­pasztalásból mondhatjuk. Az anyagi viszás helyzet mellett rendszeresen a szellemi élet is pang és hanyatlásnak indul. Erre maga az államok élete mutat példát, de a mindennapi tapasztalás szintén utal erre bennünket, mert fazo­njára a szellemi élet virágzásához az anyagi helyzet­nek rendszeres emelkedése, jóvolta szükséges. Ezért hangsúlyozták hazai lapjaink anyagi hely­zetünk gyarapodásának szükségét s minden oldalról vitatták azon tényezőket, melyek az e téremi emelke­dést elősegítik. A kormány maga is egész erővel mű­ködött anyagi gyarapodásunkra s iparkodott azt mi­­nél inkább a virágzás terére emelni. Bár ez nem tar­tozik a könnyű feladatokhoz, szemben a nálunknál sokkal haladtabb s praktikusabb államokkal. Hosszú századok viszontagságai után annyira elmaradtunk, hogy most már kettőzött léptekkel kell sietnünk, hogy Európa mivelt államaival az anyagi és úgy szellemi téren egy színvonalra állhassunk. Nem magunk va­gyunk ugyan egyedül a hibásak, hanem azok is, kik a múltakban elnyomtak bennünket. De most nem szó­lunk erről. Anyagi helyzetünk jóvolta ugyan nem csak tő­lünk függ, hanem egyébb külső tényezőktől is, maga az anyatermészet rendkívüli befolyást gyakorol arra, emeli vagy sújtja. Jelenlegi anyagi helyzetünket , a természet mostohasága oly­annyira súlyos a téve, hogy sok tekintetben az ínséghez közel állunk. Ha most — nem megyünk messze — csak me­gyei helyzetünket kellene körvonalaznunk, a lehető legszomorubb képet kellene adnunk. Megyénkben az évi termés a lehető rész volt. Termésünk a tavaszi s ősziekben megyénk területén igen roszul ütött ki s gazdaközönségünket nyomasztólag sújtja. A rósz ter­mésünk mellett a szerencsétlen időjárás, főleg a múlt hó elején pusztított vihar temérdek kárt okozott és sokhelyt, mi még a rósz termésből befolyt, a rettentő vihar tette tönkre. Az egy szőlő és tengeri mutatko­zik még jó állapotban s bő termést igér. Mi ha ko­rántsem pótolja a rosz gabna termés okozta károkat, mégis jó, hogy van. Ha ily szomorú a képe a termés állapotának, nem kevésbé szomorúbb az anyagi helyzet egyéb tényezőinek képe is. Az ipar s a kereskedés szintén pangásban van. Az ipar különben sem volt nálunk — igen kevés kivétellel — valami fényes. A legszüksé­gesebb ipar­i fényűzési czikkeken kívül aligha állít­­tatik valami elő nálunk, kereskedésünk hasonlólag egyhangú. Még a bécsi krach utókövetkezményeit érezzük most is, s olykor-olykor nagyobb mérvben mint kellene. Ez anyagi helyzetünk röviden vázolt szomorú képe. Még lehetne elég toldást tenni hozzá, mint pél­dául a folyton emelkedő és sok tekintetben nehéz adókat, de mit az ország általános szomorú pénzügyi viszonyai miatt kénytelenek vagyunk fizetni, sőt — tekintve azt, hogy hazánkat a legveszélyesebb pénz­ügyi válságoktól, csak ezáltal menthetjük meg, haza­fias kötelességünk pontosan megfizetni. rendre, enyelegve akarnák elmesélni neki a borzasztót és iszonyatost, a­mi künn a tenger belsejében éjnek idejében sötét palotájukban történik. A nap már leáldozni készült a messze nyugaton, a környező felhőket bíborra festék végső sugarai, me­lyek azután mint­hi követői szinte nyugodni siet­nek. Sajátságos tünemények követték most a nap bucsúzó­­ját, majd tüzes kígyók, majd repülő alakok aranyos szárnyakkal, csakhamar ismét egy rónaság, bíbor és arany növényzettel beültetve, végre tűzhegyek és fénylő tündérpaloták látszanak az égboltozatán. A kék láthatár végtelenében, a­mely földet és tengert beboltozott, egymást válta fel az el­ölalvó és ismét fellobbanó világosság, melyek nagyszerű fénynyel szikráztak és lobogtak a világűrben a legnagyobbszerű színvegyületet, mint: arany, ezüst, smaragd, rubin és saphirkék szint képeztek, mintha a természet minden színdíszét kölcsönözte volna oda, lobogó lámpásként, a nyáréji nagyszerű ünnepet dicsőíteni. A színek e har­monikus vegyületéből végre egy gyönyörű sugárháló szövődött, hogy mint egy világos fátyollal boritsa le a vizet és szárazföldet, mint minővel a gondos anya szunnyadozó gyermeke arczát befödi. Most jövének az enyhe esti szellők és halk suho­gással közelitenek a szunnyadozó vidék felé; az egész természet felett kimondhatlan béke