Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1876-10-18 / 84. szám
Nem csekély előny háromolnék ezen állások rendszeresítése által a közigazgatási ügymenet gyorsítására, másrészről pedig fiatal jogvégzett ifjaknak, kik a közigazgatási pályára készülnek alkalom adatnék e pályán e tanulmányozás s tapasztalatszerzésre, mivel jelenleg az irnoki állás tanulmányaik elvégzése után derogálván, az ifjabb nemzedék alapos gyakorlatot e téren alig szerezhetett. Ajánljuk tehát megyénknek újra, hogy az álszerénységet levetve, ismerje el igazán ez állás szükségességét, fogadja el a majdan felújítandó indítványt s a minden tekintetben szükséges segédszolgabirói állásokat rendszeresítse, a minisztérium nem fogja ennek keresztülvitelét nehezményezni, hanem, ha más megyéknek megengedte, a törvény 62 §-a alapján nekünk is megengednie kell Justus Ismeretterjesztő. A nők egyenjogúsítása, viszonyítva a női neveléshez. Irta: Ifj. Berndorfer Miksa. (Vége.) A jó házasságban a férj logikus ítélete által támogatja a nő eszét és a nő biztos tapintatával tulajdonképen a férjnek lelkiismerete. A férj a természet akarata által a külső világnak és igy a háznak is ura, de öntudatlan emberismerete által mégis a nő kormányozza a szigorú uralkodót, és Isten őrizzen bennünket attól, hogy a befolyás a kellő helyen hiányoznék. De nem kevésbé világos az is, hogy a női természetnek fentebb említett iránya a nőnek résztvevését a férjek ügyeiben igen határozottan határolja még ott is, hol a ház külső viszonyai különben lehetségessé tennék, például ott, hol a gyermekek már felnőttek, vagy épen nincsenek. Az általános szabályt tehát így lehetne felállítani: Minél jobban veszi valamely hivatás igénybe a logikai gondolkodást, annál kevésbé alkalmas az a nők számára. Minden korban találtunk a szépművészetek minden ágában nagy sikerrel működő nőket, mert itt a működésnek fölényege az öntudatlan genialitástól függ. Emberismeretekben való fölények által sok esetben fényes sikerrel kezelték a nők a földi legmagasabb hivatalt, a fejedelmi méltóságot. Még a gyógyászat és diplomatia mezején is meglehetős ügyességgel képesek mozogni. Ellenben még nem mutathat fel a történet női bölcsészeteket, női jogtudósokat és politikusokat s míg egy tehetséges költőnő természetes és vonzó képnek tűnik fel, mindenkinek borsódzik háta, ha női ügyvédek és újságírókról hall említeni. — És mindebben ugyanazon fentebb említett ok rejlik. Tehát nem remélem, hogy maholnap női egyetemi tanárok, vagy miniszteri tanácsosaink lesznek és ha megtörténnek is, a haszon belőle igen kétséges lenne. Mindezek után alig kellene említenem, mit tartok a nők választó- és szavazójogáról. Igaz, hogy ha a politikai jog a születés által megszerzett emberjog, a nőktől sem, kik mindenesetre születtek és pedig, mint met, hanem a nehéz szerep alaphangjának azon szerencsés fellelése és folytonosan eltalált alkalmazása által, hogy abban a gúny, honfi bánat, erő és dacz árnyalatai a leghelyesebb arányban vegyültek. —■ Hangjai közül azonban a középsőket melegebb figyelmébe ajánljuk, mert ezek a legteljesebbek s ezeket használja legritkábban. Szilágyi (Biberach), Bérczi (Ottó), Ardainé (Gertrud), Károlyi (Tiborcz) régi jó ismerőseink, kikben ezúttal sem csalódtunk. — Dicséret illeti a régi gárdából Rendit (Simon bán), hogy minden jelenetében (s ez tudomásunkra ezúttal először történt) szerepéhez híven illő komolysággal viselte magát. A kedvelt komikus láttára úgy is nehéz a mosolyt visszatartani ajkainkon , mert legott Petho, Alexibus, Menelaus s a többi jut eszünkbe. Neki kell azért óvakodnia, hogy