Szemészet, 1868 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1868-01-26 / 1. szám
1-Ső SZám. Vasárnap, január 26-án. 1868. szemészet. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 4-dik számához. Hirschler Ignácz tudortól. Tartalom: Nehány szó a felületes tülkhártyalobról (episcleritis). — Irodalom: Lehrbuch der Ophthalmoscopie von Dr. Ludwig Mauthner 1-te Abtheilung. — Graefe: Új módosítás a lencse kivételére nézve a vonalmetszésnél. — Knapp: Kórátrakodási érhártyalob — Hulke: A szivárványban székelő tömlős dagokról. — Green: Nyomtatási táblázatok az astigmatismus kikutatására. — Lawson: Idegen testek eltávolítása a szaruhártyából. — Square: Látideglob higanymérgezésnél. — Hutchinson: A szemteke eltávolítása az átalános szemlob heveny időszakában. — Látideglob kisdedeknél. Néhány szó a felületes tülkhártyalobról {Episcleritis). E lapok gyakorlati irányánál fogva nem találnám szükségesnek oly bántalomról értekezni, mely ártatlan mivolta, valamint azon körülmény miatt, hogy ritkábban fordul elő, bővebb tárgyalást alig érdemelne, ha egy körülmény azt fontossá nem tenné, t. i. hogy többnyire más bajjal cseréltetik fel és hibás gyógykezelésre szolgáltat alkalmat. Ezen más baj a közönséges sömörös vagy küteges köthártyalob (Conjunctivitis exanthematica, herpetica, pustularis). A kérdéses tülkhártyalob (kérdéses két értelemben, mert nem tartom bebizonyítottnak, hogy valóban a tülkhártya, nem pedig a felette fekvő kötszövet az, melynek beszűrődése képezi e bántalom alapját, miért Ammonis Subconjunctivitis neve alatt írja azt le) épen azon helyen jő elő, hol a nevezett köthártyalobot leggyakrabban észleljük, t. i. a szaru széle mellett, s felületes megtekintésre épen azon tüneteket külöli, mint emez. De a kettő közti különbség mégis oly szembetűnő, hogy a felcserélést könnyen elkerülhetni, ha az esetet csak némileg figyelmesen vizsgáljuk meg. A szaru szélétől 1—2''-nyira, többnyire a szemhejtésnek megfelelő irányban, de némelykor más helyen is borsó- vagy bab-mekkoraságú vörös folt jelen meg, mely nem annyira szélességben mint magasságban növekszik, úgyhogy közép táján, mely egyszersmind sárgás színe által különbözik a sötétebb piros környi résztől, kisebb-nagyobb emelkedést mutat. Néha a közép részen több kisebb sárga pontot látunk, míg a környi rész színe mindig csaknem észrevehetlenül megy át az egészséges köthártya színezetébe. Rendesen csupán egy helyen találkozik ezen duzzadt folt; a tülkhártya többi része ép színét megtartja. Ezen kórállapot a genytüszős köthártyalobtól főleg az által különbözik, hogy a genytüsző hiányzik, következőleg a felületes fekély is, mely annak lefolyása alatt megjelenni szokott. De leízunk egy másik megkülönböztető jelt is abban, hogy a Conjunctivitis pustulásánál csupán a köthártya van megtámadva, míg az Episcleritisnél ellenkezőleg nem a köthártya, hanem az alatta fekvő szövet (kötszövet vagy talán a tülkhártya felületes szövete) van beszűrődve, mely körülmény az edényezésre nézve lényeges különbséget von maga után. Míg t. i. a nevezett köthártyalobnál a betegség színhelyén élénk vörösséget találunk, s egyszersmind a közhártya felületesen fekvő edényeinek nagyobb belöveltsége egész az átmeneti redőig terjed, addig az Episcleritisnél sötét piros színezet