Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1876-02-23 / 16. szám

Mi pedig működjünk erre közre s egész hévvel és erővel törekedjünk oda, hogy az egyesülés ideje mielőbb elérkezzék. Úgy legyen. Brutus. Ismeretterjesztő. — A kedély nyilatkozata. — Irta: Dr. Vész Ignácz. (Folytatás.) Hogy fájdalom öröm és harag nyilvánul az arczon szintén példákkal akarom igazolni, ugyanis kinek-kinek feltűnt már a szemek megmerevedése, a szempillák szigorú ránczba szedése, midőn a vérkeringés és légzés izgatott, az orrlyukak tágultak és míg a vér a bíbor­vörös arczon áll, a légzés quasi szünetel. Ha az ijedt­ség nagymérvű és tartós, akkor ezen tünetek változnak, a végső kimerülés ájuldozás és görcscsel jár. Ez abban leli magyarázatát, hogy egy érző ideg izgattatván, ez az inger bizonyos részét átruházza az idegsejtre és ez ismét a neki átellenében levő testrész megfelelő ideg­­sejtjének adja, azután fel és lefelé az egész gerincz agyi (cerebro­spinal) idegköteg hosszában a többi ideg­sejtnek és pedig az eredeti inger erejének megfelelőleg, míg végre az egész idegrendszer officiálva lesz. Ha tehát egy érző idegnek egyszerű megérintése direct a szívre hat, akkor mindenesetre nagy fájdalom még inkább fokozza a szívműködést és ebből magyaráztat­nak ki az ijedtség stb. külbehatásokból származott lázak. Azon állapotnál, melyet dühnek neveznek, a szívműködés gyors, sőt zavart is szokott tenni, az arca piros vagy bíborvörös, minthogy a vér visszafolyása akadályozva van, de halálsápadt is lehet, a légzés ne­hézkes, a mellkas nehezen emelkedik és a kitágult orrlyukak remegnek, gyakran az egész test remeg, mindezen tünetek igen valószínű az izgatott központ következménye, így egy haragos vagy dühös ember uralkodhatik ugyan maga fölött, de hogy szíve ne do­bogjon azt nem képes megakadályozni. E szerint a szív működése nem függ akaratunktól, és így vagyunk a mirigyekkel, egy sokat szenvedő egyén akaratának hódoló izmai segítségével eltitkolhatja ugyan fájdalmát, azonban nem akadályozhatja meg mindig azt, hogy könyek ne tóduljanak szemébe, mert tény az, vala­hányszor a szem körüli izmok véletlenül, de erősen összehúzódtak, a véredények összenyomatnak, könyek választatnak el és néha oly nagy mennyiségben, hogy az arczon végig folynak, ez azonban létrejöhet akkor is, midőn a kedély nincs izgatva. Hogy öröm jelenlé­tekor, addig míg a nevetés mérsékelt a szem körüli izmok összehúzódása nem eszközöltetik, azonban, ha a nevetés nagy hanggal jár és pedig gyors és erős kilégzéssel akkor könyek tódulnak végig az arczon. Erős köhögésnél főleg félig megfult egyéneknél az arcz bíborvörös, a vizerek tágultak, a körizmok erősen ösz­szehúzódtak és könyek tódulnak az arczon alá, sőt a közönséges köhögésnél csaknem mindenki törölgeti szemét, ezt Darvin­aként akarja megfejteni és a­mi valószínű is, hogy erős ingerlő anyag jut az orrüregbe és térti (reflex) mozgások idézik elő ilyenkor a kö utczán, hogy a szülők küldjék gyermekeiket iskolába. Sikerek voltak e jó akaratú felhívásra. Mi volt mit tenni. Munkás uram ismét kezébe vette a kilincseket s a gyermekes szülőket megláto­­gatá s ilyen beszédeket tartott: — Miért nem jön a Pistika, a Sárika iskolába? — kérdé az anyától. — Minek? hiszen itthon is elfér. Pedig igazán sok baj van vele, de hát még gyenge, 8 éves gyermektől mit kívánjon az ember — mondá azon édes anya. — Azt tudom én — felelt a tanító — hogy mint jómódú gazdának tévés házuk, nagy udvaruk kertjük van, még sokkal több gyermek is elférne, hanem mégis jó lenne az iskolába küldeni, ott majd én