a helyzet rovására kaczajt ne keltsen. Az előadás különben az összjátékot tekintve is, igen jól sikerült. Az együttes jelenetek hibátlanok és folyékonyak voltak, — dicséret illeti érték a rendezőt. A tűzről pattant kettős táncz nagy tetszést aratott, de e helyen csak a bemutatási ünnepély indokolta. — A drámában, ott is, hol helyén van a ballet, csak akkor engedhető meg, ha a táncművészetén kívül, a személyzet számával is lehet imponálni, mert csak ez esetben hathat az az ünnepély jelegével. A fényes ruhatár láthatólag meglepte és várakozásán felül kielégítette a közönséget. Általában véve semmit sem csalódtunk, az előhirekhez s a szinlap ígéreteihez kötött reményeinkben. — Meg volt a teljes világítás is, sőt a csillárfényt szép szemek ragyogták felül, — melyekbe veszedelem volt tekinteni. — Probátum est. Kovách Lajos, emberek, nem pedig rózsafán termettek, kellene apodiktice e jogot elvonni és ez esetben mit sem lehetne felhozni azon amerikai írónő szavai ellen, a ki azt mondja: kiállhatatlan az, hogy művelt nő oly jogtól legyen megfosztva, melylyel a legostobább néger is bir. — Csak az a kérdés, nem cselekszik e jobban az állam, ha a nőktől megtagadja a választójogot, de az ostoba és durva férfiaknál is korlátolja. Szóval, sem az államra, sem a nőkre haszon nem háramlanék, ha a nők politikai jogokkal bírnának és hivatalokat viselhetnének. Ellenben nevetséges volna őket a művészet, szépirodalom, gazdászati és spar tevékenység mezején korlátozni. Általában kívánatos a teljes iparszabadság a férjnél nem levők számára és azok, kik ezért izgatnak, korántsem tévesztendők össze a modern emancipatio tanai hirdetőivel. Fontos ez pedig különösen a magasabb társadalmi rendek, magasabb rangú hivatalnokok leányaira nézve, kik fényes társadalmi álláshoz szokva, az atya halálával e fényes állást eltűnni látják, míg néha a legcsekélyebb önálló keresetmódra sincsenek eléggé kiképezve. Kimerítő tárgyalás e téren lehetetlen, és csak az összefüggés számára szükséges néhány pontra akarok utalni. — A nőifjuság magasabb oktatásának mindenekelőtt ugyanazon czélja van, mint a gymnasiumok és reáliskoláknak fiuk számára. Mint a czél egyenlő, úgy az eszközök is ugyanazok. Ki helyesen tanul beszélni, tanul helyesen gondolkozni is; az irály fejlődése, a szellem iskoláztatása és idegen nyelvek tanulása, annak gazdagítása. Ez ép igy szól leányoknak, mint fiuknak és a nyelv- és irályoktatásban a két nem közt szükségtelen is minden megkülönböztetés. De nagy és nem ártalmatlan előítélet az, mely e czél elérésére legalkalmasab eszközöktől a két klassikai nyelv megtanulásából kizárja a nőket. Senki sem tehet ellenvetést az ellen, hogy az iskola alkalmat nyújt élő nyelvek, mint német, angol, franczia stb. elsajátítására, és ezeknek elsajátítása igen örvendetes az életre és olvasmányra nézve. De senki se várjon ezektől oly gyümölcsöt az általános műveltségre, mint a görög és latinból, vagy ne higgye, hogy a leányok ezekben kevésbbé ügyesek volnának, mint a fiuk. A nemek különbsége csak ott kezd érvénynyel bírni az oktatásnál, hol a nyelvekben kívül való ismeretek választásáról van szó. A fiúnak a gymnasium előkészítő a tudományos szaktanulmány számára, a leánynak a házi nő és anya általános női hivatása számára és minél szigorúbban vitetik keresztül mindkét oldalon ezen vezérelv, annál nagyobb a siker, mert paedagogiai dolgokban mi sem szükségesebb, mint a czél világossága és egysége, a mi sem károsabb, mintha egy csapással két legyet akarnak ütni. Már ezen okból is azon amerikai kísérletet, fiukat és leányokat egy osztályban