Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-03-14 / 1. szám
1-SŐ SZám. Vasárnap, mártius 14-én. 1869. SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 11-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. Tartalom: Értesítés a szemészi melléklet olvasóihoz. — Könyvismertetés: Ohpthalmoskopischer Hand-Atlas von Eduard von Jaeger. — Lapszemle. Az alkalmazkodási működés tanához. — A szarucsapolás s a sebnek közhártyavarratok általi egyesítése. — Könycsap a könycsatornában 46 éven át. — Vérömleny a lázidegben, kóros festenylerakodás a lázideghüvelyben. — Gumók az érhártyában — Nehány beteg bemutatása a berlini orvos-egyletben. — Megemlékezés William Makenzie és Jules Sichel felett. Vegyes. Csillából készült szemüvegek. Tisztelt olvasóinkhoz. Midőn öt évvel ezelőtt ezen szemészeti mellékletet megindíottam, tettem azt azért, mivel úgy véltem, hogy a szakmámat tárgyaló czikkek ily módoni összeállítása jobban felébresztenék a gyakorló orvosoknak szemészet iránti érdekeltségét, mintha az illető munkálatok elszórtan jelennek meg a főlap többi anyaga között. Feladatom különben ugyanaz maradt, mint amely éveken át szemeim előtt lebegett, midőn az Orvosi Hetilap hasábjain járultam szerény erőmhöz képest a tudomány újabb vívmányai terjesztéséhez. Ugyanaz maradt a nehézség is, melylyel küzdenem kellett. A szemészet naponta tett haladásával szemben ugyanis mindig szem előtt kell tartanom, hogy lapunk nem specialistáknak, hanem gyakorló orvosoknak átalában van szánva, akik már egyéb tanulmányaik és teendőik, de még előkészültségi fokuknál fogva sem követhetik a különorvost szakmájának minden oly részletébe, mely ez utóbbit igen is érdekelheti. A rendszer csak annyiban változott, amennyiben igyekeztem, hogy tisztán gyakorlati adatok közlése mellett, az időnként közbeszőtt oktató czikkek által az olvasónak a legszükségesebb útmutatást nyújtsam a szembántalmak újabb modorú kutatására, és így a mai tudomány színvonalán álló kézikönyv hiányán tőlem kitelhetőleg segítsek. Az eddig e mellékletben közzétettek megítélésénél szükségképen tekintetbe kell venni a tér szűk voltát, valamint azt is, hogy munkatársak hiányában csupán saját korlátolt erőmre voltam utalva. A folyó évjárat jelen első számával azonban, ezen, a szemészeti ismereteknek szánt mellékletünk úgyszólván új időszakot kezd. Az eddigi körülmények változtak, s pedig főleg két szempontból. Először is azon örvendetes tényt kell constatálnunk, hogy — ha nem is számos — de mindinkább szaporodó szakférfiak ajánlatát vettük, kik mint mi, a szemészet művelésében találva feladatukat, szívesen ragadják meg az e lapok által nyújtott alkalmat, hogy a tudomány mind tágabb körben való terjesztésére részükről is közreműködjenek. E melléklet ennélfogva többé nem leend egy embernek műve, hanem a hazai szemészek közös munkatere, melyben mindenikünk lerakva és értékesítve saját tapasztalásait, közös erővel segítendjük elő szakmánk kiképzését. Nem kételkedem, hogy így vállvetve dolgozván, nem sokára önkényt nyilvánuló szükséglet lesz oly tágabb térről gondoskodni, mely a külön szakmai követelmeinek inkább megfelel s hogy egy külön szaklap előbb-utóbb közhajtássá leend. Egy másik igen kedvező körülmény, mirel, miután beálltával a melléklet tartalma önállóbb irányt vehet, szinte meg kell emlékeznem, egy jó kézikönyv létezése, melyet az. orvosi könyvkiadó társulat tevékenységének köszönhetünk. Stellwag elismert munkájának lefordíttatásával, ezentúl fölöslegessé válik oly tárgyak előadása, amelyek tulajdonképen folyóiratba nem is illenek, de amelyeknek alapos ismerete mellőzhetlenül szükséges arra, hogy a gyakorló orvos képes lehessen mind a mai szemészet adatait a gyakorlatban felhasználni, mind a mások által közzétett észleleteket magáévá tenni. Ezen munkának megszerzése által a szemészeti melléklet kilép eddigi ideiglenes átmeneti állapotából, egyedül most kezdhetvén meg azon rendes működését, mely minden folyóirat feladata, hogy t. i. nem főkép a már megállapított ismereteket és tényeket, hanem a mindennap felmerülő új nézeteket és vívmányokat állítsa az olvasó elébe. Mily fontos pedig, hogy a gyakorló orvos a szemészet fejlődését figyelemmel kísérje, mai nap mindenki tudja. Fontos nemcsak azért, mivel a közönség jogosan számot tart az orvosoknak e szakmábani avatottságára, mivel jogosan követelheti az államilag elismert gyógymestertől, hogy az a látező drága kincsét minden fenyegető kártól lehetőleg megóvja, hanem felette fontos azért is, mert egyedül a szemészeti ismeretek tökéletes birtoka teszi képessé az orvost arra, hogy mindenféle elrejtett bántalmak nyomára jusson, s mert szemészet nélkül sok átalános betegségek kórismézése lehetetlen. Ha van külön szakma, melynek kiművelése az átalános kórtan fejlődésére hathatósan befolyt, úgy a szemészet az. Ez időszerint alig van már egyetlen fejezete a kórtannak, melyre a szemészet felfedezései új világot ne vetettek volna, alig tehetünk egy lépést a belső betegségek kórodájában, hogy a szemészet segedelmének hiánya esetén fennakadásnak ne legyünk kitéve. Legyen szabad ez alkalommal csak néhány példával igazolni e mondottak valóságát. Ki ne tudná becsülni saját tapasztalásából a görvélyes és bujafenyves szembántalmak fontosságát az illető átalános betegségek kórisméjének megállapításánál ? Mindennapi esemény úgyszólván, hogy a fejlődő szivárványláb az első jel, mely a különben még háttérben rejlő bujasenyv felfedezésére szolgáltat alkalmat. De hányszor történt, hogy a szemtükör által talált üvegtestzavar figyelmeztetett a kórelőzmény szorgosabb nyomozására, midőn aztán a bujasenyv többi kórismér tényezői is napvilágra jöttek és egyszersmind következetes hamisság adagolása által tökéletes gyógyulás eszközöltetett. Szó volt e lapokban az igen jellemzetes bujasenyves szemhéjbántalomról, mely többször az egyetlen útmutató valami a nevezett betegség feltalálására vezetett. De míg mindezek szembetünésük, valamint egyszerű voltuknál fogva igen ismeretesek és kézzelfoghatók, másrészt a látzavar minősége az, mi leginkább deríthet fel oly rejlő bántalmakat, melyeknek korai felismerése e segédeszköz nélkül csupán a véletlennek volna köszönhető. Valamint ép állapotban a szem az ember minden lépte felett őrködik, ez minden fenyegető veszélyre figyelmez 1