Szemészet, 1869 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1869-03-14 / 1. szám
etvén, úgy miliődésének zavara többnyire legelőször szokta figyelmeztetni és felhívni az éber orvost, hogy a közeledő bajoknak elejét vegye, vagy ha segíteni nem képes, legalább ráismervén a háttérben levő ellenségre, jóslatát ahhoz alkalmaztassa. Hányszor ismétlődött, hogy a fénytörés vagy alkalmazkodás hibáinak felismerése és megfelelő szemüvegnek rendelése oly idült fejfájást, szédülést vagy zsábaféle állapotokat szüntetett meg, amely végett a betegek megelőzőleg évekig vándoroltak egy fürdőhelyről a másikra! Más esetekben a szivárvány, a sugárizom vagy a szemmozgató izmoknak hol teljes, hol félhüdése, valamely előrement kimerítő betegség után, a hátramaradt vérszegénységre vagy a diphtheritis könnyen gyógyítható utóbántalmakra figyelmeztető az orvost. Ismét máskor a belső egyenes izmoknak elégtelensége a szemelfáradásnak (asthenopia muscularis) legkínosabb nemét okozza, midőn aztán hasábüregnek használása, vagy az ellentétes izmoknak keresztülmetszése megszünteti a kellemetlen, az egész szervezetre kiható és oly gyakran félreismert szédüléssel párosult látzavart. Tudva levő dolog, hogy a Jright-féle veselob oly jellemzetes változásokat idéz elő a részegen, hogy a szemháttér vizsgálása már magában is elégséges a baj biztos felismerésére. De kevésbé ismeretes, hogy nem ritkán épen a szemtükörlelet az, mi először figyelmeztet a következő veszélyre, midőn vízkór hiánya esetén a vizelet megvizsgálására még felhiva sem vagyunk. Olykor csupán fejbeli vértorlódás látzavarral van egyedül jelen és a szemtükör rögtön felismeri a veselb bélyegét. Máskor a látzavar fulladási rohamokkal párosulva külöli magát, hol aztán a fehérnyének a vizeletbeli feltalálása megerősíti a szemorvos kórisméjét. E lapokban közöltem oly esetet, amelyben évekig tartó emphysemának kórismézett légzési akadályok után a beteg sánházi előadás alatt rosszul lett, másnap pedig látzavarról panaszkodott. A szemtükör elterjedt reczeglábot, számos új vérömlenyekkel, a vizelet pedig előhaladott veselob tüneményeit tanúsították; a különben még erőteljes betegnél csupán a szemtükörletet téve jogossá a közel életveszélyre figyelmeztető részjóslatot, melyet a két hét múlva agyvérzés által beálló halálos kimenet csakugyan igazolt is. Távol van tőlem, hogy a vizelet kutatásának fontosságát e tekintetben félreismerjem, de hogy ez a szemtükörrel biztosságra nézve nem versenyezhet, sőt hogy igen könnyen tévútra is vezethet, arról egy közelebb észlelt esetnél volt alkalmam meggyőződni, melyet — e sorok czélját szemmel tartva — igen méltónak vélek a felemlítésre. Egy 45 éves erőteljes hivatalnok már a múlt télen gyakran gátolva volt munkájában időnként megjelenő látzavar által, mit a sok erőltető dolgozásnak tulajdonított. Tavasszal igen erős fejfájdalmak lepték meg őt a bal koponyarészben, melyek pár hét múlva ismét csillapultak. Későbben hurutos hörgtünetek mellett fulladási rohamok léptek fel, melyek tüdólégdagnak kórismertetvén, a beteg Bártfára ment, hogy részint az ottani ásványvíz ivása, s részint hideg vízzeli kezelés által előbbi jó egészségét visszanyerje. Bártfán először jelentek meg nála oly átalános görcsök, melyek alatt eszméletét elveszítő, s melyek megszűnése után némi zavar mutatkozott beszédében, a mennyiben részint roszul ejtette ki, s részben fel is cserélte a szavakat. Ezen görcsök későbben többször ismétlődtek, mindig zsibbadtság alakjában kezdődvén a jobb kéz kis ujjának hegyén, honnan az egész kar hosszán végig haladva végre még a nyelv jobb felét is meglepték, m