egyesíteni, elhibázottnak tartom. A leány-gymnasium csak a háziasszony előképzését nyújtsa, egyébet semmit, de ezt komolyan, és aki tüzetesen kifejti, mi minden esik a házinő körébe, nemsokára belátandja, hogy az eddig szokásos igények még fokozandók. Az elméletben különben is ez meglehetősen el van ismerve, de gyakorlatban gyakran ez a szikla, melyen hajótörést szoktak szenvedni, hogy nem a nő, hanem a hölgy (dáma) kiképzését tűzik ki czélul és nem a lényegre, hanem a látszatra tekintenek. Nem szeretnék féletértetni, mintha a testi kellem, az ízlés, a ruházat és a modor kiképzését nem tartanám a női nevelés részének; de amit szem előtt tartok, az a szellemi és technikai oktatásnak eltorzítása, mely nem a lélek erősítését, sem a házilét előmozdítását tartja feladatának, hanem az üres társalgásra való képzést. A kézimunkában nem ritkán haszon nélküli műhimzés megelőzi a hasznost, p. a ruha- vagy fehérneműkészítést. Az ó-klassikai nyelvek kiszorításának sincs más oka. Hány anya, kinek felnőtt fia a gymnasiumot látogatja, nem sajnálkozott már a felől, hogy fiait legalább az alsó osztályokban nem segítheti és előmenetelek felett nem vigyázhat , de az álszokás kérlelhetlen. Persze a társaságban nem szoktak sem latinul, sem görögül beszélni. — De igen hosszas volna ezt folytatni, hanem áttérek ismét az iskolára. Ha a leány 15 — 16 éves korában az iskolát kijárta, akkor legközelebb csak egy főiskola, csak egy tanár van számára és ez a szülői ház. És ezzel a többségnél, a jövendőbeli házinőknél az oktatás folyama végződött. De nem mindnyájan tartoznak ezen többséghez és senki sem biztos, hogy oda fog tartozni. Tehát szükséges, hogy a kiképzett házi hivatás után következő szaktanulmányra kellő intézetek legyenek. Meglehetősen számos és jó intézetek eddigelé mi nálunk csak a tanítónői pályára készülő nők számára vannak. — Természettudományi, orvosi, kereskedelmi és ipariskolák nők számára még hiányzanak hazánkban. Örvendetes kezdet a kormány által Budapesten felállított felső leánytanoda és nőegylet ipariskolája, de ez kevés. Felmerült ugyan a kérdés, nem-e bocsájtandók a nők az egyetemi felolvasásokra , de ezt czélszerűtlennek tartom. Mint már előbb említem, az oktatásnak határozott czéljának kell lenni, ha az egyetemi felolvasások a nők számára alkalmasak volnának, nem volnának alkalmasak a deákok számára és fordítva. Reméljük, hogy van nemzetünknek elég ereje, hogy mind fiai, mind leányainak elegendő képzőintézetet fog nyújtatni; csak tartassék meg azon alapelv, hogy ez a nagy természeti törvények elismerése mellett — 346 — történjék. Egy nemzet sohasem gondoskodhatik jobban jólétéről, mint minden a nőnem helyes irányú fejlődését és művelődését előmozdítja; ellenben nem mérgezheti meg jobban lételének alapját, mint ha a nőket, természetes magas hivatásuktól elidegeníti. Ki a jövendőtől gyümölcsöt vár, az ápolja a jelen virágját; egy népnek legjobb virágja pedig a nő. Mánysző a „félésért lelvárar-loz. A „sz. fejérvári szinpártoló vállalat“ e lapok 82-ik számában előleges színi jelentését közzétette, közölvén egyszersmind a színtársulat névsorát is. E névsor elegendő biztosítékot nyújt arra, hogy városunk közönsége élvezetes estéket fog tölteni, ha kivált az elmondandó színdarabok műértőleg fognak megválasztatni. Mert az utóbbi színigazgatóknak főhibája a személyzet gyengeségén kívül az volt, hogy igen gyakran selejtes darabokat adattak elő, melyek épen semmi vonzerővel nem bírtak, sőt élvezet helyett unalmat szereztek, s előidézték a színháztóli idegenkedést. Az előleges értesítés azt is tudtul adá, hogy a vállalat