Szekszárdi Vasárnap, 2021 (31. évfolyam, 1-24. szám)

2021-03-28 / 11. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAPKÖZÉLET 2021. március 28. Mi mindig is kapcsolatokat építettünk... Beszélgetés Dr. Józan-Jilling Mihállyal A Magyar Arany Érdemke­reszt polgári tagozata ki­tüntetést vehette át Dr. Jó­zan-Jilling Mihály, a Tolna Megyei Balassa János Kórház belgyógyász-kardiológusa, a Tolna Megyei Német Nemze­tiségi Önkormányzatok Szö­vetségének elnöke. A hivata­los indoklás szerint indoklás szerint a magyar-német testvértelepülési kapcsola­tok bővítésében, valamint a Magyarországon élő német nemzetiség hagyományainak­­ ápolásában és érdekeinek­­ védelmében vállalt szerepe­k elismeréseként vehette át a­­ kitüntetést. Szekszárdi Vasárnap - Meglepte a kitüntetés? - Az ember, így 70 körül már sok mindent megtapasztalt az életben, így, amikor először jött az értesítés azt gondoltam vár­juk meg a végét. Aztán, ahogy közeledett március 15. és kide­rültek a részletek akkor már el­hittem. De erről nem szeretnék sokat beszélni... - A munkássága jelentős rész­ben a gyógyítás mellett a ma­gyarországi németség ügyeivel telt. Hogy látja, jobb-e ma né­metnek lenni Magyarországon, mint a rendszerváltást megelő­ző időkben? - Korábbról kezdeném, mert mindennek van előzménye.. Én 52-ben születtem és Györköny­­ben nevelkedtem. Úgy nőtem fel, hogy sok generáció volt a közelemben és sok mindenről hallottam már gyerekkorom­ban is, amit nem biztos hogy a szüleim szerettek volna elme­sélni. De esténként az idősek összeültek és halottam ami­kor azt mesélték, milyen volt a krumplihéjnak örülni az orosz fogságban. Megéltem, hogy le kellett tagadni apám hollétét, a téeszesítés idején, hogy ne tud­ják az agitátorok rávenni arra, amit nem akart és láttam, ahogy anyám kiáll világnézete mellett, mikor arra agitálták ne írasson be engem hittanra. E mellett pe­dig tanultam a könyvekből azt, ami a hivatalos verzió volt. Né­zőpont kérdése a dolog. De én azt gondolom, a mi generáción azt megtanulta, hogy az igaz­ságnak többféle olvasata van, és hogy nem feltétlenül kell elhin­ni mindent, amit el akarnak ve­led hitetni. Én a nagymamámat, akit Németországba telepítet­tek ki 1959-ben láttam először. Abban a közegben ahol éltem, fontos volt a kapcsolattartás a kintiek és itteniek, az Anyaor­szág és a Haza között, ahogy ezt a terminológiát használjuk Németország és Magyarország között. És nagyon sokan tettek azért, hogy ezek a kapcsolatok élőek legyenek.­­Ez az előzmé­nye annak, hogy később kiváló testvérvárosi kapcsolatok jö­hettek létre számos helyen az országban. Én azt gondolom, hogy ma már bátran megélik a németségüket, és használják ennek előnyeit is. - Például gazdasági szinten? - Azt nem mondom, hogy ennek a kapcsolati tőkének kö­szönhető az, hogy már a nagy német autógyárak és multina­cionális cégek is Magyarorszá­got választották. De azt igenis állítom, hogy a kapcsolatépí­tésnek szerepe volt ezeknek a döntéseknek a meghozatalában. - Megítélése szerint túlélte a traumát a németség, amelyet a kitelepítés és a bűnbakká nyil­vánítás okozott? - Megint vissza kell térnem arra, amit az előbb mondtam, mindennek van előzménye. Az üldöztetésnek, a kitelepítésnek is. És ez a háború borzalmas, amit a németek okoztak. Egész Európában egy német­ellenes hangulat volt. Ebbe a történel­mi közegbe kell beleágyazni mindazt amit a népcsoportnak meg kellett élni. És ha ezeket az ember megérti, és jobban lát­ja a folyamatokat nehezebben tud valakire haragudni és nem viszik el az indulatai. De ilyen mélységig és összefüggéseiben kevesen látták mindazt, ami tör­tént a háborút követően. És mi még Magyarországon élő néme­tek aránylag jól jártunk, hiszen Tito árokba lövette azt, aki nem akart hazamenni, Csehszlo­vákiában halálmenetek voltak és sorolhatnám... Szóval ezért alakult ki az, hogy bűnösnek éreztük magunkat. De azt gon­dolom a ma embere számára ez már igazán történelem, amiből tanulni kell hogy még egyszer ne történjenek hasonló esetek. - Ezzel szemben azért a néme­tek, a német kultúra és ennek minden aspektusa mintaként szolgált mindig is Magyaror­szágon. - Igen, de ez is történelmi hagyaték. A német magyar kapcsolatok nem a XX. század­ban kezdődtek és nagyon sok pozitív példája van ennek az együttélésnek. Ami ebben hun­­garicum, amiről már szó esett, hogy mindig is meg akarták tartani a kapcsolatot az itt élők az ott élőkkel. A címerünkben foglalt teljes nap és a félhold is ezt szimbolizálja. A Nap a Ma­gyarországi teljes népcsoportot jelenti, a félhold az itt maradt németséget szimbolizálja. És e tekintetben különbözünk azok­tól a németektől, akik a környe­ző országokban élnek, hogy mi lemondunk mindenféle megtor­lásról, törlesztésről és minden erőnkkel az egyesített Európá­ért dolgozunk. És ez egy nagyon erős iránymutatás. Ebből a né­zőpontból nézve pedig, tökélete­sen érthetőek azok a társadalmi és gazdasági folyamatok, melyek a rendszerváltás óta jellemzik a magyarországi németséget.

Next