néha pár perczig, máskor több órákon át tartottak. Erős roham beálltával az arcz meg is kékült, a beteg öntulat nélkül volt, néha tévbeszédbe esett. Botfáról míg erősebb fej fájdalom mig térvén vissza s házi orvosát honnen találván, Bécsbe utazott az ottani leghíresebb kórodai tanárok tanácsát kikérendő. Ezek tekintettel a fulladási rohamokra megvizsgálták, a vizeletet, amelyben elég nagy mennyiségű fehérnyét találták arra, hogy a beteget a következő kórismerei küldjék haza: Albumilluria. Emphysema nullum. Sonus cordis normaies. A hideg vízzeli kezelést ellenezve, csupán meleg fürdőket rendeltet ezt követő betakarással és izzadással; ezek használata mellett a beteg több hétig szabad maradt görcsös rohamától, sőt aránylag jól érezte volna magát, ha a mindinkább növekedő látzavar aggodalmát folyton ébren nem tartotta volna. Midőn november elején először a beteghez jöttem és a kór lefolyásáról értesülvén a bécsi tanárok írott kórisméjét olvastam, semmi kétségem sem volt arra nézve, hogy Brightféle bántalommal lesz dolgom. De már a láttérnek vizsgálata igen meglepő volt reám nézve, amennyiben nem a Bright-féle reczeglobnál szokott látzavar nemét, hanem oly igen élesen korlátolt jobboldali haemiopiát találtam mindkét szemben, amilyen a bal látidegtörzs bántalmazásánál szokott jelentkezni. Ezzel összhangzásban a szemtükör mindkét szemben látideglobot fedezett fel, s azonkívül régibb érhártya-reczeglobgóczokat, de egészen eltérőket azon lelettől, amelyet Bright-féle lábnál jelenlevőnek ismerünk. A láterő még olyan volt, hogy a beteg jobb szemével Jaeger 10, bal szemével azonban már csak 18 számot bírta olvasni. Ezen szemtükri lelet, az igen jellemzetes haemiopia homolateralis, a koponya bal felében dühöngő fájdalmk, s a mindig csak jobb oldalt fellépő görcsök, a hányás stb. arra jogosított, hogy kórismémet következőleg formulázzam: Neuritis descendens ex tumore cerebri lateris sinistri. Magától érthető, hogy a vesebántalom, mely kétségkívül jelen volt, bár a jellemzetes tüneteket a fehérnye és a leszállított fajsúly kivételével nem találtam fel, nem eredményezhetett az agyban oly korlátolt egyoldalú góczot, mit maga a bécsi tanár is, egy itt Pesten tartott későbbi, tanácskozmány alkalmival, megengedett, kórismémhez szegődvén és bevallván, hogy ily körülmények közt a rejlő agybántalom nyomára csakis a szemészeti vizsgálat képes jönni. Igen sajnos, hogy e betegnél, ki legközelebb agy- és tüdővizenyő tünetei közt meghalt, a bonczolás, mely az igen bonyolódott lefolyást felderítette volna, meg nem engedtetett. Mondhatni, hogy az agybántalmak kórisméje mai nap főképen szemészeti adatokon alapszik, amennyiben ez utóbbiak többnyire útmutatásul szolgálnak az agykór székhelyének kutatásánál. Csak az imént érintett haemiopiát, melynek különféle nemei közül mindegyik külön következtetésre vezet, vagy pedig az egyes szemizmok hüdését kell említenem, hogy e tünetek fontosságát az agy kórok felismerésénél mindenki megengedje. Nem különben elsőfontosságnak e tünetek gerinczagy betegségeinél is így pl. a változékony kancsalság, mely az úgynevezett lataxie locomotrice legkorábban fellépő tüneteinek, egyikét képezi. Említésre méltó továbbá, hogy a reczegedényeknek a nehézkóros roham alatt történt szemtükörreli nyomozása és a bennük ily körülmények közt feltalált üresség vagy vérhiány több világosságot dozia hasonló eszméletlenséggel járó görcsök kórtani értelmezésére, mint a nevezett tünetek évszázadokon át folytatott kórodai észlelése. A reszeg nem lévén egyéb az agy különös szervezettel ellátott egy részénél, minden változás, melyet a reczeg vérke-