Szekszárdi Vasárnap, 2016 (26. évfolyam, 1-46. szám)
2016-10-30 / 39. szám
2016. október 30. ^ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Madarász Dóra Eb-bronzérmes párosban Az elmúlt héten, Budapesten rendezték az asztaliteniszezők Európa-bajnokságát, amelyen a magyar válogatott egyetlen érmét a szekszárdi Madarász Dóra szerezte, aki Pergel Szandrával párosban állhatott dobogóra. A Szekszárd AC játékosa budaörsi párjával egy román kettőst vertek a nyolcaddöntőben (4:2), majd a legjobb nyolc között a luxemburgi De Nutte, Ni Xialian párost győzték le 4:3-ra. Az elődöntőben a hetedik kiemelt Silbereisen, Winter duóval néztek farkasszemet, és jól is kezdték a meccset. A németek hibáit kihasználva megnyerték az első két szettet, és behúzták a negyediket is. Talán már a finálé járt a magyar páros fejében, de a rivális 3:1-ről visszakapaszkodott, és izgalmas végjátékban fordítani tudott (3:4). Madarász Dóra és Pergel Szandra bronzérmesként zárta az Európa-bajnokságot, minden dicséret kijár nekik. „Miután ötödikként emeltek ki minket, titkon reménykedtünk az éremben, amely fényesebb is lehetett volna. Ez most sajnos így sikerült” - nyilatkozta a meccs után Madarász Dóra. Az egyéni versenyben induló másik szekszárdi, Lovas Petra a 2. fordulóban búcsúzott. Az olimpikon asztaliteniszező valószínűleg az utolsó nagy versenyét játszotta a nemzeti csapat színeiben, és a búcsúja méltó volt pályafutásához. A világranglistán nála 41 hellyel előrébb található román Dodean ellen mindent beleadott, négy szett után még egálra álltak. A papírforma végül érvényesült, a taps azonban jogosan járt Lovasnak. Forrás: moatsz.hu Madarász Dóra Fél évszázad múltán újra találkoztak Lelki szükség hívott életre egy újabb szekszárdi nosztalgikus sporttalálkozót. Úszókét és vízilabdázókét, akik a Szekszárdi Építőkben sportoltak. Egymás viszontlátása, a sztorik felelevenítésének igénye hozta létre majd fél évszázad elteltével ezt a találkozót, amelyre tucatnyian el is jöttek dr. Tollár Tibor, akkori edző és sportvezető, valamint a korszak meghatározó úszónője, Falusi Mária szekszárdi zenetanár szervező munkájának köszönhetően. Ha a Toldi utcai, 33 egyharmados medence mesélni tudna... Arról, hogy ezek a már hetven felé közelítő egykori lányok és fiúk mennyire szerettek úszni. Örömmel vállalták a napi két edzést, hogy aztán az Építők színeiben felállhassanak a rajtkőre, és a megyei-, illetve a vidékbajnokságokon megvívhassák a maguk versenyeit, vízilabda csatáit a tolnaiakkal, a bajaiakkal. „Olyanok voltunk, mint egy nagycsalád. A hozzátartozók minden versenyre jöttek velünk és szurkoltak. Még a női vízilabdások feleségei is közénk akartak tartozni” - mondja a 77 éves Molnárné Varga Borbála. A Szekszárdon élő hölgy saját bevallása szerint a „futottak még” kategóriában végzett az úszó versenyeken, de esze ágában sem volt sportágat váltani. „Imádtam ehhez a remek vizes társasághoz tartozni” - jelentette ki őszinte örömmel. A még e sorok íróját is oktató legendás testnevelő, Laczkó Laci bácsi és a Petrits testvérek tanították meg akkoriban úszni a városi gyerekeket. Ám kellett valaki, aki tovább viszi ezeket a vízi sportokra fogékony gyerekeket, aki biztat, javít, s ha kell, korhol. Nos, ez volt dr. Tollár Tibor, Tibi bácsi, aki 1951-ben érkezett Szekszárdra. Az ’56-os szekszárdi események résztvevője, az ezredforduló után politikai szerepet vállaló, a megyei közgyűlés alelnöki posztját is betöltő 87 éves férfiú több versenyképes vízilabda csapatot is összerakott. „Az az igazság, hogy akkor már volt itt egy működő csapat. A Petrits fivérekkel, Tóth Palival, Ulrich Aladárral, Turányi Lacival és Gömbös Bandival, az egykori miniszterelnök, Gömbös Gyula unokaöccsével alkottuk a standard csapatot” - eleveníti fel a hőskorszakot az Újpestből ide igazoló játékos-edző. „Hozzánk csatlakozott Udvardi Attila, majd jöttek a Pálinkások. Egy második csapatot is indítottunk, amelyben olyan nevek szerepeltek, mint Molnár Miklós, Lázár Csaba, Nádor Iván, a Kosztolányi, a Perényi vagy a Sass gyerekek. Az NB II-es Dél-Nyugati ifjúsági bajnokságban ezzel a csapattal másodikak lettünk. Meggyőződésem, ha kaptunk volna a szekszárdi sportvezetéstől támogatást, s építettek volna egy uszodát, hogy egész évben edzhessünk, akár az NB I-ig is eljuthattunk volna, de magunkra hagytak bennünket” - tette hozzá keserűen. A fentebb említettek közül többen is eljöttek a Szász Sörözőben megtartott találkozóra. Lázár Csaba például Budapestről érkezett. Az ismert egykori szekszárdi tanár, festőművész, Lázár Pál fia ma is gyakran jár haza itt élő húgát látogatni. Akkoriban két vasat tartott a tűzben: atletizált is, nyáron pedig úszott és vízilabdázott. Korabeli fotókat hozott magával, amelyeken több egykori sporttárs látható. „Itt lehetne még a Perényi Attila, aki gyerekorvos Budapesten, a pécsi orvosprofesszor, Kosztolányi Gyuri, vagy Varga Zoli, a „Bora” bátyja, aki Svédországban él. A volt múzeumigazgató, Gaál Attila, az úszók közé tartozó Udvardi Attila, vagy a Lakatos Mari, aki Angliába ment férjhez” - jegyezte meg Falusi Mária. Volt egyszer egy kiváló úszó és vízilabda csapat is a Szekszárdi Építőkben. Olybá tűnik, hamarosan lesz folytatása a lélekerősítő nosztalgiázásnak: Tolna még élő vizes legendáinak postázzák ki a meghívót... B. Gy.