uralgott, melyet egy teremtménye a földnek sem merészelt csak egy hang vagy mozdulattal is megzavarni. Az éj csendet egy pillanatra a falu utolsó házából jövő hárfahang, és az azt kisérő leányka érzeménydús ! A szomorú kép vázolása mellett s ennek ötleté­ből azon eszközökről is kellene gondoskodnunk, melyek által az ily szomorú helyzetet­, ha nem is megakadályozni, de legalább azon enyhíteni lehetne. Sok tekintetben anyagi jólétünk alapját, mint majdnem kizárólag földmivelő országnak, az évi ter­més képezi. Ha ez nyomasztó, rosz, helyzetünk egy­szerre roszra fordul, pangásnak indul minden, ha­nyatlik minden. Másképen van ez ott, hol nem egye­dül földmivelés, hanem az ipar is virágzik. Ott ha a természet csapásaival a termést akadályozza, a vi­rágzó ipar az ezáltal nehezült csapást nagy mérvben ellensúlyozza. Ezenkívül hátra vagyunk még egyéb szorult helyzetben könnyen segélyt nyújtó eszközökben is. Nemcsak a kisebb, de a nagyobb birtokosokra nézve fontos szerepet visznek az úgynevezett népsegélyző­­egyletek, népbankok, ezek kisebb perczent mellett gyors segélyt nyújthatnának a gazdaközönségnek s másrészről pedig megmentenék azt az uzsorások ke­zétől s ezekáltal igen gyakran az elpusztulástól. — Ezeknek minél számosabb felállítását ajánljuk, hogy mily áldásosan működtek a fenlevők megyénk egyes vidékein, azt a tapasztalás fényesen igazolja. Más­részről czélszerű, sőt hasznos lenne a takarékmagtá­rak rendszeresítése, melyeket szintén főleg ajánlunk. Anyagi helyzetünk szomorú képét röviden kör­­vonalaztuk s még rövidebben szólottunk annak eny­hítését előmozdító néhány intézményről, melyek szük­ségét csak akkor látjuk főleg be, mikor nyomasztó vi­szonyok közt vagyunk és segély után kapkodunk. — Szóljanak e tárgyhoz szakértőink s eszmecsere utján tisztázzuk nézeteinket. —­— TIBOlls A halász menyasszonya. Németből fordította: Klökner Ede. Svédhon nyugoti partkörnyékén fekszik egy igény s télen halász falucska­­...; csak néhány sor faházikó, itt ott egy kis kerttel tarkázottan, egyenes vonalt képez a tenger partján. Mögötte udvarhelyek vagy kis ker­­tecskék látszanak, a­mik tulajdonképen nem egyebek mint egyszerű füvei benőtt térségek — ezután a nagy távolságban a sík ország homokos talaja terül el, míg csak a kékes köd, mely a messze láthatáron, óriási kígyók alakjában változatos kanyarulatokba folyva az emberi szem elöl el nem mosódik. A tengerparti ház alacsony ajtajához a halász esz­közök, úgy a szárítás végett kiterített hálók egész hal­mazai támasztják. Innen beláthatlan messzeségre a háborgó tenger titokteljes tükre látszik, a­nélkül, hogy annak meg mérhetlen nagysága a vizsgáló szemet kifárasztaná, míg végre az a barna, kéken színezett láthatárral egy­beolvadva összefolyik. Az égbolton vándorló nap derült tekintete s a ragyogó esti csillagok, ma a dagálynak csendes tükrét­­ engedék látni. A hullámok, melyek máskor a tenger­­ tükrén ólomszürke színben, vadrobajjal tornyosultak,­­ ma elcsendülve feltűnő tiszta színben himbálták ma­gukat a parton, mintha csak a föld közelgésének öt éneke zavarta meg, a tiszta hangok, mint az esti ha­rangszó oszlanak el, az éjhomályban szunnyadozó ter­mészetben. A házikó ablakai között, — honnan a kedves han­gok jövének — hallgatózva állt egy nyúlánk ifjú, magát a falhoz vonva. A dal megújult: Kedves édes rózsám szeretlek, Teljes hevével hit szivemnek; Szép szemedben lakik a kék menyország, Üdvöt nekem csak szerelmed ád. Gondold a­mit én angyalom, Szeress engem én azt gondolom; Szeress engem édesem, ha teheted, Érte az Isten is áldjon meg. A sötét alak a ház ablakai között mozdulatlan fi­gyelemmel hallgatta a majd elnémuló és ismét felhang­zott dalt, mely most újólag megindulva egyre halkabb és halkabb hangon a következő versszakot zengette: Puszta ez az egész vidék előttem. Épen oly mint az én bús életem . Rég elszállt a gólya madár keletre, Örömöm is elköltözött­­ vele. A dal végre egészen elhallgatott, vele együtt el­hangzanak a hárfa hangjai is. A csendesen feltárult ajtón egy 17 éves kedves leányka jön ki, kinek ár­tatlan arczára a hold sugarai igéző és dicsőült fényt vetének. (Folytatása következik.)

Next