Szemészet, 1867 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1867-02-17 / 1. szám

a kellő viszonyok közé jut, mégis azt tapasztaljuk, hogy némely egyén kiválóan szenved azokban, minélfogva azt kell hinnünk, hogy van­nak bizonyos föltételek, melyeknél fogva a repülő foltok némely szemekben mindig jelen vannak, míg másokban csak néha mutat­koznak, vagy­is csupán egy bizonyos időponttól fogva vehetők észre. A legfontosabb mozzanatot, mely ezen különbségekre befo­lyással van, a fénytörés és alkalmazkodási képesség rendellenessé­gében találjuk. Miután minden egészséges szem, mely különben repülő foltokat nem szokott látni, azokat azonnal észre veszi, mi­helyt szóródott kör képződik a reczegén, természetes, hogy olyan szem, mely akár fénytörési, akár alkalmazkodási hiba következté­ben rendesen szóródási körben látja a tárgyakat, mindaddig a re­pülő foltok által lesz zavarva, a­míg a fénysugarak nem éles pon­tokban térnek össze a reczeg síkján, hanem kisebb nagyobb szóró­dási k­öröket képeznek. A rövidlátó szem tehát különösen bir oly fénytöréssel, mely azt a repülő foltok nagy számbani és igen tiszta látására hajlandóvá teszi; azért alig is van rövidlátó egyén, ki eziránt ne panaszkodnék, s nagyfokú rövidlátás természetesen még inkább szaporítja a bajt. De még a rendes fénytöréssel biró szem is, ha a haladó kor folytán presbyopicus lesz, munka közben látja nem ritkán először e kis alakokat, melyekhez a rövidlátó szem ifjúsága óta szokva van. Nem is kell több úgyszólván arra, hogy az ember e tüneményt mindig lássa, minthogy egyszer legyen reá figyelmeztetve, ha egyébként a kedvező szembeli körülmények nem hiányzanak. Ez oknál fogva történik az is, hogy kisebb-nagyobb fokú szem­léb, pl. szaruhártya- vagy szivárványláb alkalmával a szerv mű­ködésének figyelmes észlelésére felhívott egyének először lesznek figyelmesekké a repülő foltokra, a­melyeket azontúl mindig észre­­vesznek. Nem egyszer hallottam a betegtől állítani, hogy ő vagy ama szembetegsége óta látja az aggasztó tüneményt. A természet­­tudományi tanítványok és búvárok élettani és láttani kísérleteinél, különösen górcsői vizsgálatoknál ismerkednek meg e repülő fol­tokkal. A­ki azután csak némileg hajlandó a hypochondriára, az nem csak el nem veszíti többé a háborító pontokat, hanem majdnem mindig úgy látszik neki, mintha azok napról napra szaporodnának, mi valószínűen már abban találja magyarázatát, hogy figyelme növekedő feszültséggel rájuk van irányozva. Lehangolt kedély a legroszabb befolyással van a foltok szaporodására vagy­is inkább azoknak növekvő észrevételére, ellenben mulatság és szórakozás, el­vonván a figyelmet, az öntudat hátterébe szorítják azokat annyira, hogy előbb aggódó emberek róluk napok és hetekig egészen meg­feledkeznek. Az alkalmi okok közül, melyek részint a betegektől, részint különféle orvosoktól a repülő foltok létrehozására nézve vádoltat­­nak, említendők: a megfeszített foglalkozás kis tárgyakkal, huza­mos olvasás, írás, festés; szeszes italok, nemi viszonyok vagy más okok által előidézett vértódulás a fej felé ; lázas betegségek , szem­láltok, virasztás, emésztési zavarok , vérkeringési hibák, végre az úgynevezett idegesség. Az előbb mondottak szerint mindezen okok csak annyiban vannak befolyással e tünemény előállítására, a­mennyiben netalán nagyobb véráramot okoznak az agy- és a láz­­szerv felé s az által ez utóbbit képesebbé teszik oly csekély látza­­vart észrevenni, mely a nélkül még soká vagy épen örökké kikerülte volna a figyelmet. Mi az orvosnak feladata oly tünettel szemközt, mely egyrészt szoros értelemben nem is betegség és másrészt viszont gyógyithat­­lan ? — Első tekintetre úgy látszik, mintha nem is volna érdemes ily csekélységekre az időt vesztegetni; de ha tekintetbe veszszük a beteg aggodalmát, továbbá azt, hogy nyugtalanságában netalán fölösleges vagy épen ártalmas gyógymódokhoz folyamodhatnék kép­zelt bajának elhárítása végett, igen­is fontosnak fogjuk találni, figyel­meztetni az illetőt a baj természetére, megnyerni annak bizodalmát, s figyelembe venni a talán mégis jelen levő alkalmi okokat, misze­rint a kínos állapot ellen némileg működhessünk. Ha valaki a nevezett panaszszal hozzánk segélyért fordul, legelső teendőnk arról meggyőződni, hogy valóban csak az ártat­lan repülő foltok vannak jelen, nem pedig hasonló tüneteket elő­idéző más fontos betegségek rejlenek a tünet alatt. Különös tekin­tettel legyünk kezdődő hályogra, üvegtest-homályosodásra és re­­czeg­ bajokra. A kezdődő hályogot ferde világítással, az üvegtest zavaros mivoltát szemtükörrel, a reczeg és a lázideg kezdődő baj­át részint szemtükörrel, részint a láttér figyelmes nyomozása segedel­mével biztosan lehet feltalálni. Fődolog természetesen, hogy a panaszolt baj a repülő foltok fent rajzolt tulajdonságaival bírjon és a láterő tökéletes legyen, akár szemüveg nélkül, akár a kellő dom­ború, illetőleg homorú szemüveg használása alatt. Ha e tekintetben egyszer biztosak lehetünk, akkor az egyén­nek megnyugtatása fő feladatunk, mely tapasztalásom szerint mű­veit embereknél­ (mert ilyenek fordulnak többnyire ily panaszszal hozzánk) legjobban sikerül, ha nekik a tünet részleteit nem csak leírjuk, de egyszersmind olyan részletekre is figyelmeztetjük őket, melyeket ők maguk addig nem is ismertek ; e végett czélszerű, ha részint papírra rajzoltatjuk általuk a látott foltokat, részint azokat ábrázoló fametszeteket mutatunk nekik. Egyszer mindenkorra kell hogy a kellemetlenséggel megbarátkozzanak, melyet néha nagyobb, máskor kisebb foltban fognak tapasztalni, de alkalmasint mind­vé­gig magukkal hordani. Ha különben emésztési zavart, ülő életmódot, huzamos mun­kát, hypochondriát, székrekedést találunk fel náluk mint alkalmi okokat, el nem mulasztandjuk az ilyen bajok ellen javait hathatós gyógy­eljárást alkalmazásba hozni. 6 . Kisebb közlemények a gyakorlatból. XVI. N­­­agy hal vág h­as­zn­ál­at a szemműt­ét étinél. Azon kérdést, váljon czélszerű vagy­is szükséges-e, hogy a betegek­et elaltassuk, midőn szemükön műtételt viszünk véghez, e lapokban több ízben fejtegettük. Átalános szabálynak tekintjük az elaltatást gyermekeken véghez viendő műtéteknél. Egész a 15-ik évig csak kivételképen találunk oly egyénekre , kiknél az érzéste­lenítést, mely az önkénytelen és veszélyes mozgások ellen biztosít, nélkülözhetnek, habár csekélyebb műtétek­, mint például izommet­szést akarunk is véghez vinni. Épen az ellenkező rendszabály­hoz tartjuk magunkat felnőtt embereknél. Itt az elaltatást csak kivételképen szoktuk alkalmazni. Még szemtekekiirtást is, melytől a betegek leginkább iszonyodnak, az egyén szabad beleegyezésével hangyhólyag nélkül nem egyszer vittünk véghez. Szürkehályog­­kivétel, valamint a szivárványmetszés rendesen elaltatás nélkül történ s átalában csak oly esetekben fogunk az elaltatási szerhez, hol vagy a szemhéjak görcsös összehúzódása a beteg legszilárdabb akarata daczára sem szűnik meg, vagy a kislelkűség oly nagy, hogy a­ műtétei alatti kedélyállapottól még a műtét utáni idő­szakra is kiterjedő rész­befolyástól kell tartanunk. A jelen közle­ményben arra akarok figyelmeztetni, hogy a szemhéjgörcs legyő­zésére nem épen mindig szükséges a hangyhólyag adagolását egész a tökéletes kábításig folytatni, más szóval, hogy felnőtt embereken. 1*

Next