felhagy a bérleteknek házról-házra járás útjáni gyűjtésével s ezen régi szokás elhagyásáért elnézést kér. Nem elnézést, hanem köszönetet érdemel a vállalat ezen szokás elhagyásáért, mert a kinek tehetségében áll s kedve van bérelni az szívesen felkeresi a pénztárt, kinek pedig sem kedve, sem tehetsége, az megóvatik az ostromtól s azon kellemetlenségtől, hogy a bérletgyűjtők kivonatát visszautasítani kénytelen. Közöltetett egyúttal a szinidény első heti műsorozata is. Ez ellen sem lehet kifogása senkinek. De midőn a szinpártoló vállalat jelentésében nyomatékosan hangsúlyozva az anyagi haszon kizárása melletti működést, s e hó 21-ik és 22 ik napjain mégis felemelt helyárakat említ, ez már nem hagyható szó nélkül, ez már méltán kifogás alá vehető. Ha az eddigi színigazgatók gyakran folyamodtak a felemelt helyárakhoz, helyeselhető nem, de elnézhető volt, mert hiszen mellékczélül a nyerészkedést tűzték ki, de már a színpártoló vállalat nem helyesen cselekszik, midőn az árakat felemeli, egyrészt mert azok amúgy is eléggé felemeltek, másrészt mivel anyagi haszon kizárásával működik. A nemzeti színháznál, mely a legjelesb vidéki társulat felett is igen magasan áll, kivált a drámai előadásokon, alig nagyobbak a helyárak mint nálunk, sőt a budai várszínházban, hol az ország első művészei játszanak, a helyárak a mieinknél alacsonyabbak. Nincs tehát értelme emelni az árt ott, hol amúgy is elég magas. Vagy azon nézetben van a színpártoló vállalat, hogy ez csak rendkívüli esetekben vásár alkalmával történik s nem a rendes színi közönség hanem a vidéki adóztassák meg? Csalódik. A vásári közönség nagy része, a földmives az iparos, a kereskedő haza siet, nem várja be az estét, marad tehát egy csekély töredék, mely a színházat a városi közönség nélkül megtölteni képtelen és igy ismét csak a rendes színházlátogató közönség adóztatik meg. Gazdálkodjék a vállalat máskép, ne ajándékozgasson oly könnyedén szabadjegyeket párosával, s a beruházott tőke is visszatérül, meg a közönség is könnyebben viseli a színházi költségeket. Ha tehát a szinpártoló vállalat akar hallgatni azon közönség szavára, melynek támogatása nélkül színügy és színpártoló vállalat egy perczig sem állhat fel, fogadjon el egy jó tanácsot, mely nem egyéb, hagyja el a felemelt helyárakat, mert csak így mutatja meg, hogy az anyagi haszon kizárása melletti működés nem üres szó, hanem valóság. y—y- H ire tv. — Színházunk ez idényre e hó 14-én nyittatott meg, az első előadás tározónkban részletesen le van írva. A második előadás e hó 15-én vasárnap volt, mely alkalommal a „Stricke“ népszínmű adatott. Ez előadásról csak röviden emlékezünk meg. — Nagy J u c s a k. a. népszínmű énekesnőt ez alkalommal látta közönségünk először. Alakja csinos, játéka élénk és kedves, a magyar dalokat pedig igen szépen énekli s ép úgy őt, mint Bérczyt a népdallokért közönségünk többször viharosan kitapsolta. Nagy Julcsa k. a. közönségünknek azt hisszük kedvencze lesz, mit élénk játéka s a magyar népdalok gyönyörű eldalolása által méltán vív ki. Az előadás általában sikerültnek mondható. — A lövöldéi zárünnepély vasárnap gyönyörű verőfényes idő kedvezése mellett sikerülten folyt le. A társasebédnél ugyan kevesen vettek részt, de a délutánni órákban szép számú közönség gyűlt egybe, mely a lövölde helyiségeit megtölte. A társasebédnél a felköszöntések sorát Novák Kálmán főlövészmester ur nyitotta meg, éltetvén a lövésztársulat tagjait; azután Boross Mihály ur és Juraszek Ferencz ur a honvédségért ürítettek poharat; Fanta Adolf ur a tisztikarára emelte poharát stb. Az ebéd főfűszerét ki