felvigyáznék reájuk s nem lenne az anyának oly sok mérge velők, meg a mi fő sok szerencsétlenség nem történnék meg. Csak a múltkor a jó Isten őrizte, hogy az egész község hamuvá nem égett a gyermekek tette miatt, kik a szalmakazal mellett tüzet raktak. Azt is tudják ugy­e, hogy Gáborék leányuknak a szemét kiszúrta a Sándor. Péterék okos kis gyermekük meg a kútba esett, mint jajgattak a szülők egyetlen gyermekük koporsója felett. Ez ellen óvszer az iskola, ott se öljük ám meg mind­járt a gyenge gyermeket tudománynyal, hanem lassan haladunk előre. — Igazat mond a tanító úr — mondta az édes nyék elválasztását; ásitáskor, mely mély belégzéssel kezdődik, és melyet egy hosszú erős kilégzés követ, a test összes izmai jönnek működésbe, tehát a szem körüli izmok is, e szerint ekkor is választatnak el könyek, habár ez eset ritkább; nemcsak az ember, de akárhány állatról mondják ténynek a könyezést, így az elefántról egész határozottan állítják, hogy fájdal­mait ép úgy mint az ember könyeivel szokta enyhíteni, más állatnál meg örömkönyeket volt alkalmuk a bú­vároknak észlelni. Ha az öröm beható (intensív,) ez különféle czél­­nélküli mozgásra vezet mint ugrálásra, tánczolásra, sőt elég gyakran hangos nevetésre. A nevetés az öröm vagy a szerencse nyilatkozata szokott lenni; ez tisztán látható gyermekeknél, kik játékuk mellett szünet nél­kül nevetgélnek. Már Homer az istenek nevetését a na­­ponkinti étkezések égi örömének írta le. Felnőtteknél azonban nevetésre már sok szükségeltetik ez esetben tehát a nevetés analóg a sírással, mely utóbbi felnőt­teknél csak mélyenható események következménye, míg gyermekeknél csekélyebb testi fájdalom, sőt a félelem is szokta azt előidézni. Ha a központ az öröm érzete által erősen izgattatik és valamely váratlan esemény vagy meglepő gondolat lép előtérbe, akkor Spenczer élletani búvár szerint jelentékeny menynyiségü idegerő új gondolatok teremtése helyett lefutásában feltartatik és ezen felesleges erőnek minthogy el nem veszhet, más után kell nyilvánulnia; ugyanis a mozgató idegek több izomra ingerkép hatnak, mely által félig görcsös (convulsio) mozgás idéztetik elő, melyet mi nevetésnek nevezünk. A nevetéssel járó hangot egy mély belégzés idézi elő, mely belégzést a mellkas főleg a rekesznek rövid ideig szünetelő görcsös összehúzódásain szokták követni. Innen van az, hogy a nevetésnél az ember oldalait támogatja, néha rázkódás is szokott jelen lenni, ilyenkor a fej majd erre, majd arra hajlik. Nevetés közben a száj kisebb nagyobb mérvben nyitott, a szájzugok erősen hátra és egy kissé felfelé vannak, a felső ajkak emelkedettek, a szemek fénylők, a hátra húzódott szájzug már a mérsékelt nevetésnél kivehető. A szájzug vagy felső ajk hátrahúzása tehát ép úgy jel­legzi a megelégedett kedélyt, mint a világos és fénylő szem Extrém nevetésnél könnyek borítják el a szemet, ilyenkor nem fénylenek, míg mérsékelt nevetésnél a mirigyekből kisajtolt nedvesség a szem fényét fokoz­zák. E fény oka valószínűleg a feszülés, mely ismé­telve a körizmok összehúzó­dása és a felfelé húzott pofaizmok nyomásától függ, említésre méltó még, hogy mindazon behatás, mely a vérkeringést alá szállítja, a szemet is tompává teszi. Semmi sem ad alkalmat könynyibben nevetésre, mint az utánzás és valóban csodálatos, hogy ez ránk szelíd európaiakra és úgy áll, mint a vad mongolokra. A nevetés és ennek alsóbb foka a mosoly közt, alig van más jelentékeny különb­ség, minthogy utóbbinál hangot nem adunk. A nevetés a száj körizmainak összehúzódása által fojtható el, melyek a nagy járom és