Szemészet, 1865 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1865-11-26 / 11. szám
11-ik SZÁm. Vasárnap, november 26-án. 1865. SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 48-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. Tartalom : A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. II. A szaruhártya bántalmai által okozott látzavar. Foly. — Diptheriticus közhártyalob gyógyítása higanybekenesek által. — Ideghártya-vérszegénység a lázideg másodlagos sorvadásánál. — A járványos agy- és gerinczkórlábnál észlelt szembetegségek. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. II. A szaruhártya bántalmai által okozott látzavar. (Folyt.) Nézzük most, hogy mily módon jutnak a betegek ily szaruhártyafoltnak öntudatára. Hogy ennek nagyságát s alakját láthassuk, erre szükséges, hogy ez árnyékát a reczeghártyára vesse, ami csak akkor történik, ha egy közti sugarak esnek a reczeghártyára, ha tehát a foltnak megfelelő reczeghártyarész világítatlan marad. Egykezes sugarak azonban a reczeg hártyát csak akkor érik, ha azok a szem mellső góczsíkjától indulnak ki. Ez körülbelül '/^'-ra fekszik. Ha tehát az ily beteg finom nyílással ellátott lemezt W'-nyire tart szeme előtt és azon keresztül az eget nézi, azonnal meglátja a szaruhártyája közepén létező foltot, mint árnyékot a láttérben. Ez okból egyátalában igen kevés betegnek van tudomása arról, hogy szaruhártyafolttal bír, vagy csak azon esetekben, hol az nagyobb kiterjedésű, vagy a fényt erősen visszaveri. A legtöbb beteg csak a szemorvos által tudja meg, hogy egyik vagy másik szemén szaruhártyafoltja van. Igen természetes tehát, hogy a legtöbben csak akkor veszik a szemorvos segélyét igénybe, ha a folt valódi lázakadályt hoz létre; valódi Útakadályról szólok, mert annak azon látási akadályt nevezem, mely nem csupán a vizsgálat alkalmával, nemcsak az egyik szem láterejének a másikéhozi összehasonlításánál jön a betegnek tudomására, hanem már hivatása körében, vagy a társadalmi életben, a munkánál vagy a távolrai látásnál, mint a láterének valódi csökkenése önkénytelenül jelenkezik. Ez nagyon ritkán történik egyoldali szaruhártyafoltnál, mivel a központi folt hosszasabb tartama után — legyen ez akár félig átlátszó, ami a föntvázolt fényszétömlést okozza, akár egészen átlátszatlan — a betegek vagy már hozzá szoktak a képnek csekélyebb világosságához, illetőleg a fényszétömlés által eredményezett csekélyebb tisztaságához, vagy pedig egészen elszoktak a két szemmeli látástól, s a bántalmazott szemnek gyakran föllépő kancsalsága mellett, csak a másik, ép szem használtatik, s így a beteg Útakadályról mit sem tud. Néha azonban a betegek, történetesen becsukván egyik ép-szemeket, a másik, szaruhártyafolttal bíró szem működési képességének csökkenéséről meggyőződvén, a szemorvost épen csak a látzavar miatt keresikföl. Hihetetlen, hogy mily sok ember létezik — még a műveltebb körökben is — kik egyátalán mit sem tudnak arról, hogy egyik szemök sokkal csekélyebb láttehetséggel bír, mint a másik, vagy hogy épen már annyira gyöngült, hogy nagyobb nyomtatást sem bírnának ezen szemmel olvasni. Nagyon sajátságos ellentétben áll e körülmény azon érzék megfelelő viszonyához, melyet közönségesen a látérzékkel hoznak pár- I huzamba t. i. a hallérzék működéséhez. A megnőtt ember, ha egyik fülén rosszabbul hall, mint a másikon, nagyobbára ismeri hallásszervei működésének eme különféleségét. S ez nagyon természetes, mert a füleknek oldalfekvése mellett az egyik oldalról jövő hanghullámok nem érik el mindig az ellenkező oldalon lévő fület oly erővel, hogy még itt is kellően értékesíttethessenek, ami pedig halk beszélgetés közben, vagy ha egyidejűleg sok hang hallatszik, csakhamar tudatja az illető egyénnel, hogy egyik fülén kevésbé élesen hall, mint a másikon. A látszervnél azonban máskép áll a dolog. Mind a két szemnek látterei egymásba nyúlnak s részleg egymást födik, s mivel továbbá még a gyöngébb láterejü szem is — különösen, ha a láterő csökkenése kis szaruhártyafolt által okoztatik, a miről ép e sorokban van szó — hozzájárul a közös láttér nagyságához s világosságához, különös alkalomra van szükség, hogy az egyik szemnek lázgyengesége fölfedeztessék. Természetes, hogy ily alkalmak bővebben fordulnak elő a műveltebb körökben, mivel a tanulmányok , a lázeszközökkeli foglalkozás , vagy bizonyos hivatási munkálatok ily alkalmakat szolgáltatnak. Vadászok például igen jól tudják , hogy melyik szemük bír csekélyebb kitérővel, de a legkülönfélébb kézi munkákkal foglalkozók is, akik, ha — munka közben elfáradván — egyik vagy másik szemöket pillanatra becsukták, az egyik vagy másiknak gyöngébb voltát fölfedezik; tanulók nem ritkán akkor tudják meg csak , ha először tesznek górcsős vizsgálatot, sokan egy napfogyatkozás szemlélésénél, mások egynépszerű szemészi czikk olvasása vagy előadása által tétetnek arra figyelmessé.. A mondottak egyébiránt majdnem kizárólag csak a kicsiny foltokra illenek, melyek különben boncztani viszonyaik s eredetük szerint különfélék. Léteznek ugyanis hámfoltok,, (macul. epithel) infoltok, (macul. fibros), körülírt hegek, vagy terimbeles homályosodások, amely utóbbiak a szaruhártyaállomány különféle rétegeiben léteznek, s valódi szaruhártyalobnak maradványai. E homályosodások ugyan, — mint fönt mondottuk — csak ritkán vezetik a velük járó láztehetségi akadály miatt a beteget a szemorvoshoz, mindazonáltal, bár sok esetben sikertelenül kezeltetnek, betegeinknek nagy részét képezik, mivel, ha a lázerő csökkenését nem is veszi észre a beteg, környezete, különösen az anyák, illetőleg a dajkák meglátják a szaruhártyafoltot, s a szemorvoshoz fordulnak azon aggodalmukban, hogy a folt az egész szemcsillagot fogja elfoglalni. De ha az említett, kisebb kiterjedésű homályosodások mind a két szemen fordulnak elő, akkor a láttehetségi akadályok már oly tetemesek leendőnek, hogy különösen a tanulás vagy a kézi munkávali foglalkozás megkezdése idejében az előmenetelt gátolják, s a szemorvos fölkeresésére indítanak.11