Szekszárd Vidéke, 1889 (9. évfolyam, 1-67. szám)
1889-02-14 / 8. szám
=z kivételes nősülési engedélyek. Tikos János (Decs), Keitl János (Mucsi), Koller János (Mórágy), Mártz János (K.Tormáé), Pajor Rusztai Ferencz (Medina), Kiszler Péter (Czikó), Taupert János (Izmény) kivételes nősülési engedélyért beadott kérvényeik pártolóan terjesztettek fel a minisztériumhoz. Szekszárd Vidéke, Vizsolyi Gusztáv halála. Vizsolyi Gusztáv folyó hé S-én délután ö1^ órakor lehelte ki nemes lelkét Budapesten múzeum utczai lakásán élete ,68-ik évében. A boldogultak súlyos baja, az arczrák, a múlt év végén támadta meg, nem rég sikert ígérő operácziót végzett rajta Lumnitzer Sándor egyetemi tanár, de a javulás csak látszólagos volt, mert erői fogytak, s végre hosszas szenvedés után beállott a katasztrófa. Elhunytét gyászolják gyermekei : Vizsolyi Ákos kultuszminiszteri tisztviselő s Mária, Szilassy Aladár pénzügyi közigazgatási bíró neje. Elhalálozása alkalmából a szabadelvű párt vasárnap fél hét órakor este ülést tartott. Holtestét a család felkérésére dr. Scheuthauser Gusztáv egyetemi tanár bonczolta fel. Ez csak a bebalzsamozás s nem a halál okának kiderítése miatt történt, mivel az tudva van, hogy Vizsolyi Gusztávot arczrák ölte meg. A koporsó üvegbetétjét belől feketével vonták be, hogy az elhunyt elváltozott arczát ne lehessen látni. A gyászoló családhoz úgy a fővárosból, mint a vidékről sok részvétirat érkezett. A ravatalon a család koszorúi feküdtek, s a képviselőház, a szabadelvű pártkor s a megboldogult kerületének koszorúi. Tisza Kálmán miniszterelnök Vizsolyi Ákoshoz, az elhunyt fiához, a következő részvétlevelet intézte : Kedves barátom ! Igaz fájdalommal vettem — az ugyan már régen rettegett — hirt jó atyádnak elhunytéról. Egyik általam leginkább tisztelt barátomat vesztettem el benne én is, a haza pedig egy legönzetlenebb, legjelesebb fiát. Nyugodjanak békében a jelesnek porai, adjon Isten erőt a fájdalom elviselésére azoknak, kik őt híven szerették. Budapest, február 10. 1889. Hived Tisza Kálmán. Ezenkívül báró Vay Miklós koronaőr, a főrendiház elnöke intézett Vizsolyi Ákoshoz részvétlevelet, mely így hangzik: „Gyengélkedésem miatt nem tehetvén azt személyesen, fogadd — kérlek — ez után a lehető legmelegebb részvétem nyilatkozatát felejthetetlen emlékezetű kedves atyád halála alkalmából.“ Az orsz. szabadelvű párt a gyászoló családot jegyzőkönyvi kivonatban értesítette a haláleset alkalmából tett intézkedésekről. A megáldás február 12-én, kedden délután V órakor volt s Szász Károly ref. püspök végezte s megható beszédben méltatta az elhunyt nagy érdemeit s könyökre indító imával fejezte be a szertartást. Megyénkből Budapestre utaztak : Széchenyi Sándor főispán, Döry Dénes, Perczel Dezső, Fördős Vilmos stb. A szabadelvű párt részéről a temetésre kiküldettek: Vargics Imre, Perczel Dezső, Gajáry Ödön és Kammerer Ernő. Gyászértartás után a halottat Alsó-Pélre szállították , hol a temetés tegnap délután ment végbe, melyről azonban a hófuvarok miatt lapunk zártáig nem kaptunk értesítést. A képviselőház kérvényi bizottsága a ravatalra díszes koszorút helyezett s a végtiszteségen testületileg jelent meg. — A mélyen megszomorodott család a következő gyászlapot adta ki: Papi Vizsolyi Ákos, továbbá szilasi és pilisi Szilassy Aladárné szül. papi Vizsolyi Mária és férje szilasi és pilisi Szilassy Aladár, kiskorú gyermekei: Aladár, Béla, Mária és Paulina nevében is, végre papi Vizsolyi Jenő mély fájdalommal tudatják szeretett atyjuk, apósa, nagyapjuk, illetőleg testvérbátyjuknak nagyméltóságú papi Vizsolyi Gusztáv urnak országgyűlési képviselőnek, császári és királyi belső titkos tanácsosnak, folyó