Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1868-01-26 / 1. szám

1-Ső SZám. Vasárnap, január 26-án. 1868. szemészet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 4-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. Tartalom: Nehány szó a felületes tülkhártyalobról (episcleritis). — Irodalom: Lehrbuch der Ophthalmoscopie von Dr. Ludwig Mauthner 1-te Abtheilung. — Graefe: Új módosítás a lencse kivételére nézve a vonalmetszésnél. — Knapp: Kór­átrakodási érhártyalob — Hulke: A szivárványban székelő tömlős dagokról. — Green: Nyomtatási táblázatok az astigmatismus kikutatására. — Law­son: Idegen testek eltávolítása a szaruhártyából. — Square: Látideglob higanymérgezésnél. — Hutchinson: A szemteke eltávolítása az átalános szem­lob heveny időszakában. — Látideglob kisdedeknél. Néhány szó a felületes tülkhártyalobról {Episcleritis). E lapok gyakorlati irányánál fogva nem találnám szüksé­gesnek oly bántalomról értekezni, mely ártatlan mivolta, valamint azon körülmény miatt, hogy ritkábban fordul elő, bővebb tárgya­lást alig érdemelne, ha egy körülmény azt fontossá nem tenné, t. i. hogy többnyire más bajjal cseréltetik fel és hibás gyógykezelésre szolgáltat alkalmat. Ezen más baj a közönséges sömörös vagy kü­­teges köthártyalob (Conjunctivitis exanthematica, herpetica, pus­­tularis). A kérdéses tülkhártyalob (kérdéses két értelemben, mert nem tartom bebizonyítottnak, hogy valóban a tülkhártya, nem pedig a felette fekvő kötszövet az, melynek beszűrődése ké­pezi e bántalom alapját, miért Ammon­is Subconjunctivitis neve alatt írja azt le) épen azon helyen jő elő, hol a nevezett köthár­­tyalobot leggyakrabban észleljük, t. i. a szaru széle mellett, s fe­lületes megtekintésre épen azon tüneteket külöli, mint emez. De a kettő közti különbség mégis oly szembetűnő, hogy a felcserélést könnyen elkerülhetni, ha az esetet csak némileg figyelmesen vizs­gáljuk meg. A szaru szélétől 1—2''-nyira, többnyire a szemhejtésnek megfelelő irányban, de némelykor más helyen is borsó- vagy bab-mekkoraságú vörös folt jelen meg, mely nem annyira szélességben mint magasságban növekszik, úgyhogy közép táján, mely egyszersmind sárgás színe által különbözik a sötétebb piros környi résztől, kisebb-nagyobb emelkedést mutat. Néha a kö­zép részen több kisebb sárga pontot látunk, míg a környi rész színe mindig csaknem észrevehetlenül megy át az egészséges köt­­hártya színezetébe. Rendesen csupán egy helyen találkozik ezen duzzadt folt; a tülkhártya többi része ép színét megtartja. Ezen kórállapot a genytüszős köthártyalobtól főleg az által különbözik, hogy a genytüsző hiányzik, következő­leg a felületes fekély is, mely annak lefolyása alatt megjelenni szokott. De leízunk egy másik megkülönböztető jelt is abban, hogy a Conjunctivitis pustulásánál csupán a köthártya van megtámadva, míg az Episcleritisnél ellenkezőleg nem a köthártya, hanem az alatta fekvő szövet (kötszövet vagy talán a tülkhártya felületes szövete) van beszűrődve, mely körülmény az edényezésre nézve lényeges különbséget von maga után. Míg t. i. a nevezett köthártyalobnál a betegség színhelyén élénk vörösséget találunk, s egyszersmind a közhártya felületesen fekvő edényeinek nagyobb belöveltsége egész az átmeneti redőig terjed, addig az Episcleri­tisnél sötét piros színezet van jelen, mely