van jelen, mely a beszűrődött helyre korlátozódik, s mely alatt a mélyebben fekvő edények belöveltsége tűnik eő, különösen akkor, ha gyöngéd ujjnyomással a bántáimat kísérő kisebb fokú köthártyaedény belöveltséget megszüntetjük. A megkülönböztetés egyébként oly könnyű, hogy a két baj összezavarása sohasem történhetik meg, ha a gyakorló orvosnak tudomása van az Episcleritisről, bár saját tapasztalásából még nem ösmérné is e bántalmat. A szóban levő baj, melyről Wecker helyesen mondja, hogy egyrészt hosszú tartama, másrészt a betegnek okozott kellemetlenség csekélysége által tűnik ki, a ritkább szemláltokhoz számítható, amennyiben körülbelől 300 szembeteg között egyszer fordul elő. Lefolyása fölötte lassú, olyannyira, hogy daczára a baj csekélységének igen ki szokta fárasztani a megtámadott egyének türelmét, kik azért is ritkán maradnak egyugyanazon orvos kezelése mellett. Hónapokig nem mutatkozik a legkisebb változás sem a kórképben, és hogy ha 46 hónap után elmúlik, nem ritkán ugyanazon szem más helyén újra támad. Kivételes eset, ha nem hónapokig, de hetekig tart, mint azt legközelebb észleltem. Cs. J. 48 éves asszony m. év nov. 12-én jelent meg nálam Jobb szeme öt hét óta gyuladva van és kényezik. A köthártya kissé belövelt, de puffadás nélkül. A szemhéjrés külső táján, közvetlenül a szaru széle mellett ibolyaszínű folt mutatkozik, mely körülbelől 3''-nyi széles, nyomásra kissé fájdalmas és csekély emelkedést mutat. A szomszéd szaruszöveten, valamint a közép részen is régi felhámfoltok láthatók. Hasonló régi felhámhomály van jelen még a balszemen is, mindkettő egy 6 év előtt jelen volt szemlélt maradványa. Mind a két szem legnagyobb fokban rövidlátó (Myopa). A szemtükörbennek körülírt hátsó érhártyacsapot (Staphylposticum) mutat. Testegészsége régóta hanyatlik. Nyolcz év óta időnként galandóczrészek üríttetnek ,ki. Idült hörghurutban szenved, melyet tüdősorvadásnak tartottak számos évek előtt. Étvágya jó, valamint székletétele rendes. A hószám eltűnt hosszabb idő előtt. A betegnek a szem kímélését ajánlván, kenőcsöt hamiblanynyal és mákonynyal és csukamájolajat rendeltem. December utolsó napjában ismét eljött. A szemléle már 3 hét előtt tökéletesen megszűnt. Csupán kissé sötétebb szín jellemzi a tülkhártya azon részét, melyen a baj székelt. Ezen gyors lefolyás — amint mondom — kivételes. Úgyszintén ritkán történik, hogy a szaruszövet résztvesz a megbetegedésben s mindig csak akkor, ha a baj közvetlenül a szaruszél mellett lép fel. Igaz ugyan, hogy az Episcleritis oly esetei is észleltetnek, melyekben a szarubántalom nem mellékszerepet visz, hanem lényeges kiegészítő részét képezi a kórképnek; ezek tapasztalásom szerint majd mindig traumatikus befolyás által jönnek létre és tulajdonképen inkább megérdemlik az Episcleritis nevét, mint a szóban levő bántalom, mivel már a szaru terimbeli beszűrődéséből, mely nyilván szoros öszszefüggésben áll a tülkhártya szövetelemei túltengésével, ráismerünk a baj kiindulására ezen utóbbi hártyából. Egy kiválóan jellemzetes esetet észleltem 4 év előtt az itteni közkórház bujafenyves osztályán. A 24 éves, erős, egészséges színű leány, ki takár végett kezeltetett a nevezett osztályon, két hét előtt égő szivar által sértetett meg bal szemén, mely azóta lobosan