hó 9-én délutáni öt/* órakor, élete 68-ik évében, hosszas szenvedés után bekövetkezett elhunytat. A boldogulnak hűlt tetemei folyó hó 12-én délután fél 3 órakor fognak a muzeum utczai 19. sz. a. lakásán megáldatni s folyó hó 13-án délutáni fél 3 órakor Alsó-Pélben rövid ima után örök nyugalomra tétetni. Budapesten, 1889. évi február hó 10-én. Az örök világosság fényeskedjék neki! OS valóinkhoz. §> Lapunk múlt számában megbotránkozásunknak adtunk kifejezést a Szekszárd belvárosi plébános abbeli érthetetlen eljárása miatt, hogy Rezső trónörökös elhalálozása alkalmával sem a templom, sem az iskolák, sem a plébánia hivatal épületére nem tűzött gyászlobogót, hogy gyászmisét csak parancsszóra mondott és hogy az elhunyt trónörökösért nem harangoztatott. Végre, hogy a nagy halott temetése napján lakodalmaskodott s czigányzene mellett mulatott. Városszerte botránynak tekintette ezt mindenki s a plébánost e majdnem megbocsáthatlan eljárásáért mindenki elitélte. Czikkünk minden izében igaz volt, s ha erősebb hangon volt tartva, mint azt olvasóközönségünk tőlünk eddig megszokta, ennek oka egyedül az ügy kiváló jelentőségében keresendő. Rendkívüli viszonyok rendkívüli intézkedéseket igényelnek. Álláspontunkat, s felszólalásunk indokolt voltát mindenki helyeselte, maga a megtámadott is hallgatva vette tudomásul, hogy eljárásáért egészben és egyedül őt tettük felelőssé. E hallgatásával, mely leghathatósabban bizonyította összes állításaink igaz voltát, ezt az ’ügyet befejezettnek tekintettük volna. Fajt Lajos a belvárosi plébános úr mellé rendelt fiatal káplán azonban, a kinek a a plébánosának szóló czikkhez semmi köze sem volt — a „T. K.a múlt számának nyílttéri rovatában gyűlölettel telt s fanatikus hangon tartott nyilatkozatot tett közzé, a melyben hívatlanul magára öltvén az apát ur palástját, ennek nevében is (megbízás nélkül, többes számban) nekiront lapunk szerkesztőjének. Két következtetést vontunk le Fást Lajos káplánnak czikkéből. — Az egyik a tárgyilagos, a másik a személyi részt érinti. Az elsőt illetőleg a nevezett káplán beismeri nyíltan mindazt, amit czikkünkben mint megbotránkoztatót felhoztunk, sőt bizonyos hivalkodással dobja oda a felháborodott közvélemény szemébe, hogy igenis parancsszóra mondtak misét. Hogy ezen, úgy a daróczos paraszt- s a bíboros királyfira tett megjegyzése mennyire jól eshetett a szekszárdi plébánosnak, a kinek hívatlan védelmében a nevezett fiatalember mindezeket akkor szórja megmagyarázhatlan vakmerőséggel a királyi családra, mikor ez a legmélyebb gyászt öltötte, az Hanny úrnak a dolga, a ki, ha nem helyesli, az ő dolga lesz elővenni apát létére a vezetésére bízott káplánkát s megmagyarázni neki, hogy ezért disciplináris eljárás is érheti, s hogy közjogi törvényeink az uralkodó családra vonatkozólag minő kivételes rendelkezéseket tartalmaznak, végre, hogy Dulánszky Nándor püspök ur ő exja, a ki egész egyházmegyéjére gyászt rendelt s misét mondatott, valamint a római pápa, aki a trónörökös temetésénél nunciusa által képviseltette magát, — talán mégis jobban értenek az egyházjoghoz, mint a kis Lajoska. De legyen Fájt Lajos káplán még bármily kicsinyke emberke, vele szemben is czikkének személyi oldalát illetőleg. Folytatás a mellékleten. A „Szekszárd Vidéke“ tárczája. A rövid és túllátó szem, szemüvegek, szem ápolása. Irta: IFJ. LÁSS ISTVÁN. I. x A rövid- és túllátás két oly rendellenessége, illetőleg betegsége a szemnek, mely annyira el van terjedve, hogy kevés kivétellel majd minden család tagjánál előfordul, sőt némely családnak már typikus betegsége. Nem szólok ezen czikkemben a szemteke alkatáról, — tudva azt, hogy az igen tisztelt olvasóközönség