a be­szűrődött helyre korlátozódik, s mely alatt a mélyebben fekvő edények belöveltsége tűnik e­­­­ő, különösen akkor, ha gyöngéd ujjnyomással a bántáimat kísérő kisebb fokú köthártyaedény belöveltséget megszüntetjük. A megkülönböztetés egyébként oly könnyű, hogy a két baj összezavarása sohasem tör­ténhetik meg, ha a gyakorló orvosnak tudomása van az Episcleri­­tisről, bár saját tapasztalásából még nem ösmérné is e bántalmat. A szóban levő baj, melyről Wecker helyesen mondja, hogy egyrészt hosszú tartama, másrészt a betegnek okozott kelle­metlenség csekélysége által tűnik ki, a ritkább szemláltokhoz szá­mítható, a­mennyiben körülbelől 300 szembeteg között egyszer fordul elő. Lefolyása fölötte lassú, oly­annyira, hogy daczára a baj csekélységének igen ki szokta fárasztani a megtá­madott egyének türelmét, kik azért is ritkán maradnak egyugyan­azon orvos kezelése mellett. Hónapokig nem mutatkozik a leg­kisebb változás sem a kórképben, és hogy ha 4­6 hónap után elmúlik, nem ritkán ugyanazon szem más helyén újra támad. Ki­vételes eset, ha nem hónapokig, de hetekig tart, mint azt legköze­lebb észleltem. Cs. J. 48 éves asszony m. év nov. 12-én jelent meg nálam Jobb szeme öt hét óta gyulad­va van és kényezik. A köthártya kissé belövelt, de puffadás nélkül. A szemhéjrés külső táján, köz­vetlenül a szaru széle mellett ibolyaszínű folt mutatkozik, mely körülbelől 3''-nyi széles, nyomásra kissé fájdalmas és csekély emelkedést mutat. A szomszéd szaruszöveten, valamint a közép részen is régi felhámfoltok láthatók. Hasonló régi felhámhomály van jelen még a balszemen is, mindkettő egy 6 év előtt jelen volt szemlélt maradványa. Mind a két szem legnagyobb fokban rövidlátó (Myop­a). A szemtükör­bennek körülírt hátsó érhártya­­csapot (Staphyl­­posticum) mutat. Testegészsége régóta hanyatlik. Nyolcz év óta időnként galandóczrészek üríttetnek ,ki. Idült hörg­hurutban szenved, melyet tüdősorvadásnak tartottak számos évek előtt. Étvágya jó, valamint székletétele rendes. A hószám eltűnt hosszabb idő előtt. A betegnek a szem kímélését ajánlván, kenő­csöt hamiblanynyal és mákonynyal és csukamájolajat rendeltem. December utolsó napjában ismét eljött. A szemléle már 3 hét előtt tökéletesen megszűnt. Csupán kissé sötétebb szín jellemzi a tülk­hártya azon részét, melyen a baj székelt. Ezen gyors lefolyás — a­mint mondom — kivételes. Úgy­szintén ritkán történik, hogy a szaruszövet részt­­vesz a megbetegedésben s mindig csak akkor, ha a baj közvetlenül a szaruszél mellett lép fel. Igaz ugyan, hogy az Episcleritis oly esetei is észleltetnek, melyekben a szarubántalom nem mellékszerepet visz, hanem lényeges kiegészítő részét képezi a kórképnek; ezek tapasztalásom szerint majd mindig trau­­matikus befolyás által jönnek létre és tulajdonképen inkább meg­érdemlik az Episcleritis nevét, mint a szóban levő bántalom, mi­vel már a szaru terimbeli beszűrődéséből, mely nyilván szoros ösz­­szefüggésben áll a tülkhártya szövetelemei túltengésével, rá­ismerünk a baj kiindulására ezen utóbbi hártyából­. Egy kiválóan jellemzetes esetet észleltem 4 év előtt az itteni közkórház bujafenyves osztályán. A 24 éves, erős, egészséges színű leány, ki takár végett kezeltetett a nevezett osztályon, két hét előtt égő szivar által sértetett meg bal szemén, mely azóta lobosan

Next