többi izmokat az ajkaknak föl és hátfelé való húzásában akadályozzák. Jó kedvű embernél, ha nem is nevet, a szájzugok hátrahúzását észrevenni; az öröm izgatag behatása gyorsítja a vér­kelő emberek meg-megálltak az iskola ablakja mellett s csodálkoztak a történt dolgokon. A gonoszok ismét felléptek. Rágalmazták a ta­nítót, ócsárolták munkáját, a népet ellene izgatták és a régi nótát kezdték rá újra, ráspoly érdességű nyel­vükkel beszéltek. — De hiszen én nem küldöm iskolába az én gyermekemet. Bár a szükségesre tudjak pénzt adni, nem hogy haszontalan könyvekre, papírra, azután meg ne üsse-verje az én gyermekemet egy „gyütment“ tanító se, megél az úgy, mint én megélek. Ha min­denki prókátor meg pap lenne, hát ki szántaná a földet, m­ily meggondolatlan beszédeket után útfélen lehetett hallani. Azonban ezen izgató szavak nem igen találtak már viszhangra, sőt akadt egy pár jóra való ember, ki így szólt: — Furcsa dolog, a­mit maga beszél jó barátom! hiszen tanulni járatjuk oda gyermekeinket, hogy okosabbak legyenek az apjuknál. Nem kell azért mind­járt papnak lenni, de az szükséges, hogy olvasni, írni, számolni és egyéb tudományokat tudjanak. Hát maga a borját, libáját többre becsüli gyermekénél, azt ki hajtatja a csordára, ha egyszer otthonn hagyja a pásztor van neki mit hallgatni, hát ha még valamelyik szom­széd leüti a malacz oldalát, van harag, gyermekével pedig nem gondol. Múltkor is, hogy elverték ép a maga fiát a cseresznye lopásért s most azzal a jóba­rátság nem szakadt meg. Hagyja el azt a beszédet s küldje gyermekét iskolába. Az iskolás gyermekek is nagy dicsérettel szóltak szeretett tanitásokról. Alig várták, hogy megmosdjanak,­­ vagy ebédkor az utolsó falatot lenyeljék, már siettek­­ az iskolába. (Folytatása következik.) keringést, ilyenkor a szemek fénylők az arcz emelke­dett, a jó kedv magasabb fokánál, az örömnél az arcz szélességi, bú- és bánatban pedig hossusági átmérőjé­ben növekszik. (Vége következik.) anya. — Ha beismeri kedves aszszonyom tanácsom igazságát, tudom, hogy mint gyermekeit szerető édes anya teljesíteni is fogja és felküldi iskolába a kis porontyokat — végző beszédét a tanító. — Megteszem — mondá az anya, így ment a szeretetnek és buzgóságnak szavaival s házról-házra a tanító és czélt ért. Az üres iskola megnépesült, dongás, kedves esc-­í­vegés, majd ének hallatszott ki az utczára. A járó- j — Go — Irodalom s művészet. „Magyar írók névtára.“ Szerkesztették: Moenich Károly és dr. Vutkovich Sándor. Hazai irodalmunk a közelmúlt időben mondhat­juk óriás léptekkel halad s a műveit Európa többi a kor színvonalán álló népeivel minden tekintetben ipar­kodik lépést tartani. Irodalmunk majd minden ága, még a legelvontabb tárgyuak is örvendetesen haladnak a tökély felé. Munkáskezek mindent felölelni akarnak, hogy nemzeti nyelvünk minden tekintetben emelked­jék a tökély fokára. Ezen tények felett szivünk mélyéből örvendünk. De mennél jobban terjeszkedik irodalmunk, mennél inkább haladunk, annál inkább van szükség oly mű­­vekre, melyek osztály- és tudományszakokra való te­kintet nélkül, irodalmuk bajnokainak működését ecse­telik, munkálkodási körüket jelezik s kiadott müveik s czikkeikről, ha máskép nem is czímek megfelelé­sével megemlékeznek. Ily szükséget s hiányt pótló mü volt Szinnyei József „Repertóriuma,“ melyből már két testes kötet jelent meg irodalom barátaink örömére s ily szükségpótló műnek mondhatjuk a „Magyar irók névtára“ czimü művet, melyről ez alkalommal meg­emlékezni akarunk, nem kimeritőleg, mert ezt terünk nem engedi, hanem csak röviden. A „Magyar irók névtára“ a legnagyobb szorga­lom s ügy buzgalom eredménye. Naptár alakban van szerkesztve s az irók születésük vagy halálozásuk nap­ján vannak felemlitve. E naptár alakú részt terjedel­mes pótlék egészíti ki, melyben az előbbiből kimaradt irók betűrendben vannak fölsorolva. Minden egyes író­nál elő van adva születési s halálozási ideje, persze az ismert vagy a szerzők által felkutatott adatokhoz képest, dicsérendő itt a szerzők szorgalma, melyet az írók születési és halálozási idejére vonatkozó adatok felkutatásában és egybevetésében kifejtette. Emeli a munka becsét az is, hogy számos álnevet és aprólékos adatot tartalmaz. Az irók születése s halálozási napján kivül em­littetik azon szakma, mit műveitek, műveiknek czime, kiadási ideje úgy a folyóiratok jelölése, melyben írtak. Azonkívül jeleztetik azon könyvek vagy folyóiratok s lapok neve is, melyben életrajzi adataik vannak, melyeket a szerzők kutforrásul felhasználtak. Különös súlyt fektettek szerzők az ifjabb nemze­dékre s meglehetős bőven adják elő a jelenleg mű­­ködő ifjabb írók életrajzi adatait, egy hibáját kell megemlítenünk, hogy több jeles írónk röviden van tárgyalva, többen hiányzanak, azonban ezt egy ujabb pótkötetben pótolni lehet, s ez annál inkább megbo­csátható, ha tekintetbe vesszük azon közönyt, mely­­lyel különösen jelesebb íróink viseltettek, kik gyakori felszólítás s utánjárás után sem küldötték be életrajzi adataikat. A nagy tárgyhalmaz mellett, melyet feldol­­gozniok kellett még ez a kisebb hiányok közé soroz­ható, melyek igen könnyen pótolhatók. Nagy előnyére szolgál a műnek a kimerítő tar­talomjegyzék s ez használatát igen köninyiti. E mű hazai irodalmunkban kétségkívül hézagpótló s nyere­ség; nemcsak könyvtárakban, de az irodalom minden barátainál mind szükségpótló kézikönyv reméljük köz­kézen fog forogni. Megyénket s városunkat illetve szintén nagy érdemei vannak e műnek. Sokszor sürgettük mi és sürgették mások is, hogy e megye és város irodalmi viszonyait illetve szükséges lenne megyénk s városunk íróinak életrajzát egy kis műben összefoglalva kiadni, hogy ne csak magunk, de mások is láthassák, hogy körünkben nem egy irodalmi kapacitás élt és él s mun­kálkodott a nemzetiség s hazánk szellemi művelődése javára. E műben sok tekintetben pótolva látjuk e hiányt is, mert megyénk s városunkban született vagy itt lakott s munkálkodott nevezetesebb íróinak életrajzát, munkálkodási körét elég részletesen jelezi e mű. Me­gyei s városi íróink közül a következők neveivel talál­kozunk benne, ugyanis közli: Árvay Gergely, Bacsák Imre, Barkóczy László, Boross Mihály, Cserna (Ud­­vardy) Vincze, Cserna (Udvardy) Géza, gróf Cziráky Antal Mózes, Czobor Béla, Daniss Zsigmond, dr. Du­dits Miklós, Egyed Antal, dr. Eltér József, Farkas Ferencz, Farkas Imre, Fekete János, Gasparich Kint, Gózony Gy., Horhy Mih., Horváth Böske, Horváth Istv , Horváth János, dr. Kohut Sándor, Kreskay Imre, Kulcsár József, Kunoss Endre, Liebhardt János, Novák József, Nyulassy Ignácz Antal, Pauer János, Pázmándy Dénes id. és ifj. Peller Ödön, dr. Pete Zsigm., Rónay Jáczint, Rosty Pál, Rosty Zsigmond, id. Sárközy Káz­­mér, Schwarcz Gyula, Seidel Pál, Simonyi Pál, Szá­­vics Dömötör, Szeitz Tivadar, Szombati Ignácz, Tom­­sics Gyula, Tóth István, Tinódy Sebestyén, Vinis Fe­rencz, Vörösmarty Mihály a költő király és mások életrajzi adatait. Megyei s városi történelmi s régészeti egyletünk igen czélszerűen tenne akkor, ha a szerzők engedelmével ezen jelesebb íróink életrajzát egy kis füzetben kiadná. A műnek kelete lenne.

Next