annak egyes részeit általánosságban úgy is ismeri, — sem annak védő és mozgató készülékeiről. A rendesen alkotott szem átmérője 23 mm. körül esik, az ilyen u. n. mintaszerűnél az átmérő akkora, hogy a hátulsó fogyúpont * vagy képpont éppen az ideghártya ** külső rétegébe jut. A fény, az ideghártyára ily módon való ráesése és behatolása által fényérzést okoz és ennek alapján képesít bennünket a külvilági tárgyak helyi viszonyai iránt való tájékozásra. Hogy ez lehetséges legyen, szükséges, hogy a világított tárgy minden egyes pontjából kiinduló sugarak az ideghártyán , és így egy képpontban egyesüljenek, és kell, hogy az ideghártyáig eljutó fénysugarak az idegeket izgassák és ezen izgalmukat a megfelelő agyközpontokig elvezessék ; hol ezen idegizgalom érzületeket támaszt, melyek alapján ítéletünk a külvilági viszonyokra nézve tájékozódik. Mint fentebb mondom, vannak szemek, melyek fogyópontja az ideghártyára esik ; míg másoké ezen túl vagy innen van. Első esetben a szem távolpontja * a végtelenben, közelpontja pedig mintegy 10 cmmel a szem mellső csomópontja előtt van. Ilyen szemet rendesen látó (emmetrop) szemnek nevezünk. Más szemek átmérője nagyobb vagy kisebb lehet a rendesen látó szem átmérőjénél, és ehhez hozzájárulhat a szem fénytűrő közegeinek erősebb vagy gyengébb fénytörő ereje. Ilyeneknél tehát azonos fénytörési viszonyok mellett — t. i. ha valami más fénytörő közeg, p. o. szemüveg, nem alkalmaztatik, — a sugarak fogyúpontja az ideghártya elé vagy mögé esik. Az ilyen szemeket rövidlátó vagy túllátó (ammetrop) szemeknek mondjuk. A rövidlátó (myopicus) szem, túlságosan hosszú, melynél a fénytörő közegek is sokkal domborúbb felületűek lehetnek és így a szembe párhuzamosan, illetve távolról jövő fénysugarakat jobban törve, azok már az üveg testben egyesülnek és ezen túl széttörőleg haladva jutnak azután az ideghártyára. A távolban álló tárgyak után tehát szóródásos körök képződnek az ideghártyán. Ilyen szemmel bíró ember tehát a távolba tisztán nem lát, mert a szembe csak széttörőleg eső s igen közel álló tárgyból kiindult sugarak egyesülhetnek az ideghártyán. Egy rövidlátónál a közelpont, vagyis hogy úgy mondjam, azon pont, melynél az illető — a közelség miatt — még olvasni képes, a szemhez közelebb lesz, (5—6 cm.) mint a rendesen látóénál. Rendesen látóvá tehető ezen rövidlátó személy szórólencse, vagyis homorú szemüveg használata által, mely a párhuzamosan beeső, illetve a messziről jövő sugaraknak annyira széttörő irányt ad, hogy azok e szem igen erős fénytörő készülékein keresztülmenve, nem az üvegtestben, hanem magán az ideghártyán egyesülnek. A túllátó (hypermetrop) szem átmérője rövidebb a rendesen látó szem átmérőjénél és törő közegei a fénysugarakat sokkal kisebb fokban törik meg, mint a rendesen látó szeméi. Fogyópontja ennélfogva az ideghártya mögé esik. A párhuzamosan beeső fénysugarak tehát még egyesülésük előtt érik el az ideghártyát azért alkalmazkodás nélkül szóródásos köröket hoznak létre azon. A hypermetropia olyan gyűjtőlencse által javítható, mely a párhuzamosan beeső fénysugarakat annyira összetéríteni képes, hogy ezek a szem alkalmazkodó műveletének minden hozzájárulása nélkül is az ideghártya-gödörben egyesüljenek, mely sugarakat a szemlencse és a szem többi fénytörő készülékei annyira megtörni nem képesek. A túllátás leginkább öreg egyéneknél fordul elő. * Fogyúpont azon hely a szemben, hol a beeső fénysugarak a szem fénytörő közegein megtöretve, egy pontba gyűlnek össze. ** A szem legbensőbb rétege és a látóideg végkészüléke. * A legtávolabb pontot, melyet élesen tudunk látni, távolpontnak,a legközelebbi pontot közelpontnak nevezzük. (Vége következik.)